2007.05.15.
A pálferi wikiből
0000# Isten hozott benneteket, szervusztok! 0003# 0003# Ez a hatalmas eső, ez megritkított minket. Láttátok a szivárványt? Kettő! Volt egy nagy, és északabbra tőle 0013# egy kicsi. Nagyon szép volt. 0015# Örülök, hogy itt vagytok. Még két alkalom ez a téma, és aztán, tudjátok, gyűjthetitek a kérdéseket. A 0025# következő alkalommal ide lehet hozni kis papíron, névtelenül, és az utolsó alkalommal meg azokról lenne szó. 0035# 0035# Nézzük csak, hogy hol tartunk! Olyan sok minden van bennem, olyan jó lenne, ha ezeket mind el tudnám mondani, de 0045# már látom azért a végét. 0047# A hitnek a fonákját néztük meg először, mi az, ami nem a hit. És aztán próbáltuk azt megnézni, hogy mi az, 0057# ami hitnek nevezhető, és eljutottunk egy nagyon egyszerű mondatig, hogy a hit szabad döntés a bizalom mellett. És 0068# utána mindezt egy dinamikus modellbe helyeztük. Kolb-nak a tanulási modelljét használtuk fel arra, hogy annak 0078# kapcsán próbáljunk valamit elmondani arról, hogy mi is a hit, és akkor így kiegészült ez a mondatunk, most már 0088# ezt nem mondom, hogy mivel… De azért elmondom. Tehát, hogy kísérletezés, fölfedezés, gondolkozás, döntés és 0098# cselekvés, és ezt megelőzi egyfajta hívás, és bizalom, aztán pedig betetőzi egyfajta elköteleződés és 0107# hűség. És a folyamatban meg tud jelenni az a hit, ami, hogy ha ezt egy szentírási történet tükrében nézzük, 0117# akkor az, amikor Péter és János futnak a sírhoz. Tehát erről volt eddig szó, ebben az összefüggésben 0126# beszélünk. 0127# És akkor eljutottunk oda, hogy ha ebben a folyamatban gondolkodunk, akkor nézzünk meg olyan embereket, akik egy 0137# nagyon sajtos élettapasztalattal rendelkeznek, mégpedig, hogy krónikus betegek, vagy pedig, hogy – ezen belül, 0148# vagy ezen kívül, ez most mindegy – haldoklók, vagy pedig, hogy olyan súlyosan sérültek, fogyatékosak, vagy 0157# hátrányos helyzetűek, hogy azt nevezhetjük krónikus betegségnek. És arra kérdezünk rá, hogy ezekben a 0167# tapasztalatokban, amiket olyan testvéreink élnek át, akik nagyon sajátosan nehéz helyzetben vannak, hogyan tud 0177# megjelenni az a hit, amiről eddig beszéltünk. És azért vettük elő a krónikus betegeket, mert az egy annyira 0187# kifacsart helyzet, olyan nehéz, hogy ha ott lehetővé válik valamiféle tapasztalás, amit a hit körébe hozhatunk, 0197# akkor ezeknek az embereknek a tapasztalása hiteles. Sokkal mélyebb hitellel bír, mint ha az egészséges ember mondja 0208# azt, hogy az élet szép. Ha a boldog ember, akinek jól megy sora, azt mondja, hogy érdemes élni, akkor ezt 0217# meghallgatjuk, és nincsen súlya. De ha a gyógyíthatatlan beteg mondja azt, hogy élni érdemes, és az élet szép, 0227# és neki van egy ilyen mély tapasztalata, amit nem egyszerűen csak mond, hanem valahogy eljutott ide, és mi pedig 0238# találkozunk vele, és hitelesnek látjuk, akkor ezek a kijelentések, amelyeket tőlük hallunk, mégiscsak valami 0248# nagyon fontosat mondanak nekünk a témánkról. Na, elég már! 0253# 0253# Nézzük, nézzük a pontokat! Gyorsan csak végigmennék. 0258# Eddig arról volt szó, hogy 0260# (1) a megváltoztathatatlanban fölismeri valaki azt, hogy szabad, és mindez tapasztalás-szerű, élmény-szerű; 0270# (2) a magányban, hogy nincsen egyedül; 0274# (3) a tehetetlenségben, hogy oltalom alatt áll, 0278# (4) az értetlenségben, vagyis, hogy nem értem, hogy ez miért is van, vagy miért történt, is lehet értelmes 0288# életet élni; 0289# (5) amikor nincsen meg az élethez minden föltétel, vagy föltétele annak, hogy valami teljesítményt mutassak föl, 0299# akkor is érdemes élni; 0301# (6) gyógyíthatatlanul is van az életnek célja; 0306# (7) betegen is lehet teljes életet élni; 0309# (8) szenvedésben is lehet értékes az élet; 0313# (9) a haldoklónak is van reménye; 0316# (10) az agóniában is van valamiféle lelki béke; 0321# (11) a fájdalmakkal élő ember nyitott tud lenni a végtelenre; 0326# (12) az esendő ember tudja a teremtőjét dicsérni; 0331# (13) aki nem tud mozogni, is tud fejlődni; 0335# (14) a kiszolgáltatott embernek is van méltósága, és 0340# (15) az áldozat is tud áldozatot hozni. 0343# 0343# Ez volt. És akkor nézzük, már csak öt pont van ebből. Tehát a testvéreink tapasztalata. 0351# 0351# 16. A sebzett ember képes kincseket előhozni az életéből, mégpedig nem is akárhonnan, hanem éppen a sebeiből. 0361# Ez egy annyira szép dolog. A keresztény misztika ezt olyan mértékben fejezi ki, hogy enélkül a tapasztalat 0371# nélkül, azt nem tudom, hogy megvan-e bennetek, vagy nincs, vagy megfogalmaztátok-e ezt a tapasztalatot, vagy nem: 0381# amikről a keresztény misztika beszél, az egyszerűen inkább elképesztő, és lehetetlen, mintsem tűnik 0391# valóságosnak, pedig egyszer tapasztalt meg, és tudd meg, mennyire valóságos! Ugye, ez az a kifejezés, amit az 0401# egyik miseimádságunkban mondunk, az egyik prefációban, hogy Jézusnak a sebeiből jöttek létre a szentségek, az 0411# Istennel való találkozás kiemelkedő lehetőségei, hogy mindenki vonzódjék az Üdvözítő föltárt szívéhez. 0420# Mert abból a föltárt szívből – itt az átszúrt szívről beszélünk – az életnek a kiapadhatatlan forrása 0430# fakad. Ugye, ez az egész inkább költészetnek tűnik, ilyen elszállt embereknek a mittudomén-mijének, közben 0439# pedig olyan valóságos… Azt nem kívánom, hogy legyetek sérültek… De, ha már azok vagyunk, akkor azt viszont 0449# nagyon szeretném, hogy pontosan a sérüléseinkből fakadjanak nagyon nagy kincsek! 0457# Na, egy kicsit hadd beszéljek erről! Emlékeszem, ezt is mondtam már. Volt itt Magyarországon már nem tudom, mikor, 0467# a családterápiás világkongresszus. Lehet, hogy ezt tudja valaki. BNI elnökölt. Böszörményi Nagy Iván ott ült, 0477# és mindenki körülvette. Nagyon izgalmas előadások voltak. Többek között volt egy olyan előadás, hogy azt 0487# kutatta egy olasz családterapeuta, hogy a családterapeutáknak mi történt a gyerekkorában. Hogy ki lehet-e mutatni 0497# azt, hogy valami nagyon sajátos életesemények kellenek ahhoz, hogy valaki családterapeutának adja magát. És azt 0507# hiszem, nem kell túl nagy fantázia, hogy nagyon is kiderült az, hogy akik felnőttkorban ilyen őrültségre 0517# vállalkoznak, hogy családoknak a végeláthatatlan szövegeit hallgassák, hogy ezt ilyen empatikusan fejezzem ki, ők 0528# természetesen gyermekkorban, és egyetlen szempontot mondok csak, majdnem mindnyájan túlzott felelősségvállalásra 0538# kényszerültek a saját családjukban, és nem volt számukra megengedve eléggé az, hogy gyerekként gyerekek 0547# lehessenek. Vagyis az, hogy egyáltalán vannak olyanok, akikhez bajban fordulhatunk, az abból fakad, hogy ők 0557# valamikor bajban voltak. És hogy aztán, amit Bagdi Emőkéről hallottam, hogy úgy kezdi a pszichológia szakon, a 0567# Károly Gáspár Egyetemen az első órát a pszichológia szakosokkal – talán van is itt köztetek olyan -, hogy 0577# „hát én pontosan tudom, hogy pszichológia szakra csak dérült ember jön, és hogy az, hogy maguk most itt vannak, 0587# egy nagyon konstruktív kísérlet az öngyógyításra”. Ezt én nem hallottam, csak hallottam. És ez pontosan így 0597# van. De hát erről persze már sok szó esett, hogy normális ember jogász lesz, közgazdász, nem tudom mi, műszaki, 0608# pénzt keres, boldogan él, míg meg nem hal. Ugye, a sérült emberek lesznek segítő foglalkozásúak. Ezt most 0617# nagyon kisarkítva mondom, de sokkal több realitása van, mint ahogy azt esetleg gondolnánk. 0626# Mindenesetre amit most elmo9ndtam, ez rám biztos, hogy érvényes. Ez teljesen biztos. Tehát én dupla 0635# szülősítésen estem át, minden, ami kell. Ami ahhoz vezetett, hogy elég sérül voltam ahhoz, hogy én egyszerűen 0645# csak próbáltam a fölszínen maradni. Ezt nem is akarom szebben mondani. Én küzdöttem a saját életemért. Nem 0655# fizikai értelemben, lelki értelemben. És valami ilyesmi jött ki belőle. Nem vagyok jó fej. Ez nem azért van. 0665# Sérült vagyok. Gyógyulófélben! De sose lesz vége. Viszont van némi hitem, hogy ez nem veszi el az életkedvem. 0675# 0675# 17. A szegény ember is tud másokat gazdagítani. 0679# Az egyik leg-, hogy is mondjam, nekem, legszívbemarkolóbb élmény nekem az, amikor megállok a kereszteződésnél az 0689# autóval, és jön valaki, aki árulja a „Fedél nélkül”-t. És azt mondom neki valamiért, hogy nem tudok adni. 0699# És akkor rám néz, ez már kétszer is előfordult velem, egyébként is mindig udvariasak, mindig. Akárhány éve 0709# tapasztalom ezt, velem még szemétkedni, vagy beszólni, visszaszólni, senki sem szólt vissza. Nem is értem, hogy a 0719# lelki erőt honnan veszik ehhez. Egyszerűen nem is értem. Mindenesetre ablak le, pénz nem ad át, és akkor azt 0729# mondja a hajléktalan: „na nem baj! Azért én elmondok magának egy viccet!”. Ez kétszer is előfordult velem. ÉS 0739# akkor elmond egy viccet, és akkor jó utat. Uh. Na. 0744# A másik. Most egy vallomást fogok tenni. A vallomásnak az első fele nem a vallomás része, csak a kerete. Több, 0754# mint 22 éve nem ettem húst. Kivéve egyszer! Ugyanis Erdélyben voltam, és ott Erdélyországban Gelencén, ami az 0764# utolsó falu – nem kis falu az – ahol még Szent László kori freskó van az Árpád-kori templom falán, onnan 0774# lehet tudni, hogy a történelmi Magyarország határa. Szóval Gelencén befogadott engem egy özvegy asszony. Teljesen 0784# olyan volt, mint a mesében. Ez az özvegy asszony olyan szegény volt. A férje meghalt – hogy egy ismeretbővítő 0794# mondattal folytassuk az előadást. Volt neki két gyereke, akiket, ha akart se nagyon tudott volna élelmezni, meg 0805# ruházni, úgyhogy a két gyereke különböző erdélyi nagy városokban kollégiumban laktak, és ez a néni évente 0814# négyszer küldött nekik cipősdobozban süteményt. Évente négyszer. Tehát ő többet nem tudott. De a süti, az 0824# nem ilyen Eszterházy-torta! Nem. Piskóta, kakaóporral. Ezt, évente négyszer. Ennyi jutott. És amikor én 0834# odamentem, pesti úrfi, akkor ez a néni levágta az egyetlen állatát. Ahogy mondom, az egyetlent. És mire én 0843# odaértem, már föl is volt tálalva. Hát… Vegetarianizmus ide-oda, benyomtam. Egyszerűen nem volt szívem azt 0853# mondani, hogy nem. Egyszerűen nem vitt rá a lélek. És ha már benyomtam azt a husit, - tudom, hogy ezt a 0863# történetet elmondtam már, de akkor is elmondom még egyszer – befektetett az ágyába. De ő nem feküdt be. Én 0873# befeküdtem az ágyába. Egy picike kis háza volt, egy szoba, előtte egy konyha. Franciaágy volt. Én feküdtem az 0883# ágyába, és ő pedig egy hokedlin ült a konyhában, a hátát a konyha falának támasztotta. Így aludt éjszaka. 0892# Így, ahogy mondom, így, így. Én meg a franciaágyban. Könyörögtem neki, hogy nekem van hálózsákom, hát én 0902# nem a franciaágyért jöttem! Nem volt hajlandó. Egyszerűen nem volt hajlandó. És reggel hozta a pálinkát. Akkor 0912# értettem meg, hogy mi az, hogy „pálinkás jó reggelt”! Tehát, hogy se szó, se beszéd, csipás szem, haj így, 0922# angóra… Most már nem csak angóra macska van, most már van angóra tengerimalac! 0929# Hogy az hogy néz ki, tudjátok… Azt is megittam! Ezt azért akartam elmondani, mert amikor aztán pedig elköszöntem 0940# tőle, akkor kinyitotta, volt egy ilyen kétajtós ruhásszekrény, és a ruhásszekrényben ott álltak a férjének a 0949# ruhái. És akkor azt mondta: „Tessék választani!”. Hát ezt már nem… Könnyű volt, mert 30 centivel voltam 0959# nagyobb, mint a férje, tehát, és gondoltam, hogy azért ezt, szóval, hogy mindent nem! És akkor azt mondta: 0969# „Akkor vegyen egy övet!”. Úgyhogy el kellett hoznom a férjének egy övét. 0975# Tehát, hogy egy szegény ember hogyan képes adni, vagy gazdagítani másokat, legmélyebb élményem Erdély. 0985# 0985# 18. Veszteségben lehet hálásnak lenni. 0988# Arra jöttem rá, de nem csak a fejemben, hanem ahogy a tapasztalás előhívtam, hogy a hála mélyebben van, mint a 0999# veszteség. 1000# Pedig az életben van egy pár komoly veszteségünk, beleértve azt, amikor haldoklunk, és éppen az életet 1009# veszítjük el ebben a világban. És hogy még ennél a veszteségnél is mélyebben tud lenni a hála. És eszembe 1019# jutott az édesanyám, akivel megbeszéltük azt – ő rákban halt meg –, hogy ha már morfiumot kell neki adni, ami 1030# többé-kevésbé azt jelenti, hogy gyógyításról már szó nincs, akkor hozzuk őt haza az ikertesómmal. És hogy 1040# ha lehet, szervezzük azt meg, hogy addig az egy hétig, egy hónapig, akármeddig hadd haljon meg otthon. És akkor 1050# megígértük tesómmal, hogy rendicsek. És amikor az első nap mondta az orvos, hogy na, most adtam először 1060# morfiumot, akkor mondtuk neki, hogy akkor mi meg most hazavisszük az anyukánkat. És akkor beraktuk az autóba, vagy 1071# mentővel, már nem is emlékszem, hazavittük őt, és emlékszem, ahogy letettük az ágyra, akkor anyukám elkezdett 1081# sírni, és azt mondta: „Ti olyan jó gyerekek vagytok! Hogy én annyira, annyira boldog vagyok most! Olyan szép az 1092# én életem!” Ezt mondta. Pedig… A hála mélyebben van, mint a veszteség. Mélyebbről tud föltörni. Ha nem 1101# hiszitek, kérdezzétek meg az anyukámat! 1105# 1105# 19. Magunkra hagyva is tudunk közösségben lenni. 1110# Eszembe jut egy kedves ismerősöm. Levágták a lábát. És ahogy levágták a lábát, és én látogattam őt 1119# hétről hétre, akkor egyszer csak kezdtem rajta észrevenni, hogy egy ilyen mély összetartozásról kezd beszélni 1129# azokkal, akiknek szintén levágták a lábát. És azt mondta: „hát ezek az én társaim”. Hogy a beteg ember egy 1139# nagyon mély összetartozást tud átélni más beteg emberekkel. Hogy a haldoklóban is van egy nagyon mély 1149# összetartozás a sorstársaival. Hogy pont, amikor átéljük azt, hogy bizonyos dolgokat egyedül kell csinálni. 1159# Szóval ülhetek én ott a haldokló ágya mellett, ott azért ő azt egyedül csinálja végig. Egyedül. Én csak ott 1169# vagyok mellette, de azért ő azt egyedül csinálja végig. Legalábbis… Na, ezzel akarok valamit mondani. És, hogy 1180# ebben a helyzetben is olyan mély közösséget lehet átélni. Nagyon, nagyon mélyet. 1188# Emlékeztek? Az a néni, akiről beszéltem múlt héten. Azóta már ott van, odafönt. Tudjátok, aki mondta, hogy 1198# „én már, Ferike nem akarok veled beszélgetni. Tudom, hogy a lányom azt akarja, hogy beszélgess velem, de én már 1208# nem akarok”. 1209# 1209# 20. Kilátástalanságban is lehetünk boldogok. Egy kilátástalan helyzet nem teszi lehetetlenné a boldogságnak a 1220# tapasztalatát. 1221# Egy valós történet. 11 éves kisfiú leukémiás. A leukémiának a vége felé jár, és egy viszonylag gyors 1231# lefolyású, egyértelműen lehet tudni, még minden remény ellenére is, hogy néhány hónap. És akkor a kisfiúnak 1241# születésnapja lett. És a kisfiú természetesen kért, mint minden kisfiú, legalábbis egy jó lasztit, meg 1250# legalábbis egy jó kis tortát, a kedvenc tortájával, vagy nem tudom én, ízével, és boldog volt a 1259# születésnapján. És ült a család, és az anyukája pedig sírt. Ó, az utolsó születésnap! Ó, az én fiam, most 1269# boldog! És akkor a kisfiú rákérdezett az anyukájára, hogy „anya, te mit szeretnél? Nem csak én kérhetek 1279# valamit a születésnapomon, én megengedem neked, hogy te is kérj valamit a születésnapomon, mert látom, hogy 1289# sírsz.” Erre azt mondja az anyukája: „Ó-ó. Hát én néhány boldog napot szeretnék.” Ugye, mi ennek az 1299# üzenete, amit az anya nem akart kimondani? Hogy „szeretném, ha meggyógyulnál”. Ugye, „én már csak akkor 1309# tudnék boldog leni, hogy ha te meggyógyulnál”. De hát ezt nem mondta ki, csak úgy kiszaladt a száján: „hát 1319# néhány boldog napot”. És erre a kisfiú a következőt mondja neki: „anya! Én vagyok leukémiás, nem te! Ha én 1329# kibírom, te is.” 1330# A fejvakarás nem tudom, hogy a rádióban hogy hallatszik, most próbálom… 1337# 1337# Most befejeztem ezt a 20 pontot. Így próbáltam leírni ezeket a nagyon mély tapasztalatokat, és most arra 1347# szeretnék rákérdezni, hogy ha valaki átéli ezt a tapasztalatot, és ugye a hátterünk az az, hogy az illető 1357# átmegy a tapasztalati tanulásnak a folyamatán, a hit tapasztalati tanulásának a folyamatán, akkor ez milyen 1367# irányba viszi az ő életét. Ez izgat most, és akkor erről írtam 8 pontot. 1374# A mai alkalomnak asszem ez lesz a zöme. 1378# Mind a 8 pont természetszerűleg paradoxon. Óriási ellentmondás. 1384# 1384# 1. Ez a fajta tapasztalati hit megerősíti a földön be nem teljesülő vágyakat. 1391# Tehát ez a hit megerősít engem azokban a vágyaimban, amelyekről én magam is pontosan tudom, hogy nem fognak 1401# beteljesülni. Paradox módon ezeket mégiscsak megerősíti, és ez a megerősítés nagyon nagy haszonnal jár. Majd 1411# most mindjárt nézzük csak! 1414# Pl. házastársaknál: szeretnélek téged úgy szeretni, ez a legmélyebb vágyam veled kapcsolatban, mint ahogy Jézus 1425# szeret engem. Én nagyon szeretnélek téged önzetlenül igazi mély szeretettel szeretni. Ez a vágyam beteljesedik? 1435# Sajna, nem. Hiába van aranylakodalom, dehogy tudunk mi úgy szeretni, mint! Nem tudunk. És mégis, ez a hit 1445# folyton-folyvást megerősít engem azokban a vágyaimban, amelyek sosem fognak beteljesedni, és miközben ezek a 1455# vágyaim megerősödnek, érdekes módon ennek a hitnek van egy olyan hatása, hogy ebből nem egy keserűség fakad. 1466# „Ó, akkor minek ez a vágyakozás! Milyen reménytelen az egész! Ó, most itt várakozok, és sosem érem el! 1475# Mennyire kilátástalan! Milyen fölösleges! Milyen lehetetlen! Ó, Jézus engem becsapott! Olyan vágyakat ültetett 1486# el bennem, amelyek sosem teljesednek be! Micsoda kitolás!” De hogy ha ezen a tapasztalati alapon vagyunk, ezek a 1496# vágyaink nagyon mélyen megerősödnek. És most az a kérdésem, és persze költői kérdés, elég csacska kérdés, 1506# hogy a házastársunk örül-e annak, hogy egy soha be nem teljesedő vággyal él mellette a házastársa. Hát, ha én 1517# házas lennék, nagyon szeretném, hogy az én házastársam ilyen vágyakkal föl legyen szerelkezve. Nagyon 1526# szeretném. 1527# Van-e bennünk mély vágy? Még talán abban is, aki most itt ül, és azt mondja: „ó ez Isten-téma, engem azért 1537# annyira különösebben nem izgat”. De azért valamennyi vágy csak van bennünk, hogy azért egyszer az Istent 1547# látni! Valamennyi, hát amennyire képesek lennénk, hát azért ne már! Azért, hogy ha ingyen osztogatnának nagy 1558# Isten-tapasztalatot, azért beállnál a sorba! Ó! És közben pedig ez a vágyakozásunk annyira korlátozott módon 1568# teljesedik be, hogy hát az… És mégis ez a vágy a jelen számára, meg az emberi kapcsolatok számára rengeteg 1578# haszonnal jár. 1579# Aztán én ahhoz a mondatoz jutottam, hogy azok a mély vágyaim, amelyek sosem teljesednek be, de még sem kell őket 1590# elvetnem, tesznek igazán emberivé. Hogy talán amikor, nem tudom, elénk állítanak nagy humanistákat, akik tényleg 1601# azok, igazán mélyen emberiek. Talán ez éppen őrájuk is nagyon jellemző. Hogy attól olyan mélyen emberiek, hogy 1611# amikor valaki azt mondja, hogy „ugyan már, ennek a vágynak semmi értelme nincs”, hogy ő akkor sem mond le 1621# erről. 1622# Ez volt tehát az első. 1624# Ez a tapasztalati hit megerősíti a földön be nem teljesülő vágyaim. 1630# 1630# 2. Ez a fajta hit megerősíti az el nem érhető célokat. 1635# Mondjuk, krisztusi embernek lenni. Mondhatom úgy is: keresztény embernek lenni. Tudom, ezt minden évben mondom: 1646# Jézus volt az utolsó keresztény. Hát, mi csak itt… Tehát van egy célunk, amit sosem fog beteljesedni. De ettől 1656# még, hm… 1657# Javára lenni másoknak. Vagy legalábbis javára lenni sokaknak. 1663# Vagy nem szeretném leadni azt a vágyamat, hogy ami itt történik, az mindannyiótoknak a javára legyen. És ne 1673# legyen valakiknek a javára, és másoknak a kárára. Miközben, ha elég becsületes vagyok magammal, azt kell 1683# megállapítanom, hogy az lehetetlen. Hogy egyetlen mondatot is lehessen úgy elmondani, hogy az mindenkinek a javára 1694# legyen, és ne legyen néhányaknak a kárára. Egyszerűen azért, mert ahányan vagyunk, annyi fülünk van. Annyi 1704# előtörténetünk, tapasztalásunk. És én gondolhatom azt, hogy ez egy bombabiztos mondat. Hogy ez egy jó mondat. 1714# Hogy ez most elér téged, és ez most ad valamit. És mindig lesznek olyanok, akikben, mire úgy tudatosul, hogy mit 1725# mondtam, már teljesen más lesz az üzenet, mint amit én gondoltam. Hányszor tapasztaltam ezt meg! 1734# Pl. tegnap is. Tegnap is tartottam felnőtt katekézist odahaza, és akkor elmondtam egy-két mondatomat, és persze 1745# jött valaki, földúlva, magából kikelve, és elmondta, hogy hozzá hogy érkezett meg az üzenet. És akkor hosszú 1755# percekbe került, míg ugyanoda jutott el, mint ahol hittanóra előtt volt. És ugye fogalmam sincs, vasárnap 1765# jártatom a szám, és mentek ki, és lehet, hogy öt ember sokkal rosszabb helyzetben megy ki, mint ahogy megjött! Az 1776# ötöt ilyen optimistán mondom. 1778# Azon jártattam az eszemet ma délután, hogy egyszer megtartanék egy előadást úgy, hogy ugyanazt a témát 1788# négyféleképpen kellene kidolgozni. Először elmondanám mondjuk, a meghittség az Isten-kapcsolatban, azoknak, 1798# akiknek a gyöngéje a fölfedezés. Aztán elmondanám ugyanezt a témát azoknak, akiknek a gyöngéje a gondolkozás, 1809# aztán azoknak, akiknek gyöngéje a döntés, és aztán azoknak, akiknek gyöngéje a cselekvés. Szerintem izgalmas 1819# lenne. Nem? Ugyanazt a témát négyféleképp. Igazából azt kéne minimum, hogy mikor elmondunk egy vasárnapi 1829# beszédet, az négyféleképpen szóljon. Négyféleképpen hangozzék el. Mert hát röhejes, hogy azt mondom: 1838# testvérem, dönteni kell! Mire a döntés-mániás azt mondja: meg vagyok erősítve! Ugye, hogy nem kell annyit 1848# gondolkozni! Hát dönteni kell! És hoz egy újabb tök hülye döntést. Tehát amikor azt mondom, hogy dönteni kell, 1859# azt azoknak mondom, akik nem tudnak dönteni. És amikor azt mondom, hogy „testvérek, azért érdemes leülni 1869# gondolkodni”, az összes ember, aki sosem dönt, csak gondolkodik, azt mondja, hogy „na, azért a Feri atya is… 1879# módjával azokkal a döntésekkel!” Szóval, ha most, ne tudom én, elég ösztönzően néztek rám, akkor 1888# legközelebb csinálok egy ilyet. Hogy egy beszéd négyféleképp. Hát ez lenne a minimum. De akkor már legalább azt 1899# kéne mondani, hogy jó, akkor a négy típusnak mondtuk el ugyanazt négyféleképp. De hát akkor legalább kellene 1909# fiataloknak egy, meg időseknek. Hát ez alaprealitás. Tehát: hagyományos nyelven - mai nyelven. Hol fér ez bele? 1919# Hát így sem bírok tíz percet beszélni? Már nem, hogy sok lenne nekem… 15-16. 1927# Velem szemben van egy óra. Tudtátok? Van, de mikor beszélek, sosem jut eszembe, hogy van. 1935# Na, tehát ezzel azt akartam mondani, hogy totálisan reménytelen elmondani egy vasárnapi beszédet, vagy egy 1945# előadást úgy, hogy az mindenkihez szólhasson. Totálisan reménytelen vállalkozás. Nem is véletlen, nézzétek 1955# meg, milyen sokan kipusztultak innen! 1959# Tehát: el nem érhető célok. 1961# Úgy boldogulni, hogy másoknak ne legyünk kárára, vagy hátrányára. Ez, azt hiszem, hogy elérhetetlen. 1971# Egyszerűen az, hogy mi egy jóléti világban élünk, ez olyan mértékben meghatározza az életünket, hogy szinte 1981# hősies gesztusokra van szükség, hogy akaratlanul is ne zsákmányoljunk ki nagyon sokakat. Azt hiszem, hogy 1991# döbbenetesen érzéketlenek vagyunk. Amikor gyerek voltam, sosem értettem, hogy ugye ez a, 2000# nem tudom én, arisztokrácia, meg a munkásosztály, emlékeztek, ezekkel tömték a fejünket, és hogy az 2009# uralkodó réteg, ahogy a történelemkönyvünkben le volt festve, az uralkodó réteg dőzsölt abból a sok adóból, 2020# amit a szegény jobbágyoktól beszedtek. És akkor arra gondoltam, hogy hogy lehettek ezek az uralkodó rétegek ilyen 2031# érzéketlen bunkók, és az összes gyermeki igazság-érzetem tiltakozott, „és ez hogy lehet?”. És most, hogy 2041# felnőttem, rájöttem, hogy én is az uralkodó réteg tagja vagyok. Hogy itt, ebben az európai jólétben azért 2051# élhetünk olyan jól, amilyen jól, most nekem ne panaszkodjatok!, mert másoknak a vérén, a bőrén élősködünk. 2062# Most a környezetszennyezésről, meg ezekről nem is beszélek. 2068# Azt hiszem, ez elérhetetlen. 2070# Rádióztam. Szoktam, az autóban állandóan. Majdnem. Jaj, valami szóljon, ne legyek egyedül! Na, szóval, talán 2081# húsvétkor volt… Az volt most az utolsó ünnep, ugye? Igen, húsvét volt. Egy bácsit szólaltattak meg, akiről 2091# azt mondja a riporter, hogy „hát kedves Jancsi bácsi, maga akkor ugye egy olyan ezermester-fajta”. Mire Jancsi 2102# bácsi azt mondja: „Nana! Nálunk, akire azt mondják, ezermester, azt gondolják, hogy kókler! Tehát, hogy sok 2113# mindenhez értek, maradjunk ennyiben”, és akkor mondja, hogy… 50 szakmához ért, és jönnek hozzá az emberek a 2123# faluból. És akkor egyszer csak azt mondja a riporter: „Jóska bácsi, igaz az…” Jóska bácsi volt eddig is?... 2134# Mi volt eddig?... Éreztem, hogy valami nem stimmel! „És Jancsi bácsi!” Az féri név… Akkor nagy baj nincs… A 2144# mai délelőtt elkezdtem azon ötletelni, hogy milyen lehetetlen-nevű embereket lehetne kitalálni. Asszem, a 2154# fáradtság. És kitaláltam egy zseniálisat, ezt megosztom veletek. De előtte még egy történet. Hát, az is ilyen 2165# neves… Hogy barátaim vitorláztak, és az első versenyen, amikor sikerült dobogóra állniuk, akkor az egyik 2175# társuk éppen nem volt ott, amikor be kellett diktálni, hogy mik a dobogóra állóknak a nevei, hogy majd bemondják 2186# őket a hangosbeszélőbe. Emlékszel erre, András? És akkor ezek a brigantik a társuknak a nevét úgy mondták be, 2197# hogy Vég Béla. És akkor bemondták, hogy „győztes hajó” mit-tudom-én-mi, „Vég Béla”, és utána azt az 2207# idényt ezzel a névvel kellett futnia… Tehát, hogy van ilyen. 2213# És hát arra gondoltam, hogy… Játszottatok ti olyat fiatal, na jó, gyerekkorotokban, olyat, hogy telefonkönyvet 2223# nézegettétek, hogy milyen nevek? Ú, hát az döbbenetes, döbbenetes! Nagyon érdekes. Ilyenkor kiderül, hogy a mi 2234# nevünk piskóta. Szóval. Hiába vagy Ödön, jól jártál vele. 2240# Szóval. Nekem van egy kedves ismerősöm. Él. Úgy hívják, hogy Kukity. Legkomolyabban. És akkor ültünk egy 2250# csoportban. Ilyen önismereti csoport volt, és akkor azt mondja a csoportvezető, hogy hát mondjuk el, hogy hogy 2261# viszonyulunk a nevünkhöz. Mert ő erre készült. És akkor még nem ismertük egymást. És azt mondta, hogy „igen, 2271# mikor serdülő voltam, azt gondoltam, hogy minden áron megváltoztatom a nevem. És mostanra el tudtam fogadni.” 2282# Na, most mondok egy másik ilyen történetet. Ez is ilyen neves, de ez megtörtént. Azt mondja. Egy party-n három 2293# ember állt, és mutatkoztak be egymásnak. És akkor azt mondja az egyik: Farkas István. Mire a másik: Vadász 2303# József… Megállt a levegő, hogy ez most mi… És erre azt mondja az illető: „De én tényleg Farkas vagyok!” 2313# Hát erre ugye a másik meg azt: „Én meg tényleg Vadász.” Vannak helyzetek, amiből nem lehet jól kijönni. 2323# Na, most akkor eljutottam oda, hogy milyen név jutott eszembe délelőtt. Készültem egy temetésre. Most 2333# képzeljétek el. Valaki bemutatkozna, és azt mondaná: Elhunyt László. Ez jutott eszembe. Hülyeség?... Jaj! Kár 2344# volt elmondani. Meg fogom írni Mr. Bean-nek. Csináljon belőle egy jó jelenetet! Na. 2352# Jaj, az ezermester! Nem mondtam el! De jó, hogy itt vagytok! Jancsi bácsi… Megy, 15 perce hallgatom, hogy mi 2363# mindenhez ért Jancsi bácsi, és akkor azt mondja a riporter: „és igaz az, amit itt mondanak széltében-hosszában, 2374# hogy Jancsi bácsihoz, hogy ha mennek, és nem a saját szakmájában kérnek segítséget, akkor mindenkinek ingyen 2384# dolgozik?” Azt mondja Jancsi bácsi: „hát ez bizony igaz. Volt olyan, december 26-án mentem el mit-tudom-én-kihez 2395# mit-csinálni, pedig hát a család hogy prüszkölt”. És akkor a riporter, hát ezt nem bírta… „de most ez… 2405# tehát akkor… akkor mit kér?” Jó, tehát ingyen, de akkor mit kér?… És akkor Jancsi bácsi megkönyörült, 2415# megkönyörült a riporteren, és azt mondja: „hát, tudja, hogy ha úgy nagyon akarnak nekem valamit adni, akkor azt 2426# szoktam mondani, hogy ha egy másik ember hasonló helyzetben lesz, mint te most, akkor jussak eszedbe. Ez. Ennyit 2437# kérek csak.” 2438# 2438# 3. A hit megerősíti a nem kölcsönös szeretetet, a nem viszonzott szeretetet… Ez így egy buta mondat. Tehát: 2449# megerősít engem a szeretetemben, akkor is, hogy ha az nem kölcsönös. Megerősít engem a szeretetemben, akkor is, 2460# hogy ha azt nem viszonozzák. 2462# Itt nem akarok irreális lenni, ez nem azt jelenti, hogy, nem tudom én, házasodjunk meg egy olyasvalakivel, akinek 2473# pont nem vagyunk az esetei. És utána ezt egy ilyen „hit-témává” emeljük. Tehát azért, egy kis szerelem nem 2484# árt. Jó szokott lenni. Úgyis elmúlik, hát legalább élvezd az elejét. 2491# Emlékeztek, milyen sokat beszéltünk a tárgy-állandóságról. Az képes intimitásra, aki képes a 2500# tárgy-állandóságra. A tárgy-állandóság azt jelenti, hogy a tárgy az a másik, az a Te, hogy akkor is tudlak 2510# Téged szeretni, ha Te épp ebben a pillanatban nem vagy olyan, ahogy én szeretném. Ha Te most nem adod meg nekem azt, 2521# amire most nekem szükségem van, én akkor is tudlak Téged szeretni, nem szűnök meg Téged szeretetre méltónak 2532# látni. Ez a tárgy-állandóság. Erre viszonylag érett személyiségű ember képes csak. Meghittségre csak 2542# viszonylag érett személyiségű ember képes. Ha nincsen tárgy-állandóság, akkor azokban a nehéz helyzetekben, 2552# amikor én azt várom, hogy tőled kapjak valamit, és ez nem érkezik meg, akkor nem leszek képes pozitívan 2562# viszonyulni hozzád. Nincs tárgy-állandóság. 2567# A tárgy-állandóságról egy történetet hadd mondjak el. Volt egy édesapa, egy édesanya, akik elváltak. Volt két 2577# fiúgyerekük, és az édesapa és az édesanya, ahogy elváltak, nem sokkal később az édesanyához új férfi 2587# került. Az édesanya azonban egy állami gondozásban felnőtt valaki volt, és hihetetlenül, hát mondjuk így 2597# finoman, megkeserítette az új férfi életét (is). És amikor a kisebbik fiú fölnőtt, akkor volt már szeme arra, 2608# hogy lássa, hogy itt valami nagyon furcsa dolog van. Tehát, hogy „úgy tűnik nekem, hogy az én nevelőapám jobb 2619# fej, mint az édesanyám. És ahogy nézem őket, kettőjüket, hát azt kell mondanom, hogy az édesanyám egy sokkal 2629# nehezebben kibírható, elviselhető valaki, mint a nevelőapám.+ És akkor odaállt felnőttként a nevelőapja elé, 2640# és azt mondta, hogy mit-tudom-én „Laci/Pisti, hogy bírod te ki az anyám?” És erre ő egyetlen mondatot mondott, 2651# ez a következő volt: „Nem felejtem el, hogy honnan jött.” Hm. És erre a gyerek azt mondta: „köszönöm, ne is 2661# mondjál többet.” Ez a tárgy-állandóság a gyakorlatban. Nem felejtem el, hogy honnan jött. Nem felejtem el, hogy 2672# mit tudom én. Most már nem akarok nagyon gejl lenni… Úgyhogy nem is leszek. 2679# Egy nagyon nagyon jó tanulmánykötet jelent meg az altruizmusról. Így hívják a szeretetet. Az önzetlen 2689# szeretetnek empátiás altruizmus a neve. Hát hogy ez mire jó, nem tudom. Tehát, hogy miért nem jó az „önzetlen 2700# szeretet” kifejezés… Na, mindegy. A könyvnek akkor nem az a címe, hogy Önzetlen szeretet. Rengeteg kutatás van 2711# arra vonatkozóan, hogy az ember, amikor azt gondolja magáról, hogy szeret egy másikat, valójában szereti-e, vagy 2722# nem. És hát ugye nem nagy kaland, kiderült az, hogy gyakran gondoljuk azt, hogy szeretünk valakit, és persze nem is 2733# szeretjük. Azt, hogy nem szeretjük, az egyet jelent azzal, hogy a szeretetünk nem önzetlen, hanem valamilyen olyan 2744# célra irányul, ami nem a másik, és nem a másik java: Pl., klasszikus szokott lenni, ezt csak gyorsan elmondom, hogy 2756# benne legyen a fületekben, hogy negatív érzésektől akarjuk magunkat megkímélni. Főleg a bűntudat ilyen. 2766# Megkérsz engem, hogy segítsek, és valójában nem azért segítek, mert önzetlenül szeretlek, hanem mert pontosan 2776# tudom, hogy ha azt mondom, hogy nem, milyen vacakul fogom érezni magam. Bűntudatom lesz, majd ott hánykolódok, egy 2788# csomó energiámba kerül kimosni magamat a tükör előtt, jaj… Inkább segítek. Nagyon sok úgynevezett szeretet 2798# hátterében egy negatív érzéstől való menekülés áll. Ennek nyilván van egy párja, amikor nem egy negatív 2808# érzéstől szeretném magamat megkímélni, hanem egyszerűen pozitív érzésekhez akarok jutni. Nem Te vagy a 2818# középpontban, hanem az én pozitív érzésem. Nem hiszem, hogy ezt különösen példákkal kellene mondani. Ezt 2828# pontosan tudjuk. Kifejezetten szeretjük azt, ha jó embernek tarthatjuk magunkat, nem? Az egy jó érzés! Úgy 2839# lefeküdni, hogy „ vagyok”! Hát, ahhoz egy ilyen önző szeretetre sokra van szükség. 2847# A harmadik, amit nagyon érdemes tudni. Kiderült az, hogy a legtöbb ember általában csak a hozzá hasonlónak szeret 2858# segíteni. Minél inkább azt gondoljuk valakiről, hogy nem hasonló hozzánk, annál kevésbé segítünk neki. Ennyit 2869# az önzetlen szeretetnek a… 2871# Aztán egy másik, ez a legbrutálisabb: hogy ha valakiről az a hipotézisünk, hogy a saját hibájából került oda, 2882# ahová került, abban a nehéz helyzetbe, és ráadásul ezt azzal tetézi, hogy nem tesz meg mindent azért, hogy 2892# kijöjjön ebből a nehéz helyzetből, akkor szignifikánsan nincs kedvünk neki segíteni. Ez a két szempont, hogy 2903# azt gondoljuk, a saját hibájából, és még nem is tesz meg mindent, bőven elég ahhoz, hogy kimutathatóan sokkal 2914# kevésbé segítsünk. Ezért járnak pórul a hajléktalanok, az alkoholbetegek. Ezért. Mert az mondjuk: a maga 2924# hibájából került oda, és nem is tesz meg mindent, úgyhogy… Miközben elgondolkodtam azon… ezen… azon, hogy 2934# el sem tudom képzelni, hogy az életünk zömét ne úgy élnénk le, hogy általában a saját hibánkból is 2944# kerülünk nehéz helyzetbe, és természetesen nem teszünk meg mindent, hogy onnan kijöjjünk, legfeljebb ezt 2954# gondoljuk, vagy mondjuk. 2956# Tehát a hit megerősíti azt a szeretetet, amit nem viszonoznak, ami nem válik kölcsönössé. 2965# Utolsó pont ehhez: akkor is nagyon könnyen kilépünk az úgynevezett „szeretet” tetteiből, hogy ha ezt 2975# következmények nélkül megtehetjük. Ha azt gondoljuk, hogy nem tehetjük meg következmények nélkül, akkor 2985# szoktunk inkább maradni, vagy folytatni. De ha azt gondoljuk, hogy nem lesz se ciki, se rossz következmény, se nem 2996# számít bűnnek, se nem kérdeznek rá… 3000# 3000# 4. A hit megerősíti a nem megtérülő, nem visszakapott áldozatokat. Vagyis, hogy tudjunk áldozatot hozni 3010# olyan helyzetekben is, amit sose adnak nekünk vissza, ami a mi életünkben sosem térül meg. 3018# Egy történet-gyűjteményben olvastam egy nagyon szép arab történetet. De nem tudom szépen elmondani. Mert régen 3029# olvastam, és már csak a lényege van meg. Az arab történet így szól, hogy egy öregember az oázisban ülteti a 3040# mit-tudom-én milyen fát - pedig ez lenne a történet lényeg. Komolyan ez lenne, de nem tudom, és nem volt időm 3050# megnézni. Ez a mit-tudom-én milyen fa arról híres, hogy nagyon lassan nő. Mondjuk 20 év, mire megnő, és 30, mire 3062# hozza az első gyümölcsöt. A bácsi 80 éves. És akkor megy hozzá egy fiatal vándor, és azt mondja: „hah, 3072# bátyám! Micsoda esztelenséget csinálsz! Hát ülteteted itt ezt a fát, aminek a lombja alatt te sosem fogsz 3082# hűsölni, és a gyümölcsét sosem fogod fogyasztani. Hát micsoda esztelen dolog ez!” És akkor a bácsi azt 3092# mondja: „Hát lehet, hogy esztelen, de én is szedtem gyümölcsöt olyan fáról, amiről az nem szedett, aki 3102# ültette. Én is hűsöltem olyan fa lombjai alatt, ami alatt sosem hűsölt az, aki azt ültette.” Az a fajta hit, 3113# amiről eddig beszéltünk, megerősít bennünket abban, hogy ilyeneket tudjunk csinálni, és ne gondoljuk azt, hogy 3123# micsoda értelmetlen, fölösleges dolog, ültessen magának! 3129# Van köztetek azért jó néhány, aki már középkorú. Én is. Amikor valaki a személyiség-fejlődésben eljut a 3139# középkorúságra, min. 35 fölött, akkor az életének egy nagy kihívásához is elérkezik, ez pedig az, hogy 3149# tudja-e elkezdeni átadni a stafétabotot. Nem azt mondom, hogy ezt 35 évesen már rögtön csőstül kell csinálni. 3160# Már abból a szempontból, hogy magunkról teljesen megfelejtkezve, de 35 éves kortól kezdünk rájönni, hogy nem mi 3171# vagyunk az ifjú titánok. Ez nekem olyan érdekes. Én azt gondoltam néhány évvel ezelőttig magamról, hogy én egy 3181# fiatal vagyok, és én vagyok az ifjú titán. És rájöttem, hogy már nem én vagyok az. Tehát, hogy van egy csomó 3192# fiatal pap, és én nem vagyok az! Ez nagy megkönnyebbüléssel járt. Komolyan! Rájöttem, hogy hát akkor 3202# pörögjenek a fiatalok! Hát én nem pörgök, én már középkorú vagyok… Tehát, hogy nekem nem kell már úgy 3212# élni, mint ha fiatal lennék! Nem, éljél úgy, mint egy középkorú! És hogy ebből az is adódik, hogy egyszer 3222# csak fölhív a papnevelő intézet rektora, hogy „Feri”… Nem így hívott föl, csak… Mert ő normális, velem 3232# ellentétben… Azt mondja: „Feri, küldhetek-e hozzád papnövendékeket? Hogy hát ott te egy kicsit képezgesd 3242# őket.” „Hozzám?” Ó! És akkor egyszer csak világosság gyúlt bennem, hogy milyen iszonyú jó dolog, hogy 3252# mondjuk 40 évesen lehet menedzselni másokat. Hogy ez tök jó dolog! Hogy eddig milyen jó volt nekem az, hogy engem 3263# mások menedzseltek. Tényleg, tényleg, nagyon sokan segítettek nekem, bátorítottak, miegymás. De hogy már nem én 3274# vagyok az ifjú titán, ne engem menedzseljenek, hanem most már én vegyem észre, hogy nekem kell másokat. Hm. 3285# 3285# 5. A hit megerősít bennünket a nem igazolt, nem igazolódott igazságban, igazságra törekvésben. Tehát hogy nem 3295# azért vagyunk igazak, mert valaki tapsol neki. Nem azért vagyunk, vagy próbálunk igazak lenni, mert azt valaki majd 3307# fölírja egy márványtáblára. Döbbenetesnek tartom azt, hogy a diktatúra alatt hány, és hány millió embernek 3317# döbbenetes igazságtalanságairól sosem esik szó. Egyszerűen ez… szóval… Elképzelhetetlen, hogy embereknek 3327# micsoda igazságtalanságban kellett megmaradnia valamennyire igaznak. És hogy úgy átléptünk ezen, ez döbbenetes 3338# számomra. Nem, azt hiszem, hogy ezen tilos átlépni. De nem azért, mert hogy őket rehabilitálni kell, vagy mert 3349# igazolni kell, hanem egyszerűen magunk miatt. Hogy lássuk azt, hogy voltak emberek, akik nem várták azt, hogy éket 3360# igazolja a történelem. És, hogy nem beleződtek ki az igazságra való törekvésükben, bár semmi esélyt nem 3370# láttak arra, hogy őket valaha is, bárki is igazolni fogja. Hamvas Béla ezt olyan gyönyörűen mondja: „ha az 3381# igazság elhagy engem, az az ő dolga, én az igazságot el nem hagyom, mert az meg az én dolgom”. Szóval valami 3391# óriási névtelen kincsesbányája van a mi nemzetünknek. Ahogy emberek az igazságért mi mindent megtettek, és még 3402# csak a nevüket sem tudjuk. 3405# Mikor volt most ez az ’56 előtti néhány hét. Hallgattátok a rádióban? Annyira szívszorongató volt, ahogy 3415# 8-10mondatban sorsokat elmondtak. Melyik rádió volt az? Infó Rádió. Nem tudom, hogy lehet-e ilyet csinálni. Miért 3426# ne lehetne! Ha ilyen jó fejek! Szóval, ha ezt hallottátok, én ahogy ezt hallottam mindig, hogy „itt volt, ezt 3437# csinálta”, öt mondat, kivégezték 28 évesen. És kint sütött a nap… Nagyon… Aki ezt kitalálta, nagyon 3446# köszönöm neki. 3448# ’56, milyen érdekes, pont egy ’56-os történetet írtam ide. Mikor én a központi szemináriumnak a 3457# papnövendéke voltam, akkor döbbentem arra rá, hogy volt egy papi per ’57-ben, amit csak azért nem neveztek papi 3468# pernek, mert hozzácsaptak egyetlen laikust, egy civilt, hogy nyugat felé azt lehessen mondani, hogy ’56 után a 3479# megtorlásban nem volt papi per. Volt gógyi! Tehát 18 vagy 19 embert ítéltek el, egy volt civil, és 19 klerikus, 3490# vagy 18. Tehát nem papi per. És ülték le a maguk éveit, voltak többen, akik az általános amnesztiával 3500# szabadultak. És mikor rájöttem, hogy te jó ég, én egy olyan szemináriumba járok, ahol előttem csak néhány 3510# évtizeddel ilyen jó emberek voltak, hát ezek közül csak egyetlen egy halt meg, mikor én oda jártam 15 évvel 3521# ezelőtt. És akkor fogtam a magnómat, és elindultam ezekkel az emberekkel beszélgetni. Gyűjtöttem kb. 7 óra 3531# anyagot. És az egyikük, mondom is a nevét! Úgy hívják, hogy Zöldi Sándor. Hogy tudjátok! Leültem vele 3541# beszélgetni, azt hiszem Vecsésen volt plébános, vagy talán Üllőn, vagy nem tudom, és akkor azt mondja: „Feri, 3552# 17 és alatt 18 helyre disponáltak. Vagyis az első 17 év papság alatt, nem vitték börtönbe, nem verték meg, csak 3563# átlagban 11 hónap 20 naponként elküldték egy következő helyre. 18-szor 17 év alatt. És lehetett mondani, hogy 3573# „mi a papságot nem bántjuk”. Milyen élet ez?... Leülte a 3 évét. Mert bement a börtönbe, és fogta a 3583# forradalmároknak, meg az ÁVÓ-soknak is a kezét. Komolyan, azt mondta, „nekem mindegy, beteg-beteg. Nem én vagyok 3594# a Jóisten, hogy igazságot tegyek”. Kapott érte három évet, hogy ült a börtönben a betegek ágyánál. Ezért 3604# három évet akasztottak neki. És utána 17 év alatt 18 hely. És sose hallottunk róla. És nekem is csak azért 3615# mondta el, mert rákérdeztem. Tuti, hogy ott nem tudták, akiknek a papja volt… 3622# 3622# 6. Megerősít bennünket a nem kikényszeríthető megbocsátásban. 3628# Hm. Természetesen azért mondom ezt, mert néha szeretnénk a megbocsátást kikényszeríteni, de a megbocsátás csak 3639# szabadon történhet meg. Az előítéletességünkről mondanék egy fölismerésemet. 3646# Ugye, olyan szépen megtanultuk azt, talán mindnyájan, ha nem tanultuk meg, akkor is rájöttünk, hogy egy bűnös 3657# emberben is vannak értékek. Ugye, ezt nagyon, ezt a kisgyereknek is mondjuk: „igen, tudod, igen, ő is bűnös, de 3668# nagyon értékes még, attól, hogy bűnös, még értékes.” És egyetlen egy lépést pedig nagyon nehezen teszünk 3678# meg, pedig ugyanez a kijelentés. Ez pedig így hangzik: egy bűnös viszonyban is vannak értékek. Mi a különbség? 3689# Semmi. De azért, mer rátaláltunk erre a „bűnös emberben is vannak értékek”… Ó! És egyetlen lépéssel 3699# odább ezt a mondatot nem merjük a szánkra venni. Hogy egy bűnös viszonyban is vannak értékek. Hú! Hú! Feri 3709# atya!... Én nem látok érdemi különbséget a kettő között. Ahogy az a mondat, hogy „egy bűnös emberben is 3719# vannak értékek”, egy picit sem erősíti meg senkinek sem a gondolatát abban, hogy „hajrá a bűn frontján”… 3730# Ki mondja ezt? Azért, mert merem kimondani azt, hogy „egy bűnös viszonyban is vannak értékek”, mondom én azt, 3740# hogy „hajrá! Húzzunk bele!”… Én nem mondom… Hú, azért kíváncsi lennék, most mi van veletek… Na, majd 3750# következő alkalommal fél ház lesz. Akkor majd rájövök, hogy hogy értettétek… Ugye értitek? Dehogy adom a 3760# lovat a házasságtörés alá! Na, jó… 3764# 3764# 7. A hit megerősít bennünket a másik magatartásától nem függő cselekvésben. 3771# Amit mondok, megtörtént. 5 éves kislány játszik a 3 éves kislánnyal. És a 3 éves kislány elkezdte püfölni az 3782# ötévest. És az 5 éves kislány így kihúzza magát,és azt mondja: „ha te nem szeretsz,én akkor is szeretlek 3792# téged”. 5 éves volt!... Azóta már nem ilyen… 3796# 3796# 8. A hit megerősít engem az erőmet fölülmúló feladatok vállalásában. 3803# Na, ezt szokták aztán igazán esztelenségnek tartani! Hát hogy vállalhat valaki olyat, ami fölülmúlja az 3813# erejét! A házasságról kerek-perec azt mondom, hogy fölülmúlja az emberi erőket. Kerek perec. Én, én… Plusz a 3824# papság. De az nektek kevésbé izgalmas. Tehát én a házasságról állítom ezt, mert talán annak van valami 3834# jelentése. Dehogyis mondok olyat, hogy „ha egy kicsit összeszednéd magad, megráznád magad”. Hát én ilyen soha 3844# nem mondanék! Egy jegyespárnak én még olyan nem mondtam, hogy „de, hogy ne menne a ti erőtökből, annyira 3855# zseniálisak vagytok, még ilyen párt nem is láttam, kicsit eresszetek is ki, nyugodtan”. Hát eleve tudom, hogy a 3865# saját erejükből nem megy, ha nem múlják fölül magukat újból és újból az Isten irányába, az nekik nem megy. 3876# Az egy másik kérdés, hogy természetesen nem keresztény emberek is fölül tudják múlni magukat az Isten 3886# irányába. Hát miért ne tudnák fölülmúlni magukat! És lehet, hogy közben azt mondják, hogy nincs is Isten. 3896# Hát mondják, ha ehhez van gusztusuk! Hát engem nem zavar. Attól én még nagyon, látom őket, és tetszik, amit 3907# csinálnak. 3908# 3908# Záró néhány mondat. Ez akkor azt jelenti, hogy a hit megerősít minket abban, hogy jövőre irányult életet 3918# merjünk élni. Hogy képesek legyünk valóban reális tapasztalatokból kiindulva jövőre irányuló életet élni, 3928# ami azt jelenti, hogy, egy ilyen értelemben a jövőre irányuló életben a következmény a jelenre nézve azt, hogy 3939# a jelenben merek élni. Ez nem azt jelenti, hogy a jövőbe tántorgok a fantáziámmal, hanem hogy itt és most merek 3950# átélni bármit, merek áldozatot hozni, mit tudom én, tehát a jelenre van ennek óriási következménye, miközben 3961# megtanulom a múltat becsülni, és tisztelni. Ennek a fajta hitnek ez a következménye: merek jövőre irányított 3971# életet élni, az azt jelenti, hogy a jelenben tudok lenni, nagyon valóságosan, és megtanulom a múltat becsülni, 3982# és tisztelni. 3983# És, tudjátok… Szombaton eskettem. Fiatal pár. És egyszer csak úgy szíven ütött az, hogy micsoda mélységes 3994# jövőbe vetett bizalom kell ahhoz, hogy valaki megházasodjon! Egy jövőre irányuló szemléletmód kell ahhoz, hogy 4004# valaki megházasodjon! És aztán vasárnap kereszteltem, és akkor azt gondoltam: ó! micsoda jövőre irányított 4015# szemléletmód kell ahhoz, hogy valaki gyereket vállaljon! Hogy a kortüneteink valamiképpen arról szólnak, hogy 4025# elvesztettük a hitet, ennek következménye, hogy nem tudunk a jövőre irányuló életet élni, ami katasztrofális 4036# következményekkel van a jelenre nézve. Mert akkor a jelent megpróbáljuk kizsákmányolni. Ugye, akkor a „carpe 4047# diem” rossz értelemben azt jelenti, hogy nincs jövő, bizonytalan, megragadhatatlan, áldozatot nem érdemes hozni 4058# semmit, mert nincsen jövő, nem látjuk, nincs benne biztos talajunk, ezért aztán… nem akarok most ilyen 4068# szidalmazó kurzust tartani… És mi lesz ennek a következménye? Ha már ott láttam az aranyos házasokat? Meg az 4078# aranyos pici babát? Olyan kisbaba volt! Hát amit rajzolnak a gyerekek! Kör alakú fej, és ilyen nagy, kör alakú 4089# szemek! Hát olyan édi volt! Eszméletlen aranyosan nézett ki! És akkor ara gondoltam, hogy ó, milyen érdekes! Hogy 4100# ki az, akinek vannak ünnepei? Hát ünnepelni az tud, aki a hite révén tudott bízni, és a bizalomban 4110# elköteleződni, a jövő felé nyitott életet él, ennek mi a következménye? Pl. hogy megházasodik. Van házassági 4120# évforduló… Vállal gyereket. Van szülinap… Megkeresztelteti. Van névnap… Amikor valaki elköteleződik 4130# valóban mondjuk a saját nemzete iránt, akkor lesznek nemzeti ünnepei. Ha valaki azt gondolja, hogy „hát, ez már 4141# leketyegett, magyar, magyar… ugyan már…”, akkor egyszer csak kiürülnek az ünnepek. Nem lehetséges az, hogy az 4152# ünnepeknek az értékvesztése összefüggésben van mindazzal, amiről beszéltünk? Ha nem tudunk jövőre nyitottak 4162# lenni, és a jelenben elköteleződni, mert azért merünk elköteleződni, mert nyitottak vagyunk a jövőre, mert a 4173# hitünk megerősít bennünket abban a 8 dologban minimum, akkor eltűnnek az ünnepek. Nincs házassági évforduló, 4183# születésnap, névnap, nincsenek nemzeti ünnepek… Mi szokott még lenni? Milyen ünnep?... Nem tudom… Tessék?... 4194# Mi?... Egyházi ünnepek??... Majd ezt meséljétek el… Nem vagyok képben. Na, jó. 4202# 4202# Én azt hiszem, hogy befejezem. Következő alkalommal ezt az egész témát lezárjuk fontos következtetéseket 4212# szeretnék levonni, és a következő alkalomra, ha van kedvetek, hozzatok magatokkal kis cetliket, és írjatok 4222# mindenféle genyó kérdéseket. És akkor az utolsó alkalom meg erről fog szólni. 4230# Május 31-én 7 órakor lesz az utolsó HÁLÓ klub, az ateistáknak. 4238# Van-e hirdetés?
Lejegyezte: Bíró Tamás
