2007.05.08.
A pálferi wikiből
0000# Isten hozott benneteket, köszöntelek! 0003# 0003# Az utolsó hónapnál járunk. Már csak négy alkalom. Ami azt jelenti, hogy a témánkra, legalábbis az én logikám 0013# szerint, ahogy arról próbálunk beszélni, három alkalom jut, beleértve a mait. Mert az utolsó, a negyedik alkalom, 0023# az, tudjátok, ilyen kérdezz-felelek. Lehet akármilyen kérdést föltenni, és akkor arra majd, vagy azzal 0032# kapcsolatosan próbálunk beszélgetni. Tehát igazából három alkalmunk van már csak, ami a meghittségre 0041# vonatkozik, azon belül is most a meghittség az Isten-kapcsolatban, ez a nagy témánk, és akkor ezen belül jutottunk 0051# el oda, hogy elkezdtük a könnyebbik végén, hm, naná, és elmondtuk, hogy mi nem a hit. Hogy az nem egyszerűen csak 0061# optimizmus, nem az ideáljainknak a beteljesedése, nem egyszerűen csak valamiféle vágy, stb., hanem valami más. És 0071# aztán ez a „hanem valami más”, ez abban a nagyon egyszerű mondatban fogalmazódott meg, hogy a hitről akkor 0081# talán beszélhetünk, mint szabad döntésről a bizalom mellett. A hit szabad döntés a bizalom mellett. De, most 0091# elkezdjük valahogy ezt a mondatot fölöltöztetni, elkezdjük egy kicsit körbejárni, most ezt a mondatot szeretnénk 0101# valahogy igazán tartalommal nem mi megtölteni, hanem fölismerni a tartalmát, akkor mit mondhatunk róla. És így 0111# jutottunk el oda, hogy mindenképpen valamiféle tapasztalat az alapja a mi hitünknek, nem pedig egyszerűen valami 0121# fogalmi gondolkodás. Mert, hogy mi nem a hit? A hit nem egyszerűen csak bizonyos tételeknek az elfogadása, nem 0131# ugyanazt mondom bizonyos dolgokról egy megfelelő csoportban, stb. 0137# Így jutottunk el a tapasztalati tanuláshoz. Tehát hogy akkor a hitünk, vagyis az, hogy szabadon tudjunk dönteni a 0147# bizalmunk mellett, az egy tapasztalati folyamatba ágyazódik bele. Annak mindig újból és újból valamiképpen az 0156# eredménye és a következménye. Így aztán eljutottunk Kolb-hoz, akinek van egy széltében-hosszában használt 0166# nagyon jó modellje a tapasztalati tanulásról, és aztán az ő modelljét a tapasztalati tanulásról, amiről azt 0176# mondja: a tapasztalati tanulás csak akkor jön létre, hogy ha a tapasztalati tanulás folyamatán az ember végig tud 0186# menni. Ez a folyamat pedig: először a kísérletezés, gondokozás, döntés, cselekvés. Ha ezen a folyamaton nem 0195# tudunk végigmenni, hanem a gyönge pontjainkon mindig elakadunk, akkor a tapasztalati tanulás nem tud végbemenni. 0205# Ezért az életünkből nem tudunk tanulni. Elég szomorú. 0210# És akkor, amikor ezt átgondoltuk, hogy mi is ez a tapasztalati tanulás, akkor összevetettük azzal a föltámadás 0220# utáni, de még a föltámadt Jézussal való találkozás előtti szakasszal, amikor János meg Péter futnak a 0229# sírhoz. Mert hogy nagyon jól megmutatkozik ebben a néhány mondatos történetben is az, amit most azért most még 0239# egy picit ismételni szeretnék, hogy ugyanezen a folyamaton megy végig ez a két apostol. Ugyanez történik velük, 0249# ezt a modellt nagyon jól tudjuk használni az ő hitre jutásuk értelmezésében is. 0256# 0256# Muszáj volt ezt összefoglalni, mer két hete találkoztunk, én már el is felejtettem, hogy vannak keddek. Annyi 0266# minden történt! Pihentetek? Remélem, pihentetek. 0270# A tapasztalati tanuláshoz annyit, és ez a hit tanulására, a hitben való elmélyülésre,és ebből adódóan a 0280# meghitt Isten-kapcsolatra is érvényes, ez egy nagyon egyszerű valami, hogy mi is a tapasztalati tanulás. 0289# A tapasztalati tanulás az, hogy megyek az utcán, és egyszer csak van ott egy gödör, amiben és iszonyatosan elesek. 0299# Hát, ez az első fázis. Mi történik ezután? A második fázis az, hogy megyek-megyek az utcán, ott van az a 0309# gödör, és amikor kezdek a gödörhöz érni, becsukom a szemem, és megint beleesek. Ez a második lépés, amikor 0318# megpróbálok úgy csinálni, mint hogy ha ez velem nem történt volna meg. Másodszor csak nem történik meg! Meg 0328# különben is, azért, mert egyszer beleestem… Szóval a második lépés az, hogy becsukom a szemem, és ugyanúgy 0337# beleesek. Harmadik. Megyek ugyanazon az utcán, megyek a gödör felé, kinyitom a szemem, vagy eleve nyitva van, látom 0348# a gödröt, és valahogy olyan rutinból beleesek még. Mondjuk ideáig szoktunk általában eljutni. Úgy rutinból, 0357# 70-80 évig, és akkor rácsodálkozunk, hogy jé, lehetett volna másképpen is, csak most már nem. Na, szóval. Van 0367# egy negyedik fázis is. Megyek ugyanazon az utcán, a gödör egyre közelít, és hm, csinálhatnék mást is, és 0376# kikerülöm a gödröt! Nagy dolog, ugye? És akkor van az ötödik lépés! Elérkezek a kereszteződéshez, és úgy 0386# döntök, más úton fogok menni. Ez az ötödik. Na, hát ehhez ezért kell némi vagányság, hogy a 0394# biztonságérzetünk ne legyen mindenek előtt való. 0398# 0398# Na, akkor nézzük csak gyorsan. Ugye, nem kell felolvasnom újra ezt a szentírási részt? Tudjuk, már kívülről 0408# tudjuk. Azt mondja. Jn. 20. 1-10. Ha valakit érdekel. Gyorsan a Szentírásodat előveszed, elolvasgatod. Mindig azzal 0418# kezdődik valamiképpen… Most a modellt bővítjük még egy picit tovább. Tehát hogy kísérletezés, gondolkozás, 0428# döntés, cselekvés, ezt egy picit bővítjük. Hogy a hitre jutásnak a modellje valahogy úgy hangozhat, hogy 0437# először is kegyelem, Isten megszólítása, meghívása, valamiféle kegyelemszerű esemény, történés 0446# mindenképpen van a dolgoknak az elején, ami nem belőlünk fakad, de legalábbis nem az én-ből következik. 0455# Egyszerűen csak valahogy megérintődtünk, valami eszünkbe jutott, szóval valami, ami nem rajtunk múlik. És ez 0465# kapcsolódik a bizalommal, a mi bizalmunkkal. Ugye, Péterrel is nagyon-nagyon ez történik: volt már egy előzetes 0475# meghívása, volt Jézusra vonatkozóan valamilyen élménye. És ez a valamilyen élmény kezdte a bizalmát Jézusban 0484# elmélyíteni. Még Jézus nem támadt föl, még egyszerűen csak abban a valakiben, akit ő nagyjából egy olyan 0494# embernek lát, többé-kevésbé, mint bárki mást, csak mintha egy kicsit rendkívülibb lenne. De a bizalom kezd 0503# kialakulni. 0504# A második lépés, itt van a szabadság és a döntés: „hát én megnézem azt az üres sírt”. Ugye, és ez a 0513# döntés, ez mindig, vagy ha nem mindig, de nagyon gyakran, különbséget hoz létre köztünk, és a többség 0522# között. Mert hogy bizalomból fakad, és hogy nem igazolható. Sok esetben még önmagunk előtt sem. Sok esetben a 0532# bizalomból fakadó döntéseink értelmetlennek is tűnhetnek. Vagy mások számára érthetetlennek. 0540# A harmadik volt, akkor most már rajta vagyunk itt a sínen, a cselekvés, vagyis, nekiindulnak, és futnak a sír 0550# felé. 0550# Az ötödik volt a fölfedezés, amikor olyan részletesen leírják, hogy ott feküdtek a leplek, ott meg a kendő, ez 0560# össze volt hajtva, az nem volt összehajtva, az külön feküdt, ezen a részen, klasszikusan valami fölfedezés. 0570# Ebből fakad a hit: és akkor János látta mindezt, és hitt. És utána jön rögtön az a nagyon fontos mondat: de 0580# még nem értették meg az Írásokat. Ó, itt a hit előbb jelentkezik, mint általában, mert mélyebben is van, mint 0589# az azzal kapcsolatos megértés. A megértés nagyon gyakran csak követi a hitet. Valamiben elkezdek már hinni, az 0599# alapján kezdek is élni, és akkor egyszer csak rájövök, hogy miért vagyok normális, hogy ezt csinálom. Egyszer 0609# csak magam számára is kezdem tudni értelmesnek látni a tetteimet, amik egyébként előrébbről fakadtak, nem a 0619# megérésből jöttek közvetlenül. De a megértés nagyon fontos. Ezért a hitünk nem illogikus, nem irreális, nem 0628# nevetséges, nem illuzórikus, hanem nagyon is értelmes. De erre sokszor a hit után jövünk rá, és nem a hit 0638# előtt. Ezért a megértés nem lehet a hitnek mindenestől föltétele. Akkor az már nem is hit, hanem nem tudom én 0648# mi. Tudomány. 0649# És aztán ebből pedig kellene, hogy fakadjon az elköteleződés. Mert az ember akármit is tapasztal, a szabadsága 0659# végigkíséri őt, és eldönthetjük azt, hogy ez alapján a tapasztalat alapján kívánunk élni, ez alapján a most 0668# meglévő hitünk alapján, vagy nem. Erre bennünket semmi sem kényszerít! És erről beszéltünk sok-sok hónappal 0678# ezelőtt: Isten nem száll meg bennünket. Tehát erre a bennünk meglévő tapasztalatra alapuló hitre nem fog 0687# kényszeríteni minket. Nem fog. Ezért itt az embernek itt egyfajta elköteleződésére, hűségére is szükség van. 0697# Különben várhatjuk, hogy az Isten egy életen keresztül újból meg újból élményeket, nem tudom én, 0706# hittapasztalatokat adjon nekünk. De közben az életünk vesztegel. Mert nem történ meg egy elköteleződés. Ami 0715# aztán megerősíti a bizalmunkat, ami aztán döntéshez vezet, cselekvéshez, meg ilyesmi. 0723# 0723# Na, ez akart az ismétlés lenni, most talán már visszajött nekünk a téma, és akkor, két gyors megjegyzés, 0732# mielőtt szeretnék tovább menni. 0735# Ez a hit, most amiről beszélek, nem egyszerűen csak általános hit, mint ahogy egyébként erről sokat beszéltem, 0745# vagy egyfajta mély emberi meggyőződés, ami bármire irányulhat; most speciálisan a föltámadt Jézusra, és a 0754# lélek üdvére vonatkozó hitről beszélek. Most egy kicsit konkretizáltuk a témánkat a föltámadt Jézusra, és a 0764# lélek üdvére. Erre vonatkozik most ez a hit, és ezt hadd mondjam el, miért tartom rettentő fontosnak! Azért, mert 0774# ha nem mondjuk ki, hogy az a fajta hit, ami Jánosban és Péterben megjelent, és ami valójában a keresztény hitnek 0784# a lényege, hogy az mire irányul, akkor nagyon sok csalódás fog bennünket érni. Ezt hadd igazoljam nagyon röviden. 0794# 0794# Ha az én ezirányú hitem nem a föltámadt Jézusra és nem a lélek üdvére vonatkozik, akkor mit szoktunk 0803# csinálni? Azt, hogy azt mondom: én hívő vagyok, ezért remélem, hogy meg fogok gyógyulni. Akkor a hitem nem a 0813# lélek üdvére vonatkozik, hanem a testi egészségre. Akkor a hitem nem a lélek üdvére vonatkozik, hanem a 0822# boldogságra, a hit nem a lélek üdvére vonatkozik, hanem: találok majd egy szép lányt, és hiszek abban, hogy 0832# Isten majd elém vezeti… Ó, ó! Keresztény emberek, amikor arról beszélnek, hogy ők hisznek, valójában a hitük 0842# nem a lélek üdvére vonatkozik, hanem mondjuk egy jó állásra…. 0847# Tehát hihetetlen sokszor tapasztalom azt, hogy miközben az illető azt gondolja, hogy ő keresztény hívő, aközben 0857# a hite nem elsősorban a föltámadt Jézusra, és nem elsősorban a lélek üdvére vonatkozik, hanem evilági tök jó 0867# dolgokra. De mi következik ebből? Rengeteg csalódás. Ilyenkor szokott az megfogalmazódni: de hát én hiszek, és 0877# akkor minek? Akkor hiábavaló a hitem? Pedig én nagyon hittem benne, hogy Jézus meggyógyít! Én nagyon hittem 0886# benne, már negyven éve várok, és hiszek benne, hogy az a jó pasi csak megjön! De én ennél jobban már nem tudok 0896# hinni! Ez nagyon szép… Már mint neki nem annyira… Szóval szép dolog a bármire irányuló hit és bizalom, de 0906# ennek a keresztény hithez nem sok köze van. A ma embere le akarja rángatni a mennyországot a földre. Lehet, hogy ez 0916# bután hangzik, hogy ezt most így mondom, de valami ilyesmiről van szó, és valami ilyen illuzórikus vágyunk van, 0926# hogy „ha van Isten, meg szeret minket, meg minden, amit szoktunk ilyenkor mondani, akkor kérjük itt a 0935# Paradicsomot”. Ez van bennünk, és a hitünk elsősorban erre irányul. És hogy ha nem kapunk meg itt mindent úgy, 0945# ahogy, akkor minek miére menni? Hát, mert ott csak a föltámadt Jézussal lehet találkozni, na meg a többiekkel, 0955# hát akkor… 0956# A másik, ami ugyanúgy egy tévút lehet, de ez inkább a régiekre volt jellemző, amikor nem a föltámadt Jézusra 0966# vonatkozott a hitük, hanem valami dicsőséges mennyei Krisztusra, aki talán sosem járt ezen a földön. Ez ugye az, 0976# hogy ez a földi élet egy nyomorúság, itt… majd odaát! Ekkor sem a föltámadt Jézusra irányul a hit, hanem 0985# valami elképzelt, kitalált, dicsőséges isteni valakire. Aki, mintha sose jött volna ide, és sose lett volna 0995# semmiféle köze férfihez, nőhöz, egészséghez, testhez, 1000# betegséghez, találkozáshoz, emberséghez, és a többihez. 1005# Tehát én most arról a hitről beszélek, ami a lélek üdvére és a föltámadt Jézusra vonatkozik, ami azonban 1014# mert a föltámadt Jézusra vonatkozik, a történeti Jézusra, ezért aztán ez mégiscsak kihatással van az 1023# egészségemre, a boldogságomra, a kapcsolataimra, a házasságomra, az életvitelemre, és minden egyébre, de nem 1033# arra irányul. És ez nagyon nagy különbség. Ezt mindenképpen ide akartam hozni, mert úgy látom, hogy ezt nem 1043# szoktuk elég világosan kimondani, és emiatt van egy ilyen állandó csalódásunk. Vagy pedig egy ilyen állandó 1053# szenvedésünk. Amiről azt gondoljuk, hogy ennek így kell lenni, mert majd csak odaát lehet jobb. Dehogyis, itt is 1063# sokkal jobb lehet! 1065# Pl. nézzétek, milyen szép dobogónk lett! Hát, a színe, az… Hogy lehet ezt a két kéket egymással párosítani? 1075# Van esztétika-szakos köztünk, vagy végzett? Mondana erről valamit? Értitek?... Tehát azért Jézus ennél jobban 1085# járt itt a földön. Azért ez neki sem tetszene. Tehát el tudná fogadni, de azért… Tehát itt valami 1094# hangsúly-eltolódást vélek fölfedezni. Aki ezt készítette, az túlságosan is valami mennyei Krisztusba veti 1103# bizalmát, hogy neki ez így is jó. Jaj, ne! Inkább rátok nézek! 1109# 1109# Na, ez akart egy rövidke, nem tudom, mi lenni. 1113# És akkor most menjünk el a tapasztalathoz! Ahhoz a tapasztalatoz, ami elsősorban a krónikus betegekkel való 1123# találkozásból fakadó tapasztalat. Hadd áruljam el, hogy miért! Azért, mert azt gondolom, hogy ha most elsősorban 1133# a krónikus betegekről, az ő tapasztalataikról, illetve azokról beszélünk, akik valamilyen már kikerülhetetlen, 1143# megváltoztathatatlan, bizonyos értelemben reménytelen helyzetben vannak, az ő tapasztalataik számunkra nagyon 1153# izgalmasak. Mert valami olyasmit mutatnak, hogy „ha még egy olyan helyzetben is lehet azt gondolni, hogy, akkor az 1164# tényleg lehet…”, ,,ha még egy olyan helyzetben is lehet azt hinni, hogy, ó, akkor annak van súlya”. Ha egy 1174# egészséges ember azt mondja: „hó, az élet szép!”, van a kijelentésének súlya? Hát, számomra nem sok. De 1183# amikor egy mozgássérült, egy tolókocsis, hogy mondják, nem tolókocsis, hanem kerekesszékes, egy kerekesszékes 1193# testvérünk azt mondja: „Feri, az élet szép”, egyszer csak az ő kijelentésének nagyon nagy súlya van! Amikor 1203# egy valaki, akinek megmondták, hogy olyan rákja van, hogy a túlélési esély 5%, és ő azt mondja, hogy érdemes 1213# élni, akkor az ő kijelentésének súlya van. Az, amit ő kifejez, akkor arra érdemes hallgatni sokkal inkább, mint 1223# amiről a pap beszél. Amikor egy 5 gyerekes anyuka azt mondja, hogy „hát, a lemondás, meg az áldozathozatal ilyen, 1234# meg ilyen”, annak a kijelentésnek súlya van. Ha én beszélek róla: hm! 1240# Tehát, most kizárólag krónikus betegek élettapasztalatait fogom idehozni. Én csak tolmácsolom, néha mondjuk 1250# egy-egy halálraítélt is becsúszott, egy-egy… ó. Tehát, hogy az ő tapasztalati világukból szeretnék idehozni 1260# dolgokat, és utána megnézni azt, hogy ebből a tapasztalati világból milyen jellegű hit tud megerősödni. Ez 1269# lenne most a mai alkalom. 1272# 1272# A bevezetésnek az első része volt ez, amit ebben a mondatban fejezhetnénk ki: ha egy súlyos beteg mond valamit az 1282# élet értelméről, akkor annak sokkal nagyobb súlya van, mint hogy ha én, vagy te mondanánk róla valamit is. Egy 1292# szóban: hiteles. Az ő szava hiteles, és sokkal inkább hitelt érdemlő, mint bárki másé. Mert egy ilyen 1301# helyzetben hangzik el. Viktor Frankl-ról írja egyik tanítványa, hogy „sokat hallottam…” ugye, négy 1310# koncentrációs tábort járt meg, ugye, hát ha az ember elkezdi, akkor, és amikor túléli, akkor utána hallja, ezt 1321# ő maga nyilatkozza, hogy a német emberek milyen görcsös igyekezettel próbálják kifejezni azt, hogy „de 1330# köztünk is vannak rendes emberek”, „hogy köztünk is voltak igazak”, hogy „köztünk is voltak…” stb., 1339# stb. És akkor Frankl hallja ezeket a kijelentéseket, és akkor a következő kijelentésre jut: „ha egy német 1349# ember mondja azt, hogy mi is igazak vagyunk,vagy tudunk igazak lenni, vagy voltak köztünk igazak, stb. akkor ennek a 1359# kijelentésnek nincs sok súlya. ’46-ban, ’47-ben és ’51-ben. De ha egy zsidó mondja, aki megjárta a 1368# koncentrációs tábort, annak a kijelentésnek van súlya. Ezért leírja azt, hogy a német emberek között is van 1378# nagyon sok igaz ember, akik nagyon sok igaz dolgot tettek. Vannak szentek, és igazak. Mert ha ezt ő mondja, annak a 1389# kijelentésnek van súlya. 1391# Amikor egy szenvedélybeteg gyógyulni akar, és én ülök vele szemben, és azt mondja, hogy „de nem bírom 1400# letenni”, vagy „nem bírom fölvenni”, mindegy, ez már csak gusztus kérdése,és én akkor én elkezdek neki 1410# akármit mondani: „de így, de úgy…”, ennek nincs túl sok súlya… Már megint ez a „mit sütsz kis 1418# szűcs”. Ha azonban őt összehozzuk egy gyógyult alkoholbeteggel, akkor azért azt már meghallgatja. Ha egy 1428# kigyógyult kábítószerfüggő beszél egy olyan valakivel, aki szeretne kigyógyulni, akkor tudjuk, ez most már 1438# tényszerű dolog, hogy a leghatékonyabb segítséget azok tudják nyújtani, akiknek ilyen okok miatt hitele van azok 1448# között, akik maguk is ebben a nehéz helyzetben vannak. És mi, akik csak kevésbé vagyunk szenvedélybetegek, 1458# dumálhatunk alármit. Többé-kevésbé. 1461# Itt érzem egyébként az egyházunknak is egy nagyon sajátos felelősségét. Mindenkinek, aki az egyház tagjának 1471# tartja magát, azt gondolom, hogy kellene nagyon fontos kijelentéseket tenni. Mert ha mi mondjuk azt, hogy sok bűnt 1481# követtünk el a középkorban az emberekkel szemben, annak van súlya. Mert mi csináltuk. És ha mi kérünk emiatt 1491# bocsánatot, annak a bocsánatkérésnek van súlya. Ha kívülről valaki azt mondja, hogy „kérjek már valamelyik 1501# pap, vagy püspök bocsánatot”, hát jól van… Sokkal bátrabban kéne, azt hiszem, ezt a felelősséget 1510# fölvennünk magunkra. Sokkal, sokkal bátrabban. Nem dőlne össze a világ egy kicsit sem. Egyszer valaki azt mondta: 1520# „mikor hallak, Feri, ezeket mondani, akkor nem tudom, hogy nem vagy-e az egyház ellensége”. Pedig én nem szidom 1530# az egyházat, hát miért szidnám, hát ott vagyok én is, hát ennél jobban már nem tudom, hogy lehetnék… Néha 1540# kicsit sok is! 1541# Na, tehát azért ezeknek az embereknek a tapasztalata, mert van bennük valami hitelesség. És ami kifelé egyfajta 1551# hitelesség, az befelé pedig hit. Mintha ez úgy lenne, hogy éppen ezekben az élethelyzetekben történhet az meg, 1561# hogy valaki egy mélyebb hitre jut, ami pedig kifelé hitelességként jelentkezik. Kifelé hitelesség, befelé hit. Ha 1572# egy ilyen ember szól meggyőződéssel arról, hogy van értelme az életnek, akkor ő pont egy olyan hitet fejezett 1582# ki, ami egyébként ebben a nehéz helyzetben jelenik meg. Tehát még azt is állítom, hogy általában a hitünknek 1592# az igazi olyan pontjai, ahol az el tud mélyülni, azok éppen azok a helyzetek, amikor bajban vagyunk. Nem akkor, 1602# amikor jól vagyunk. Az a hit, amit akkor fejezek ki, amikor egészséges vagyok, jól van dolgom és azt mondom: 1612# meggyőződésem, hogy az élet szép, hát ez a hit, hm… Nincs benne sok erő… 1619# Ez megfelel annak a történetnek, hogy látok egy üres sírt, és egyszer csak föltámad bennem valami hit. Ó! Aki 1629# egy üres sír láttán el tud kezdeni hinni a föltámadt Jézusban, annak a hitnek azért van valami ereje! Nagy cucc 1639# úgy hinni benne, hogy jön velem szemben! Tehát ráadásul ami kifelé hitelesség, az befelé hit, sőt, mint hogy ha 1649# a hithez ezek a nehéz helyzetek alapvetően hozzá tartoznának. Ez egyébként a személyiségfejlődésből pontosan 1659# tudható. Egy gyereknek a bizalma hogy mélyül el? Úgy, hogy néha nagyokat koppan. Hát elmélyülne egy gyereknek a 1669# bizalma az édesanyja iránt, ha az édesanyja néha, néha nem venné őt föl? Amikor az édesanyja hulla fáradt, és 1679# azt mondja, hogy „most nem! Nem!”, és akkor megböki a férjét, az meg föl se ébred, ahogy az lenni szokott, 1689# vagy azt mondja: „Hagyjál!”, és akkor az a gyerek sír, és még mindig sír, és még mindig sír, és a gyerek 1698# átmegy egy ilyen „üres sír”-élményen, és utána találkozik az anyukával, ez az a folyamat, amelyen éppen ez 1708# a veszteség termeli ki a gyerekből azt, hogy képes legyen bízni valakiben, aki most nem jött oda. Ezek nélkül a 1718# helyzetek nélkül nem erősödik meg a bizalom! Ezek nélkül a helyzetek nélkül az ős-bizalom működik. Egy ilyen, 1728# még egyáltalán nem megpróbált bizalom. Ez nem azt jelenti, hogy ezt csinálni kell! Mert annyira pont bénák 1738# vagyunk, meg fáradtak, meg esendőek, meg emberek, hogy annyi koszt pont le fog nyelni. Szóval, ezt külön nem kell 1749# csinálni! Ne eddzük a gyereket! Edződik magától. Az ős-bizalomra azért van szükség, hogy amikor anyuci nem 1758# jön, a bizalom meg tudjon erősödni. Hogy bár nincs itt, de van, és majd fog jönni. Hogy bár nincs itt, de én 1768# elhiszem neki, hogy biztonságban vagyok, mert este, amikor leoltotta a lámpát, azt mondta nekem, hogy „nem kell 1778# félni, Petike. Itt vagyok a másik szobában.”. Igaz, hogy ezt utálom, mert miért nem itt van, de azért nem baj… 1789# Jó? 1789# 1789# Akkor nézzük ezeket a pontokat. 20 pont. Hm. Május elseje. De gyors leszek. Mert ezeket csak úgy föl akarom… 1799# 1799# 1. A megváltoztathatatlanban is lehetek szabad. Ez a tapasztalata pl. mondjuk Maximilien Kolbe-nek. Akit mondjuk a 1809# társaival együtt kivezényelnek a körletük elé Auschwitz-ban. És miután, azt hiszem, egy társuk megszökött, 1819# ezért a capo minden tizediket kiállíttatja, és lehet tudni, hogy viszik őket kivégezni. És egy olyan helyzet, 1829# amire azt mondhatnánk, hogy egy megváltoztathatatlan, totálisan kiszolgáltatott helyzet, ez a valaki azt mondja, 1839# hogy „akkor én most jelentkezek, hogy ne őt vigyék, hanem engem”. Egy olyan helyzet, ami totális, látszólag, 1849# nincs a kezünkben, lehet a saját kezünkben, sok bizonyos értelemben van is, éppen a szabadságunk miatt. Nincs 1859# minden eleme a kezünkben. Pont annyira van az életünk a kezünkben, mint ahogy az a mi életünk, és senki másé. 1869# Tehát a megváltoztathatatlanban is szabadok vagyunk. A kérdés azonban, hogy ezt fölismerjük-e, aztán döntünk-e 1879# emellett, és aztán cselekszünk-e ez alapján, és hűségesek vagyunk-e ezen egy-két tapasztalat által 1888# megerősödő hitünkhöz. Ezen múlik, hogy ez alapján kezdek-e élni, vagy tök mindegy, hogy mi más… na… nem 1898# tök mindegy… hogy bármi más alapján. 1901# Igen. Sajnálom, hogy néha már a példáim is unalmasak, meg már ismertek… Nekem az egyik kedvencem azért a Morus 1911# Tamás. Szóval, tudjátok, amikor valakinek van 3 másodperce az életből, mert már odahajtotta a fejét, ugye, hogy 1921# lecsapja a bárdjával a hóhér, és mikor már ott van a feje, akkor int a kezével. Ismeritek ezt? Ez így történt! 1932# Int a kezével, és azt mondja: „hóhér uram! A szakállam nem követett el felségsértést!” És így odább 1941# teszi. Ugye, jó sok börtön, nem tudott borotválkozni. Hogy valaki a halála előtt két másodperccel képes 1950# ilyesmire, hogy nahát, ez most már megy a maga útján, itt most már szabadság semmi, és bemond egy ilyet. 1960# Na, ilyen gyors leszek. 1962# Azt persze nem akarom állítani, hogy ezek a nagyon nehéz élethelyzetben megfogalmazható tapasztalatok ingyen 1972# adódnak, vagy kaphatóak. Ezt nem mondom. Nem, néha nagyon sok szenvedés van mögöttük. 1980# 1980# 2. A magányban nem vagyunk egyedül. Ennek van tapasztalata! De ahhoz néha nagyon magányosnak kell lenni! Amíg 1990# mindig körülveszed magadat emberekkel, és mindig a függésből függésbe mész, sose tudod meg, hogy a magányban 2000# sem vagy egyedül. Ameddig mindig csak üvöltesz a farkasokkal, és mész a tömeggel, sosem tudod meg, hogy a 2012# magányban nem vagy egyedül. 2015# Most, ahogy énekeltük a Passiót, hát… na jó, énekelték, mások, akik tudják… Annyira szíven ütött az, 2027# ahogyan Jézus mondja, hogy „azt mondjátok, hogy meghalunk érted? Hát néhány óra, és szétszéledtek ki-ki a 2039# maga útján, és engem egyedül hagytok. De én nem leszek egyedül. Mert az Isten velem lesz.” Mondja Jézus így 2052# előre is. Hú, de megütött ez a néhány mondata. Még sose tűnt föl, hogy micsoda erő van ebben a néhány 2063# mondatban! „Elszéledtek ki-ki a maga útján, és engem egyedül hagytok. De én nem leszek egyedül.” Hű. 2075# Igen, temettem egy nénit, 98 vagy 97 éves volt, nem emlékszem. És képzeljétek el, hogy az utolsó, nem tudom, 15 2088# évét élte úgy, hogy nem ment ki a lakásból, a testvérével élt, akkor a testvére meghalt, azt is én temettem 2101# el, és utána élt még mondjuk 5 évet úgy, hogy 5 év alatt, egy lakótelepi kis szobát képzeljetek el, ott élt 5 2114# évig. A Magyar Máltai Szeretetszolgálattól jártak fel hozzá, mer nem volt egyetlen rokona sem. Hogy ebbe valaki 2127# nem bolondul bele! Kilencvenvalahány évesen olyan tiszta volt a tudata, hogy az hihetetlen. Mentem föl hozzá, egy 2140# végtelenre fogyott, már, azt nem lehet érteni, hogy miből él egy ilyen ember. Csont és bőr, és még él három 2152# évet! Már nem tévézett, ezek már kívül voltak az ő világán. És nem hogy nem bolondult meg, hanem olyan 2164# tisztán lehetett vele beszélgetni, hihetetlen volt. Hihetetlen. Mikor utoljára a halála előtt mentem, talán egy 2177# nappal, és már akkor egészen, egészen a halálra készült, teljesen, és rám nézett, és azt mondta: „most már 2190# nem akarok veled foglalkozni”. Nem is volt hajlandó! „Nekem most már más dolgom van”. És megismert, tudta, 2202# hogy én vagyok… 2204# Vagy akik magánzárkában kibírnak 9-10 évet. És nem hogy nem bolondul meg… 2213# 2213# 3. Tehetetlenségben is oltalom alatt állunk. Amikor egészen tehetetlenek vagyunk, akkor is oltalom alatt állunk. 2226# Ezek a nénik jutnak eszembe. Hányszor hallottam ezt, hogy a néni elesik egyedül a lakásban. Nem bír fölkelni. 2238# Ugye, olyan, mint egy madárka. És akkor azt mondja: „teljesen tehetetlenül voltam, Feri atya, és tudtam, hogy 2251# senki nem tud segíteni, és akkor elkezdtem imádkozni”. Ezt annyira szokták mondani! „Én nem is tudom, hogy volt 2264# az, Feri atya. Valahogy elmondtam egy rózsafűzért, és lett erőm.” Tehát, hogy egy teljesen kiszolgáltatott, 2277# lehetetlen, tehetetlen, magányos helyzetben is ő valakihez fordul. Vagyis tud egy oltalomról. Ami nem szűnik meg, 2290# bár ő egyedül nem bír fölkelni. Hát olyan is volt, aki fél napot volt a kádban!... Jó tiszta lett! Ezekben a 2303# helyzetekben is… Na, ezért majd kapok, ugye? Odafönn… 2309# Ezt akkor most lezártam, még mielőtt rosszabb helyzetbe kerülök. 2316# 2316# 4. Értetlenségben is értelmes az életem. Mikor értetlen vagyok valamivel kapcsolatban. Emlékeztek a Placid 2329# atyára? Hát mindnyájan emlékszünk Placid atyára, aki megjárta a GULAG-ot. És akkor azt mondja… Hát egyrészt 2341# elmondja, hogy mi volt a trükkje, de ezt most nem mondom el, olvassátok el… viszont, azt mondja: „azok haltak meg 2355# leggyorsabban”… Na most, ennek… Fizikaliga, meg lelkileg. Fizikailag, mit gondoltok, kik halnak meg leggyorsabban 2368# a GULAG-on? (most vagy nagyon pihent vagy, vagy nagyon fáradt, vagy egyszerűen te egy ilyen eredeti csávó vagy… 2381# Jó. Hallottátok? Tehát azok, akiket lelőnek. Zsepi? Mi az? Miért, szipogok?... Nekem?... Töröljem meg?... Mit 2394# csináljak?... Üres!... Nincs rajta semmi… Ugye? A nők!.... Na, hát rádióban ez élvezhetetlen lesz. Most a 2406# rádióhallgatók nyalják meg az ujjuk végét. Valami ilyesmi történt itt is. Hogy előtte mi volt, azt most nem 2419# áruljuk el. Ezért van az, hogy egy férfinak semmi esélye, többé-kevésbé, amikor egy nőnek próbál hazudni. 2431# Miért is? Azért, mert a nő az ujjára figyel. Tehát mondhatja a pasi a leglogikusabban az elő jól kitalált 2443# mondatait, a nő ezer felé figyel: a lába, a feje, a keze, a arca,, a szeme, a mimikája, minden. És hogy a pasi azt 2457# gondolja, hogy „na, ezt jól kitaláltam”, a nő pontosan tudja, hogy kamu az egész. Ez most egy jó 2468# demonstrációja volt ennek. Na. Jó… Allergiás vagyok! Egy kicsit. És nekem ez viszket. Hát most mit csináljak? 2481# Vakarjam, ugye? Szünetben tudjátok, mivel vidítottam föl magam? A televízióban, de nem tudom, melyik adón, egy 2494# riportfilm ment Mr. Bean-ről. Nagyon jó! Egy óra! Hogy hogy lett Mr. Bean Mr. Bean. Hú! Érdemes megnézi! Na, jó.) 2507# Akiket nem végeztek ki… De most megtudjuk? Hát találjátok ki! Hogy? Akik föladták… Igen, de az a lelki. Én 2519# most fizikailag. Ó! Akik állandóan pihenni akartak. Hát, a nagydarab, izmos pasik. Egyszerűen azért, mert nekik 2532# kellett volna a termetükhöz képest megfelelően táplálkozni. Az meg ott nincs. Ezért a legerősebb emberek haltak 2545# meg leggyorsabban. ÉS a kis nyüszögék élték túl. Nekem nem sok esélyem van. Mert a nyüszöge, az megvan, a 2558# kicsi, az nem. Hát… Szóval fizikailag a nagy. A nagy, és erősek, akikről azt gondolták, mikor ment a vonat, hogy 2571# na, ezek majd segítenek nekünk. Dehogyis, a kis pici segített annak a nagynak. Lelkileg pedig, azt mondja Placid 2584# atya, azok, akik képtelenek voltak abból a világból kikerülni, hogy „nem értjük, hogy ez hogy történhetett 2596# meg velünk”, „ez akkor igazságtalanság, hogy egyszerűen ez földolgozhatatlan”. Akik ebből a világból nem 2609# tudtak kijönni, azok beledöglöttek. Ő azt tanácsolta az összes rabtársának: „Ne is foglalkozzatok azzal, hogy 2621# ártatlanul vagytok itt! Mert ez csak nehezíti az életeteket.” 2629# Tehát a negyedik pont: hogy amikor valami annyira érthetetlen, annyira értelmezhetetlen, egyszerűen valóban nem 2642# lehet tudni, hogy miért pont én, akkor is lehet értelmes életet élni. Nagyonis. 2651# 2651# 5. Amikor az életnek a föltételei, vagy hogy valamilyen teljesítményt produkáljunk, ennek a lehetőségei 2663# nincsenek adva, akkor is érdemes élni. 2667# Azt hiszem, egyszer már meséltem nektek, volt egy mozgássérült lány, akihez én nagyon-nagyon sokat jártam, 2680# nagyon sokat, és nagyon jóban voltunk, egy kicsit idősebb is volt nálam, mozgássérült is, meg légzésbénult. 2692# Csavarogtunk Budapesten, csavarogtunk Magyarországon, évente egyszer elmentünk Hódmezővásárhelyre, ahol ő 2705# lakott, négy-öt-hat napot töltöttünk el úgy, hogy folyamatosan pumpálni kellett neki a levegőt. Ketten mentünk, 2718# egy barátommal, és akkor, ott már aztán rá lehetett kötni a gépre, de ahogy mentünk, mindig pumpálni, és akkor 2731# csavarogtunk, Tisza-part, Mártély, minden. Szóval na. És mikor ez a lány haldoklott, akkor, akkor bekerült az 2743# intenzív osztályra, és mentem hozzá egyszer-kétszer, és az utolsó napon, amikor ő éjszaka meghalt, akkor mikor 2756# mentem, látszott, hogy a fájdalomtól, meg a betegségtől, meg mindentől, tudjátok, amikor valakinek már annyira 2769# zavaros a tekintete, hogy pontosan látod, hogy a morfiumtól, meg a mindentől, hogy kész csoda, hogy egy-egy tiszta 2783# villanása van. És akkor odaültem az ágya szélére, és akkor rám nézett, a maradék erejével, ahogy egyáltalán 2795# képes volt beszélni, azt mondja, hogy „Ferike, hogy vagy?”. Na. 2803# Tehát ahol az életnek már semmilyen föltétele nincs, ott is érdemes élni. És ezt nem én mondom innen, oké? 2815# Mert akkor semmit sem ér. 2818# 2818# 6. Gyógyíthatatlan embernek is van életcélja. 2823# Nem azt mondom, hogy lehet, mert van neki. A kérdés csak az, hogy fölismeri-e. Van neki. Bár gyógyíthatatlan. 2836# Egyszer egy édesanya jött hozzám, több gyermeke volt, és a genetikai vizsgálat kimutatta azt, hogy a gyereke nem 2849# csak súlyosan értelmi, hanem testi fogyatékosként is fog megszületni, és már most lehet látni, hogy nem fog 2862# tudni élni. És akkor azzal jött, hogy most akkor, akkor most mit csináljon? Hát az orvosok kerek peres megmondták, 2875# hogy nem életképes a magzat. Hogy most akkor megszülje, vagy ne szülje. És akkor beszélgettünk, beszélgettünk, 2888# hát nincs az a pénz, hogy én tanácsot adjak egy ilyen helyzetben, hát ki vagyok én? De csak beszélgettünk róla, 2901# és akkor a beszélgetés végén azt mondta, hogy „én asszem, hogy meg fogom szülni”. És akkor végigcsinálta 2913# úgy, a teljesen gyógyíthatatlan magzatával a kilenc hónapot, hogy tudta, hogy semmi esélye. És azt mondta: „de 2926# meg akarom szülni”. És megszülte, és az a pici baba élt két napot. És akkor, mikor meghalt, akkor eljött 2938# hozzám az anyukája, és akkor azt mondta: „Feri, gyere, és kérlek, hogy menjünk és temessük el”. És akkor, 2951# ekkora koporsó, temető, eltemettük, és akkor visszajött, és kezdtünk beszélgetni, és kérdeztem tőle, hogy 2963# „te, miért volt számodra ennek értelme? Mert ez engem nagyon, nagyon foglalkoztat. Te ezt tudod, hogy miért volt 2976# ennek értelme?”. S akkor azt mondta: „nagyon, mert a kislányomnak meg tudtam mutatni a napot.” Ezt mondta. 2988# Gyógyíthatatlan embernek is van életcélja. Nem lehet, van. Van. 2996# Asszem, kicsit meg kéne állnom… 3000# (Ő keresztelte meg. Megbeszéltük, hogy majd az anyukája megkereszteli. Igen, ez hangzott el, hogy 3010# megkereszteltem-e.) 3012# Ismerek egy nővért, most 70 éves, több babát keresztelt, mint én. Negyvenvalahány évig volt nővér, 3022# szülészeten. Azt mondta, ha ő egy kicsit úgy ítélte, hogy valamelyik gyerekkel baj van… Jól van, jól van, jól 3034# van. Azért nagyon ne hirdessük… Na, ennyit az egyházjogról. 3040# 3040# 7. Szóval. Egy beteg ember is tud teljes életet élni. Ez valami olyan megrázó paradoxon. Hogy ha van ilyen 3052# tapasztalatotok, akkor… Mi kívülről azt mondjuk, hogy „jaj, hát miért akarna az az ember így élni? Hát ugyan 3063# már!” Hát hányszor hallottam, hogy „jaj, hát jobb is neki, ha nem él!” És ha őt kérdezed? És ha őt 3074# kérdezed, akkor lehet, hogy azt mondja, hogy nem hogy „jó, hogy élek”, hanem, hogy „nem veszed észre, hogy én 3086# teljes életet élek?”. Hát ez már ebből a szempontból min múlik? Az, hogy hiánymotivált vagyok, vagy 3096# növekedésmotivált. Hát ki az, akinek mindene megvan? Senki. Ezért nem azon múlik, hogy valaki tejes életet él-e, 3108# hogy mindene megvan-e, mert senkinek sincs meg mindene. Ezért aztán természetesen egy életlehetőségeiben nagyon 3120# korlátozott ember is tud sokkal teljesebb életet élni, mint valaki más. Hány, és hány példája van ennek, hogy 3132# valaki öngyilkossági kísérlet, élet-halál között, így kóma, úgy, nem tudom, visszahozzák, és akkor azt 3143# mondja: „most már tudom, hogy érdemes élni”. Csak éppen levágták mind a két lábát. Azt mondja: „amíg 3154# lábam volt, ne tudtam, most nincs lábam, most tudom. És most, hogy nincs lábam, teljesebb életet élek, mint 3165# lábbal!”. Ezt nem én mondom. 3168# Olyan szép az, hát, nekem szép, hogy látok egy idős embert, aki tudja, hogy megy ki az evilági életéből, és 3180# kezdi a dolgait elajándékozni. Azt mondja: „hát, most nagy cucc, vagy öröklik a gyerekek. De hogy még 3190# életemben!” S mikor megyünk a kórházba valakihez, és akkor: „Laci! Hát van szükséged valamire?” 3201# „Nincsen”. Hát ezt hányszor hallottam! „Nincsen. Jó, hogy itt vagy. De jó hogy itt vagy!” „Hozzak neked 3212# valamit?” „Nem kell. Hát nem kell.” Tehát: attól, hogy valakinek nagyon kevese van, még lehet, hogy nem 3223# hiányzik neki semmi! 3225# 3225# 8. A szenvedésben is lehet értékes életet élni. 3230# Nekem erről az az élményem, hogy jön hozzám valaki, elmondja, hogy a lelkében hogyan szenved, és nyűglődik, és 3242# közben tudom, hogy a környezete alig tud valamit, és hogy milyen sokan gazdagodnak az ő életéből. Hogy hány és 3254# hány embernek válik javára az ő élete. Akiknek a többsége sosem tudja, hogy amikor azt éppen érte tette, akkor 3265# belül szenvedett-e, vagy nem. 3268# Sokat szenvedünk, nem? Tele vagyunk… Hm… Én legalábbis. Hát azt hogy lehet anélkül? Hát dehogy lehet. Van 3280# bennünk egy csomó szenvedés. És attól még? Ezt nem kell kiírni magunkra. 3287# Tehát szenvedésben is lehet értékes életet élni. 3293# 3293# 9. A haldokló embernek is van reménye. 3297# Talán ez egy kicsit banális. Csak azért tettem így össze a kettőt, hogy mondhatnánk, hogy „haldokló, hát most 3308# már hova, miben reménykedik?” És közben pedig nagyon is! Néhány hónappal ezelőtt egy fiatalembernek a halálos 3320# ágyánál voltam az intenzívosztályon, alig tudott már beszélni, és mondtam neki, hogy, ilyen zavaromban is, meg 3332# hogy „majd én adok neki valami reményt”, ilyen hülyeségek, de hát mindegy, hogy „te, haza fogsz innen jönni. 3343# Hazajössz, és találkozunk, és megnézheted majd, hogy ez és ez… ”, és akkor mondtam neki szép dolgokat, 3354# amikről tudtam, mert hogy régóta volt ismeretségünk, hogy az neki értékes volt, meg fontos volt, mielőtt súlyos 3366# beteg lett. És akkor ő meghallgatott engem, ahogy elmondtam a magam… És akkor egyszerűen csak annyit mondott: 3378# „de Feri! Én innen már nem megyek haza. De máshova megyek!” Szóval hagyjuk ezt, hogy majd reményt adunk, meg 3390# hogy majd fog biciklizni, nem tudom mi… „Feri! Én innen már nem megyek haza. De azért valahova megyek!” Tehát, 3401# hogy egy ilyen helyzetben is nagyon is ott van ez a remény. 3408# 3408# 10. Az agóniában van béke. 3411# Hát, talán ez a legmeredekebb. Én azt nem állítom, hogy ott az agónia pillanatában ez… mert hát nem éltem át 3422# soha. De egyvalamit láttam, nem egyszer, nem kétszer, ez pedig az, hogy valaki meghal, és egyszer csak az arca 3434# föltisztul. Földerül az arca. Mi most már nagyjából abban a korosztályban vagyunk, hogy lehet, hogy nem is 3445# láttatok halottat. Én viszont sokat láttam. Én mentem a krematóriumba is. Mert voltak olyan emberek, akik kértek, 3457# kérleltek engem, hogy kísérjem el őket a krematóriumba, amikor a szerettüket hamvasztják. Hát, ha kérte, 3469# kérte. Döbbenetesen széppé tud válni egy halott embernek az arca. Miközben előtte nagyon nagy agóniája 3480# lehetett. 3480# Tibetben egyenesen azt mondják, hogy ha megjelenik ez a, szinte ilyen túlvilági mosoly az elhunyt arcán, akkor 3492# tudjuk, hogy üdvözült, vagy hát szóval, hogy jó helyen van, hogy ez annak a jele. Hogy az még a testen 3503# megmutatkozik. 3505# 3505# 11. A fájdalmakkal élő is nyitott lehet a végtelenre. 3510# Ugye, mert a fájdalomról azt mondjuk, hogy teljesen bezár, hihetetlenül beszűkít. Fáj a fogam, és semmire nem 3522# tudok már figyelni. Bizonyos értelemben így van, igen ennek a fájdalomnak megvannak ezek a szintjei, ez teljesen 3534# igaz. És mégis, tudunk nagyon nyitottak lenni a legnagyobb fájdalomban is a végtelenre. Ma délelőtt is egy 3545# haldoklónak az ágya mellett ültem, egy néni, akit ismerek több, mint tíz éve. És fölfekvései vannak, 3556# egyszerűen… Értitek… tehát, fáj a létezés. Egyszerűen nem tud úgy lenni, hogy ne fájjon, és már nem csak 3567# a rák fáj, hanem a fölfekvés fáj, már minden fáj. Egyszerűen a létezés és a fájdalom már egy ilyen eggyé 3579# olvadt valami. És akkor, tudjátok, már csukódik le a szeme, elalszik, három perc múlva fölébred, akkor „jaj, 3590# itt vagy? Vagy itt voltál?”, látszik, hogy már egy kicsit a realitás is… És akkor azt mondja, olyan kedves 3602# volt, azt mondta: „tudod, a lányom azt mondta, hogy beszélgessek veled…”. Mert a lány meg ugye olyan, hogy az 3613# anyukájának mindent, nem tudom, értitek… szóval „a lányom azt mondta, hogy beszélgessek veled. De én már nem 3625# tudok. Már nem tudok.” Nem is kell. Nem is kell. Én csak itt vagyok. De tudod mit? Ha akarod, azért együtt 3636# imádkozhatunk. „Az jó”. Szóval, már beszélgetni nem, de imádkozni, azt igen! És akkor hányszor láttam, hogy 3648# beszélni nem tud, de odamegyek, és csak én beszélek, mert ő már nem tud beszélni, és akkor egyszer csak, amikor 3660# azt mondják az orvosok, hogy most már kár odamenni, hát már teljesen, már nem tud kommunikálni… Dehogynem tud! 3671# És akkor ahogy befejezem, indul el a keze, hogy vessen keresztet. Erről nagyon sok tapasztalatom van! Hogy látszik, 3684# ahogy… Utána persze leesik a keze, épp csak ennyi tud történni. Miközben azt gondolják az orvosok, hogy már se 3696# kép, se hang. Hm. 3697# 3697# 12. Az esendő ember is tudja a teremtőt dicsérni. 3703# Ezt azért tettem így egybe, hogy az esendő ember szidhatná a teremtőjét. Joggal. Nem tudom. Mondhatná, hogy 3714# „azért mégiscsak te csináltad ezt az egészet. Én csak egy kis pont vagyok ebben a történetben”. Hogy az 3725# esendő ember mondhatna átkot. Meg lehetne érteni. Meg lehetne. 3732# Ezt most idehozom, bár egy másik ponthoz akartam mondani. Vasárnap, asszem talán 40 idős beteg testvérünk vette 3744# föl a betegek szentségét nálunk, az egyik szentmisében, és hogy tudjátok, ül, velem szemben 40-50 beteg ember, 3756# van, aki tolókocsival, botokkal, alig bír járni, majd úgy fogják őt kisegíteni, meg ilyesmi. És akkor eljutunk a 3768# szentmisének az „Alleluja”-részéhez. És ez a 40-50 ember, még a maradékkal, akik úgy ott vannak, töltelék, 3779# az egészségesek, hogy úgy énekelték az „Allelujá”-t, mint egyik misén se! Ugye, itt vagytok olyanok, akik 3790# voltatok ott a Kövi-ben misén. Egyik misén nem hangzik úgy, nem zeng úgy az „Alleluja”, mint ahogy ezek a beteg 3802# emberek énekelték. Készültem egy beszéddel, és akkor erről kezdtem el nekik beszélni. Hogy ha most belépne a mi 3814# templomunkba valaki, és hallaná, hogy itt az átalagéletkor 80 fölött… Csak én rontom a statisztikát kb. 80 3825# fölött. De van ott 90 fölött is! Van egy néni, 99 volt! Ah, most várjuk, hogy 100 legyen! Ünneplünk! Szóval, 3837# hogy valaki bejött volna a templomba, és hallotta volna, hogy ezek hogy énekelnek, és utána elmondom nekik, hogy 3849# igen, a betegek szentségét most veszik föl… Na, tehát, ez a tapasztalat. 3857# 3857# 13. Aki nem tud mozogni, az is tud fejlődni. 3861# De mennyire! Ó! Megint, most egy bácsi jutott az eszembe, ott a betegágyánál vagyok, és akkor semmi sincsen ott a 3874# kis akármin, csak nem tudom, valami tea, meg a szívószál, meg a Szentírása. És akkor teszi rá a kezét a 3885# Szentírására, és mondja: „Ez az én kincsem!” Szerintem már nem bírja olvasni, de azért… 3894# Ezt miért is mondom? Azért, mert lehet, hogy valaki tud járni, de azt az óriási lépést, hogy megbocsásson az 3906# ellen vétőknek, azt a halálos ágyán teszi meg. Akkor ez egy mekkora ugrás. És az is lehet, hogy az illető 3917# mondjuk ott tud bocsánatot kérni, mondjuk, a gyerekeitől. A lába már nem mozog, de akkorát fejlődött, mint 3928# ötven évig nem! 3930# 3930# 14. A kiszolgáltatott embernek is van méltósága. 3935# Hát erről olyan sokat, olyan szépeket mondtak, én ezt nem akarom már elrontani. Pro és kontra is. Olyanok is, 3947# akiket megaláztak, megszégyenítettek akármeddig, és azt mondták, hogy akkor is tudtuk, vagy tudtam, hogy a 3958# méltóságomat nem lehet tőlem elvenni. Meg is mondja a fegyőrnek: „Csinálhatsz velem akármit, a méltóságomat 3969# nem tudom tőlem elvenni.” És fegyőrök is beszéltek erről. Amikor rádöbbennek arra, hogy amiért az egészet 3981# csinálják, az sosem lesz az övék. Hogy meg lehet őt ölni, akkor sem tudom birtokolni. Nem. Azt nem tudom tőle 3992# elvenni, ami mondjuk egy nem tudom milyen, ilyen lelkivilágból fakadna, hogy azt akarom megszerezni. Azt nem lehet. 4005# Tényleg, azért most hadd beszéljek haza. Azért papok erről tényleg tudtak sokat, sokat, igazán hitelesen 4016# beszélni. Na. 4017# 4017# 15. Erre Nagyhéten jöttem rá. De aztán nem erről beszéltem, mert lett jobb. De azért ezt most elmondom. 4028# Az áldozat is tud áldozatot hozni. Nem gondolom, hogy Jézus áldozat volt, hiszen önként, szabadon vállalta. De ha 4041# most azt veszem, hogy ő áldozat is volt bizonyos értelemben, ez őt egyáltalán nem akadályozta meg abban, hogy 4052# áldozatot hozzon. Ezért lehet, hogy egy élethelyzetben totálisan áldozatnak tartom magam, akkor is van annyi szabad 4065# terem, hogy áldozatot hozzak. Nekem ez tetszik. Persze sokkal jobb, ha az ember nem megy bele az áldozat-szerepbe. Az, 4077# az egy hülye szerep. Nem jó szerep. Az semmire sem jó. 4083# 4083# Asszem, hogy ez már sok volt… sok volt… 4095# Köszönöm a figyelmeteket. Még három alkalom… Akar-e valaki hirdetni?
Lejegyezte: Bíró Tamás
