2007.04.03.
A pálferi wikiből
0000# Isten hozott benneteket, szervusztok! 0003# A meghittség az istenkapcsolatban. Ez a témánk. Ó, milyen tavaszi zsongás, ó, ó! Minden évben el szoktam ezt 0012# nektek mondani, amit az egyik legemberibb teológia professzorunk mondott annak idején, hogy Húsvét után már nem 0022# érdemes tanítani. Mert Húsvét után szabadjára kell engedni mindenkit, hadd éljenek. De hát Húsvét előtt is 0032# így van, és hát pont erről beszélünk, hogy meghittség az istenkapcsolatban. Nem akarok most ismételni, hanem a, 0042# pusztán csak a 10. pontot egy picit fölidézni, mert a 10. pont az az volt, hogy amikor ott vannak azok a kivételes 0052# pillanatok, azok a nagyon kegyelemszerű meghitt, olyan varázslatos percek, félórák, órák. Talán, talán néha 0062# még egy nap is, amikor szabadok vagyunk. Hogy gondolhatnánk azt, hogy ez a szabadság aztán egy olyan 0071# lelkesültséggel, meg egy olyan örömmel meg nem is tudom mivel tölt el, annyira energetizál majd bennünket, hogy 0080# eszünk ágában sem lesz a, a függések felé visszamenni, hanem hát megörülünk ennek a szabadságnak és azt 0090# mondjuk, hogy ezt vártuk, hát ezért dolgoztam hónapokig. Vagy évekig melóztam azért, hogy ezt a pillanatot most 0100# átéljem. Ugye, ezt gondolnánk nagy naivan, hogy ez így van, ennek megörülünk és akkor ebben bent maradunk. 0109# Dehogy van így! A szabadság annyira furcsa hatást gyakorol ránk, nem tudunk vele mit kezdeni. Egyszerűen meglep 0119# bennünket, hogy semmiféle függésben éppen nem vagyunk benne, és ez annyira furcsa az egész lényünknek. Most 0129# ragozhatnám, hogy furcsa az agyunknak, furcsa az idegrendszerünknek, Egyszerűen teljesen másra voltunk ráállva. 0139# Valami teljesen mást szoktunk meg. Ezért a szabadságot persze, megörülünk neki, meg hú de érdekes, meg… na, 0148# szóval nagyon szép pillanatok. Körülbelül úgy tudnám leírni, hogy így ülünk és azt mondjuk, hogy igazából 0157# most szabad vagyok a vágyakozásomban, mehetek, maradhatok, jól vagyok… s mi a fenét csináljak? És azon nyomban 0167# elkezdünk valami kötődés után nézni. De még csak ha így lenne, mert igazából valami függés után nézünk, 0177# szedjünk elő valami régi, jól ismert függést. Biztos, hogy ismerős nektek ez az állapot. Valamit, ami akkor már 0186# akkor olyan megszokott, és akkor na, így ücsörögsz – én legalábbis így szoktam – egész szabad vagyok. S 0196# akkor megrémülök, hát igyunk akkor egy teát. Az a biztos, és akkor jól visszazökkenek a valóságba, és akkor 0205# már azon tudok gondolkodni, most Earl Grey, vagy Lipton, vagy mit tudom én micsoda, vagy gyümölcs, és ebben a 0215# pillanatban már… már annyi nekem, annyi. Szóval a szabadság látszólag valami olyasmi, amire persze hihetetlenül 0225# vágyunk, mert része, bizonyos szempontból föltétele a meghittségnek, valójában amikor átéljük, unalmasnak is 0235# tűnik, meg is ijeszt bennünket, váratlanul is ér, és kissé tehetetlenek leszünk ebben a szabadságban. Annyira 0244# ritka vendég. Nem nagyon tudjuk, mit kell vele tenni. És akkor innen jött az a, az a gondolat, hogy a lelki 0254# növekedés ezért nagyon sok gyászmunkával jár, mert amikor a függéseinktől valamennyire szabaddá válunk, akkor 0264# ez azt jelenti, hogy először nem az öröm érkezik meg, meg a szabadság, hanem inkább a fájdalom. A… a… a…, 0273# gyászmunka, veszteség, akkor ott, ott egy csomó mindent el kell siratni. Tehát a lelki növekedés rengeteg 0282# gyászmunkával, és annál kevesebb közvetlen haszonnal jár. Annyit viszont biztosan elmondhatunk, hogy bár a lelki 0292# növekedésünk az Istennel való meghittebb kapcsolat irányába nem biztos, hogy közvetlen haszonnal jár, nem 0302# biztos, hogy rögtön jobban érezzük magunkat, de az biztos, hogy jobb helyzetbe kerültünk. Ez biztos. És akkor itt 0312# foglalkoztunk Péterrel, Júdással, meg a többiekkel. Nem biztos, hogy utána mindig jobban érezték magukat, de 0322# kétség kívül, jobb helyzetbe kerültek. Isten tehát test-idegennek tűnik és kilökjük magunkból, mint valami 0331# idegen szervet. 0332# Ez volt tehát ez a, ez az utolsó pont, és akkor direkt nem kezdtem bele a 11-esbe, mert itt akarok egy példát 0342# mondani nektek, hogy még jobban leírjam a helyzetünket, hogy milyen hihetetlenül nehéz azt a, azt a keskeny 0352# ösvényt megtalálni. Legyen ez a keskeny ösvény (az előadóteremben – szerk.), ez pont adódik itt nekünk. Most 0361# amit elmondok, ezt se én találtam ki, hanem szinte a legtöbb dolgot tőletek tanulom. Ezt a legegyszerűbben 0371# állítom. Mert amikor leülök valamelyikőtökkel beszélgetni, én csak egy kis energiát fordítok abba bele, hogy 0381# megpróbáljalak titeket megérteni. Hát amennyi van, nem olyan sok, de hát egy kicsit, ami van, azt, azt… És ahogy 0391# megpróbállak téged megérteni, rengeteg dologra szoktam rájönni, amiről nem is tudtam, hogy jé, ez is van. 0400# Úgyhogy én nagyon, nagyon-nagyon hálás vagyok nektek, mindenkinek, aki már legalább egyszer jött hozzám. Mert 0410# elmentél, és nem is tudod, hogy ú.., általad is valamire rájöttem, amire sosem jöttem volna rá. Ó, mert sose 0419# gondolkoztam volna el azon. És kellett hozzá az az erőfeszítés is, hogy megértselek Téged. Na, ez is egy ilyen 0429# – jött hozzám valaki, elmondott néhány mondatot és én rájöttem, hogy a nemjóját, de zseniálisan ragadott 0439# meg valamit! Tehát most nagyon zseniális megragadásról szeretnék beszélni, na szóval. A következőt mondta: Az 0448# egyik oldalon mm-hmm ezek legyetek most ti csak a játék kedvéért, mondjuk itt ültök akkor, amikor önértékelési 0458# nehézségekkel küszködtök. Van nektek ilyen? Az ember egy olyan lény, úgy születünk, hogy képtelenek vagyunk 0468# magunkról gondoskodni, kiszolgáltatottak vagyunk, kis nyomorultak, ráncos a bőrünk és nem tudunk fogat mosni, 0477# szóval… Sok ok miatt sem bírunk fogat mosni, tehát nagyon kis gyöngék vagyunk. Ezért aztán, egyszerűen 0487# önértékelési deficitre vagyunk kárhoztatva. Mindenki. Ez… legföljebb az lehetséges, hogy valaki ezt valami 0496# nagyképűsködéssel ellensúlyozza, na tehát. Most itt ülnek azok, akik önértékelési hiányokkal küszködtök. 0505# Ááá, nem vagyok elég jó, mai napom se sikerült, ha ez az előadás is olyan béna lesz, mint a múltkori, akkor 0515# többet nem jövök, mert majd hülye leszek. Marhaság! Na szóval, s akkor mi szokott ebben a helyzetben segíteni 0525# rajtunk? A függés. A függés nagyon-nagyon sok mindenben segít. Mert akkor itt vagyunk egy ilyen nyomorult 0534# állapotban, és azt mondjuk: Hát, akkor az egyensúlyunkat megtalálhatnánk úgy, hogy ide átülünk, s ti vagytok 0544# azok, akik azt mondjátok: „Hh-ajjj, én nem vagyok egy kis nyomorult, nagy sztár vagyok.” Tök jó fej vagyok. 0553# Hahaa, szóval, itt jön mondjuk, lehetsz roppant kritikus másokkal, fölhívod a barátnődet és azt mondod: Te 0563# hallottad, hallottad a legújabbat? Hogy a Laci, hogy az egy mekkora állat? Hát hallottad, hogy ez ilyet csinál? Meg 0573# a Rozi, meg a mit tudom én kicsoda? És akkor lehet pletykálni és kritizálni, és szidni és nagyképűsködni, és 0583# mit tudom én mit csinálni. És ezektől a dolgoktól függő helyzetbe kerülni. Ezért tehát - ó, ó, allergia? 0592# nem, primitív megfázás, ülj át a másik oldalra. Ne haragudj hát, hát itt minimum a négykeresztes allergiások 0602# ülhetnek, akik ezt is tökéletesen csinálják. Legalább négyből van négykeresztesem, tehát a más… állja… 0611# üljetek oda. Tehát ha már beteg vagyok, legalább azt is profin. Durván, hadd fájjon. Szóval, a függéseink 0620# éppen kiegyensúlyozzák azt, ami egyébként velünk van. Tehát az életünk része, így vagyunk egyensúlyban. Na, 0630# igen ám, ez az egyensúlyozás valamennyire egészen jól megy, a szabadság útját általában átugorjuk. Jaj, mi ez 0640# a veszélyes izé? Hú, itt ezt átugorjuk, jaj, ez ismerős, jól van, jól van, hát meg Isten kacsingat, na jól van, 0649# majd legközelebb. Igen, mert éppen fölhívhatnám a Rozit, és szidhatnánk a Pannit, hát ez most sokkal 0658# izgalmasabbnak tűnik, mint imádkozni egyet, na nehogy már… Na, tehát ahogy itt átugráljuk a szabadság 0667# szakadékát, mit csinálunk? Elérkezünk Nagyböjtre. Úúú… Nagyböjt. Hamvazószerda! Nagyböjtre úgy szoktunk 0677# elérkezni, hogy amikor zabáló csütörtök van, rádöbbenünk, az idei Hamvazószerdát is lekéstük. Emiatt 0686# egyszer csak itt érezzük magunkat és azt mondjuk: „Ó, ez az egész Nagyböjt már semmit se ér! Már az első 0695# napot elszúrtam. Most így álljak neki? Ááá, majd jövőre.” Na, de összeszeded magad, mégis csak elmész 0704# valami lelki napra. Hát én elmegyek, én nem vagyok olyan béna, mint azok. Én elmegyek lelki napra és ott ülsz, 0714# és h-hmm. És akkor hallod az atyát, mondjuk engem nem, de azért… azt mondja: „Testvérek! A Nagyböjt ahogy a 0723# nevében is szerepel, böjtre szólít föl. Böjt. S akkor megfogalmazódik benned, hogy mi lenne, hogyha egy ilyen 0733# kemény, kemény böjtre fognám magam? Mondjuk négy cukor helyett hárommal iszom a kávét? Végül is az Úr megér 0743# nekem ennyit, Uram, látod… Na, és akkor elkezdesz böjtölni. Nagy… mindegy, kitalálhatsz akármit. Mi fog 0752# történni? Ugye, egy ideig az egód dagad. Én böjtölök. És akkor mész vasárnap a templomba, na, a többiek? Az 0761# is elég buci még! Így jön ide Nagyböjtbe, ezzel a súlyfelesleggel? Jó, jó… Veszel egy új mérleget, ugye, 0771# rögtön sportot csinálsz a böjtből. Olyan mérlegek vannak, én múltkor a TESCO-ban néztem a mérlegeket, 0780# döbbenetes. Átlátszó mérleg, üveg. Félelmetes, rá van írva, hogy max. 150 kg. Be lehet állítani, fél órát 0789# ott nyomkodtam a gombokat, nem szólt rám senki, hogy a testmagasság és a testsúly arányában megmondja, hogy nem 0799# tudom mit mond meg, mert nem bírtam beállítani. De legalább ötször beprogramoztam, de nem jött ki belőle semmi, 0809# csak én. Na, szóval. Tehát egy ideig duzzasztod az egódat, háhh, most… zááá, déréré… aztán szép lassan 0818# valahogy kezdesz sodródni visszafelé. Mert mi történik? Hát mi történik, mikor kicsit nem olyan édes a kávé, 0828# már egy kicsit feszült vagy. Reggeled már nem úgy kezdődik, mint szokott. Ezt a hülyeséget, hogy elmentem arra a 0838# lelki napra! Én marha, és meg…, megfogadtam, legalább ne fogadtam volna meg, milyen egy hülye vagyok, hogy 0847# megfogadtam! Most aztán jó nagy csávában vagyok! Megfogadtam, hogy nem eszek édességet, de most zabálnék egy 0857# Mikla csokit, így…! 300 grammosat! Van olyan? Vagy a… 3 kilósat! Azt de benyomnám. És akkor beesik az arcod. 0867# Ugye, hát éhes is vagy, dühös is vagy, feszült is vagy, kiábrándult és minden – miért? Mert 0875# egyensúly-vesztésben vagy. Az ott, a, a nagyképűsködésed, a zabálásod, a függéseid, meg minden pont 0884# egyensúlyban tartottak téged. Nagyon, megvolt a maga funkciója. Most lemondtál…, mert most keresztény vagyok 0893# itt… 50 napig. Hahh, most azt gondoljátok, elrontottam, ugye? Hogy a Nagyböjt csak 40 nap, Feri atya, te kis buta. 0904# Tudjátok hány nap a nagyböjti időszak? Ezt, ezt… tessék? 40… na! 47! Számoljon utána, aki nem hiszi! Majd 0913# Húsvéthétfő utáni kedden megmondom, hogy miért. Hmm? Jó, szenyózzak veletek egy kicsit? Nem árulom el! A 40 0922# napos nagyböjti időszak. Veszed a naptárat, 47. Jaj, te tudod. Ne áruld el, hadd legyen nekik mind rossz… Szóval, 0933# akkor én elmondom, na, vasárnap nem böjtölünk. Hmm? Minden héten csak hat nap böjt, vasárnap buli. Négy mise! 0942# Na, szóval, ennek itt nagyon megvolt az értelme. Megvolt, mert egyensúlyban tartott minket. És amikor te ráhúzol, 0952# hogy 40 napig…, akkor éppen az egyensúlyodból esel ki. Mikor szokott a környezeted, a családod, a barátod, a 0962# barátnőd rosszul járni? Akkor, ha kibírod. Az az egész környezet számára egy Waterloo, egy Trianon, egy Isonzó, 0972# egy nem is tudom, mit, mit mondjak… Tehát ha te, te ebben az egyensúlyvesztett állapotban, összeszorított foggal, 0982# gyomorral, ököllel, mindennel kibírod… Megfogadod: Nem megyek kozmetikushoz. Jobb lenne pedig, de mindegy… s 0992# a…, és akkor azt gondolod, hogy nem tetszek a barátomnak, emiatt utálod őt, belerúgsz. 1000# Nem, ez nem így szokott lenni? Dehogynem! Szóval, jaj, jaj a környezetünknek akkor, hogyha ezt bírjuk. Még 1009# olyat szoktunk, hogy azt mondja, Nagyböjt, akkor nem csak a kávé, nem csak a tea, nem csak a csoki, még a TV-ről 1018# is… Teljesen kikészülsz, és Húsvéthétfőtől duplán beleadsz mindent. Tehát akkor aztán lenyomod, lealázod, 1027# legyalázod, ilyesmi. A függés tehát az egyensúlynak a része. Nagyon is, nagyon is, és akkor milyen jámbor 1036# szövegeket mondunk, hogy mondj le erről, meg arról, hát… nem, nem tudom, hogy, hogy igazán mi történik akkor 1045# velünk. Majd erről még akarok szólni. Minden esetre egyensúlyvesztés van, ez tuti. Amikor itt rájössz, mondjuk 1055# Nagyböjt harmadik vasárnapján, hogy, hogy már háromszor megszegted a fogadalmadat, és egyébként is most, most 1064# nem zabálsz, hanem lusta lettél. Ugye, mert nincs kedved fölkelni se. Mert mikor etted a csokit, legalább bírtad, 1074# de most hogy nincs csoki, most jaj… az élet nem ér semmit, tehát és akkor azt mondod, hogy lusta vagy. Tehát… 1083# na, próbálok lényeglátó lenni, de ez nehezen fog menni. Az történik, hogy megtörtént az egyensúlyvesztés és 1093# végül is semmi mást nem csinálunk, minthogy majd pendlizünk innen oda, onnan ide. Mikor rájövünk, hogy nem 1102# sikerült, és re-de-de…. akkor mi lesz velünk? Kap egy újabb megerősítést az önértékelési hiányunk. Ugye, 1111# kiderült, hogy egy, egy… itt vagyok negyven évesen, és képtelen vagyok a csokiról lemondani. Hogy ne, ne, nem 1120# bírom ki TV nélkül, már második nap bekapcsoltam, hogy azt megígértem, hogy legalább egy roráte misére 1129# elmegyek, de Nagyböjtben sosem voltam, szóval, azt… Fáradtak vagytok ti is… már elnézést, na, hogy… Szóval 1138# azt történik, hogy, hogy akkor itt még rosszabbul érezzük magunkat és akkor azt gondoljuk, hogy, hogy, ja hát, 1147# tudtuk hogy, hogy senkik vagyunk, nullák vagyunk. Mikor itt vagyunk, két út nyílik. Az egyik út mi? Hogy ilyen 1157# spirál szerűen kezdünk magunkba csavarodni, és azt mondjuk, hogy akkor megette a…, akkor tulajdonképpen most mi 1166# értelme van, ha átülök oda? Semmi értelme nincs, kiábrándító, csak nagyképűsködök, csak függök… Attól 1175# se lett jobb az életem soha, semmivel se, elegem van, szerencsétlen vagyok, nyomorult vagyok. Ez a spirál. Akkor 1184# megyek lefelé. A másik út, hogy áhh, gyorsan átszaladok ide. Na de ez se segít rajtunk. A szabadság meg pont 1194# középen lenne, ahol szinte elviselhetetlen a helyzetünk. Iszonyatosan nehéz itt maradni. Mert ez azt jelenti, hogy 1203# egyrészt az önértékelési hiányainkból fakad egy csomó érzés, meg egy csomó gondolat. Hogy ó, én nem vagyok 1213# jó, úgyse bírom megcsinálni… Majd más… Jaj, Hamupipőke vagyok, rohanok egy pasi után, majd az segít, majd az 1222# megment. Rohanok egy nő után, mert Hamu… mit t’om én ki vagyok… És akkor azt nem tudom hogy egy, egy, egy 1231# Hamuférfit ki ment meg… A királykisasszony jön, akkor az megment… ja, az anyám! Ó, persze. Akkor nem házasodok 1240# meg, mindegy. Szóval. Iszonyú nehéz távolságot tartani az innen fakadó csomó negatív érzésemtől, hogy ne 1249# kezdődjön el ez a spirál. Kifejezetten nehéz, hogy, hogy, hogy ne kezdjek el ebbe beszívódni. És közben, közben 1259# mi az, ami enyhíthetné azt a szenvedésemet, hogy ne szívódjak ott be? Hát hogy érzek egy nagy vonzást ebbe az 1268# irányba. Legalább akkor mit tudom én… Húsvétvasárnap elmegyek a gyorsulási futamra, legalább az, aa… Ja, 1277# oké… hiába mondom nektek… Szóval. A másik nehézség, hogy akkor meg távolságot kellene tartanom mindattól, 1286# ami viszont a függés révén de érzelmileg legalább ideig-óráig valahogy rendbe rak. Ettől és ettől a 1295# vonzástól is távolságot tartani. Hát így távolság innen, távolság onnan, és középen akkor így óvatosan 1303# menni, s ezt el se tudjátok mondani, milyen félelmetes itt, tehát hogy… ú… ennyien vagytok? Hihetetlen nehéz 1313# akkor itt végigmenni. S ott van, ott van valahol a végén az Isten. (Szia.) Volt, aki visszaintegetett, ez a… de te 1322# jó helyen ülsz, tehát a… itt szabad integetni. Ti ne integessetek! Szóval ez szinte, szinte kivitelezhetetlenül 1332# nehéz, hogy ezt, ezt, itt, itt, se oda, se ide, se ide, se oda, és úgy egyensúlyban lenni, hogy távolság ettől 1341# is, távolság attól is. Eszméletlenül nehéz, rengeteg érzelmi munkával jár, és rengeteg fej, rengeteg 1350# tudatosság kell hozzá. Állandóan tudatosítani a helyzetemet és nem elbillenni, és nem, és nem… Háhá…, úgy 1359# se megy, de… legalább nem ott vagyok, meg ott. Nem mutatok rá senkire. Ezt, ezt a példát kaptam én valakitől. 1368# Középen van, középen van a szabadság útja, ahol az Istennel való meghitt kapcsolat várna, ha bírnám ezt a 1377# távolságtartást. Na, a helyzet még egy kicsit fog bonyolódni, ugyanis amikor, amikor valamennyire képesek vagyunk 1387# itt középen lenni, akkor három út között választhatunk. Mert még itt se olyan egyszerű, hogy „de akkor 1396# legalább tudom, hogy merre kell menni”. Mert még itt se olyan, na. Az egyik út az az, hogy hallom az Istennek a 1405# hívását, valamiféle belső vonzást, valami, valami, érzem, hogy ez valami mély tartalom, és elhessegetem a 1414# fülem mellett (-től? mindegy, tudjátok). Próbálok nem tudomást venni róla. Nem, nem, mert ismeretlen is, meg ez a 1424# szabadság ez így valamennyire egészen jó, de hadd lehessek néha itt, meg néha ott, meg.. szóval próbálok róla 1433# nem tudomást venni. Ezt nagyon sokan teszik. Úgy élni, mint hogyha az a nagyon mély hang sose szólított volna meg. 1443# Úgy, úgy élni, úgy tenni, pedig megszólított már. És tudod is, hogy mikor szólított meg, pontosan tudod. 1452# Lehet, hogy egy évvel ezelőtt is, lehet, hogy egy hete, lehet hogy tíz éve, de megszólított téged, meg bizony. De 1462# próbálsz úgy tenni, mintha nem hallottad volna meg, és most élsz, valahogy néha így, néha úgy, néha úgy, 1471# néha így, és nem válaszolni. Ez az egyik lehetőség, ezt meg lehet tenni. A másik lehetőség az az, hogy igent 1480# mondunk erre a vonzásra, de nem jutunk el Istenig, hanem innen is beemelünk valamit az istenképünkbe, meg onnan is. 1490# Innen egy kis Büntető Istent, az önértékelési hiányaink miatt, innen nem tudom én egy kis ilyen 1498# Vágybeteljesítő Istent, kis aranyhalat a farkincájával, szóval kialakítunk egy istenképet, ott is… ott integet 1507# az Élő Isten, de nem jutunk el odáig, hanem csak a saját istenképünkig, amit innen-onnan össze-összeszedve 1516# magunk elé állítunk, és utána abban a naivitásban élünk, hogy megtaláltuk az Istent. Az, amikor valaki azt 1526# mondja: „Megtaláltam az Istent, pontosan tudom, hogy ki, tudom az útját, én, én tudom!”, ez az, lehet hogy ezt 1535# múlt héten mondtam, de ez annyira belém, valahogy belém ivódott most, hogy szinte nincs olyan előadás, talán 1544# kivéve ez a keddi, tehát ilyen egyháziasabb közegekben, hogy valami…, hogy egy órás valami után ne jönne oda 1554# valaki, és ne mondaná azt, hogy ez miért nem úgy van, ahogy mondtam, és ezt miért mondja másképp a Szentírás. 1563# Ezt mondtam múltkor? Ezt, ezt annyira… ezt múltkor is megkaptam, hogy „de a Szentírásban az van hogy…” és 1572# akkor… Vagyis amikor valaki azt gondolja, ő már rátalált az Istenre, ó, az ő istenképe tökéletesen átereszti 1581# az Élő Istent, és ő majd most kioktat mindenkit, meg elmondja, mi a tuti. Ez, ez hát nagy naivitás vagy nagy 1590# illúzió kergetés, vagy nem is tudom micsoda. Azzal egyenértékű, mint amikor a szenvedélybeteg azt mondja: 1599# „Tökéletesen uralom a helyzetet.”. Ez ugyanaz, ugyanaz. „Bármikor le tudok róla jönni. Bármikor, akkor 1608# gyújtok rá, amikor akarok.” Hát, de így is van, tényleg, csak hát ez… napi 60-65… Akartam? Most is akartam. 1617# A harmadik út pedig hogy miközben innen-onnan összeáll az istenkép, és olyan jó lenne már végre megnyugodni, 1627# és leülni, „jaj, na jólvan...”, akkor fogni és hagyni, engedni az istenképet el… És akkor megint ó… 1635# tényleg, ott van, ó, hát ez csak egy istenkép volt. Megyünk tovább, ó, hát ez is csak egy istenkép volt, azt is 1645# elengedem. Ez persze megint csak mit jelent? Azt, hogy most már három dologtól kell távolságot tartani. 1654# Önértékelési hiányomtól és a lefelé menő spiráltól, a nagyképűsködéstől, a kritikától, a mindenféle 1662# függéstől – az mondjuk ilyen fölfelé menő izé, mint hogyha mi lennénk az akárkicsoda, és ráadásul az 1671# istenképünktől is távolságot kell tartani. Hát elég macerás, nem? Nem, nem tudom, hogy ezt valahogy 1679# egyszerűbben lehet-e, vagy olcsóbban, nem tudom, hogy lehet-e, mert hiszen olyan sokszor eljutottunk már oda, hogy a 1689# meghittség kulcsa a közelség-távolságnak a képessége. Hogy tudok közel lenni, távol lenni, mert közben meg 1698# élni kell valahogy. Tehát néha tényleg átélem azt, hogy ó, még a gyerekkori hülyeségeimet átélem, 1706# nyavalyáimat, néha egy kicsit kompenzálok a nem t’om én mivel, akkor abba is benne vagyok. Akkor utána leülök 1716# az Istenhez szólni, hát naná, hogy csak az istenképemen keresztül megy, de mégis csak szólok. Ideig-óráig benne 1725# vagyok. Azért, mert valahogy élni kell. Néha itt vagyok, néha ott vagyok, néha amott vagyok. Élni valahogy kell, 1735# de közben, közben valahogy nagyon érzékeny vagyok arra, hogy nem mentem-e már túl ebbe az irányba, abba az 1744# irányba és nem tapadt-e rám már túlzottan ez az istenkép. Hogy már nem látok tőle semmit, csak, csak a saját 1753# mitológiámat, vagy hiedelmeimet. Ezt valahogy így, így tudom nektek átadni. 1760# (Meleg van, ugye? Eszméletlen. Most már shortban fogok jönni. Tényleg, még rövidgatyában nem is tartottam 1769# előadást! M’ér… majd jövök… Tök jó shortjaim vannak, majd egyet megmutatok.) Na, ez a… mikor valakinek 1778# rettentő eredeti gondolatai voltak, azt mondja bűnbánat-tartás címszóval: „Nem figyeltem a katolikus moziban”. 1787# Ezt nem mondtam nektek múltkor? Nem? Azt mondja, katolikus mozi. Úgy elkezdtem nagyon, nagyon agyalni, és ez mi? 1797# Kato… nem figyel… katolikus mozi. Azt hittem, megjelent egy ilyen mit tudom én, Multiplex Pax, vagy valami ilyesmi, 1806# de, de nem, de nem, ő a szentmiséről beszélt. Katolikus mozi. Na, jó. Zarándoklat, vallásos turizmus… jó, jó, 1816# jó… Most hadd, hadd vigasztaljalak egy kicsit titeket. Mi van akkor, amikor kicsit jobban ide cuppanunk, oda 1825# tapadunk, arra szívódunk rá, mint ami jó lenne… akkor legalább egy kicsit pihenünk. Nem jár az se szenvedés 1834# nélkül, de legalább egy kicsit élünk, kicsit eltartjuk a családot, kicsit gyerekeket szülünk, szóval legalább 1844# megy előre az élet. Az nagy, nagyon értékes dolog. Nem vagyunk képesek mindig arra, hogy ettől is, attól is, meg 1853# amattól is távolságot tartani. S heteken, hónapokon, éveken át gyűrni ezt, de… nem, néha élünk, ahogy 1862# tudunk. Erőt gyűjtünk akkorra, amikor talán az élet, vagy mi magunk, úgy hozza a sorsunk, vagy az Istennek valami 1872# furcsa útja, hogy, hogy nyomulni kell, és dolgozni a meghittség útján. Ó, szóval nagyon nagy értékek tudnak 1881# kijönni abból is, amikor függünk, meg szenvedünk, meg nem tudom én mit teszünk. Hhh! Ha a harmadik utat 1890# választjuk, mi következik abból? Hát, amikor a megtérésről beszéltünk, két évvel ezelőtt talán? Kettő vagy 1899# három. Akkor, akkor nagyon világosan lehetett arról szólni, hogy azok az emberek, akik valami megtérés-élményen 1908# mennek át, tehát … egyszer csak egy nagyon erős vonzás abba az irányba, ahol az Élő Isten van, leomlanak az 1917# addigi istenképzetek, valahogy szabadság attól, hogy, hogy ne függjek – az valahogy most nem olyan izgalmas és 1927# nem olyan vonzó. Ez az oldal, hogy „hülye lennék, béna vagyok, úgyse fog sikerülni” ez egyszerűen valahogy 1936# megszűnik, mert onnan, az Istentől az jön, hogy dehogyis, hogy értékes és jó vagy. Na ez valahogy a megtérésnek 1945# az állapota. És akkor egyszer csak megyünk, engedünk ennek a nagy vonzásnak, és megyünk, megyünk, és a 1954# szakirodalom mit mond? Azt, hogy a megtéréseknek a nagyobb százaléka idővel semmivé válik, semmivé lesz. Ugyanis 1964# ez az elővételezett meghittség, ami valahogy olyan, mint a szerelem. A szerelem meg elővételezett szeretet. Nem 1973# szeretet az, valamennyi van benne. Olyan, mintha szeretnénk egymást. A szerelem valami ilyesmi. Olyasmire is képes 1983# vagyok, amire akkor lennék képes, ha tényleg szeretnélek. Ez, de elmúlik hamar, hamar. Kitisztul az agyunk, 1992# endorfin felhő fölszáll, föllebben, és akkor kiderül, hogy mennyire tudunk szeretni. 2000# Ez valahogy a megtéréssel is így van, és utána jön az, hogy meg kell dolgoznom azért, amit elővételbe 2009# megkaptam. Ez ismerős nem, mert ugye ez a „hitelből élünk”. Tehát a megtérés: Isten hitelbe. Ez az én gagyi 2019# definícióm. És utána akkor fizetni kell, ti-rirí-dí, csengetni. Elég sokáig! Sokat, sokat, sokat kell dolgozni 2030# azért, hogy hogy. És miközben dolgozunk azon, hogy, hogy tényleg valóság maradhasson az, amit valahogy 2040# elővételezésben megkaptunk, ez teljesen olyan, mint a, a, hogy mondják ezt? „nulla kezdőrészletes 2049# autóvásárlás”. Ez valahogy olyan. Tehát bemész a szalonba, és egyszer csak azt mondják: vigyed. Aaa, de azért 2060# utána akkor á-rá-rááá. (Kicsit kiestem a ritmusból. Igen, ez az autó, ez ez, ez ez…, szóval ahogy kimondtam 2070# ezt, hogy pénz nélkül autót venni… ez teljesen elsodort, úgyhogy most ott vagyok valahol.) Ja, tehát hogy, 2080# hogy… Bár a megtérésben a személyiség átrendeződik, egy új én alakul ki, és egy új, sokkal hitelesebb 2090# istenkép, a személyiségünkben még rengeteg emlék és lenyomata van a régi állapotnak, rengeteg. És 2099# akármennyire is tértünk meg, ez a, ez a lenyomat és a réginek az emléke hihetetlen erővel kezd bennünket 2109# visszaszippantani, hogy éljünk úgy, ahogy eddig éltünk. Ezért a megtérés egyáltalán nem, nem habos (mondjatok 2119# valamit) lúdláb. Mondjuk, hanem, hanem úú… mennyit kell azzal dolgozni, hogy valaki abban benn tudjon maradni. 2130# Emlékeztek arra a híres mondatra – nem én találtam ki – hogy: az akarat, a tökéletlen én erős önigenlése. 2140# Az akarat a tökéletlen én erős önigenlése. És amikor már úgy tűnik, hogy jól megy sorunk, és tényleg az 2150# Isten felé megyünk, és ott vagyunk mellette, akkor egyszer csak a régi én beindul, és rrrrr… és szeretne 2160# visszarendezni mindent. Hát ő is szeretne élni tovább. A szakirodalom azt mondja, hogy hihetetlen erős szégyent 2170# tud átélni a megtért ember. Nem a megtérés előtt, a megtérés után. Egyszer csak sokkal világosabban látja 2180# saját magát. A szégyen semmiképp sem az Istentől jön, nem, nem, nem, nem, az Istentől sosem jön szégyen. Sose! 2191# Sose, mert a hatodik napon Isten megteremtette az embert, ha jól emlékszem, de ez… s ugye utána azt mondta, leült, 2202# ha jól emlékszem, és azt mondta: „Mindez nagyon jó.” És ráadásul mikor látott bennünket jónak? Mikor még 2212# meztelenek voltunk. Ó, amikor még semmiféle nagyképűsködés, meg siker, meg teljesítmény, meg a másik hülyébb 2222# mint én, nem volt. Meg akkor is, amikor azt gondoltuk mm…, akkor az Isten azt mondta, ó, még meztelenül is milyen 2233# jó. Ahh! Nem tudom, miért mondtam el. Ja, igen. Hogy, ami, tudjátok, a világ felé megtérés, az Isten felé 2243# megtérés, az éppen meglévő ÉN Isten felé való túlhaladása, az a személyiségnek a mélyén újjászületés. 2253# A megtérésnek a lényegi része annyira lényegi, hogy egy új szót érdemes rá használni: újjászületés. És a 2263# tudattalanban játszódik le. Nem tudatos folyamat, nem is akaratlagos, nem is tudom irányítani. Ott történik a 2273# nagyobb változás. Azt is lehetne mondani, hogy ennek a nagy változásnak, amit újjászületésnek hívunk a kifelé 2284# eső része a megtérés, amit láttunk belőle. A szégyent azért hoztam ide, hogy milyen meglepő ez, hogy amikor 2294# megtérünk, még akkor is elönthet bennünk egy nagyon-nagyon mélységes szégyen, ami sokkal, sokkal inkább egy 2304# régi, régi, régi énhez köt bennünket és nem az újhoz, mert az Isten nem úgy lát minket. És, és akkor, akkor 2314# történhet az meg velünk, hogy teljesen elbizonytalanodunk. Teljesen. A megtért ember tud a végsőkig teljesen, 2325# teljesen elbizonytalanodni. Hogy ahogy eddig éltem, úgy már nem tudok, nem akarok, nem is vagyok képes élni. de 2336# ahogy, amire most hívva vagyok, amit már megtapasztaltam, amit megízleltem, amit már most látok, amit már 2346# fölfogtam, és úgy se tudok élni. Mi lesz akkor velem? És amikor ennyire tehetetlenek vagyunk, de még itt állunk 2356# középen, akkor leszünk egyszer csak szabadok. Ugyanis ez már nem vonz minket, mert tudjuk, hogy ez nem igaz. Az, 2367# hogy rosszak lennénk tudjuk, hogy nem igaz, már nem vonz. De az se vonz, nem vonz bennünket. És amikor se ez nem 2378# vonz, se az nem vonz, és tudjuk azt is, hogy nem akarunk istenképzeteket gyártani csak azért, hogy most a 2388# hiányainkat betöltsük, és akkor kétségbe esünk, hogy most mi alapján fogunk élni! Mert így nem akarunk, úgy 2398# meg nem akarunk, így meg nem tudunk, meg úgy se tudunk, meg sehogy se… Amikor már semmiféle függés nekünk 2408# igazából ne tűnik ígéretnek, és emiatt kétségbeesünk, pont akkor leszünk szabadok. Mert hiszen már semmi sem 2418# vonz bennünket. S a legnagyobb kétségbeesésben egyszer csak rájövünk, hogy „A nemjóját!”, élünk. Ahh! 2428# Élünk, és valaki fenntart bennünket. Amit tehát minden erővel próbáltunk elkerülni, az egyszer csak valahogy az 2439# üdvösségnek, megváltásnak, nem is tudom, minek az alaptapasztalatát adja. Ez egy hihetetlen nagy, nagy pillanat. 2450# Mikor valaki a kétségbeesésen átlendül. 2453# És ez az a pillanat, ahol szabadon tudunk dönteni. Megpróbáltam most ennek alapján újra definiálni, hogy mi a 2464# hit. Ebben a pillanatban a hit egy szabad döntés a bizalom mellett. A hit: döntés a bizalom mellett. Mert ha ebbe az 2475# irányba megyek, biztonság… Ez az irány? Ez is biztonság. Erre van a bizalom, Isten felé van a bizalom. A hitben 2485# egy szabad döntést hozok a bizalom mellett. Próbálom nektek most egy picit ezt a folyamatot leírni, hogy ez, ez mi 2496# is. Amikor, amikor nem tudom, beleszeretek egy lányba, mondjuk, és… mondjuk én, mondjuk te. Az egy kicsit 2506# kényelmesebb nekem. Mondjuk beleszeretek egy lányba, hát most olyan…, hát beleszeretek, ez egy ilyen hülye szó, 2517# hát mi történik akkor, mindegy, megtetszik. Tehát vonzalommal kezdődik, valaki vonzó lesz. S akkor… most 2527# odamenjek, ne menjek, oda menjek, ne menjek, ő is keddre jár, én is. Ó, ott szokott mindig ülni, hú-ú, 2537# „stírölöm” is, mindig azért jövök előbb. Ó, most is itt van, ajjajjajjaj. Oda menjek, ne menjek, ti-ri-rí, 2547# na mindegy. Ez a döntés pillanata. Hogy döntesz-e amellett, hogy bízni fogok abban, hogy áá.. nem lehet semmi 2557# komolyabb bajom, legföljebb mit tudom én mi lesz. Ahh! S erre a lány azt mondja, hogy „ó, hát nagyon szívesen. 2568# Utazzunk együtt a 4-es metrón!” (várható átadása: 2013-ban – szerk.) Ez egy kicsit kedvedet szegi, végül is 2578# rosszabb is lehetett volna, mert még van remény. Na, ez csak eszembe jutott, de most hát térjünk vissza. Szóval, 2589# mondjuk azt mondja, hogy „tudod mit, legyen 3-as metró”. Ó, és akkor kinyílik a világ. Ó, 3-as metró! Na, és 2599# akkor együtt mentek, és mi történik? Megerősödött a bizalmad, hogy érdemes volt bízni. Az is lehet, hogy 2609# elutasítanak, és akkor meg azt éled át, hogy „Igen, ez a lány azt mondta, hogy menjek akárhova… há’ végül 2619# is egyben vagyok. Nem? Akkora baj nem történt. Ahh! Ilyet még sose csináltam. Hát ezt kibírtam.” Vagy most 2630# csinálom 48-adszor, hohó… ugye, ha itt ülök, hóó… . Na és akkor. Megerősödik a bizalmam. Amikor a bizalmam 2640# megerősödik, akkor utána ez segít nekem abban, hogy amikor szabad pillanataim vannak, akkor azt mondjam, hogy akkor 2651# én a bizalom mellett fogok dönteni. És én hittel élek, s a hitemben az van benne, hogy érdemes a nőkkel 2661# ismerkedni. Én ez… meggyőződésem, mély meggyőződésem. A bizalom az megerősíti a hitet, a hitre való 2670# készségemet. De a hit az, az szabad döntés, vagy szabad döntés van benne. Tehát a bizalom megerősíti a hitet, a 2681# hit pedig segít a bizalom elmélyítésében. Valami ilyesmi történik. Tehát a hit egy szabad döntés a bizalom 2691# mellett. Ezt nyilván leírhatnánk az Istenre vonatkozóan is. Ha én hívő vagyok, akkor ez azt jelenti, hogy 2701# belemegyek olyan helyzetekbe, ahol az isten iránti bizalmam meg tud erősödni, vagyis, ahol Isten bizalmat 2711# érdemlőnek bizonyul. Tehát például, hogy gyakorlom ezt? Este leülök, és azt mondom: Uram, most megnézem, hogy 2721# mi mindent köszönhetek neked. És amikor még éjjel kettőkor is imádkozom, akkor azt mondom, jól van, most már 2732# nagyon á…, kicsit sokat adtál ma is. És ez megerősíti a bizalmam. És aztán pedig, amikor szabad pillanataim 2742# vannak, hogy mi szerint éljek, akkor vissza tudok erre emlékezni, és a hitem alapján döntök. Oké ez? 2752# 11. A következő pont, hogy a hitből fakadó döntéseinket önmagunk előtt sem tudjuk mindig igazolni, hiszen 2762# szabadok vagyunk. Ha függenénk valamitől, meg tudnánk indokolni. Ha én függök a Nógrádi ropitól, nagyon 2772# pontosan el tudom mondani, hogy miért finom. Mert íí… ekkora só darabok vannak rajta. Tök jó. És a végén még 2782# az ínyem is fáj, mire egy egész zacskót megeszek, mert annyira kemény. A függéseinkről nagyon ékesszólóan 2792# tudunk beszélni. De mikor egyszer csak szabadon döntöttünk valami mellett, igazából nem tudjuk megmondani, hogy 2803# miért, hiszen szabadon döntöttünk. A legmélyebb, a legszabadabb döntéseinket a bizalom felé nem bírjuk 2812# megindokolni, nem tudjuk megmagyarázni nemcsak hogy kifelé, befelé se. Rengeteg kört futottam már annak kapcsán, 2823# hogy tulajdonképpen miért lettem én pap. Hogy mi, mi ez a bizalom bennem? Hát ez leginkább őrültségnek tűnik, 2834# vagy, vagy vakmerőségnek, vagy, vagy, vagy kockáztatásnak, vagy, vagy gőgnek, vagy nem, vagy hülyeségnek, vagy 2844# nem is tudom. Nem, indokolhatatlan. És még a legerősebb istenélményeimet sem tudom igazából indokként idehozni. 2855# Hát nem, mert azt is csak itt éltem át, belül. Hát most miért, azért, mert ezt éltem át? Nagyon sok mindent 2865# átéltem még, ezen túl is. Nagyon sok szép élményem volt, akkor most miért nem abb…, miért nem arra megyek? 2875# Igazán ezeket a bizalom felé tett szabad döntéseink megindokolhatatlanok. Emiatt ez, ez a kockázat jelleg, és 2886# bizonyos értelemben ez a kiszolgáltatottság még, még nagyobb, de igazából ez az, ami a bizalom útján tart 2896# bennünket, ez jelzi vissza, hogy szabadok vagyunk. Mikor jegyesektől kérdezem azt, mi a házasságotok célja, ezt 2906# minden jegyespártól meg szoktam kérdezni. Mi a célod? És az utóbbi időben zseniális jegyesek jönnek hozzám. 2917# Nagyon, zseniálisak vagytok! Igaz, válogatok, de… De most az utóbbi időben az az élményem, hogy egy csomó 2927# jegyes eljut oda tíz perc alatt – mert nem adok nekik több időt, tehát… Az én időmből? Ők ne gondolkodjanak 2937# annyit. Tíz perc elég ahhoz, hogy elkezdik mondani, hogy hát… ez azért egy nehéz kérdés. Hát tényleg, ha 2947# most, most megházasodok, hát valami célom csak van vele, nem? Kicsit buta dolog, hogy ötven évre csinálok valamit 2958# és azt se tudom, hogy miért. Nem, egy kicsit furcsa? Hát egy… Egyfelől elkezdenek mondani dolgokat. Hát azért, 2968# hogy …, na ezeket nem ragozom. De ami igazán izgalmas, amire ekkora a fülem, hogy elhangzik-e az az, amiről azt 2979# gondolják, hogy hülyeség, ha mondjuk. Ez nagyon érdekes, mert ebből mutatkozik az meg, hogy milyen, milyen 2989# megrögzött függők vagyunk, és a szabadság egész váratlanul meglep bennünket és nem is tudunk vele mit 2999# kezdeni. 3000# Mert mikor megindokoljuk, hogy miért, akkor általában a függéseinkről beszélünk. Azért, mert nem leszek 3010# egyedül az élet viharában… Hát, most… most ezért? Na, jó. Ne költözz el otthonról. Akkor se leszel egyedül 3021# az élet viharában, beköltözhetsz a jegesmedvéhez is, akkor is együtt vagyok. Lehet arra akármit mondani, de akkor 3032# a függéseinkről beszélünk, meg az illúzióinkról, meg hogy ma… na. S amikor azt mondja, hogy hát olyan… nem 3043# t’om, hogy… sajnálom, hogy most nem, nem tudok rendes választ adni, ez olyan ciki, hogy egy hét múlva esküvő 3054# van, én meg most nem tudom, hogy miért házasodok meg… Most attól még szabad? Vagy ez most akkor, ez volt az 3065# utolsó teszt, és most buktam el, vagy ez… ? S akkor végül azt mondja, hogy hát mert, mert hát én nem, most, van 3076# ennek célja? Vagy, vagy miért? Na, akkor az illető valamit már kapiskál. Az illetőben valami morzsája a 3086# szabadságnak már megvan. Hogy ő tud „csak úgy”, csak úgy, csak úgy dönteni, csak úgy elköteleződni, csak 3097# úgy lenni valakivel szabadon, szeretni. Csak úgy. Ahh! De még egyetlenegy olyan valakivel se találkoztam, aki azt 3108# mondta: „A házasságnak mondhatnám, hogy vannak céljai, de ezek az elhanyagolható dolgok, a lényeg az az, hogy… 3119# szabadok vagyunk, szeretjük egymást, és ezt így fogjuk csinálni ötven évig. És semmi célja nincs, mi csak így, 3131# így tengünk-lengünk a világban. Csak így szabadon.” Hát én ilyennel még nem találkoztam. Oké ez? Most olyan 3141# jó gondolataim vannak még, olyan jó gondolataim vannak még a… azért tudjam, hogy hol a helyem. A…, ugye lehetne 3153# azt kérdezni, jó, most itt vagy ezzel a nagy szabadságoddal, egyébként is az egész csak egy okoskodás, meg egy 3164# „izé”. És akkor, akkor mit csinálsz? Vagy akkor mi van veled? Mit élsz át? Hogy akkor kiüresedsz? A-a! Nem, 3175# nem. Ebben a szabadságban érdekes dolgok szoktak bennünket meglepni. Megszűnik a fájdalom, amikor az ember szabad? 3186# Amikor meghitt viszonyban vagyok a feleségemmel, a Jóistennel, vagy Blöki kutyámmal? Hát, azt nem tudom, hogy egy 3198# állattal lehet-e meghitt viszonyban lenni. Lehet? A kutyám mellett ébredek rá az igaz valómra. Kicsit sántít. 3209# Nem, nem tudom. Szóval, amikor itt vagyok, ez a…, ez az itt vagyok ez nagyon jó lesz, most hogyha ebből 3219# rádióadás lesz, akkor ezt az egészet ki fogják hagyni. Szóval. 3225# Mikor önértékelési hiányaimmal küszködök, ott is egy csomó fájdalom és szenvedés van. Hát ezt, ezt 3235# ismerjük kívülről. Ugye, fekszel egyedül az ágyadban és ó… fekszel valakivel az ágyadban és a-aaa… Mert 3246# ott az van ám! Hahaa! Na, sok szenvedés van ott. És mi van itt? Dettó. Hát, hát dettó. Mert nincs elég pénzem, 3257# hogy, hogy a pénzemen vegyek egy érzést. Erre jöttem rá. Mi pénzen érzéseket, hangulatokat vásárolunk. Ennyi. 3268# Ezt csináljuk. Nekem ki kell adnom 4.577 forintot egy gyertyafényes vacsorára a mit tudom én hol, egy hangulatért. 3279# Hát tudjátok, hogy ki ad annyi pénzt egy hangulatért! Én nem. Itt is rengeteg szenvedés vár ránk, hát a 3290# függésből rengeteg szenvedés jön, rengeteg. És akkor lehet bennünk egy naivitás, De ha szabadok vagyunk … No 3301# szenvedés. No cukor. A…, de hát nem, nem. Illetve talán azt mondanám, itt is meglep bennünket egy fájdalom, de 3312# ez nem egy, egy kínzó, kétségbeesésbe, vagy reményvesztettségbe, kilátástalanságba vivő fájdalom, Hanem egy, 3323# egy fájdalom, ami a szenvedő emberrel való együttérzésből fakad. Akik igazán mértékadóak spirituális 3333# témában, azok ezt a fájdalmat nagyon ismerték. Szabadabbak voltak, mint mi, hitelesebb volt az istenkapcsolatuk és 3345# meghittebb, mint a mienk, de a fájdalomtól nem lett az életük mentesebb. De ez a fájdalom valahogy nem kínzó, nem 3356# visz reménytelenségbe, kilátástalanságba. Nem teszi az embert tehetetlenné. Nagyon sajátos, erős motivációját 3367# adja, hogy a másikért tudjunk cselekedni. (Egészségedre!) Ez a fájdalom tehát egy inspiráló fájdalom. Amikor, 3378# amikor itt te csak a saját fájdalmadat látod, itt pedig becsukod a szemed, hogy senkinek a fájdalmát ne lásd, 3389# hanem csak a saját dolgaidat pörgethesd. Itt egyszer csak megnyílik a szemem és látom nagyon sok embernek a 3400# fájdalmát. És ez, és ez engem az együttérzés miatt egy csomó fájdalommal tölt el. De közben ez a fájdalom 3411# valahogy viselhető, élhető. Nagyon érdekes, ahogy ez a fájdalom együtt tud lenni a boldogsággal. A fájdalom és 3422# a boldogság egy kicsit sem zárják ki egymást. Ezt a szülő nők nagyon jól tudják. Hogy, hogy a, a szülés 3432# fájdalma és az eufória milyen, milyen nagyon együtt tud lenni. Én már csak tudom! Olyan gyönyörű fölvételeket 3443# láttam erről, gyönyörű, gyönyörű, hogy az az eufória egy szülő nő arcán ahogy, nem t’om éppen kijött az 3454# a pici baba. Még akkor neki illik ott fájni. Tudom, hogy mi termelődik, meg mi… ezeket tudom, csak azt…, sz’al 3465# a fájdalom és a boldogság nagyon is jól meg tudnak férni egymás mellett. Nem, nem gyagyaság. 3474# A kötődés helyébe a könyörületesség lép. Gondoltam, hogy hozok nektek Buddháról szövegeket. Mert Buddhának 3485# a megvilágosodása, és aztán ahogy jött és azt mondta, hogy az emberek iránti könyörületből, részvétből 3495# visszajövök erre a világra, hogy tanítsam őket, hogy hogyan tudnak megszabadulni. Gyönyörű példája annak, 3506# hogy, hogy valaki ezt hogy tudja megélni. Néhány nappal ezelőtt egy lámával együtt temettem. Képzeljétek el! 3517# Katolikus pap – tibeti láma. Nagyon, nagyon, tök jó volt. Nagyon. Ő is imádkozott tíz percet, én is, s ő is 3528# részt vett az én imámban, meg én is az övében. Nagyon szép volt. Tartott ott a ravatalozóban egy meditációt. 3539# Az a fájdalom, amit a szabadságban élünk át, az nagyon reális. Az itt, meg az itt átélt fájdalom 3548# tulajdonképpen egy illúzió. Egy, egy nem is tudom miből fakadó fájdalom, egy teljesen, ebből a szempontból 3559# értelmetlen fájdalom és szenvedés. Tök értelmetlen, mert nem a valóságból fakad. Tehát szenvedhetek én 3569# nyolcvan évig amiatt, hogy hülye vagyok, hát ezt sokan… ebből sportot űznek. Emiatt szenvednek nyolcvan évig. 3580# Azért mondom értelmetlennek ezt a szenvedést, mert nem vagy hülye. Azt a szenvedést meg azért, mert igazából 3591# teljesen értelmetlen napi nem t’om én, három sorozatot megnézni. Tök fölösleges. És a… na jó. Azért vannak 3602# jó sorozatok. 3603# Az itt megtapasztalt fájdalom hasonló ahhoz a felelősséghez, amire szintén rádöbbenünk, hogy lerakhatatlan. Ez a 3615# fájdalom is lerakhatatlan, mert a, a, a közösségünkből fakad, és a felelősség is lerakhatatlan, amit itt 3625# megtapasztalok. Nem vállalható szabadon, mert van. Szabadon csak annyit…, csak fölismerhetem, hogy van. 3636# (Híí… belecsapok, belecsapok ebbe a 19 pont… - ennek hat része lesz.) Következtetéseket vonnék akkor le, hogy 3647# mi az, ami akkor nem elég. 3649# 1. Az aszkézis, a lemondás nem elég. Ezt itt napnál is világosabban láttuk. Böjtölhetsz, lemondhatsz, 3660# keménykedhetsz, akármit csinálhatsz, pusztán azáltal ide nem lehet eljutni. Kérdezd meg Buddhát! A legenda 3670# szerint eljutott oda, hogy naponta egy rizsszemet evett. Ugye, gyönyörű képek vannak róla, csont és bőr, az 3681# összes bordáját lehet látni, a haja így egy ilyen óriási turbánszerűen ott, lótuszülés, olyan sovány, hogy 3692# olyan sovány ember nincs, és utána az egészet hagyja a csudába, mert nem, nem, nem jött be ide középre tőle. A 3703# lemondás, az aszkézis nem elég, mert egyszerűen csak azt jelenti, hogy a függésünk tárgyaitól megtartóztatjuk 3714# magunkat, de az alaphelyzetünk nem változik meg. Nem változik meg, függők vagyunk, csak éppen nem iszunk. Függők 3726# vagyunk, csak éppen ma nem néztük meg a sorozatunkat. És máris megyünk abba az irányba, meg szenvedünk, meg 3736# akármi. Sőt, a tapasztalat az, azt tudjátok, ha egy dolog, amivel kapcsolatban függők vagyunk, azt megvonjuk 3747# magunktól, az a függést erősíti. Ugye, mert kitermel egy hiányérzetet, még nagyobb a vágy, még nagyobb lesz a 3758# függés. Tehát önmagában a lemondás az embert egy meghitt kapcsolatra nem viszi el. Nem, nem, nem, nem. Ez 3769# körülbelül olyan, hogy megházasodok, s a, a, a hűségem alapja, hogy lemondok az összes többi nőről. Sanyarú 3780# évtizedek várnak rád. Ne, ezt, ezt nem kívánom senkinek. Tehát a lemondás a meghitt kapcsolathoz sosem lesz 3791# elég. 3791# 2. A rosszal való harc, küzdelem a rosszal sose vezet eredményre. Részeredményekre vezet, de a meghitt kapcsolathoz 3803# nem vezet el. Ismeritek azt a zen koan-t? Nem tudom pontosan mondani, de egy koan-nál ez nem is fontos. Indiában 3814# vagyunk, mester és a tanítványai járják az erdőt. Egyszer csak megjelenik egy tigris. A tanítványok 3824# félelmükben fölrohannak a fára. A mester azonban rezzenéstelenül áll, s megvárja, míg a tigris szép lassan 3835# kezd eloldalogni. Akkor a tanítványok lemásznak a fáról, és előveszik az íjaikat, nyilaikat és próbálják 3845# lelőni a tigrist. A mester pedig rezzenéstelenül áll. S aztán kérdezik a tanítványok a mestert: „Mester, te 3856# miért nem rohantál el a tigris elől, mikor az be akart kapni? És azután miért nem akartad lelőni a tigrist, 3867# azért, hogy aztán legyen egy jó vacsorád?” Mire a mester azt mondja: „Nézzétek. Ha én eszem meg a tigrist, 3878# akkor tigris leszek. Ha a tigris eszik meg engem, akkor is tigris leszek.” Zen koan-t szigorúan tilos megmagyarázni. 3890# Az nem az a műfaj, úgyhogy tőlem ne várjátok. Én tudom, de nem mondom. Ezt innen mondtam. Ha valakinek az élete 3901# azzal telik, hogy küzd a rosszal, az egész tudatát be fogja tölteni a rossz. Semmi másnak ott helye nem marad, csak 3913# így a rossz, úgy a rossz, meg minden. Hány keresztény testvéremet ismerem, a szájukból dől az, hogy mi rossz, 3924# és mi ellen kell harcolni és küzdeni és nem tudom én micsoda. Most, most, hogy mit tudom én, most éppen egy olyan 3935# világban élünk, ahol az egyház nyakán tekertek kettőt-hármat. Na, most egy ilyen világ van. Most erre nagyon 3946# sokan, mi…, mi a zsigeri reakció sok esetben katolikus berkekben? Lövészárok. Rohadt világ! S akkor, akkor még 3957# jobban utálunk másokat, még jobban gyűlöljük azt a rosszat, értitek! Gyűlöljük a rosszat. Hát hova vezet az, 3968# ha te gyűlölöd a rosszat? Fölmentheted magad: „Én, én a rosszat gyűlölöm!” De tele vagy gyűlölettel. Hát 3979# jó az neked? Jó az bárkinek is? Hát micsoda, mit közvetítünk, képviselünk magunkról, hogy mi „gyűlöljük a 3989# rosszat”? Hát ki a csudát vonzz ez? Hát engem annyira nem vonz, azt el se tudom mondani. Hát káráljon a Fedák 4000# Sári, hogy „így a világ, úgy a izé…” hát… Hhh! Jézusnak van egy brutális története erről, brutális. 4010# Azért, mert számok vannak benne. Van valakinek az életében egy ördög. Kisepri az ördögöt az életéből. 4021# Megszabadul tőle. Ahhh! Kitisztítja a házat, megnyugszik, győztem a rosszal szemben. De közben mit csinál az 4031# ördög? Megéhezik, megszomjazik, azt mondja: „Á… a gazdám kisöpört!” Erre szól még hét barátjának, és 4042# nyolcan mennek vissza. Jaj! Ilyen katolikus kuncogás fogott el téged. Amikor valaki küzd a rosszal, egy, egy, 4053# szerintem egy hiábavaló, örvényszerű, nem is tudom mibe kezd belecsúszni. Még a… Hogy mi a helyes 4062# hozzáállás? Hát most mondom a három másodperces választ, mert annyira van idő. Törekedj a jóra, kerüld a 4073# rosszat. Ez egy fokkal jobb, de most jön akkor a harmadik pont: 4079# 3. A jóra való törekvés nem elég. Mert ez még ugye… hát akkor törekedjünk, jó, hagytuk a rosszat. Jaj, de 4090# gagyik, azok, akik itt szidják a világot! Meg nem t’om, az ateistákat. Mi törekszünk a jóra. Nem visz el oda, 4101# ahova szeretnénk, a meghitt istenkapcsolathoz. Miért nem? Azért, mert eljutunk a becsületes farizeusig. A 4112# becsületes farizeus az, aki váltott söprűvel söpör. Távol tartja a portára bekéredzkedni akaró angyalnak 4122# látszó ördögfiket. Jézus a követke… két dolgot mond róluk. Hát sokat mond, de most kettőt akarok mondani. Az 4133# egyik, azt mondja: „Ó, ti, ti farizeusok! Kiszűritek a szúnyogot és lenyelitek a tevét.” Jézusnak a humora. 4144# Kiszűritek a szúnyogot, lenyelitek a tevét. A másik: „Ó, ti farizeusok! Ti már a köményből is, meg a 4154# mentából is tizedet adtok.” Most képzeljük el, hogy mondjuk valakinek köménymag farmja van, hát még akkor is, 4165# abból is, mi az a tized? Hát köményből tizedet adni. Most ettől hiszi valaki, hogy az Isten őt fogja nagyon 4176# szeretni. A farizeus az a valaki, aki egy teljesen egyoldalú valamiben van a rosszal kapcsolatban. „Én nem vagyok 4187# rossz. Én nem vagyok olyan bűnös. Én nem szegem meg a törvényt, én az utolsó betűig megtartom a törvényt. Én 4198# nem vagyok rossz ember.” S azt gondolja, hogy azért, mert jó ember, az Istennel való kapcsolatát elrendezte. És 4210# mi történik? Az, hogy kiszűrte a szúnyogot, és lenyelte a tevét, ami azt jelenti, hogy a farizeusnak, vagyis 4221# többé-kevésbé azoknak, akiknek az életében már több jó van, mint rossz, vagyis nagyjából mi mindnyájan 4231# farizeusok vagyunk. A mi nagy témánk nem a rosszhoz való viszony, hanem a jóhoz való viszony. A mi életünk a 4242# jóhoz való viszonyon fordul meg. Mert hogy néha beleesel egy gödörbe, meg csinálsz hülyeséget, hát ember vagy. 4253# Nem ezen múlik a te életed. Az életünk azon múlik, hogy mennyire vagyunk szabadok a jóhoz való viszonyunkban. A 4264# farizeus az a valaki, aki egy kicsit sem szabad, ahhoz a jóhoz való viszonyában, amit ő jónak ismert meg. Azt 4275# mondja: én ismerem a törvényt, én tudom a tízparancsolatot, én tudom, az Úr mit akar, én közvetlen vonalban 4286# vagyok Mózessel, és én tudom, hogy Ábrahám mit és miért és hogyan. És neki van egy istenképe, és Jézus 4296# megtestesülhet, az Isten megjelenhet, s az illető azt mondja, hogy: H-hm, mi ez ahhoz a jóhoz képest, amit én 4307# tudok. És Jézust elküldjük a Földről, ahogy ezt Dosztojevszkij írja. Ugye, ftty-ftty-ftty, menjen el. A 4318# farizeusnak a tragédiája a tisztázatlan viszonya a jóhoz. A függése a jótól. Hogy képtelen távolságot tartani 4329# attól a jótól, amit ő jónak ismert meg. Ezt csináljuk egymással reggeltől estig. Én tudom! Nagyböjt. Én 4339# tudom, hogy a cipőket, mikor este hazamegyek, hogy kell lerakni. És ha a férjem nem úgy rakja le, akkor szekálom. 4351# Ha a fogpasztát nem úgy nyomja ki, leüvöltöm a fejét. Ha nem sózza meg eléggé a levest, megsértődök. Ha, ha 4362# nem úgy méltóztatik ugrani, vagy nem t’om micsoda, ahogy én azt gondolom, hogy az jó… A jóhoz való viszonyunk 4373# teljesen tudattalan és tisztázatlan. És azért, mert valami jó, attól azt gondoljuk, hogy ez már bennünket 4383# fölment attól hogy, hogy, hogy szeretnünk kellene a másikat, vagy akármicsoda. Ismerek nem egy olyan házaspárt, 4395# az egész életük abban telt, hogy igazából meghitt kapcsolatuk sose volt. Mert az egyik is egy életen keresztül 4406# ragaszkodott ahhoz a jóhoz, amiben egy csomó jó volt, és a másik is ugyanezt csinálta. És agyon gyötörték 4416# egymást egy életen keresztül. Ezért azt gondolom, hogyha, ha, hacsak tényleg nem vagyunk nagyon nem t’om ilyen, 4428# ilyen árokparti emberek, sz’al nem csúsztunk le annyira valami miatt, akkor a mi nagy témánk nem a rosszhoz való 4439# viszony. Most én nem tudom, hogy ti milyen életet éltek, de szerintem normális, rendes emberek vagytok. Nyilván, 4450# hát, hát, különben nem lennétek itt… Most, most mondjuk elmész, elmész egy, egy, egy nagyböjti gyónásra, 4461# hogy ünnepelhess Húsvétkor, s most elmondod azt a négy-öt nem t’om én micsodát, és szerinted az életed amiatt 4472# olyan, amilyen? Amiatt a négy-öt rossz dolog miatt, amit összeszedsz egy Nagyböjt alatt? Attól, attól vagy olyan, 4483# amilyen? Dehogyis! Hanem a jóhoz való tisztázatlan viszony miatt. Hhh. Na, ezt most úgy megmondtam, hogy megmondtam, 4495# megmondtam. 4496# Annyira megmondtam, hogy már el-eltelt az idő. A jövő kedden is tudunk találkozni. 4512# Köszönöm a türelmeteket, figyelmeteket. Nagyon áldott ünnepet nektek!
Lejegyezte: Vinkó Zoltán Tamás
