A pálferi wikiből
0000# Isten hozott benneteket, szervusztok!
0004# Muszáj elkezdenünk. Remélem, majd valahogy találtok helyet – még itt van pár ülőhely.
0013# Arról beszélünk, azon töprengünk, hogy az Istennel való kapcsolatunkra vonatkozóan mit profitálhatunk a függés
0025# és az intimitás témájából levont következtetéseinkből. Vagyis abból, hogy nagyon sok fölismerésre jutottunk
0037# azzal kapcsolatban, hogy egyfajta alapállásunk, egyfajta kapcsolati mintánk van belénk ivódva. Ez alapján látjuk
0049# a kapcsolatainkat. Ebből a szempontból mondhatjuk azt, hogy az Istennel való viszonyunk és kapcsolatunk is egy
0061# kapcsolat a sok közül. Miért pont az volna kivétel? Abból a szempontból, hogy miért pont arra ne vonatkoznának
0073# azok a tapasztalataink, amelyek az összes többi kapcsolatra vonatkoztak?
0081# Innen indultunk el. Most az első részt nem ismétlem egyáltalán. Ha föl tudtuk ismerni azt, hogy milyen
0092# alappozícióban vagyunk, vagyis, hogy
0096# én oké vagyok, te is,
0099# én oké vagyok, te nem,
0101# én nem vagyok oké, te oké vagy,
0105# vagy egyikünk se oké,
0107# akkor ebből nagyon sok következtetést vonhatunk le az istenkapcsolatunkra nézve. Vagyis, hogy nagyon sok minden,
0119# amit valóságnak tartunk, talán nem az. Hanem egy illúzió, aminek természetesen megvan itt bennünk az
0130# idegrendszeri háttere. Az persze megvan: aranyos kis sejtecskék megfelelő módon összefüggésben vannak egymással.
0142# Ezt én mind tudom meg értem, bár nem látom. És ez aztán elhiteti velünk, hogy az a valóság, amiről azt
0154# gondoljuk, hogy az a valóság.
0157# Ha ez nem adna elég segítséget, arra gondoltam, hogy egy-két olyan, életünknek mélységes helyzeteit próbálom
0169# megnevezni, amelyekben nagyon jól föltárható önmagunk számára az, hogy mit is gondolok én az Istenről, mit
0180# gondolok magamról és mit gondolok a kettőnk viszonyáról.
0187# Erről volt itt szó. Tehát nem öncélúan mondom ezeket a helyzeteket, amelyekbe talán előbb-utóbb mindnyájan
0198# belekerül(het)ünk, hanem hogy fölismerjük azt, hogy mi is lakik itt belül. Mert hiszen egyébként a valóságról
0210# alkotott téveszméink teljesen elborítanak bennünket.
0216# Az első az az volt:
0218# 1. Mindent beleadunk, és mégsem sikerül.
0222# Mit gondolunk akkor magunkról, Istenről meg a kapcsolatunkról.
0229# 2. Amikor az igaz vágyaink nem teljesednek be.
0234# Hogy éljünk ezek után?
0237# 3. Istenre hivatkozva, rá építve, az ő nevében... nem lesz semmi eredmény.
0245# Mi történik velünk ezután?
0248# 4. Minden jó szándék is kevés volt, hogy valami jó történjen.
0254# 5. Rádöbbenünk arra, hogy vannak sebeink, amelyek sosem gyógyulnak be.
0262# Milyen céljaink lesznek ezek után az életben. Mit várunk ezek utána az élettől, egymástól, magunktól?
0273# 6. Rádöbbenünk arra, hogy vannak hiányaink és veszteségeink az életben, amelyek sosem nyernek pótlást. Mindig
0285# hiány és veszteség marad!
0288# Azt hiszem, erről a hatról beszéltem – tizenöt van összesen. Ez teljesen önkényes. Lehetne harmincat is... most
0300# csak úgy írogattam.
0302# 7. Amikor olyan gyöngéinkre ismerünk rá, amelyekről még csak nem is volt sejtésünk.
0311# Néhány nappal ezelőtt beszélgettem egy idős valakivel, egy nagyon kedves valakivel, aki azt mondta: „Ó, Feri
0323# atya, énnekem olyan gyöngéim, hülyeségeim, baromságaim jöttek elő idős koromra – teljesen oda vagyok! Azt
0335# gondoltam, hogy telt az élet, ezen túl vagyok, ezt uralom, ezt legyőztem, a képességeim kifejlődtek, ilyesmi. Most
0347# itt vagyok 70 évesen, és ahogy alakulok, változok, rosszabb vagyok, mint voltam. Pedig nem is csináltam érte
0359# semmit.” Mert akkor legalább tudnám valamire fogni. „Áj, de hülye vagyok, elrontottam.” De nem rontott el
0371# semmit. Egyszerűen csak idősödik, és rájött... Nem arra, hogy elfelejt dolgokat, mert az semmi. Hanem, hogy sokkal
0383# idegesebb, mint húsz éve, pedig akkor még dolgozott is. „Ó, Teri néni!” Ez ismerős. 70 fölött mindenki
0394# elpirult a teremben. Szóval hogy legalább volt valami reményünk. Hogy bölcsülünk, higgadunk, meg a tapasztalat
0407# – és az élet ezt keresztülhúzza. Hát van élet hetvenen túl?
0413# Na de milyen? Ez a kérdés. Van, van. De milyen?
0418# Aztán. Hogy magamról is beszéljek. (Szia – megvagy! A széklábas barátunk.)
0426# Mondtam, hogy így oké keret, úgy oké keret. Persze, én oké vagyok, ti okék vagytok – ez volna egyfajta cél.
0438# Milyen jó lenne, ha így élnénk. Bár nincs rajtam öltöny, de azért mégiscsak tarthatom magam valakinek. Na jó.
0450# És akkor, ahogy töprengek azon, ahogy itt állok, és valamiféle kapcsolat van köztünk... Tudjátok,
0461# egyszer-egyszer rájövök a saját hanghordozásomból, mondataimból, hogy én nem egyszer azt gondolom, hogy én oké
0473# vagyok és ti nem. Bizony. Erre iszom. Mekkora gáz ez, nem? És ti ültök, és engem hallgattok. Ennyi mazochista van.
0485# Fölismerni azokat a pillanatokat, amikor valakivel beszélgetek, és elönt egy indulat, amit nagyjából így lehet
0497# megfogalmazni:
0499# „Jaj, te! Ha hajlandó lennél úgy élni, ahogy mondom, már rég jobban lennél!” Elönt ez az indulat minden nap
0511# jópárszor:
0512# „Jaj, már 45 perce hallgatok; most már fejezd be. Megmondom neked a tutit, aztán menjél Isten hírével. Ne
0523# bosszantsál engem a bajoddal!”
0527# S aztán este belenézek a tükörbe. „Na, Feri, jóvan. Jóvan! Ez is te vagy! Akkor integráld az én-képedbe ezt a
0539# piszokságot. Ne hazudozzál.”
0542# Úgyhogy számomra is egy vágy, hogy magamat is meg titeket is okénak lássalak.
0550# Mert ugye úgy szokott lenni: én oké vagyok, ti nem. Aztán egyszer csak megreccsenek, és akkor nem arra váltok,
0562# hogy ti is, hanem, hogy ti okék vagytok, én meg nem. Az élet kegyetlen. Akkor utállak titeket. Szóval úgy
0574# elvagyok, mint mindnyájan. Igazából az élethez mintha tényleg nem kéne a másik ember. Tehát mondjuk az első
0586# három évben valami úgy belénk kerül – abból már bőven végigéljük az életet. Tök mindegy, hogy aztán
0597# kivel találkozol, milyen... Abból a tapasztalatból már simán. És azt is gondoljuk, hogy tényleg úgy van.
0608# 8. Akit legjobban szeretünk, nem is szeretjük igazán.
0614# S aki legjobban szeret bennünket, nem is szeret igazán.
0620# Volt már ilyen tapasztalatotok? Mondjam, hogy „remélem, hogy igen”? Hogy azt a fájdalmat, amikor azt mondod, hogy
0632# „én azt gondoltam, hogy őt szeretem a legjobban ezen a világon”. És jön egy helyzet, és rájössz, hogy akit
0644# legjobban szeretsz a világon, azt se szereted.
0649# És megvolt benned az illúzió, hogy „Ő tényleg szeret! Az összes többi, az előző pasik nem annyira, de... de
0661# hát a Peti! A Peti más!” Ezt szoktuk is mondani. Ez a klasszikus. Ezek a mondatfordulatok, amiket mindig komolyan
0673# veszünk; ebben ez az érdekes. Ötven éves vagy, odaáll eléd egy hatvan éves, és azt mondja: (ebben az a szép,
0685# hogy ötven évesen tényleg nagyot szól ez a mondat...)
0691# „Én már annyi nőt ismertem, Klárika drága... De hát magácska! Én ilyen nőt még nem láttam! Klárika, magát
0702# ki kéne találni, ha nem volna! Nekem!”
0707# Ezek a mondatok egyszer csak elérnek, és azt gondoljuk, hogy ez rólunk szól.
0715# „Tehát végre valaki fölismert bennünket! Miért kellett ötven évet erre várni?! Lacikám, magát az Isten
0726# küldte! Mondja még!!! Van gyűrű az ujján, drága? Van? Nem baj. De hát...”
0734# Szilágyi Domokostól elolvasok most egy verset. Nagyon tudott. Hajjaj. Hogy mire is gondolhatunk itt.
0745# MIELŐTT – ez a vers címe. (Elnézést az előadásért.)
0751#
0751# Mielőtt elmegyek, egy s más akad
0754# intéznivaló. Hiszen még nem is szerettelek.
0759# Nem volt idő, mert szeretkeztünk,
0763# dolgoztunk is, biztattuk egymást,
0766# hogy lesz még idő azelőtt.
0769# Lesz idő, óriás szivarból
0772# szennyezhetetlen kékekig
0775# fújni, ki, föl a smogot,
0777# sivalkodni a születőkkel
0780# s meggyilkolódni az áldozatokkal,
0783# hiszen még nem is szerettelek,
0787# csak sivalkodtam s gyilkolódtam,
0790# tanítottam, hogyan kell szeretni,
0794# hiszen még nem is szerettelek.
0797# Élnem adjatok, mielőtt elmegyek!
0801# Nem szabad pucérul látnom a földet,
0805# ölelés után, mely halált szül.
0808# Hiszen még nem is szerettelek!
0811# "Ne nézz rám, hadd enyhüljek meg, mielőtt
0816# elmegyek és nem leszek többé."
0819# (39. zsoltár, 14. v.)
0821#
0821# Mikor ez a tapasztalat elönt bennünket, mit gondolunk magunkról, Istenről meg a kapcsolatunkról?
0832# 9. Föl nem ismert kísértések.
0835# Ezekről nem tudok semmit sem mondani. Nem emlékszem rájuk. Nem sikerült őket fölismerni.
0845# Természetesen vannak föl nem ismert kísértések, melyeket sikerül egy év, tíz év vagy ötven év múlva
0856# fölismerni, és akkor a homlokunkra csapunk, hogy „A nemjóját! Hát, ha én ezt fölismertem volna...” se
0867# csináltam volna másképpen. Mindegy is, hogy hogy csapok a homlokomra. De hogy olyannyira tudok vak lenni, hogy még
0879# azt sem tudom beazonosítani, hogy ez egy kísértés-e vagy sem.
0886# A megkísértés-történetben zseniális az, ahogy a Kísértő próbál játszadozni a Mesterrel. És azt mondja:
0897# „Bizonyítsd be, hogy Isten fia vagy! Ha Isten fia vagy, mondd ezeknek a köveknek, hogy váljanak kenyérré!
0909# Bizonyítsd be, hogy Isten fia vagy; és ha Isten fia vagy, akkor vesd le magad innen a templom párkányáról, mert
0921# hiszen meg van írva: Angyalainak parancsolt felőled, hogy kőbe ne üssed lábad.”
0930# Amikor feltámad bennünk, hogy „bizonyítsd be”, az majdnem mindig kísértés.
0938# „Bizonyítsd be, hogy értékes vagy!”
0942# „Bizonyítsd be, hogy jó vagy!”
0945# „Bizonyítsd be, hogy érsz valamit!”
0949# „Bizonyítsd be, hogy szeret téged az Isten... hogy te szereted!”
0956# „Bizonyítsd be!”
0957# Ó, ezt a Kísértő szokta velünk játszani. Ezt nem kell bebizonyítani ugyanis.
0966# Azt, hogy értékes vagyok, nem kell bebizonyítani. Mert így van.
0973# Hogy jó vagyok, nem kell bebizonyítani. Mert így van.
0979# És amikor elkezdem elkezdeni bebizonyítani, ó, ó, a Kísértő röhög a markába.
0987# Jézusnak a megoldása egyszerűen zseniális. Nem hajlandó a Sátán előtt bizonygatni semmit. Azt mondja: ez így
0999# van, és kész. Így van. Nem bizonyítom.
1003# Csak ugye az a nagy szám, hogy ő fölismerte, hogy kísértés. Mi meg nekiállunk görcsös akarattal bizonyítani.
1015# És amikor elkezdjük bizonyítani, akkor szoktak a többiek áldozatul esni ennek.
1023# Tudtok ide fantáziálni példákat, nem?
1028# Amikor azt gondolod: ó, én nem vagyok elég jó nő! És akkor a Kísértő azt mondja: bizonyítsd be!!!
1038# Hmm? És elmész, és fölszedsz egy pasit! Nem így szokott lenni? És akkor bebizonyítom, hogy jó nő vagyok! Jaj
1050# már...
1051# Énnekem sose sikerült még.
1054# „Értékes vagyok!” Ezt bizonyítsd be. És akkor ilyen munkamán leszel. Teljesítmény-megszállott, mert be
1065# akarod bizonyítani azt, amit nem kell bebizonyítani, hanem le kell higgadni. Csak nyugi, nyugi!
1075# Következő:
1076# 10. Szenvedéseink, amelyek értelmetlennek tűnnek.
1082# Megint csak a héten találkoztam valakivel, aki azt mondta sírva (bent a kórházban látogattam meg): „Feri atya,
1094# annyira szeretnék meghalni. Egy valamiért imádkozom az Istenhez. Hogy vegyen már magához!”
1104# Ott ülünk mind a ketten, és akkor tudjátok, én is azt gondoltam: lehet, hogy az lenne a legjobb.
1114# Hát lehet. Hát csont és bőr. Morfium-injekciókkal él valamennyire. Homályos a tekintete. Hát ne értsem meg az
1126# imáját? Hogy Istenem, de lennék már nálad. Meddig csinálom ezt még?! Hát naná, hogy megértem. Én nem győzöm
1138# meg: „Marika néni, nem szabad ilyet mondani! Szép az élet a morfinnal is! Fiatalok mit nem adnának érte?!”
1150# Olyan … hát szóval, nem tudom, hogy ezt a tudatalatti csinálja, vagy egy angyal, de hogy itt van nekem ez a
1161# tapasztalatom tegnapelőttről, és akkor egyszer csak kezembe kerül ez a vers:
1170# KAMASZ ANGYAL (a szerző u.a.)
1173# I.
1173# Kamasz angyal vagyok. Ne haragudjatok,
1177# se mást őrizni, sem elbukni nem tanultam meg még.
1183# Egy kamasz ördögbe vagyok szerelmes,
1187# bár nincs nemem. Higgyétek el:
1190# ez a legeszményibb szerelem,
1193# mert csupa vágy az elérhetetlenért.
1197# Amit elértél, már nem a tied.
1200# Nem akarok elérni semmit:
1203# nem akarom, hogy ne legyen mire vágynom.
1207# Chagall-szárnyú angyal vagyok,
1211# Bosch-pofájú ördögbe szerelmes.
1214# Csak egy helyet adjatok a háztetők felett.
1219# II.
1219# Helyet a háztetők felett!
1222# És varázsos szemet, parázs-
1225# szemet, hogy bekukkintson a
1228# családi szentélyekbe, mint Lesage
1231# sánta ördöge, s undorát
1234# kötvén, Belzebúbnak, csokorba,
1237# kívánkozzék vissza a meghitt
1240# tűzhelyhez: haza, a pokolba.
1243# III.
1244# S a föld fölül s a föld alól
1247# vissza a földre - ez a próba!
1250# Végignézni az emberi
1252# történetet, eme karóba
1255# húzottat, s mégis itt maradni
1258# és megmaradni, mert hiszen
1261# olyan ólomsúlyos az élet.
1263# És nem könnyű meghalni sem.
1266#
1266# Az ördög büntetése, hogy a Földön kell lennie. Elég komor kép.
1273# 11. Bűneink, amelyeket nem tudunk jóvátenni.
1278# Emlékszem, hogy emlegettem nektek egy olyan valakit, akitől sokat tanultam. Kórházi lelki gondozó az illető –
1290# évtizedeket töltött azzal, hogy beteg emberek ágya mellé ült. Egyszer kérdeztük tőle: Mondd meg, mi történik
1302# akkor, amikor egy haldokló mellett ülsz, és hülyeségeket mondtál. És a haldokló másnapra meghal, és nem lehet
1314# kijavítani a hülye mondataidat! Azt, amit mondtál, amit nem mondtál, amit hallgattál, mikor szólni kellett volna;
1326# szóltál, mikor hallgatni kellett volna! Ezt már nem lehet kijavítani. Na, te lelki gondozó, mondd meg, mit kell
1338# ilyenkor csinálni?! Mit gondolsz magadról, az Istenről meg a kapcsolatról.
1347# Ez a valaki (ő már megjárta a hadak útját) azt mondta: Ó, ó. Ez bizony így van. Ezeket a helyzeteket már a
1358# múltban nem lehet jóvátenni. Mert ezek a helyzetek elmúltak. Egyvalami tehet az ember: jóváteszi a jövőben. Hogy
1371# ezek után is leülök a következő beteghez, és nála már nem rontom el. És hálát adok ennek, aki már odaát
1382# van, hogy rajta megtanulhattam, és a következőnél nem szúrom el.
1389# Ezzel már mondtam is valamit, hogy mit gondolok magamról, az Istenről meg a kapcsolatunkról.
1399# Igen. Merem kimondani, hogy ezt és ezt őnála jóvátenni nem tudom. Minden mélységes tiszteletem és
1410# megbecsülésem azokért a szülőkért – ültök itt egy páran – akik már ezt a pokoljárást megjártátok. Akik
1421# tudjátok, mit rontottatok el. És a gyereketek olyan, amilyen. És már felnőtt. És ott érzitek a kezetek nyomát a
1433# tévedésein, a bolyongásain, a zsákutcáin, a gödörbe esésein. Ott van az ujjlenyomatotok rajta. Fáj-e? Úúúú.
1445# Mondok akkor egy történetet magamról. Ne csak rátok nézzek. (Hogy is hívják ezt? Hittantábor?)
1455# Hittantábort csináltunk tíz éves gyerekeknek. Elsőáldozás után. Hááá, de jó lesz! Hmm!
1465# Vettük végig a sarkalatos erényeket – amikről a múltkor beszéltünk. Hogy a sarkalatos erényekkel Istenig nem
1477# lehet jutni. És akkor; „egy sarkalatos erény: a bátorság!” Mit találtam ki? Bátorságpróba a gyerekeknek!
1488# Emlékeztek erre a történetemre? Bátorságpróba! Persze fölvezettem én! Élvezitek? Fogjátok bírni? Hát látom,
1500# szeretnétek!
1501# Na szóval, kimentünk az erdőbe, sötét volt. Este. Akkor egyszer csak piff-puff, eltűntem.
1511# Milyen jó fej vagyok! Hát ha bátorságpróba... majd a személyiségük hogy fog fejlődni!
1520# És a gyerekek... most nem is mondok sok mindent, amit szoktam ilyenkor mondani, csak a végét, amikor már kezdtem
1533# hallani, hogy egyik másik már mintha sírna... Így volt.
1539# Na és akkor előjöttem: „Haha, itt vagyok!”
1543# A gyűlölet materializálódott. Ugye, én még ilyen naivan: „Most akkor hazamegyünk, és megbeszéljük, mi
1554# történt!” Na jó. Mindenesetre másnap az egyik kislány a következőt mondta a záróimádságnál: „Hát, én
1565# azt hittem, hogy eljövök a hittantáborba, az olyan lesz, mintha a mennyországba jutnék. De a pokolba kerültem.”
1578# Ferenc atya! Bejött. Ráéreztél. Jó ötlet volt! Megcsináltad. Úgy elhárítottam ezt – azt se tudom már, ki
1589# volt. Gőzöm sincs. Na. Hogy tegyem én ezt jóvá?
1594# Mondok egy viccet (nem mintha jóvá tudnám tenni).
1600# A mennyországban új látogató van. Örök időkre, de azért... mindegy. Lóbálja a lábát. Nézi az órát:
1610# ebédidő van. Jön egy angyal, ffty, ffty, ffty: és hozza az ebédet: celofánpapírba csomagolt szendvics. Hmm, ma
1622# biztos szendvics van. Megeszi.
1626# Másnap lóbálja a lábát, felhőn ücsörög. Jön az angyal, ffty, ffty, ffty. „Hoztam az ebédet! Szedvics.
1637# Celofánpapírban.” Hmm. Kezd egy kicsit gyanakodni, de azért megeszi.
1644# Harmadnap. Ebédidő. Ffty, ffty, ffty: „Hoztam a szedvicset.”
1651# „Ne haragudj, angyal. Hogyhogy a mennyországban szendvics van?!”
1658# Erre az angyal: „Hát ilyen kevés emberre nem főzünk.”
1664#
1675#
1687# Hát ezt éltem át, miután a gyerkőc elmondta, hogy sikerült őt a pokolba vinnem. Körülbelül ezt gondoltam a
1699# saját üdvösségemről.
1701# 12. Jólétben élek, megvan mindenem, mégis boldogtalan vagyok.
1708# Ez ma sokaknak... Ma már a szociológusok mondják és mutatják azt, hogy egy nagyon nagy, Isten iránti érdeklődés
1720# indul el – nem az életút delétől kezdve, hanem már harminc fölött. És az az ezzel kapcsolatos hipotézis, hogy
1732# ez azért van, mert kb. 30-35 éves koráig azok, akik totálisan bevetettek mindent, hogy „ezen a világon”, és
1744# tényleg el is érték, azok már ki is ábrándultak belőle.
1750# Ebből a szempontból kívánom nektek, hogy legyetek nagyon sikeresek! Hamar, hamar! Tíz év alatt fussatok mind a
1762# csúcsra. És lássátok, hogy nem lesztek tőle boldogok.
1768# Milyen jó azoknak, akik a csúcsra jutottak, és már látják – hogy az nem az a csúcs. Az csak a K2. Az a másik
1780# az odébb van egy kicsit, délebbre meg keletebbre.
1785# Még egy vicc eszembe jutott. Vagy ezt már nem kéne, mert ez egy komoly alkalom?...
1794# Honecker elvtárs beszélget a Nappal. Ismeritek? Jaj, hát ismerjétek meg.
1802# - Jó reggelt, kedves Nap!
1805# - Jó reggelt, kedves Honecker elvtárs!
1809# Eltelik a nap. Másnap:
1811# - Jó reggelt, kedves Nap!
1814# - Jó reggelt, kedves Honecker elvtárs!
1818# Harmadik nap:
1820# - Jó reggelt, kedves Nap!
1823# - Jó reggelt, kedves Honecker elvtárs!
1827# Erre, ahogy telik a nap, Honecker elvtársnak eszébe jut: „Milyen hülyeség ez, mindig jó reggelt kívánok a
1838# napnak, de sosem kívánok neki jó estét.”
1843# Ezért aztán a következő nap megvárja, míg nyugszik le a Nap, és odakiált:
1851# - Jó estét, Nap!
1853# -
1853# - Jó estét, Nap!
1855# -
1855# - Nap, Nap, jó estét!
1857# - Dögölj meg, én már nyugaton vagyok.
1861#
1872#
1884# Több viccet nem mondok. Most a mai napra valót elmondtam.
1890# Most tudjátok, megosztok veletek valamit. Ú, de aztán majd adom az anyagot...
1899# Bízzatok! Idejött hozzám a múlt alkalommal valaki, és azt mondta, az előadásaink mehetnének élőben a Mária
1910# Rádióban. Ez a viccem elcsúszna?
1914#
1923# Most azóta ezen vívódom. Ne? De? Ne. De ne.
1927# Vívódom ezen. Mert akkor lehet, hogy valami öncenzúrát kéne gyakorolnom. De hát akkor... Na jó.
1938# Csak megosztottam veletek, hogy ti is nyűglődjetek.
1944# Szóval sikerek, eredmények, minden után rájössz, hogy „Te jó Ég”.
1951# 13. Nem találom helyemet a világban. Pedig mennyi mindent kipróbáltam!
1958# Még egy csomó bűnt is elkövettem, hátha izgi lesz. Hát izgi volt, izgi volt... Na jó.
1968# Ráébredünk a történelmi talajvesztettségünkre.
1973# Nem tudom, nektek ez szívbemarkoló tapasztalat-e, hogy a szüleink generációjának a tapasztalataiból alig tudunk
1985# valamit átvenni. Egyszerűen az előző generációk bölcsessége nem adható át. Nem tudjuk átvenni a saját
1996# életünkre. Annyit változik a kor.
2000# Emlékeztek a múltkori példámra? (Én már nem. Vagyis igen, de nem volt olyan jó, hogy még egyszer elmondjam.)
2012# Hogy kitől tanuljuk az életet? Ki a csudától? Hát az Apámtól nem! Nagyon szeretem az Apámat, de... Hát jó az
2024# Anyukám is. De az életet, tőle?! Hát mikor megkérdezem tőle, hogy „Te Anya, hogy csináltad?”, hát olyanokat
2036# mond, hogy sírhatnékom lesz. Hát az itt ülő belevaló anyukák még Spock szerint szoptatták a gyereküket. Ugye
2048# így volt? Volt? Volt. Hát az jó volt? Hát nem mondanám. Ugye a Spock-csecsemőkből lett egy csomó kényszeres,
2059# riadt tekintetű felnőtt.
2062# „Három órája nem ettem, most már akkor...”
2067#
2078# Olyan érdekes, hogy melyik korosztály nevet. Tehát azért ez is egy... Aztán a következő.
2088# Van ebben valami marhaság. Az életünk legdrámaibb pillanatait mondom, és akkor jól szórakozunk rajta.
2099# 14. Minden relatívnak, esetlegesnek és múlandónak tűnik.
2105# Egyszerűen nem találunk fogást.
2109# Szoktátok nézni a szumót? Azért egy kicsit... „Mértékkel mindent lehet!” Ez aztán egy mekkora marhaság!
2120# Gyorsan azt a történetet, amit már egyszer elmondtam.
2126# Papnövendékek voltunk. Kamerával mentünk és interjúkat készítettünk. És az egyik interjúban az történt,
2137# hogy odamentünk emberekhez, és azt kérdeztük:
2142# „Kedves András! Mi a véleményed az ordinációról?”
2148# Kíváncsi lennék... Tegye föl a kezét, aki tudja, hogy mi az, hogy ordináció?
2156# Az ordináció azt jelenti, hogy papszentelés. Az ordo fölvétele. Az egyházi rendben való részesedés. De csak ha
2168# ezt a szót hallom, hogy ordináció, nem tudom, kinek milyen asszociációja támad erről a szóról... Hát nekem is
2180# támad egy pár. Mi pedig ugye komoly papnövendékek voltunk, szentelés előtt.
2188# Sose felejtem el: Déli Pályaudvar. Mikrofonnal, kamerával meginterjúvoltuk a baktert. Így volt, ahogy mondom!
2200# „Kedves Bakter Úr, önnek mi a véleménye az ordinációról.”
2207# Kicsit hunyorított az egyik szemével. „Mértékkel mindent szabad!”
2214# Aztán elárultuk neki. Mégiscsak.
2218# Arról beszélek itt, hogy olyan hihetetlenül esetlegesnek... Ja, a szumótól jutottam ide! Tegnap is volt, ha
2230# jól emlékszem. Mert abban van az, hogy …
2234# Aki közvetíti, az férfi vagy nő? Hát egy olyan hangú riporter közvetíti a szumót. Nézzétek meg; Eurosport.
2246# Nem bírom eldönteni: férfi, nő vagy gyerek. A háromból bármelyik lehet. (Tudom, hogy a gyerek is férfi vagy nő,
2259# de...) Egyszerűen hihetetlen. Iszonyú magas hangon beszél, és köpi-vágja ezeket a szakkifejezéseket, amiket nem
2272# magyaráz meg. Tehát ízig-vérig szakkommentátor. „Már kijött a kandzsi3-ból, és már a pubóka4-be halad. A
2283# pubóka4 nagyon közel van, de csak akkor, hogyha a takika-kokokónak a hetedik szintjén is túljut.” Látok két
2296# ilyen benga embert, és nem tudom, hogy miről van szó. Ott szokott lenni az, hogy csak nézem... Azok a csöcsök,
2308# ahogy rezegnek. Egymásnak feszülnek. Amikor valamelyik szumós ilyen iszonyat nehezen megragadja az egyetlen
2320# ruhadarabot. Nem a szuszpenzorra gondoltam. És akkor ez a (nem tudom, hogy gyerek, nő, vagy) valaki fel szokott
2333# sikítani. „Övet fogott! Fogást talált!”
2337# Hát tényleg, máshol nem lehet. Legföljebb még a szemét megkaphatja, abban van még valami érdes; más semmi.
2349# Ez, mint élettapasztalat.
2352# Most mondjátok meg: a Mária Rádióba ez hogy megy át?!
2358# Hát azt a Mária Rádiót nem találták ki, amin ez átmegy. Tényleg, na. Azt érezzük, hogy nincs fogás az
2370# életen.
2371# Csecsemőként nem tudtuk honnan elkezdeni. Farfekvés, hogy gyüjjek ki... Anyám, nem lehetne császárral, akkor
2383# kicsit lazább volna. Hát akkor valahogy...
2388# Nincs, nincs fogás az életen. „Akkor kezdjük újra. Kezdjük újra? Na jó, kezdjük újra. De honnan? Mi alapján?
2400# Hát most kiben bízzak? Hát nincs ember, akiben érdemes bízni. Hát hülye mind!” Már van önismereted – tudod,
2412# hogy ő is csak olyan, mint te. Most, most...
2417# Sok minden történt ma velem, ennek a lenyomatát látjátok.
2424# Mi az, ami maradandó? Miért volna érdemes élni?
2429# És akkor az utolsó:
2431#
2443# 15. Nem tudok eléggé beleszólni a saját életembe.
2448# (Odaadom a jegyzetemet... Fél tízkor megkérdezem, hogy sikerült-e egyeztetni a pontokat. Túl egysíkúnak tűnt,
2461# és gondoltam, hogy variálok rajta. Ja, de ezen nincs rajta semmi, amiről akartam beszélni. Mi az a 15-ös pont,
2473# mondanád? Amihez ragaszkodsz, ahhoz ragaszkodsz. Lap tetején. Akkor a 14-est mondd el, légyszi.” (ismétli)
2485# Kell ezt még ragozni? Az a tapasztalatom, hogy nem tudok eléggé beleszólni a saját életembe. Nem tudok eléggé
2498# hatást gyakorolni a saját életemre. Mintha a fejem fölött dőlne el minden. Van ilyen élményünk?
2509# Mindenféle szinten. Gazdasági, társadalmi, szociális, politikai szinten. Valahogy, mintha minden a fejünk fölött
2521# dőlne el, és közben mintha még azt is meg kéne ennünk, hogy ezt mi akarjuk. Hogy ezt én akarom, erre én
2533# szavaztam és tulajdonképpen minden jól van! Tehát hogy közben még gondoljam ezt is róla! Amikor ilyen
2545# élményünk van, hogy „dehát akarta a ...”. Ugye, van ilyen élményünk? Hát dehogy! Én nem akartam! És akkor
2557# mit csináljak? Várjak még három évet, és akkor dobjak be egy cédulát? És higgyem, hogy akkor én az életemet a
2569# kezembe vettem és tartom? Egy picit sem szeretnék politizálni. Ezt most nem politikai kijelentéseknek szántam.
2582# Hanem csak vagyunk egy adott közegben, és ott vannak mindenfajta élményeim. (Gondolhatjátok, persze, hogy annak
2594# szántam. Persze.) De most ezt komolyan nem annak szántam. Ugyanezt éltük át a puha diktatúrában is. Most
2606# tökmindegy. Nem 2006-ról beszélek. Beszélhetnék a 86-ról is, vagy 84-ről. Beszélhetek sok mindenről.
2617# Ugyanarról beszélek.
2620# Milyen zseniálisat mondott egyszer valaki!
2624# „Puha diktatúra! Mekkora félreértés!! Nem a diktatúra volt puha, hanem mi.” Mert a puha is elég volt. Hogy
2636# sorba menjünk.
2638# Na, ez aztán szívbemarkoló. Nem a diktatúra volt puha, hanem mi.
2645# Azért, mert talán volt egy olyan tapasztalatunk, hogy tökmindegy, hogy mit csinálok, úgyse változik semmi. Hát
2658# ebből a szempontból a rendszerváltást, hát, nem hiszem, hogy mit csináltuk volna. Sokaknak sok igaza volt akkor,
2671# amikor azt mondták, hogy „köszönjük, Uram!”. Jó, hogy egy-két gyufaskatulyát odébb raktunk – ez idáig
2682# rendben van. De úgy egyébként... Nem?
2686# Hát őrülteknek tartottuk azokat, akik úgy éltek, mintha demokrácia lenne.
2695# Nem? Azokra mondtuk, hogy őrültek.
2699# Magyarországon volt a világon a legmagasabb az öngyilkosság aránya.
2706# Miért? Mert nagyon sokan átélték ezt. Tehát nem a tavalyi évről beszélek már, hogy ilyen kormány, olyan
2718# kormány, hanem emberi léttapasztalatról.
2722# Valahogy úgy tűnik, hogy a demokrácia ezen nem segít. Sok mindenre jó a demokrácia, de ettől nem ment meg. Mint
2735# ahogy a szerelem sem ment meg attól a tapasztalattól, hogy a fene egye meg, téged szeretlek a legjobban, de téged
2748# sem szeretlek.
2750# Ezeket gondoltam olyan XXI. századi alap léttapasztalatainknak. Ezekben a tapasztalatokban tárulhat fel
2761# önmagunk számára, hogy mit gondolok magamról, mit gondolok Istenről és mit gondolok a kapcsolatunkról.
2772# Akkor most összeírtam hét pontot, amiben lesznek a, b variánsok, hogy milyen következtetéseket vonhatunk le ezen
2784# léttapasztalatok nyomán.
2787# #2790 Egy történettel szeretném kezdeni. Ugye az a kérdésünk, hogy akkor most hogyan éljek?! Akkor most ezután
2799# miben bízzak? Akkor most ezután mondd meg, Uram, hogy segítesz, vagy nem segítesz? Most akkor vagy vagy nem vagy?
2811# Most akkor velem vagy, vagy nem vagy velem? Most akkor én képes vagyok emberi életre, vagy nem is vagyok képes? Ez,
2824# ez. Mikor itt tartunk, itt vagyunk. S akkor egy mottó meg egy másik (egy vers), így előzetesen.
2834# Parasztember nézi a termést. Mellette áll a pap. S akkor azt mondja:
2842# „Hát, ezt jól megcsináltam! Gyönyörű vetés! Gyönyörű! Ekkora kalászok!”
2849# Hát és a pap azért mégiscsak... Így összevonja a szemöldökét, és azt mondja: „Haaa! Hát Gazsi bácsi!
2860# Hogyhogy megcsináltad?! Hát legalábbis mondjuk a Jóisten adományából vagy ajándékából, nem, Gazsi bácsi?
2872# Mire Gazsi bácsi, huncutul ránéz a papra és azt mondja: „Hát, tudja, atyám, tavaly hagytam a földet csak úgy.
2884# Úgyhogy én ezt most jól megcsináltam.”
2888# Na ez az egyik. Most akkor ki csinálta, mi csinálta – ki segít, ki nem segít? Kin múlik? Rajtam? Az Istenen?
2900# Senkin sem múlik – úgy, ahogy van, rossz? Szóval...
2905# A másik egy vers. Egyszerűen zseniális.
2910# Belémhalni (Szilágyi Domokos)
2913# Ott vagyunk a mélyponton, és akkor. Hű. De jó, hogy nem megy adásba...
2921#
2921# Istenem, kit ószeren
2923# vettem, légy ma óvszerem,
2926# óvj az ebtől, óvj a sebtől,
2929# óvj a tökéletesebbtől,
2932# hagyjál engem, balga tagot
2935# és kipletykált hallgatagot
2938# látszatomnak látszanom,
2941# hagyj továbbra játszanom,
2944# bár lehet, hogy léha, talmi.
2947# Hagyj magamba belémhalni.
2950#
2950# „Látszatomnak látszatom, hagyj továbbra játszanom. Bár lehet, hogy léha talmi: hagyj magamba belém halni.”
2962# De zseniális! (Kár, hogy ezt most mondtam.)
2967# Akkor a példák. Mind a sport világából valók. Mert arra gondoltam, hogy hagyjuk ezek a klasszikus istenképeket.
2980# Hogy a (nem bíró – mert vannak rendes bírók is, hanem mondjuk) ítéletvégrehajtó meg büntető meg rendőr
2992# Isten, meg haragvó Isten meg bosszúálló Isten – ezeket már ismerjük. A sport világából fogom most hozni az
3005# istenképeket.
3006# 1. Ezekben a léttapasztalatokban hozhatom azt a választ, hogy végül is nekem az élet sehogy sem fog menni. Sehogy.
3019# SEHOGY!
3020# Ahogy én akartam, akartam volna – akarnám, az úgy nem megy. Isten meg nincs.
3029# Hát, hogy ebből mi jön ki – nem kívánom senkinek.
3035# Ennek van egy puhább változata. Puhábbaknak, akik nem ilyen radikálisak. Ők azt mondják: „Hát nekem ez az élet
3048# nem megy sehogy. Ez nekem nem megy. Isten van – szurkol!”
3054# Ez a Szurkoló Isten képe. Isten, a drukker.
3059# Ez annak megfelelő, ahogy szoktatok volt jönni: „Feri atya, kérünk egy jegyesoktatást! Nem rázva, keverve.”
3072# És akkor jegyesoktatás rendel. A következő mondatot mondjátok: (elfelejtettem; ja igen)
3082# „Azért akarjuk, hogy templomban legyen az esküvőnk, mert azt szeretnénk, hogy a házasságunkat Isten előtt
3094# kössük meg!”
3096# Az esetek 90%-ában ezt szoktam hallani tőletek. Hát azért fontos a templomi esküvő, mert a polgári az egy
3108# hülyeség, de (nem én mondtam) a templomi az igazi, mert akkor ott Isten előtt kötünk házasságot.
3119# Ez a Szurkoló Isten.
3122# Tehát Pannika, Petike, virágos arccal, fényes tekintettel, reménnyel csordultig telve, ott állván az oltár előtt
3135# azt mondják: „Na, mi most ezt megpróbáljuk!”
3140# És akkor sandán kikukucskálunk. Először talán a szentély falára, máskülönben pedig oda fel a kórus ormára,
3152# hogy az Isten milyen zászlót lobogtat.
3157# „AC Milan”
3158# „Inter”
3159# „Róma”
3159# (Most az Isten nekünk szurkol, vagy nem? Nagyon reméljük!) És „Feri atya, te olyan pap vagy, hogy meg tudod
3172# testesíteni a nekünk szurkoló Istent. Hát végül is sok közöd nincs az esküvőnkhöz, de ott fogsz állni, ugye
3184# a mi mezünkben leszel...” (hát igen, miért? esküvői mez, ő a mi drukkerünk), és akkor nagyon kedvesen fogod
3197# mondani, hogy „Mondjátok utánam, plllalalallla”. Nekem semmibe se kerül.
3205# Ez a Szurkoló Isten. Tehát az Isten szurkol.
3210# Ennek a modellnek talán a legjobb variációja az az, hogy egy arénában vagyunk; ott folyik az élet küzdelme. Mint
3223# egy gladiátor! Ott harcolunk, és Isten pedig a császár. És amikor belehalunk az életbe, és ott fekszünk a
3236# porban, akkor látjuk, ahogy Isten ezt mutatja...
3241# S akkor: „Na, jól van, jól van. Becsülettel.”
3247# Hát talán még ez a legjobb.
3250# Hősies, abszurd élet. Nagyon-nagyon hősies.
3255# 2. Azt mondja az ember: magamról azt gondolom ezekben a helyzetekben, mint ahogy nagy költőnk mondta: „Köpök a
3268# sírotokra! Majd nekem sikerül!”
3271# „Én vagyok a legjobb. Nekem akkor is menni fog! Majd ha nem egyszerre, majd kétszerre-háromszorra. Majd én
3284# megmutatom! Nekem menni fog!”
3287# Isten meg – vagy nincs (hát ha menni fog, igazából mindegy is), vagy pedig szurkol.
3297# Na, ez micsoda? Ez valami olyasmi, hogy „biztatást elfogadunk a mennyből”.
3305# Tehát ez a „hajrá, hajrá, Margit néni”. Ismeritek a viccet: Margit néni / patkány versenyeznek a kuka felé,
3318# ki ér oda először. És akkor hallja Margit néni, hogy „Hajrá, hajrá, Margit néni! Menni fog!”
3329# Tehát szurkolást elfogadunk, de egyébként hmmm – mindhalálig.
3336# Mit gondolok Istenről? Azt, hogy végül is nem kell – én a saját edzőm vagyok.
3345# Ugye régen úgy volt, hogy jártam egy nevelőedzőhöz. Utána volt egyesületi edzőm. Most már elég nagy fiú
3357# vagyok. Kijártam a TF-et, szakedzőim megvan. Most már nem kell nekem edző! Majd én megírom magamnak az
3369# edzéstervet, és majd okulok a tapasztalataimból...
3375# Isten itt valamiféle nevelőedző. Ha van – akkor jó.
3380# Kicsit úgy nevelgetett, minden – aztán kigyógyultunk belőle, és most már magunknak írjuk az edzéstervet.
3391# 3. Saját erőmből, de Isten segít.
3394# Nemcsak szurkol, meg nemcsak nevelőedző, akiből kinőttünk, hanem segít.
3402# Segít. Ez a jobbik verziója. Hogy Isten segít.
3407# Akkor ez olyan, hogy Isten folyamatosan ott ül a kispadon, és mondja, hogy hogy csináld.
3416# Van szünet (ez a gyónás), és akkor hhh,hhh,hhh,hhh, vége 45 percnek, már kaptunk öt gólt. Jól van, rúgtunk
3427# egyet (volt egy egész tűrhető nagyböjtünk). Hhh,hhh,hhh, Uram, azt az ötöt azt nagyon bekaptuk – három potya
3439# volt. Hú, az nagyon gáz volt, az a három. Úúúú. És akkor persze mindenre van magyarázat. Mert az ellenfél
3450# tizenegy játékossal játszik... (mi is, de...)
3455# Ismeritek? Zseniális mondatok foci VB alatt, nőktől.
3460# Egyet azért elmondok.
3462# „Te, szabad erősen belerúgni a labdába?”
3467#
3477# Ennyi, ennyi, ennyi. Nekem tetszett. Mindegy.
3482# Szóval, itt Isten az edző. Néha kifutunk, akkor iszonyú fáradtak vagyunk. Hát van olyan!
3491# Elfekszünk a földön – mi úgy hívtuk, hogy a büdösbogár-póz. Nagyon szerettem
3500# focizni, kosarazni – ami belefér, rogyásig. Volt egy kedves ismerősöm (sakk nagymester egyébként).
3511# Zseniálisan focizott. Mindig játszottunk 2 a 2 ellen. Komoly meccseket csináltunk. Nem 11:11... 2 a 2 ellen!
3524# Tüdőkitépődésig fociztunk. Ez a barátom (sakk nagymester) azt csinálta amikor már iszonyú fáradt volt (mert
3536# volt rajta tíz kiló súlyfelesleg – hát ott ült a tábla előtt egész nap), akkor elterült. Büdösbogár-póz.
3549# Valahogy az életünk is ilyen, hogy amikor már teljesen kivagyunk, akkor fölvesszük a büdösbogár-pózt.
3561# Kkkkhhhhh. És akkor berohan az edző, hogy egy kis innivalót. Kh, kh, kh, kh, iszunk, és akkor jaj, de jó, az Isten
3574# mégis segít, és akkor megint, és nyomatjuk tovább.
3580# Hányaknak van ilyen istenképe! Úúúú, úúú.
3585# Tehát Isten edző.
3587# Van ennek egy nehezebb verziója: Isten néha segít, néha nem.
3594# Ezt pedig általában pedagógiai érzékkel dönti el, amit mi persze utálunk.
3603# Amikor atléta voltam. 4X2000 m. Csak annyi volt a követelmény, hogy mindegyik 2000 gyorsabb legyen, mint az előző.
3616# Ilyen egyszerű edzésprogramok voltak – nem lehet csodálni, hogy előbb-utóbb elkezdtem a magam edzője lenni (nem
3629# is vittem sokra).
3631# Akkor az edző meg üvölt, mikor úgy besavasodtál... kb. úgy érzed, mintha a két lábadban benne lenne két
3643# márványasztal. Ahhh, gghhhh.
3647# Nem haladsz, csak így a térded megy föl-le. Nagyon szép látvány.
3654# Az atlétikai EB-t néztétek? Kicsit? Egy kicsit?
3660# Van 5. hely, 6. hely! Nem én csináltam, de örülök neki!
3666# Szóval, beöntik az ólmot a lábba, és teljesen készek vagyunk.
3673# Halljuk, ahogy az edző üvölt kivülről, hogy „Ha-lagy-gggyá!”
3680# Szerintem ez felfüggesztettet ér. Ilyenért demokráciákban börtön jár. Ilyen beszólásokért.
3691# S akkor mi történik? A hívő ember az, aki...
3696# Állsz a zuhany alatt (lehet, hogy aki nem sportolt, az unja, de nekem ezer emlékem van, és jót szórakozom), és...
3710# Megcsináltad! Mindegyik 2000 jobb volt, mint az előző! (Lehet, hogy az edződ hazudott, pedagógiai érzékkel, de
3723# mindegy.) Állsz, jön a meleg víz, és remeg a lábad a meleg víz alatt. Kész vagy. Jön a víz, így... Hányszor
3735# csináltam ezt így. És akkor átfut egy gondolat, hogy „Basszus! Mégiscsak igaza volt! Rohadék.”
3746# Na, ez az istenkép megvan? Ha nem vagyunk prűdek, meg lesz. Bizony, hogy meg lesz. A pap előtt meg ezt úgy szoktuk
3760# kommunikálni, hogy „végül is aztán hálát adtam az Úrnak, hogy megsegítetttt”.
3769# De hogy közben nem éreztem semmit, az biztos; és hogy mit gondoltam, azt most nem mondom. Mert azt egy másik papnál
3782# gyóntam meg, hogy ne legyen ciki.
3786# Ó. Most azért annyit a mai előadásról elmondanék, hogy a múltkori előadás után idejött egy valaki, és azt
3799# mondta, hogy mi lenne, ha a katolikus rádióban is lemenne... Így volt. És azt mondtam, hogy jó. Tényleg. Csak meg
3812# fogják vágni.
3814# Szerintem az összes ilyen sztorit benn fogják hagyni, és utána mehetek a püspök úrhoz. És akkor kapok mondjuk 30
3827# évet Bugyiban. A katolikusokat kivonják onnan – csak ilyen „beszélőm” lehet katolikusokkal.
3837# Itt az Isten pedagógiájához még az is hozzátartozik, hogy szoktuk kérni tőle: „Uram, csalj már egy kicsit!”
3850# Ezt is szoktuk kérni. „Igaz, hogy bent volt a labda, de nem lehetne kicsit... NEM VOLT BENN!” Ismeritek ezt? Jaj,
3863# persze! „Nem volt benn!”
3866# „Nem volt kéz!” – a labdán meg egy óriási tenyérnyom. Sárban fociztunk.
3875# S akkor megpróbáljuk Istent rávenni, hogy csaljunk már. Csaljon már egy kicsit a mi kedvünkért. „Kicsit-kicsit
3888# mifelénk-mifelénk légyszi-légyszi”! Aztán nem. Akkor meg elkeseredünk. És ezt is később belátjuk.
3899# „Mennyire javunkra vált, amikor Isten igazságos volt velünk. Az na-gyon a ja-vunk-ra vált.”
3910# Mondja a fejünk. Csak a gyomrunk nem ezt mondja. „Á, de azért...”
3918# Még egyet elmondok, aztán eltűnök.
3922# 4. Magamról azt gondolom, hogy folyamatosan iparkodom... Mélypont meg egyéb, de azért folyamatosan iparkodom
3934# erőfeszítve, de azért nem elég, azt én tudom. (Na. Kis realitás!) Istenről meg azt gondolom: segít, és aztán
3947# mindig eltűnik.
3949# Isten az a valaki, aki segít, és aztán elmegy, hogy ne legyen rá szükség.
3957# Isten néha nagyon besegít, aztán néha kicsit segít, néha nem segít. Néha nekem segít, néha meg úgy látom,
3970# hogy másoknak. Ezt látom, de... Valamennyit segít, és aztán köd előttem, köd utánam. S akkor megyek az
3982# atyához. „Atya, már két hónapja imádkozom, és … nem jön onnan semmi. Utoljára, mikor jött, akkor az volt,
3994# mikor baromi beteg voltam. Akkor volt egy kis istentapasztalatom. Azóta meg semmi.” Ez ez a kép. Na, ez akkor milyen
4008# Isten?
4009# A Gyógytornász Isten!
4011# Néha megy, néha nem. Egy kicsit. Akkor elmegyek: „Istenem, elszakadt a keresztszalag. Nagy gáz van!” S akkor
4024# megyek, akkor bemozgatjuk. Ott fekszem, nyűglődök. Megint elkezdek imádkozni. Ez ez. Megtanulok járni. Ó,
4036# tényleg. S akkor járok. Na, megy ez egyedül is. Tudom, néha nem megy. Akkor jobban vigyázok már. Van
4048# „élettapasztalatom”. De Isten meg sehol. Ez a Gyógytornász Isten.
4056# A Gyógytornász Istennek is van egy nagyon sajátos változata. Ez az, amikor tudom, hogy nekem nem megy; az Istenre
4069# nagy szükségem van. És akkor a papnak is olyan cinkos kacsintással azt mondom, hogy „Azért, Atya, Isten néha
4082# nagyon oké ám! Nagyon velem van!” Ismerős ez? „Azért nagyon megérem a pénzem – de Isten nem tud róla!”
4094# Nekem erről a helyzetről az alaptapasztalatom az... Terézvárosi káplán vagyok.
4109# Jött hozzám valaki, hogy kereszteljük meg a gyerekét. Jó!
4116# Ezzel kezdjük. Nade! Milyen alapon?
4120# És akkor azt mondja: „Atya! Én nem mondom, hogy jó ember vagyok. Tényleg, csináltam csúnya dolgokat. Na, pap
4132# előtt nem hazudunk: csinálok!” S akkor földerül a tekintete: „De azért én bejövök ám ide a templomba! Én
4145# az Istennel mindig megbeszélem! Én mindig... vele mindig!”
4158# Most ezért kereszteljük meg a gyerekét...? Szép örökség, bátyám!
4166# Tudjátok, ez milyen istenkép? Ez az a furfangos edző, aki ismeri azoknak a gyógyszereknek a listáját, amik még
4179# nincsenek a doppinglistán!
4182# Ő nagyon... Ő tudja a tutit. Őneki ez megvan, ezt mindig lebeszéli.
4190# Rengetegszer hallottam olyat, hogy emberek óriási gazemberségeket követtek el, és utána ártatlan arcot öltöttek
4203# és azt mondták, hogy „de én az Istennel ezt megbeszéltem!” Le van rendezve! „Megbeszéltem!...”
4214# Lesz még akkor néhány ilyen istenkép.
4219# Hú. Nagyon köszönöm a figyelmeteket.
4226# Akar-e valaki hirdetni?
