A pálferi wikiből
0000# Isten hozott benneteket! Szervusztok! Köszöntlek titeket!
0005# Remélem, találtok valami helyet; valahogy tudunk lenni ma is.
0012# Arról beszélünk most egészen speciálisan, hogy a tárgykapcsolat elmélet felől nézve, amelyben három nagyon
0022# fontos elem van: az én, a te meg a kapcsolat. Rácsodálkozhattunk arra, hogy mindössze három nagy nehézségünk
0033# van. Hogy nem tudjuk, hogy ki vagyok én, hogy ki vagy te, meg hogy mi van köztünk. És ez a három aprócska
0044# nehézség meg szokta bonyolítani a kapcsolatainkat meg az életünket. S minél előbb jövünk rá arra, hogy
0054# valójában nem tudjuk, hogy ki vagyok én, ki vagy te és mi történik köztünk – hanem mindig a bennünk levő
0065# minta (mint valami munkahipotézis) alapján, ahogy Burn mondja: mindnyájunknak van valami alappozíciója és
0076# kapcsolati mintája, ami alapján megpróbáljuk valamiképp értelmezni azt, hogy ki vagyok én, ki vagy te és mi
0086# történik köztünk. Természetesen ezért ez az értelmezés mindig is fals lesz. Minél kevésbé reális az, ahogyan
0097# látunk és értelmezünk, annál több nehézségünk adódhat.
0103# Ugyanez a jelenség az Istennel való kapcsolatunkra is érvényes.
0109# Ez az a speciális megközelítés, amiből beszélünk: hogy mi van akkor, hogy ha a te az az Isten. Akkor mi
0120# történik bennünk meg velünk meg köztünk.
0124# Nem mondom most el az ismétlés sok pontját, csak onnan, hogy akkor ez azt jelenti, hogy amikor Istennel valóban
0135# tudunk találkozni, csúcsélményeink (vagy valamiféle Isten-tapasztalataink) vannak, azok valójában a realitáshoz
0146# visznek bennünket közel. Hogy a legnagyobb megtérés-élmények végül is egyszerűen csak annyit jelentenek, hogy a
0158# valóságot meglátjuk. Ezért meg kellene fordítani azt, ahogy például Pál apostol megtérését látjuk. Ha elég
0169# reálisak vagyunk, akkor azt kéne állítanunk, hogy ahogy az Apostol élte az életét, az egy látomás volt. Az ő
0180# saját belső látomása magáról, Jézusról, az életről és egyébről. És hogy amikor ott elterült, és Jézus
0190# elmondta neki a fontos mondatát, amire mi azt mondjuk, hogy „látomása volt az Apostolnak”, ez pont fordítva van.
0201# Mert akkor látott jól.
0203# Ez volt a múltkori kiindulópontunk. Beszéltünk arról, hogy mintha lenne bennünk egy gyermeki vágy, hogy Isten
0214# nyűgözzön le minket! Jaj, de iszonyú jó lenne, ha Isten lenyűgözne bennünket, s akkor itt hoztam a sok példát,
0226# hogy ne kelljen gondolkodni, érezni, érzelmeket átélni, vágyakozni, hinni, dönteni, felelősnek lenni – ezt ne
0237# kelljen! Hanem Isten dolgozzon helyettünk. Oldja meg az összes létkérdésünket mihelyettünk. S közben pedig
0248# Istentől várjuk a „bizonyosságot”, ami azt jelenti, hogy ha Isten engem megszáll és lenyűgöz és betölt
0258# (amit aztán sosem szokott megtenni, ezért aztán gyermeki dühünk szokott ővele szemben lenni, hogy nem olyan, mint
0269# az Aranyhal meg a Jó Tündér; és olyan se, mint a kettő együtt)...
0276# Ez tehát mindig valamiképpen azt jelenti, hogy „de jó lenne valahogy hit nélkül megúszni”. „De jó lenne, ha
0287# nem kellene kitermelni magunkból a saját bizalmunkat.” Hanem még a mi hitünket is Isten csinálná helyettünk.
0298# Végül is ez van benne, és ha ezt most nagyon ki akarom sarkítani, akkor (de meleg van, nem bírom tovább – elég
0309# hamar feladtam; kicsit durva, nem?)...
0313# Eszembe jut egy történet.
0316# Amikor még az Állami és Egyházügyi Hivatal volt. Jó sokáig volt. Isten tegye... valahová.
0325# Akkor papnövendékek (én is úgy voltam), bementünk a papnevelő intézetbe. Kezdődött az év. Ott ült az első
0335# sorban Miklós Imre. Bocsika! Én még ebben a korszakban kezdtem! Durva nagyon.
0343# Ebből a korszakból való az, hogy a papnövendékek közül, ki mit tudott, valamit előadott. Nem emlékeztek erre?
0354# De rendesek vagytok! Hazudj még!
0357# Volt ott egy kedves (azóta) pap. Valami eszméletlen tapsot kapott, miután befejezte a hegedűjátékát. Ő nem
0368# értette, hogy... jó, jó, ő tud hegedülni, de hát ekkora taps?! Nem értette, hogy mi van. Kérdezte a barátait:
0379# - Miért tapsoltatok ennyire?
0382# - Azért, tudod, mert amikor érezted, hogy nincs egészen jól felhangolva a hegedű, akkor hátat fordítottál, és
0393# pont Miklós Imrének voltál így fenékkel. Kicsit ki is dugtad a feneked, és így hangoltad nagy zavarodban. Ezt
0404# tapsoltuk meg.
0406# Ez jutott erről eszembe. Nekem ilyen babérjaim nincsenek.
0412# Megvan bennünk az a gyermeki vágy, hogy Isten higgyen is helyettünk. Mert akkor annyira jó lenne a kettőnk közti
0423# kapcsolat. Erre két dolgot tudok mondani: ez „Szent Diktatúra”. Ez a bennünk levő vágy: „Szent Diktatúrát,
0434# Uram! És az lenne a legjobb, ha ez a Szent Diktatúra nem csak itt bent lenne, hanem ott kinn is! De főleg a
0445# diktatúra része – minden olyan emberrel szemben, aki ártott nekem. Ezt nagyon szeretném!”
0454# Ha belenézek a szívembe, hányszor volt ilyen: „Ó, Uram, mutasd meg a te igazságodat! De ne az én életemben! Az
0465# én életemben az irgalmas arcodat fordítsd felém! De hát ugye te igazságos is vagy – hát velük! Légyszi! És
0476# akkor megvan az egyensúly: velem irgalmas, veled igazságos. Ez jó.”
0482# Szóval ez van bennünk: bárcsak valami Szent Diktatúra megkönyörülne rajtunk, és akkor aztán nem kellene
0493# embernek is lenni. Mert akár mennyire is mondjuk, végül is ide jutunk el – én legalábbis ide: „De jó lenne, ha
0504# nem kéne embernek lenni. Ez is nagyon macerás, hogy a nyakamon van a fejem, és gondolkodom. Ez is nagyon pusztító
0516# valami. Na de aztán, hogy embernek lenni! De jó lenne, ha nem kéne annak lenni.” Ez pedig nyilván egy gyermeki
0527# vágy. Ennek tudom ezt leírni.
0530# Ebből aztán az adódik, hogy az emberen a csoda nem segít. Föltámaszthat bennünket Jézus akárhányszor. Az ember
0541# voltunktól nem tudunk megszabadulni. És ez valahogy a realitásnak, a valóságnak olyan fájdalmát hozza, amit nem
0552# szoktunk így megfogalmazni. Mindig találunk bűnbakokat, hogy az élet miért nehéz. Az élet azért nehéz, mert
0563# mert... Hát én mondjam meg? Mit tudom én, miért nehéz! Hát nehéz! Tehát az lenne jó, ha lenne egy Szent
0574# Diktatúra, nekünk meg nem kéne hinni. Bízni. Igazából bízni.
0580# Mert a hit... hagyjuk ezt a szót. Óóó.
0584# Nem kéne bízni – ez lenne a legjobb.
0587# Ezért aztán van bennünk egy mély csalódottság, hogy Isten nem tölt be bennünket a függőség élményével.
0598# Valójában nem szeretnénk szabadon kapcsolatban lenni Istennel, hanem szeretnénk tőle függni. Mert akkor annyira
0609# egyszerű lenne. Isten pedig (emlékeztek arra a rengeteg példára) állandóan elrúg minket magától. Aranyosan,
0620# kedvesen – de azért mégiscsak. Nem tölti be a függőség iránti vágyunkat. Egyszerűen nem tölti be. És ez
0630# nekünk nagyon nehéz.
0632# És akkor itt szoktunk dönteni az öt „i” mellett. Amikor túl terhes az, hogy emberek vagyunk, akkor belemegyünk
0643# (istenkapcsolat helyett) az illúziókba, Isten idealizálásába, az infantilizmusba, az imidzs-építésbe, és az …
0655# ideologizálásba.
0656# (Milyen jó, hogy ezt én találtam ki, és már nem tudom. Képzeljétek el, hogy én hogy vizsgáztam! Ha még azt sem
0667# tudom, amit én találtam ki. Nem hogy azt, amit valaki más. Minden vizsgán próbáltam a szót úgy forgatni, hogy
0678# előbb-utóbb a magam véleményét el tudjam mondani. Az az érdekes, hogy ez gyakran sikerül is. Itt is. Nagyon jól
0690# csinálom...
0691# Ebből mi fog következni? Amit már jelenség szinten észlelünk. Hogy nagyon egyszerű helyzetből nem adódnak az
0702# annak megfelelő nagyon egyszerű érzések. Hanem azzal a nagyon egyszerű helyzettel szinte tökéletesen ellentétes
0713# abszurd érzések támadnak föl bennünk. Mondom a példát.
0719# Jézus szombaton meggyógyít egy beteg embert.
0723# Ez egy nagyon egyszerű helyzet, nem? Ha van egy tisztes valóság-észlelésünk, akkor látjuk ezt a beteget. És
0734# amikor meggyógyul, akkor örülünk neki. Ha a Szentírást ismerjük, akkor tudjuk, hogy mi történt ott: „Esztelen
0745# harag szállta meg őket”. Ez az, amikor a valóság észlelése oly mértékben torzul (miközben foggal-körömmel
0756# ragaszkodunk az ideológiáinkhoz, az ideáljainkhoz, az infantilizmusunkhoz stb-hez).
0764# És a jó dolgok nem okoznak örömöt. Az igazság örömöt okoz és szabadságot? Dehogyis! Félelmet kelt bennünk.
0775# Ezért beszéltem arról, ami számomra megvilágosodás-szerű élmény volt, hogy Jézusnak az a csomó kemény
0785# kijelentése, amikről nem is mertem beszélni, hhhá! (Most egyet sem merek elmondani, de tudjátok, hogy a
0796# Szentírásban Jézus tud nagyon keményeket mondani.)
0801# „Jaj nektek, akik most örültök – örömötök sírásra fog fordulni.”
0807# De jó lenne ezeket kiszedni! Ki... (mit csinál az a valaki, aki azzal a fehérrel...)hibajavítózni ezeket a
0818# mondatokat! Legalább annyira változtatni, hogy „nehéz nektek, akik most örültök, mert majd szomorkodni
0828# fogtok”. Vagy: „sajnállak benneteket, akik most örültök, mert majd...” – „Jaj nektek”.
0837# Itt van ez a csomó kijelentés, amit – éppen arra hivatkozva, hogy „dehát ki az Isten? Mennyei Apuci” … Ami
0848# teljesen igaz, de van árnyéka. Minden istenképnek van árnyéka. A Mennyei Apuci istenképnek az az árnyéka, hogy a
0859# Mennyei Apuci istenképbe nem nagyon férnek bele a jaj-mondások. A Mennyei Apuci istenkép megerősít bennünket az
0871# infantilizmusunkban. „Mindig szeret...” És amikor valami nehézség történik, nem értjük, hogy a Mennyei Apuci
0882# mit szenyózik velünk.
0884# Boldogok azok, akik tudják az Istent nemcsak Mennyei Apucinak látni.
0891# Nehéz. Mert miközben a legtöbb ember még el se jutott a Mennyei Apuci istenképhez, máris az lenne a jó, ha
0901# nemcsak ez lenne az istenképünkben, hanem még sok másfajta tartalom is.
0909# Úgyhogy én ezeket a kemény kijelentéseket ma már egyszerűen csak realitásnak látom. Amit például a múltkor
0919# nem említettem meg (csak régebben szóltam róla): Istennek vannak olyan adományai, ajándékai, amelyeket csak
0930# egyszer ad. Iszonyú dühösek tudunk ezért lenni!
0935# (Egy tüsszentésre: Sándor, váljék egészségedre! Olyan egészségesen... csináltad. Tetszett!)
0944# Hogy... hihetetlenül tudunk panaszkodni az Isten előtt. Föl vagyunk háborodva!
0952# Ugye, nem mostunk fogat harminc évig...
0956# Egy kedves valaki jött hozzám, és azt mondta: Rájöttem, hogy én még mindig úgy szoktam hazudni, mint kislány
0967# koromban, amikor megkérdezte apukám, hogy mostam-e fogat. Vagyis: ösztönösen! Hát, tudod, akkor is úgy jött ki
0978# belőlem, hogy „Igen!”, hogy nem is kellett gondolkodni. Nem fárasztottam magam ezzel, meg különben is nagyobb a
0990# lebukás veszélye.
0992# - Mostál fogat?
0993# - Igen!!
0994# Miért kezdtem ezt el mondani? Ja!
0997# Nem mosom harminc évig a fogaimat, szétrohadnak. És utána letérdelek az Úr elé, és „Uram! Miért nem
1007# gyógyítasz meg engem?! Nézd meg a fogaimat! Hát így szeretsz te engem?! Ha te igazi Mennyei Apuci lennél, most
1018# kihúznál a bajból! Vagy legalábbis ne fájjon a fogász!” (Hát a fogász nem is fáj.)
1027# Tehát vannak adományok, amelyeket Isten egyszer ad. Lehet, hogy szomorú, meg mi...
1035# Eljutottunk oda, hogy van egy szívbe markoló kérdésünk, hogy Isten hogyan megbízható. Mert úgy biztos, hogy nem
1046# megbízható, mint az Aranyhal meg a Jó Tündér. Úgy nem. Arról nem is beszélve, hogy valójában azt szeretnénk,
1057# ha Istent elég lenne mindig csak akkor kipecázni, amikor nekünk van hozzá kedvünk. Ezt nagyon bírnánk! Hogy Isten
1069# olyan lenne, hogy …tik, tik... De ha bedobom a horgot, akkor rögtön kapjon rá. Rögtön! Rögtön jöjjön ki! És
1080# ne haljon bele. Khhhrrr (nyisd ki!)
1083# „Három kívánságodat teljesítem!” Mire mi azt mondanánk, hogy „Nem is kell három! Kettő elég lesz
1093# mára.”
1094# A helyzet pont fordítva van, és ezt nagyon szoktuk utálni. Ez pedig úgy van, hogy Isten pecáz minket. Mi meg, …
1105# ó, ó! Kis halacskák álmodoznak arról, hogy ha egyszer kisfiúk lehetnének, és pecázhatnának. Ez. Mint Örkény
1116# novellája, a házmesterről és a sánta kislányáról. Akinek a patkány volt a barátja. Ó, ó.
1125# Hogyan megbízható Isten? Ez most a nagy kérdés. Hogyan? Mert úgy nem, ahogy az infantilizmusunkból adódóan
1136# szeretnénk. Akkor hogy? Erről szeretnék gyorsan négy pontot mondani. Azért gyorsan, mert ezt egy vasárnapi
1146# beszédben is elmondtam, úgyhogy őszintén sajnálom, hogy ezt most végig kell unatkoznotok.
1155# 1. Megbízható abból a szempontból, hogy azonos önmagával. Mindenki, aki azonos (azaz kiszámíthatóan egy)
1166# önmagával, az megbízható. Hiszen tudom, hogy hányadán állok vele, mert hitelesen, megbízhatóan az, aki. Akinek
1177# mondja magát. Pont az. Csak az Istennel kapcsolatban az a baj, hogy ő pont Isten. Ezért messze-messze fölülmúl
1188# engem. Igaz, hogy ő valóban egy önmagával. Csak ez, hogy „egy önmagával”, ez engem olyan mértékben
1198# fölülmúl, hogy nem lesz úgy megbízható, ahogy én szeretném. Kis ketrecbe zárva. Kis aranyhal, bezártalak az
1209# akváriumba! Hü-hűű! Innentől oda úszkálhatsz. Ennyit adok neked.
1216# Ó, Istent nem tudjuk bezárni az akváriumba, hogy úgy legyen megbízható és elérhető. Ez azt jelenti, hogy Isten
1227# állandóan szabad. Szabad, sokkal inkább, mint mi. Emiatt titok, aki állandóan fölülmúlja a róla alkotott
1238# képemet és elképzelésemet. Vagyis Isten abban megbízható, hogy megbízhatóan mindig több, mint amiről azt
1248# gondolom, hogy ő az. Vagyis azt is mondhatnám: Isten olyan értelemben megbízható, hogy megbízhatóan más, mint
1259# amit gondolok róla. És ezt nagyon következetesen csinálja. Nehéz ezzel együtt élni. Egy nagyon gyönyörű szép
1270# történetet kaptam néhány héttel ezelőtt.
1274# Egy ötéves kislány és a hároméves tesója a szobában vannak a szüleikkel. Megtörtént! Azt mondja a nagyobbik:
1285# „Apa, Anya! Kérlek benneteket, menjetek ki. Egy nagyon komoly dolgot szeretnék a testvéremmel megbeszélni.”
1296# Hát ilyen még nem volt. Apuci, Anyuci, tty, tty, ttty, kimennek, de mint minden jó apa és anya, kukucskálnak...
1307# Akinek jobb a szeme, az kukucskál. A nőknek jobb a füle – detektorozik. Próbáltátok gyerekkorotokban
1318# vizespohárral? Fölerősíti a hangokat. Az a tuti. Nagy, nagy vizespohár. Na.
1325# S akkor hallják (és látják) hogy az ötéves kislány a következőt kérdi a lehető legkomolyabban (ahogy egy
1336# ötéves kislány komoly tud lenni) a hároméves tesójától:
1341# „Te, kérlek mondd el nekem, hogy milyen Isten, mert én kezdem már őt elfeljteni.”
1350# Szzzz. Úúúúhhhh. Na ez ez.
1352# 2. Hogyan megbízható Isten? Úgy, hogy hiteles. Áttetsző, önmagát adja. Nem színészkedik, nem játszik szerepet.
1363# De ez a megbízhatóság egyben azt is jelenti, hogy nem ismerhető meg teljesen. Mert ha ő valóban önmagát adja (ez
1375# azt jelenti, hogy ő valóban Isten – sokkal több, mint én), fölfoghatatlan. Ezért a megbízhatósága nem zárja
1386# ki azt, hogy nem tudom megismerni.
1389# 3. Megbízható a szónak abban az értelmében is, hogy nagyon elkötelezett. Megbízható, mert roppant elkötelezett
1400# és hűséges. Ó, igen. Ebből a szempontból nagyon megbízható, de az elkötelezettség és a hűség, amit a vele
1411# való kapcsolatban megélhetek, valójában csak akkor tapasztalat, ha a viszony kölcsönös. Egy igazán kölcsönös
1422# viszonyban jön az a mély tapasztalat, hogy „ó, hát engem az Isten nem hagy el. Hogy ilyen is voltam, meg olyan is,
1434# meg amolyan is, meg ezt a marhaságot is csináltam, meg azt is, és közben folyamatosan megvan a tapasztalatom és
1445# visszajelzésem, hogy hogyan tart ki mellettem. Hát ha én nem házasodom meg soha – erre van esély – akkor
1455# énnekem hogyan volna arról tapasztalatom, hogy mit jelent, hogy egy nő hűséges hozzám? Hát nincs róla! El tudom
1467# képzelni, tudok róla gondolkodni, de nincs tapasztalat!
1472# De miáltal elköteleződtem Isten mellett, nagyon is sok tapasztalatom van arról, hogy Isten hogyan köteleződött el
1484# énmellettem! Van egy csomó élményem erről.
1488# Tehát megbízható, de kölcsönösségre hív.
1492# A Szentírásban olyan gyönyörű dolgok vannak! Szoktátok olvasni? Nem kell. De lehet.
1501# Például, hogy azt mondja az Apostol: „Minden ember kap különböző adományokat. Ajándékokat.” Ú, de jó!
1511# 1Kor12. Csak a végén – mindig ezt csinálja – van kisbetűs rész. Mint a lakáshitel-szerződésnél. Pont úgy
1521# megy. Belemégy, és akkor rájössz, hogy ú, ú! Na.
1526# S a kisbetűs rész így hangzik: „Ezeket az adományokat mindenki azért kapja, hogy másoknak használjon vele.”
1537# Muszáááj? Az Isten adományai tehát – amikre úgy áhítozunk – nagyobb bölcsesség, jobb intuíció (úgy
1547# hívják, hogy jótanács lelke). Meg most sorolhatnék föl egy csomó mindent. Erősség. Bátorság. Tudás. (Kezdtem
1558# látni a hiányaimat.)
1560# Emlékeztek arra? A gyerekek tanulták a Szentlélek ajándékait.
1566# A jó hitoktató néni mit csinált? Kis piros szíveket vágott ki piros papírból, és mindegyik szívecskére
1577# ráírta a Szentlélek egy-egy ajándékát. Ráírta, hogy bátorság, lelki erősség, tudomány, bölcsesség...
1587# (kéne tudnom a hetet).
1589# Van a Szentléleknek egy olyan ajándéka, hogy „istenfélelem”. Odaírta. Az óra végén mindenki húzhatott egy
1600# piros szívet. Piros szív, a Szentlélek ajándékai.
1605# Egy hétig nézd, hogy te hogyan kapod meg ezt az ajándékot. Ugye, milyen jó ötlet?
1613# Egy hét múlva jönnek vissza a gyerekek – sugárzik az arcuk. „Á, ez tök jó volt! Rájöttem, hogy okos
1623# vagyok!”
1624# Ül egy kisfiú.
1625# - Mi van Peti? Hát...
1628# - Én szeretném kicserélni.
1630# (Szegénynek az istenfélelem jutott. Főleg a félelemmel tudott mit kezdeni gyerekkori tapasztalatai alapján.)
1641# Itt van az a gyermeki vágy, hogy ilyen-olyan adottság, ilyen tálentum...
1649# Csak az a baj, hogy ha nem használsz vele másnak (vagy nincs ez benned), nem kapod meg.
1660# 4. Megbízható Isten abból a szempontból, hogy ígéreteit betartja. Az tuti.
1669# Szavak, tettek összhangja – Istenre ez nagyon érvényes. Tehát megbízható. Igen ám, csak tud nagyon nehéz
1682# dolgokat is ígérni. Olyat is, amire... „Uram, azért ezt ne tartsd be. Jól, van, jól van, az Ígéret Földje az
1696# jó lesz, ...”
1698# Most ennek a rövidebb szakasznak a záró mondata: eljutunk oda, hogy a legnagyobb kegyelmek egyike, amikor csalódunk
1713# Istenben. A Szentlélek által van, amikor csalódunk Istenben, mert ez azt jelenti, hogy kb. olyan helyzetbe jutottunk,
1728# mint amikor Carl Melon ????????????????
1733# vagy Michael Jordan a levegőben úszik, és már lehet látni, hogy egy iszonyú nagyot fog zsákolni.
1744# Gyönyörű pillanat. (Tessék?! Nem szerelik! Föl lehetett érni Michael Jordant? Nem, nem.)
1754# Ezek az életünk nagy ziccerei az istenkapcsolat szempontjából. Ugyanis az Isten nem olyan, hogy lehetne benne
1766# csalódni. Az istenképben lehet csalódni. De abban nagyon. És amikor én azt élem meg, hogy „iszonyúan csalódtam
1779# benned, mert nem szeretsz, mert elhagytál, mert büntetsz, mert nem törődsz velem...”, akkor valójában az
1791# istenképemben csalódom. Ezek a nagy lehetőségeink, hogy végre valamennyire fölébredjünk, és az istenképünket
1803# legalább egy picit igazítsuk a valódi Istenhez. Az Isten az istenképünkön keresztül tud hozzánk eljutni.
1815# Közvetlenül nem; mindig az istenképünkön keresztül. Ezért foglalkozhatunk annyit... és reális nagyon, hogy az
1828# istenképünkön dolgozunk, mert az azt jelenti, hogy egy minél jobb és reálisabb istenkép az lehetőséget ad
1840# Istennek, hogy valóban elérjen minket. Egy torz istenképen keresztül nem nagyon tud átszűrődni. De nem azért,
1853# mert elhagyott. Hanem mert pl. egyszerűen teljesen vakok vagyunk arra, amit ő ad. Észre se vesszük. Ő ad, csak nem
1866# vesszük észre. Hmm.
1868# Az istenkép változásairól: a vasárnapi misén Jézus megkísértésének a története volt. Kérdeztem a
1879# gyerekeket. Mi töltötte el Jézust, amikor kiment a pusztába?
1886# Gyerkőc jelentkezett: „A Szentlélek!” Nagyszerű. Laci! (Igaz, hogy egy perccel ezelőtt olvastam el a
1897# Szentírásból, de legalább figyeltél.) Ugye, mert az van benne, hogy „a Szentlélek ösztönzésére, a
1909# Szentlélektől eltelve kiment a pusztába, és ott megkísértette a Sátán”. Laci, oké!
1918# Mit gondoltok (nehéz kérdés), mondjuk a 39. nap estéjén mi töltötte el Jézust? „Semmi, mert nem evett 40
1930# napig!” Viki! (nagyon okos kislány) – a gyomrát nem töltötte el semmi! De hát a szívét még azért
1941# eltölthette valami vagy valaki (mégiscsak)! Jön a kis pötty! „Hát a Sátán!”
1950# Döme! Ugye, most nem haragszol, ha ezt nem híresztelem el a templomban? „Nem.”
1959# S mi történik? Miután nem mondtam be... Kinek van valami jó gondolata? Öt sorral mögötte még egy gyerek: „A
1971# Sátán!” Hú, azért belefutottunk valamibe. Öt-hat éves gyerek istenképe. De ezt ő úgy gondolta akkor! És ez
1983# velünk is ugyanígy van. Amennyire röhejes ez, ho-hó, amikor azt mondod, hogy „Isten nem szeret!”, akkor
1995# körülbelül azt mondod, hogy „Jézust eltöltötte a Sátán, és most direkt genyózik velem”. Kb. ezt a mintát
2007# hozod akkor.
2008# Hogy menjünk tovább.
2011# Kitaláltam egy csomó mintát, modellt, hogy hogy van az istenkapcsolatban az én, te és a kapcsolat jellegzetessége.
2024# De próbáltam ezt úgy megfogalmazni, hogy ne az legyen, amit már unos-untalan tudunk. Hogy „a Bíró Isten
2036# képe”. Jaj, ezt valaki egyszer azt mondta: „Én bíró vagyok, muszáj ezt?” Akkor leültem vele, hogy ezt hogy
2048# kell mondani? Olyasmire jutottunk, hogy a „Jogászkodó Isten”. Azt mondta, hogy ne mondjam azt, hogy a „Bíró
2060# Isten” – de igaza van. A „Büntető Isten”... Most ne ezeket vegyük. De ahhoz, hogy rájöjjünk arra, hogy
2072# bennünk valójában milyen Istenkép él – az a baj, hogy ez a fölszínen nem tudható. Hogy valójában én mit
2084# gondolok magamról meg rólad meg a kapcsolatunkról, ez a fölszínen nem tudatos, hiszen egy gyerekkortól hozott
2096# alappozíció és kapcsolati minta az, ami alapján én erről gondolok valamit. Az alapstruktúra pedig akkor alakul
2109# ki, amikor még nincs is gondolkodás, és főleg nincs tudatosság, és nem reflektálok. Tehát így, ahogy most
2121# ülünk, a legtöbbünk nem biztos, hogy tudja, hogy őneki valójában milyen alapmintája, -pozíciója és
2133# elgondolása van arról, hogy az istenkapcsolatban ki vagyok én, ki az Isten és mi van köztünk? Ez ebben a nehéz!
2145# És a helyzetet az nehezíti, hogy aki járt templomba, az kapott egy viszonylag jó hitoktatást. Vagyis azt a mély
2158# struktúrát, amit gondolok az Istenről, magamról meg a kapcsolatunkról, azt elfedte a teológiai tudásunk. És ha
2171# megkérdezlek titeket, hogy „Hát Jézus mit mondott, ki az Isten?”, akkor mindenki tudja mondani, hogy „Jézus
2183# apukája a Mennyei Atya. Az Isten egy jóságos, szerető Isten.” Ezt megtanultuk hittanon – de ennek lett egy
2195# nagyon nagy árnyéka. Éppen elfedi azt, amit valójában hiszünk. Mert ezt tudjuk. De nem ezt hisszük. És ez a nagy
2208# nehézség. És hogy valójában mit hiszek, hogy mi itt a legbelsőbb meggyőződésem, az általában nem is tudatos.
2221# Hmm.
2221# Mondok erre egy példát egy teljesen más helyzetből. Hónapok óta jár hozzám egy nagyon kedves házaspár. Több,
2234# mint tíz éve házasok. Majdnem egy éve járnak hozzám. Egy évnyi folyamatos dialógus meg reflexió meg gyakorlat
2246# meg minden után jutottak el ők oda, hogy fölismerték, hogy például milyen alappozícióval vannak egymással.
2258# Micsoda fájdalmas fölismerés, hogy egyáltalán a feleség – mondjuk – magához mert engedni azt a fölismerést,
2271# hogy ő igazából az oké keretben úgy van, hogy „én se vagyok oké, meg te se”. Hogy mennyivel könnyebb volt
2283# úgy élni, hogy azt gondoljam, hogy én peches vagyok, a férjem meg nem szeret? Nem könnyebb úgy élni? Mennyivel
2295# könnyebb! A férjemet szidom, én meg panaszkodom. Nem? Klasszikus. Él egy pár milliárd ember így a Földön.
2308# Sokkal egyszerűbb volt az élet! És most, hogy egy év után már van annyi én-erő, annyi bátorság, hogy azt
2320# mondjam, hogy a nemjóját, a férjem tulajdonképpen csinálhat akármit, én akkor sem látom őt okénak. És
2331# végigcsinálhatok egy napot szépen – akkor sem vagyok magammal elégedett. Hogy már ahhoz mekkora személyiségbeli
2344# érettség kell, hogy valaki egy ilyen tartalmat be tudjon fogadni! Hogy elkezdje ezt lenyelni. Mert ez azt jelenti,
2357# hogy így élek. Ki ment meg engem ettől a modelltől? És aztán a párja, aki meg beismeri, hogy ő meg majdnem
2369# ugyanígy van. Csak ő meg azt gondolja, hogy én oké vagyok, te meg nem. Csoda, hogy ott ülnek nálam?
2381# De egy éven keresztül ez befogadhatatlan még. Mi történik ilyenkor? Tulajdonképpen az illúziókkal dolgozunk.
2393# Hát azzal dolgozunk, ami van! Hmmm?
2397# Úgy állítom, hogy ez az Istennel való kapcsolatunkra is érvényes. De csak bennünket egészen mélyen érintő
2409# helyzetekben van módunk arra, hogy rájöjjünk, hogy hogy is vagyunk az Istennel. Vagy – kell hozzá valamennyi
2422# önismeret. Az már egészen jó szokott lenni.
2427# Hadd hozzak nektek ilyen helyzeteket. Mert ha meg merjük élni ezeket a helyzeteket, amiket most elmondok, akkor fogjuk
2440# tudni, hogy mi a mi legmélyebb mintánk. Összeszedtem kilenc ilyet, de itt is próbáltam nem ezeket a csontig
2453# lerágottakat, hogy „a halállal találkozva”, meg „amikor beteg leszek”. Most ne ezeket, mert én már unom
2465# ezeket
2465# 1. Amikor mindent beleadtam és mégse sikerült.
2471# Mert amikor nem adtam bele mindent, és „á, jól van, azért egy kicsit lustálkodtam” – ennek van valami
2482# egészséges tapasztalata. De amikor mindent beleadtál és úgy se ment! Na, akkor egyszer csak az emberi létezésnek
2495# az alapjához eljutunk.
2498# Hozok mindegyikre egy-egy példát.
2501# Én például az édesanyámmal való kapcsolatba bizonyos helyzetekben egészen biztos, hogy mindent beleadtam.
2513# Mindent. Ami a csövön kifért. Hétezres fordulaton. Már a motor leszabályzott. Kkkhhhrr! (Nyomtátok már neki
2526# úgy, hogy a motor leszabályoz? Légyszi, egyszer legalább! De ne amikor bejáratós! Az öreg Zsigulit! Adjatok
2538# neki!)
2539# És az én édesanyám úgy halt meg, hogy köztünk a kapcsolat igazából nem volt jó. Ő úgy halt meg, én meg így
2551# élek. Nem. És nyűglődtünk és szenvedtünk és nem tudom én, micsoda.
2559# Bizonyos szempontból egész biztos, hogy mindent beleadtam. És mégis.
2566# Na ezek azok a pillanatok, mikor megkérdezhetem magamtól, hogy na mit gondolok akkor én az életről?
2578# Mondom akkor a többit. Mert ezeket tartom az igazán fontos élethelyzeteknek, ha egyáltalán merünk idáig elmenni.
2591# Mert ahhoz is nagy bátorság kell, azt hiszem.
2596# 2. Amikor egy mélyen igaz vágy nem teljesedik be.
2602# Hogy újból és újból megkérdezed magadtól, hogy ez egy mélyen igaz vágy? Egy emberi vágy? Egy természetes
2614# vágy? Egy... ? Igen! És nem teljesedik be.
2618# Nincs olyan hét, hogy ne ülne velem szemben egy 15, 20, 15, 30, 35, 40, 45, 50, 55, 60,... 95 éves nő, és ne
2631# mondaná azt, hogy „annyira szeretném, hogyha találnék egy pasit!”. Most miért, nem így szokott lenni?
2643# A férfiak nem hozzám szoktak jönni.
2647# Tehát ők mondjuk biológiai szintre redukálják a vágyaikat, és azt hiszik, hogy az majd jó lesz.
2658# És én erre mi a fenét tudok mondani?! Mit tudok erre mondani? Hát most mondjak valamit?
2668# Főleg, ha 95 éves... „Irma néni – nem kellene célt váltani? Éljen még egy kicsit boldogan, de...”
2679# Vannak igaz vágyak, amik egyszerűen nem teljesednek be.
2685# De most nehogy... itt ülsz, kissé neurotikusan, és vágysz az igazira. Ezt most ne vedd jóslatnak! Menni fog!!
2698# Mások azok, akiknek nem jön össze ez! Azok egy másik előadást hallgatnak.
2706# Erre is egy példa.
2708# Volt egy kedves ismerősöm. Ismertem az egész családot. A fiú huszonvalahány éves volt; házasságra készültek.
2721# És kiderült, hogy a fiú leukémiás. Egyik vizsgálat, másik. És miután már előzetes ismeretségünk volt,
2732# ezért ezt az egész folyamatot végigkísértem. Ahogy izgult(ak), és elmentem hozzá, és kiderült; és akkor a
2744# kezelés, hogy kihullott a haja, hogy bent volt a kórházban, másik kórház, satöbbi. És hány és hány emberben
2757# volt egy mély igaz vágy, hogy éljen. Hogy ne haljon meg! Egyszer odaállt ez a fiú a kedvese elé, és azt mondta:
2769# „Figyelj csak! Most már biztos, hogy leukémiás vagyok; a durvábbik fajtából. Azt gondolom, hogy ne házasodjunk
2782# meg. Most mire házasodjunk meg? Egy-két év... Most mire?”
2789# A nő gondolkodott, és azt mondta, hogy „De. Nem tudom, hogy mennyi idő, de én szeretlek téged, és vegyél engem
2801# feleségül.”
2803# Én eskettem őket. Úgy, hogy a srác kopasz volt, és meghalt rá fél évre.
2811# Aztán én temettem. Hát nehogy már nem volt mély, igaz vágy az édesanyjában, az édesapjában, a testvéreiben...
2823# Hát olyan gyászmise volt, hogy az emberek nem fértek be a templomba. Na?
2832# Most ezen a ponton mit gondolsz Istenről, meg mit gondolsz magadról, akivel ez megtörténhetne, és a
2843# kapcsolatotokról?
2845# 3. Mikor szívvel-lélekkel Istenre hivatkozol, Isten útját próbálod járni, és nincs eredmény.
2856# Egyszerűen nincsen. De annál többet te nem tudsz. És mindent, amit tudsz, próbáltad Istentől ellesni és úgy
2868# csinálni! És visszagondolsz rá öt év múlva, és azt mondod, hogy „Uram, most is rád hivatkozom. Hát én úgy
2880# csináltam, ahogy mondtad. És nincs eredmény.” Fhhhh.
2886# Volt nálam valaki. Elvált a feleségétől vagy férjétől (valamelyiktől).
2894# Azóta már van egy másik kapcsolata, abból a kapcsolatból gyerekek vannak és ilyesmi.
2904# És akkor az istenkapcsolatáról beszélt. Kérdeztem tőle, hogy „Te, hogy látod azt az első házasságot, ahol te
2916# ott térdeltél az oltár előtt, és mondtad, hogy holtomiglan, holtáiglan...?”
2925# Erre ő nagyon komolyan elgondolkodott, és azt mondta: „Én azt szívből mondtam.”
2934# Na ezzel az emberrel lehet valamit kezdeni. De még inkább ő tud magával valamit kezdeni.
2944# Azt mondta: „Én azt szívvel-lélekkel mondtam. És eltelt tíz év, és nekem nem sikerült.” És most mondhatjuk,
2957# hogy ezért nem sikerült, azért nem sikerült, mert a férje, mert a felesége... Mindent lehet mondani, de a
2969# minden-mondásnak a mélyén az van, hogy szívvel-lélekkel mondtam valamit; Istent hívtam, hogy segítsen, és akkor
2981# se sikerült!
2983# Hmm.
2983# Nekem ezek azok a történetek például, amikor mindent beleadok egy jegyesoktatásba, s akkor két év múlva
2995# találkozom az utcán mondjuk a férjjel, és akkor azt mondja: „Ó, elváltunk már, Feri atya!”
3005# Most már a két kezem is kevés ahhoz, hogy hányan váltak el azok közül, akiket én eskettem. És lehet, hogy én
3018# is beleadtam mindent, a férj is meg a feleség is. Meg a szerető is.
3026# Szóval, hogy mi van akkor, amikor mindent beleadtam, és Istenre hivatkoztam és – nem sikerült?
3036# Mit gondolok magamról, az Istenről és mi van köztünk?
3043# Amikor minden jó szándék is kevés volt. Pedig tele voltam jó szándékkal. Tele. Minden erőmet bevetettem, igazi
3055# jó szándék volt bennem.
3058# Mondok egész konkrétat.
3061# Mikor idejöttök hozzám, egy fiatal hölgy meg egy fiatal úr, s megkértek, hogy eskesselek benneteket. S én mit
3073# mondok? „Nem, mert hogy nem bírom. Nem, nem bírom.”
3079# Akkor hiába van minden jó szándékom, este azért tudd meg, hogy eszembe szoktál jutni. Hogy „nem elég a jó
3091# szándékom – pedig van, és nem elég.”
3095# Akkor egy brutálisabb történet, mert neked ez annyira nem jó...
3103# Szociális munkás voltam egy évig. Nyugdíj-ügyeket intéztem el. Hajléktalanokkal és idősekkel voltam – ez a
3115# két terület volt az enyém. Kísértem egy bácsit, aki egyébként TBC-s volt és bent feküdt a kórházban. A
3126# bácsi hajléktalan volt. Olyan szép arcú, nagy szakállú bácsi, hogy... jó volt ránézni. Ezer ránc... igazi,
3139# szép bácsi volt. Nagyon.
3141# Több hónapig vittem. Egész nyáron. Ilyen ügy. A papírok. És nem tudott kijönni, mert bent feküdt a TBC miatt.
3154# Megbízás, szerződés... És sikerült a végére! Akkor mentem be a papnevelő intézetbe, tehát voltam 23 éves.
3166# Szeptember 14-én. És még valahogy ott szeptember 10-e körül megjött a visszajelzés, hogy be kell menni a
3178# Nyugdíjfolyósítóba, és egy összegben visszamenőleg valami százvalahányezer forintot (mert végig lehetett
3190# vinni, hogy így jogosult, úgy jogosult). Én már bementem a papnevelő intézetbe. Az i-re a pontot nem tettem rá.
3203# Átadtam a munkatársamnak, hogy kérlek, menj be oda, vedd fel a pénzt, és vidd el ennek a bácsinak – János
3215# Kórház, tüdő osztály. És dicsőülj meg (helyettem, te piszok). Ugye én ott voltam bezárva; papnevelő intézet;
3227# valamikor karácsonykor jöttem ki. (Először három hónapot kaptam szigorítva.) Akkor jövök ki – persze mentem a
3240# munkahelyemre. Az első volt, hogy megkerestem a kollégámat. „Na, mi van a Rozi bácsival? Mi lett vele? Örült?”
3253# Se kép, se hang. Néz rám.
3256# Mondom, mi van? Hát, Feri, üljél le.
3260# Leültem. Elmondja, hogy hát ő, ahogy én mondtam neki, fölvette a Nyugdíjfolyósító pénztárjából a sok
3271# pénzt. Elvitte a bácsinak, aki persze iszonyatosan örült a sok pénznek. Úgy éppen frissiben-melegiben, gyógyuló
3284# TBC-sként kiment a kocsmába, és mondjuk olyan százezerért ivott pálinkát. Aminek a következménye az lett, hogy
3297# a bácsi másnapra meghalt.
3300# Szociális munkás.
3302# És akkor kaptam még hat évet a szemináriumban ez után. Gondatlanságból elkövetett emberölésért.
3312# A jó szándék – mikor minden jó szándékod kevés. Sőt, nem hogy kevés, hanem... Ó, ó.
3322# Talán nem tudom, hogy érzékeltétek ezt a történetet – nyilván nem most mondtam el ezt először. Ezt nem csak
3334# így idedobtam nektek. Ó, sokat szenvedtem már emiatt. De már azért... Mit gondolok magamról. Mit gondolok
3346# Istenről. Meg hogy mi van köztünk?
3350# 5. Mikor rájövök arra, hogy vannak sebeim, amelyek sosem fognak begyógyulni.
3359# Soha.
3360# (Itt azért egy zárójeles mondat: Sokkal több sebünk be tud gyógyulni, mint amiről gondoljuk, hogy valaha is
3372# begyógyul. De akkor is marad egy-kettő, ami sose.)
3378# Nekem pl. a saját lelki struktúrám mindenképpen egy sebzettségem. Én egy skizoid alkat vagyok. Erről sokat
3390# beszéltünk 2-3 évvel ezelőtt, azért merem mondani. Nem skizofrén vagyok, hanem ha beteg lennék, az lennék. A sor
3403# végén a személyiségemnek... ha elmenne a szélsőségig, akkor az van a végén. Ez egyszerűen csak azt jelenti,
3415# hogy én nagyon kora gyerekkorban sérültem, mert egy inkubátor-szökevény vagyok. Tehát nekem azzal mindig
3427# alapvető nehézségem van (és lesz is egész életemben), hogy tartós, szoros kapcsolatban legyek valakivel. Ez nekem
3440# élből nem megy. Ezért vagyok pap! Így sokkal több emberben tudok kárt tenni.
3449# Ez egyszerűen csak azt jelenti – most mondhatnám szépen is persze – hogy én önmagamnak elég jó társaság
3461# vagyok. Előbb-utóbb a legjobb barátomat is megunom, és azt mondom, hogy „jól van, jól van, jó volt ez, de most
3474# már hadd legyek egy kicsit egyedül”. Mert azért ha egyedül vagyok, akkor mégiscsak a legjobb társaságban
3486# vagyok. És én ebből nem tudok kigyógyulni. És ez nem (csak) gőg, hanem egyszerűen a pszichémnek az
3497# alapstruktúrája. Nem tudok vele mit csinálni. Így van. (Te meg depresszív vagy, az se jobb, hiába nevetsz.
3509# Gondolod, te megúsztad?! Te...)
3513# Én ebből sose fogok meggyógyulni. De azért élek!
3518# Karinthy Frigyesnek az a zseniális verse. (Jaj, kifújtad. Jó.) Karinthy tudott valamit. Valamit, amit a skizoid
3531# emberek tudnak. Leírta azt a verset, hogy „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”. Óóa. Hát ez a
3544# skizoid embernek az ars poeticája. Cssss.
3548# Húú, de brutális példák vannak itt. Mindegy.
3553# Vagy mondjam? Csak az előzőnél felejtettem el mondani (ahol a „minden jó szándék is kevés volt).
3564# Terézvárosban voltam. Minden évben táborba vittem a gimiseket. Mentünk az egyetemistákkal is, de az egy másik
3577# tábor volt. Csináltam egyszer a gimiseknek egy biciklis tábort. Volt ott egy lány, aki valami hihetetlen módon
3590# belelkesedett. Hogy fú, de marha jó!!! Addig ő nem nagyon kerékpározott, de hát ott együtt mentünk, és Velencei
3602# tó... Iszonyatosan élvezte, hogy de jó bicajozni és ő ezt tudja! Nyár végén, biciklizés közben akkorát esett,
3615# hogy olyan agysérülése lett, hogy maradandó következményei lettek, és sosem gyógyult meg. Soha. Enyhén értelmi
3628# fogyatékossá vált a súlyos agysérülés miatt. És én vettem rá a biciklizésre, hogy az milyen jó dolog.
3639# Nehéz így élni.
3641# S van még egy harmadik is. Mertek jövő héten is jönni?
3647# SZSZ verőlegény hozzám képes... (nem mondom már el).
3653# 6. Veszteségek, hiányok amelyek nem pótolhatóak. Nagyon sok minden pótolható, nagyon sok mindennel tudunk élni,
3666# kapunk dolgokat. De lesznek hiányaink, amelyek sosem töltődnek be. És veszteségeink, amelyek pótolhatatlanok.
3679# Nyilván klasszikus, amikor meghal valaki, aki fontos neked, de direkt nem ezt szeretném mondani.
3690# Az egyházközségben, ahol vagyok, (meg minden más egyházközségben is) van legalább egy olyan ember, akinek olyan
3702# neve van, amilyen név nincs is. Például a terézvárosi egyházközségben volt egy lány, aki itt szokott ülni,
3715# csak már van annyi gyereke, hogy most már a gyerekeivel ül. Úgy hívják, hogy Amina. Hát ilyen név nincs, ne is
3727# haragudjatok. Anima van, de Amina? A-mi-na? Hát jó, van, én is tudom már. (Most is azt gondolom, hogy nincs; de hát
3741# jó, hívják őt így.)
3743# Átmegyek a másik egyházközségbe. Itt meg a következő név: Mikolt. Betűzzem? M mint mi, és így megy tovább.
3755# És én hogy hallottam? Nikolt. Mint a Nikon.
3760# Mondom neki, kb. 9 éven keresztül: „Te Nikolt, Nikolt, Nikolt, jaj, Nikolt...”
3769# Ő meg mindig reagált rá. Téveszméimet elmélyítette. Egyszer valamilyen egyházi ügyét kellett intéznem, és
3781# nézem, hogy neve: „Mikolt”.
3784# Kilenc évemet kihúzták a talpam alól. Megfordult velem a világ.
3791# Találkozunk egy közösségben, és mondom neki: „Te, most döbbentem rá, hogy én úgy hívtalak, ahogy te nem is
3804# vagy. Én mindig valaki mást hívtam helyetted. Most, ahogy küldtem el ezt a papírt, derült ki, hogy nem Nikolt
3816# vagy, hanem Mikolt vagy!” És erre az ott ülő nők közül valaki fölnevetett, és azt mondja: „Há-há! Akkor
3828# most Mikolt téged kilenc évig Terinek hívhat!”
3833# Aláztak már porba benneteket?
3837# Hát komolyan, ez úgy szíven ütött. Először szíven ütött. Úgy éreztem, hogy kétségbe vonják a létezésem.
3849# Ha ez engem leTeriz, akkor...
3852# És utána elkezdtem ezen töprengeni, hogy most miért gondolom azt, hogy ez ilyen megalázó? Eljutottam egy sajátos
3865# veszteségig. Rájöttem, hogy a fene egye meg! Sose leszek nő! Hogy nem tudom kipróbálni!!! (Nem baj – mondta egy
3878# nő.)
3878# Mit gondolok magamról, az Istenről...
3882# Egyszerűen elfacsarodott a szívem. Nem... És akkor rájöttem, hogy hogyan tudom valahogy ezt a veszteséget
3894# elaborálni. A következő módon: rájöttem, hogy a Teri név pont jó lesz az én női lélekrészemnek. S elneveztem
3907# az animámat Terinek. Tehát a férfi részem Feri, a női részem Teri! És így. Na? Akkor rájöttem: ez miért nem
3919# jutott sohasem az eszembe? Hogy a női részemnek van neve! És sokkal jobba lettem azóta vele. Most meg tudom
3932# szólítani!
3933# „Te Anima vagy Amina, vagy hogy hívnak? Te mit érzel?” Nem:
3940# „Teri! Mi van?” Na? Sokkal szívesebben válaszol.
3945# És ez jó is. Ott van a föltámadás:
3949# „Ki vagy te, a kertész?” – mondja Mária Magdolna.
3955# „Mirjam”
3956# „Ó, te vagy az, Jézus!”
3958# Ugye? Ha van neve, akkor kicsit már jóban tudok vele lenni.
3965# Mit szóltok, kedves hölgyek? A férfirészeteket, amire úgy szoktatok... Nevezzétek el valahogy. De ne Ödön
3977# legyen! Van egy nagyszerű ismerősöm. Ödönnek hívják, és ő a nevéből nagyon jó történeteket tud csinálni.
3989# Tehát gyakran tart előadásokat, és mondja: „Na, Ödön...” És ahogy ezt mondja, az annyira kedves! Teljesen
4001# átírta az erről a névről való elképzelésemet.
4006# Most egy másik név nem jut eszembe. Van itt valaki, aki ismerheti?
4014# Nem Ubul, mert ez viszont egy vezetéknél.
4019# Képzeljétek el, hogy a Testnevelési Egyetemnek a Pedagógia Tanszék vezető tanárját úgy hívják, hogy Gombóc.
4031# Hát persze – hogy ne legyen annyira zsenánt – cz-vel írja. Gombócz. De szerintem így még mókásabb.
4042# „Pedagógus”. El tudjátok képzelni.
4046# Hát pedagógusnak ilyen név? Hát nincs esélye. Ez olyan, mint egy másik pedagógus barátom (csak ez a történet
4059# se felejtődjék el, meg az se, hogy miért mondtam el ezt a két történetet)... Szóval ez a „kép a képben”
4071# funkció. Azt mondja, hogy megkapta az autóját. Pedagógus volt. Az autó rendszáma Ef-A-Zé volt. Összeolvasva FAZ.
4083# Át akarja venni a rendszámot az autójával, amikor meglátja ezt, hogy FAZ-001. „Kedves uram, én pedagógus
4095# vagyok! Én messze lakom az iskolától. Ha bemegyek ezzel az autóval – ezt könyörgöm, ne! Inkább egy hónapig
4108# nem veszem át az autót, de ezt velem ne csinálják! Várjunk még egy darabig, amíg a betű ugrik. Lehetek FAQ vagy
4120# bármi... De ne...”
4122# Nem volt rajta vessző, ékezet.
4126# „Azt nem lehet!”
4128# Első nap bement az iskolába. Letette. Jött ki az ebédről. Az S betű már oda volt írva.
4138# Ezek a veszteségek. A kikerülhetetlenek.
4142# Akkor vissza. Tanított bennünket pedagógiára a tanszékvezető úr. Zseniális történeteket mondott a saját
4154# családjából. Azt mondta: „Amikor találkozom a fiammal, akkor azt mondja a kis Gombócz.”
4164# Ez olyan zseniális volt. Mindenki el tudta képzelni – a nagy Gombócz, a kis Gombócz. Gurigáznak a szobában.
4177# Tehát vannak veszteségek, hiányok, amik nem pótolhatók.
4183# Melyik része jön be? Vizuális típus vagy?
4188# Nem mondom, már elég.
4190# Mondjad?
4195# Van-e valakinek hirdetnivalója?
