2006.11.14.

A pálferi wikiből

0000# Isten hozott benneteket, szervusztok! Ma biztos, hogy befejezzük azt a témát, amit elkezdtünk, vagyis a
0009# meghitt istenkapcsolatnak a körbejárását. Legszívesebben azt mondanám, hogy tulajdonképpen ötletelünk csak
0019# azon, hogy mitől lehetne az istenkapcsolatunk valóban meghitt. És ha egy kicsit visszatekintünk, mondjuk a tavalyi
0029# évre, akkor mondhatom azt is, hogy ezt a témát tavaly kezdtük el. Azért, mert a tavalyi évet szeptemberben úgy
0039# nyitottuk, hogy elkezdtünk arról beszélgetni, hogy mi történik akkor, amikor egy pici lány hazamegy az
0048# óvodából. Talán erre emlékeztek. És aztán, ha a hitünk a tapasztalatba tud ágyazódni, akkor az a hit élő és
0058# eleven tud lenni.
0060# Ha csak okoskodásokba kapaszkodunk bele, annak egyszerűen különösebben érzelmi hatása nincs ránk. És
0067# aminek nincsen ránk érzelmi hatása, az körülbelül annyit is ér. És ezért aztán, amikor a tavalyi évben arról
0076# beszéltünk, hogyan lehetne az istenkapcsolatunk élő és eleven, tulajdonképpen ez a téma annak a folytatása. Mert
0085# ahogyan lehet élő és eleven egy szoros kapcsolat, lehet élő és eleven a maga módján egy függőségi viszony,
0093# ilyen értelemben nem akarunk megelégedni azzal, hogy az istenkapcsolatunk egyszerűen csak élő és eleven legyen.
0102# Hanem szeretnénk, hogy ez az istenkapcsolat meghitt is legyen. És engem tulajdonképpen nagyon izgat, érdekel ez a
0110# téma. Sehol sem olvastam még arról, hogy „a meghitt istenkapcsolat”. Mindenféle más megközelítésben
0118# hallottam erről.
0120# Szerintem jól járunk, hogy ezen tudunk töprengeni. Úgyhogy egy gyors ismétlés: istenkapcsolatom által
0130# ismerem meg magam. Kettő: személyes imaélet tabuk, illem, szégyen, prüdéria, szorongás nélkül. Három: Szeretem
0141# magam, és meg tudok bocsátani magamnak és Istennek. Négy: a kapcsolatom élő a jelenben is. Öt: elfogadom Istent
0153# és a teremtett világot hibáival együtt. Hat: elfogadom, hogy Isten mondhat nemet is. Hét: az Istennel való
0164# kapcsolatomat folyamatnak tekintem, amely átível az egész életemen. Nyolc: erkölcsös életvitelre törekszem,
0175# amelynek sarokpontja a hitelesség, vagyis hűség
0180# a legmélyebb önmagamhoz. Kilenc: meghitt helyzeteket teremtek az Istennel való kapcsolathoz. Tíz: testemet az
0188# istenkapcsolat részévé emelem, illetve teszem. Tizenegy: Istennel szemben nem élek a hatalom eszközeivel.
0197# Tizenkettő: belátom, hogy az istenkapcsolat nem old meg minden nehézséget az életemben, és ezt nem is várom
0205# tőle. Majd a végén megkérdezem, ki bírta ezt most lejegyzetelni. Annak hozok csokit legközelebbre. Tizenhárom:
0214# Megfáztam, képzeljétek! Tudom, hogy ez egy nagyon fontos információ nektek. Ez csak… nem, a tizenhármas nem,
0223# hogy megfáztam, azt ne úgy írjátok. Hanem hogy mondok két mondatot, és szipogok egyet. Most hallom, úgyhogy ezt
0232# nézzétek el nekem. Mert különben két mondatonként ki kéne fújni az orrom. Az sokkal lassabb.
0240# Ez egy kicsit gusztustalanabb, viszont praktikusabb. Az első sornak megengedjük, hogy félidőben
0249# hátraüljenek. Majd legközelebb valami védőfelszerelést osztok szét. Tehát tizenhárom: (jaj, ez a mondat. Hogy
0260# tudok ilyen mondatokat írni…) merem tudatosítani, és reflektálok az antropomorfizáló törekvéseimre és a
0271# vallási egyoldalúságaimra. Hát, ha ez jelentene is valamit… Tizennégy: vállalom az Istennel való kapcsolatból
0282# fakadó kockázatot, és nem akarok mindenáron biztonságban lenni mellette. Tizenöt: elfogadom a fájdalmat és a
0293# szenvedést mint a kapcsolatunk fejlődésének velejáróját. Tizenhat:
0300# a meghittség nem szívja föl Istent mint transzcendenst vagy teremtőt. Ugye: „annyira jóban vagyok az
0310# Istennel, olyan jól eldumcsizunk mostanában”. Hát jól van, jól van, azért néha le is térdelhetnél…
0319# Tizenhét: tudatosítom és megnevezem az istenkapcsolatom minőségeit. Vagyis, hogy a meghittség nem egyenlő a
0330# misztikával, szenvedéllyel, függéssel, személyességgel, közelséggel, szoros kapcsolattal, erős vonzalommal,
0341# vággyal, gondoskodással, biztonsággal, szerelemmel, egyesüléssel, nyitottsággal, romantikával, hangulattal. Ezt
0352# már kívülről ismerjük. Tizennyolc: Istennek felnőtt gyermeke is akarok lenni.
0360# Nem csak gyermeke, hanem felnőtt. És ez iszonyú nehéz, bele fogunk dögleni. És akkor tizenkilenc, itt
0380# hagytuk abba: elég időt és energiát szánok a kapcsolatra. Ugye ez volt az utolsó? Azt hiszem, elég időt és
0402# energiát szánok rá. Ugye Coelho… Tényleg, nemsokára itt lesz a fazonja, vagy mije,
0420# az idénye. Hát hó. Coelhó. Ugye pleni sunt coeli, ugye az égből a hó, Coelhó. Nagyon szép neve van. Úgy
0432# lehetne fordítani, ez egy latin szó, égből a hó. Na, gyönyörű. Most elolvasok egy könyvet tőle, ilyen szép
0445# neve van… Na, jaj, Feri. Tehát. Ugye ismerjük ezt: Tizenegy perc. Hát, lehet, hogy tizenegy perc alatt le lehet
0458# zavarni egy numerát. Lehet. De az istenkapcsolathoz kevés a tizenegy perc. Kevés. Megállok, szexualitás. Ugye
0471# erről beszéltünk bőven? Hogy amikor valaki a meghittséget összetéveszti
0480# a közelséggel. És a legnagyobb illúziója a közelségnek a szexuális kapcsolat. És hogy milyen sokan, sokan
0488# állandó csalódásban és kiábrándultságban leledzkednek. És ugye, hogyha valaki nem ébred föl, hogy a
0497# közelség (beleértve a szexuális közelséget) önmagában nem meghittség, ezek a mi barátaink meg testvéreink
0505# szokták akkor „talán lehet, hogy hármasban kéne csinálni, talán akkor jobb kezemen is egy közelség, bal
0514# kezemen is”. Ilyen teljes közelség: előttem is közelség, mögöttem is közelség, hát ez a legtutibb. S ugye
0523# akkor ez se jön be, és nem érti: „hát már négy oldalamon egy nő van, hogyhogy nem érzem az intimitást?
0532# Mindenhol nők, és hol van az intimitás? Hát akkor biztos hiányzik valami szexuális segédeszköz…
0540# Valami trágya vagy tárgy, vagy mi...”. Eszembe jutottak mondjuk kis óvodások. Képzeljük el. Azért egy
0550# normális óvodás már tud szerelmes lenni, nem? Öt éves, és beleszeretett mondjuk az óvónénibe. Ez is egy
0560# verziója. Olyan is lehet, hogy hat éves, és beleszeretett az ötéves Rozikába. Na és akkor, amilyen normális,
0571# most képzeljük el ezt a hatéves gyereket. Ábrándozik: „Ó, ó, a Panni néni! Elveszem feleségül. Egy meghitt
0582# viszony! Csak még egy-két segédeszközhöz kell hozzájutnom addig, mert a nélkül meg nem megy. Ez nem lehet.”.
0593# Elképzelek egy óvodást, aki szexuális segédeszközökön fantáziál.
0600# Hát ez elég nehezen megy. Jó a fantáziám, de ilyet nem nagyon birok elképzelni. Szóval azt akartam csak
0609# mondani, hogy amikor valaki még mindig nem ébred föl, és még mindig nem ébred föl, hát az intimitásra vágyik
0618# szerintem. Csak fogalma sincs, hogy a szexualitás vagy a szoros kapcsolat önmagában ezt nem hozza meg. Most én
0628# marhultam meg hülyéskedtem ezen. Nem hinném, hogy kizárólag morális megközelítésből kellene erről beszélni
0638# vagy ilyen prűden, hogy állandóan hujjogni kéne a papoknak: „és olyan emberek is vannak, akik hű…”. Hát
0647# jól van, vannak. Szegény, ez az ő baja, hát nem? Még nyomorultabb. Húsz: (ez az eszméletlen sok papír, hát mit
0657# kell ennyi papírt összeírni…)
0660# felelősséget vállalok, és kölcsönösség jellemez minket. Felelősséget vállalok Istenért. Hát,
0668# érdekes. Ő felelősséget vállal értem, ez tuti, de hogy én is őérte! Azt is mondhatnám, hogy Isten úgy is rám
0678# bízta magát, hogy ő úgy akar személyesen jelen lenni ebben a világban (nem csak okos gondolatok formájában),
0687# hogy az én személyemen keresztül szeretne megtestesülni, és személyesen jelen lenni. Ha az Isten ezt bízta rám,
0697# hogy az én személyemen keresztül tud személyesen jelen lenni, akkor én nyugodtan vállalhatok felelősséget az ő
0707# jelenlétéért. Akkor ez rajtam is múlik. Akkor, ha azon panaszkodom, hogy Istent még soha senki nem látta, miért
0717# nem jön el? Hát, lehet,
0720# hogy nagyon kevés ember vállalja azt a felelősséget az Istenért, hogy az ő személyén, az ő testén
0729# keresztül az az Isten meg tudjon jelenni. Van egy nagyon szép mondás: ha én egy lépést teszek Isten felé, Isten
0739# ezret lép felém. Ez engem nagyon szokott bátorítani meg vigasztalni. Igen, ez azt jelenti, hogy mi kölcsönösen
0749# akarunk egymással mélyebb kapcsolatra jutni. Kölcsönösen. Én is felelősséget vállalok a kettőnk
0758# kapcsolatáért, nem csak őtőle várom ezt. Nem csak neki kell állandóan jönni, hanem én is folyamatosan megyek.
0769# Néha érezhetem azt, hogy most én megyek, és ő meg egyáltalán nem megy. De hát ez minden rendes kapcsolatban van,
0779# nem?
0780# Hogy néha nálam találkozunk, néha meg nálad. Néha te főzöl teát, néha én. Hát ez elég normális így.
0795# Tehát itt megint valami, megint a kapcsolatainkból. Hogy mondjuk hazamegy a férfi, meg hazamegy a nő a munkából.
0812# Mert a nő nem várja a férfit, ő is dolgozik. Mind a ketten fáradtan hazamennek a munkából. A férfi rögtön
0828# kiszúrja, hogy a nő azt a rohadt tejet már megint nem rakta vissza a frigóba.
0840# Mert mindig csak iszik. Természetesen a nő is nemhogy fölismerte, hanem elbotlott a férfinek a rohadt büdös
0853# cipőjében, amit meg a férfi nem képes a helyére rakni, amit a nő már vörös mázzal kijelölt a padlón.
0865# Mindenkinek vannak gyöngéi. Mi történik ilyenkor? Hát azon túl, hogy egy szokásos este kezdődik a
0876# házaspárnál, valami olyasmi, hogy a férfi azt mondja: „egyszerűen hihetetlen, hogy azt a rohadt tejet nem bírod
0890# berakni abba a rohadt frigóba, te rohadt!” Mire a társa azt mondja, a feleség:
0900# „tudod mit, pusztulj meg, ahol vagy! Te is olyan hülye vagy, mint a cipőd! Az se áll sehogy se.” Ennek
0912# vannak finomabb verziói, kicsit. Nem hiszem, hogy nagyon elvetettem volna a sulykot. Bár, tudjátok, meghívtak…
0925# Családkonferencia. Egy évben egyszer. Egyházi program. Ó, hát nagyon jó téma volt: miért nem örülnek néha a
0938# szülők annak, hogy a gyerekük megházasodik? Erről kellett beszélni. Tök jó téma, nem? Bizony, néha nem
0950# örülnek. Miért nem örülnek? Mert a fiatalok házasságkötése veszteséget is jelent.
0960# Ilyen egyszerű. Hát minden változás veszteséget is jelent. Na, erről beszéltem. Ezt a szép mondatot egy
0971# órán keresztül mondtam, nagyon ügyesnek bizonyultam. És aztán komoly kritikát kaptam. Elárulom nektek: „Feri
0983# atya, ezt mondta egy neves valaki: neked annyira szélsőségesek a példáid”. Szerintem meg nem. Én ismerem az
0995# életet. Na, szóval, tehát megy a balhé, most akkor hogyan lehetne itt valahogy az intimitás felé menni? Nyilván
1008# úgy, hogy én hajlandó vagyok kettővel mélyebbre ereszkedni. Bekapcsolni a zenét, az kicsit hangol. S utána
1020# azt mondani, hogy „Jaj, ne haragudj rám, megint ideges és feszült voltam, ahogy hazajöttem. Tök
1028# fölösleges volt fölszívnom magam. Különben is, ahogy kifejeztem magam, hát az elég gagyi volt.”. Mondjuk. Ez
1038# azt jelenti, hogy a kettejük közötti intimitásnak a titka, hogy az egyik hajlandó mélyebbre menni saját magában.
1048# S akkor itt van a ziccer, ő már mélyebbre ment, a másik még följebb van. Ugye van két verzió. Az egyik: hol van
1057# a palacsintasütő? Adunk neki, harc! A másik? én is mélyebbre megyek, és azt mondom: „Látod, te voltál ma a
1067# nyerő, te mertél először kezdeményezni egy mélyebb találkozást. Én nem bírtam volna. De rendes vagy!
1076# Tulajdonképpen jó, hogy megházasodtunk.”.
1080# Na, most mit szóltok, három perc alatt hova el lehet jutni?! Szóval azért akartam csak ezt elmondani
1089# egyrészt, mert hogy a meghittség nem csak a kapcsolat titka, hanem annak a titka, hogy mi ketten hajlandók vagyunk
1099# ezt kölcsönösen, állandóan megtenni, mélyebbre megyünk önmagunkban. Ami mindig azzal fenyeget, hogy az
1109# önazonosságunkat elveszítjük. Mert ebben az esetben mi a nőnek mondjuk az elképzelt önazonossága? Az, hogy nekem
1119# mindig igazam van. Vagy az, hogy a férjem egy lusta disznó. És én azt gondolom, hogy nekem most igazam van, és én
1130# látok jól. És a férjem nem lát jól. Ahhoz ezt az önazonosságomat el kell engedni. Azért az nem könnyű.
1140# Na, még két érdekes dolog. Emlékeztek, múltkor mondtam azt, hogy amikor Jézus kemény dolgokat mond, az
1151# mindig egy realitás. Nem fenyegetés, nem megfélemlítés, hanem egy realitás. És akkor most nézzünk meg itt egy
1163# példát! Hogy mondjuk azt olvasom a Szentírásban, hogy aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül. Aki nem hisz,
1174# elkárhozik. Hoppá! Elég durva, nem? Ó, most belehúztam a lecsóba. Most hogy jövök ki innen? Meg ti! Na. Ne vedd
1186# el az élét a szavaimnak, te! Mit jelent akkor ez? Próbálok egy gondolatmenetet elmondani. Az intimitás a szeretet
1199# része.
1200# Erről már beszéltünk. Elképzelhetetlen meghittség, szeretet nélkül. De mi a szeretetnek a föltétele?
1209# Hát a bizalom. Bizalom nélkül nem tudlak szeretni. A bizalom pedig azt jelenti, hogy én hajlandó vagyok
1219# önmagamból kilépni, és kockáztatni. Ha nem lépek ki magamból, és nem kockáztatom az önazonosságomat, akkor
1229# sosem foglak tudni szeretni, nem jutok el hozzád, és ennek hiányában nem lesz köztünk meghitt kapcsolat. Ez azt
1240# jelenti, hogyha én sosem lépek be a bizalom világába, akkor igazából sosem tudlak igazán szeretni, aminek az lesz
1251# a következménye, hogy köztünk meghittség nem jön létre. Egyszerűen nincsenek meg a feltételei.
1260# És ahol az ember nem mer belépni a bizalomnak a világába, ahol önmagát kockáztatja, az ilyen ember
1268# szerintem a kárhozatban él. Ez a pokol az ember számára. Ez olyan pokolszerű élmény, hogy képtelenek vagyunk egy
1278# meghitt kapcsolatra, aminek föltétele a szeretet, aminek föltétele az önmagamból való kilépés, aminek
1287# föltétele a bizalom, hogy a legesztelenebb dolgokat tesszük meg azért, hogy valamit csináljunk vele, hogy ezt
1296# enyhítsük. Még képesek vagyunk szexboltban különböző eszközöket is vásárolni. A legképtelenebb
1305# hülyeségekkel tesszük tönkre az életünket csak azért, mert valahogy vágyunk valamire, amiről nem tudjuk, hogy
1314# hogyan lehetne elérni. Ezért aztán, mikor Jézus azt mondja,
1320# „testvérem, aki nem hisz, elkárhozik”, akkor ez nem egy fenyegető mondat, hogy „Kivárom, hogy katolikus
1332# leszel-e, és ha nem, először küldöm Szent Pétert, ő majd elviszi a balhét, én meg dörzsölöm kezeim. Én
1345# megmondtam.”. Hát ki a fene hisz egy ilyen Istenben? Hát senki. Amikor Jézus azt mondja, „aki nem hisz, az a
1358# kárhozat fia”, akkor egy realitást írt le. Egyszer jött hozzám egy asszony, a következőt mondta: „Te Feri, te
1372# itt beszéltél a bizalomról… tudod, ahogy erről beszéltél, és
1380# mondtál néhány történetet, én rájöttem, hogy életemben talán csak egy-két pillanat volt, amikor én a
1388# lábamat kidugtam a bizalom világába. Talán ennyi történt össz-vissz egész életem során. Néhányszor kidugtam
1397# ebbe a világba a lábam.”. Ez egy ötven éves hölgy, házasság, gyerekek, minden az életében. Húha. S akkor ezt
1405# hadd kössem össze egy másik dologgal, amiről megint csak beszéltünk, hogy az istenkapcsolat folyamat. Ugye ha az
1415# istenkapcsolat folyamat, ez tulajdonképpen mit jelent? Egy bizalmi viszonyt. Ha nem folyamat, akkor az történik pl.,
1424# hogy hát élem az életem, esetleg még hazudok is magamnak, hogy jaj, nekem nagyon jó a kapcsolatom az Istennel, tök
1434# jóba vagyunk, szoktunk dumcsizni. Lehetséges, és akkor jön egy nehézség,
1440# s akkor fölkiáltasz az égre: „Jaj, Uram, segíts nekem! Ne hagyj el!”, nem tudom, valamit kérsz tőle. Mi
1449# ezzel a helyzettel az alapvető nehézség? Az, hogy ezzel a kéréseddel, mondatoddal valahogy odafordulásoddal még
1459# nem léptél be a bizalom világába. Még nem vagy ott. Sőt, inkább azt lehetne mondani, még három lépéssel
1469# odébb vagy. Kérsz az Istentől valamit, de közben az van benned, hogy vagy megadja, vagy nem. Amikor valaki nem
1479# lépett be ebbe a világba, akkor igazából állandóan azt kockáztatja, hogy minden ilyen helyzetben csalódni fog.
1489# Nem azért, mert az Isten esetleg nem adja meg, hanem azért, mert nincsen ebben a világban bent. Hanem kívül van
1499# rajta.
1500# Nem tudom, hogy ez érthető-e. És akkor a másik, amit nagyon szerettem volna, hogy kölcsönös kapcsolat
1509# Istennel. Lehet, hogy nektek is van hasonló élményetek, mint nekem, hogy mikor én néha megköszönök egy-egy
1519# dolgot az én Istenemnek, akkor ő gyakran azt mondja: „Jól van, Feri, jól van. Tudod mit? Azt, amit én adtam
1529# neked, azt egy embernek add vissza! Nagyon köszönöm, hogy megköszönted nekem, tök ari vagy, bírlak, jóban
1539# vagyunk, de légy szí’ ne fuss most már még három kört körülöttem, hanem keress valakit, akinek ezt tovább
1549# tudod adni.”. Az Istennek ez nem tudom, ilyen heppje. Ezt valahogy így szereti mondani, nekem legalábbis.
1560# Ezt a lélektan úgy hívja, hogy szublimálás. Mondom itt a példát. Annyira jó lenne az Istent viszont
1571# szeretni, és egy ilyen meghittségben elandalogni mellette. Isten pedig azt mondja, „tudom, hogy neked tök jó
1584# velem. Most akkor azt, ami itt benned megszületett, ezt add át másoknak! Ne felém, másoknak.” Úgy tűnik nekem,
1598# hogy a fejlődésünknek az egyik kulcsa éppen ez a folyamat. Mondjuk képes vagyok megszeretni egy kisgyereket. De a
1611# kisgyereknek nem én vagyok a szüleje. Hát van egy kislány, tudjátok!
1620# Mikor a pöttyökkel misézünk, ők is miséznek. Van egy kislány, hát olyan aranyos és drága, hogy sokszor
1629# legeltetem rajta a szememet. Olyan drága az arca, hogy egyszerűen hihetetlen. De hát nem az enyém. Nagy veszteség.
1640# És tudjátok, egy csomószor ötleteltem ezen, hogy hogy tudnám én kifejezni e felé a kislány felé, hogy annyira
1650# drágának tartom, meg annyira szeretem. Hát szeretem… mit szeretek rajta? Na, annyira jó érzéseket kelt bennem,
1660# hogy csak no. És akkor rájöttem arra, ennek a kislánynak megvan az apukája, az anyukája, a testvérei, meg minden.
1671# Feri, te nem kellesz oda! Ez egy tök jó érzés, egy nagyszerű érzelem, ami benned keltődött.
1680# Hogy ennek kapcsán eljátszottam azzal a gondolattal, hogy ó, ha nekem ilyen kislányom lenne! Hát azért már
1690# érdemes lenne. Na. S akkor kicsit kotlok ezen a gondolaton, s akkor rájövök, hogy majd hülye leszek én ezeket a
1702# bennem föltámadt érzéseket és érzelmeket szégyellni, eldugni, meg nem történtté tenni, mit tudom én, mit
1712# csinálni vele. Hanem mindannak, ami most bennem előjött, találjam meg a „tárgyát”. A tárgy idézőjelben,
1723# ugye a lélektan szokta mondani. Keressem meg azokat az embereket, akik felé megfelelő keretekben ez a szeretet
1734# tovább tud menni. Na, ezt nevezzük szublimálásnak.
1740# Hát ez a zene, tudjátok… Ezt a zenét kéne szublimálni valamivé, mondjuk csenddé. Vagy nem tudom, na. Ja,
1751# tudjátok, függő embereket szokták azzal gyógyítani, pszichiáterek szokták alkalmazni ezt terápiaként, hogy az
1763# illető függő képtelen a kölcsönös kapcsolatra. Függő kapcsolatra képes, de egy meghitt, szabadságon alapuló,
1775# kölcsönös, egymást tisztelő kapcsolatra nem képes. Szokták mondani, nem? „Ide figyelj, először is vegyél egy
1788# növényt. Gondozd fél évig. Ha kibírta, jöhet a tengeri coca. Ha a tengerimalac is kibírja, jöhet egy férfi.
1800# Vagy egy nő. Tehát addig, ameddig az összes növény kipusztul nálad, hát, rád van bízva... Ez ismerős
1812# nektek? Veletek is megtörtént? Én egyszer egy egész anyósfül-garmadát döglesztettem meg. Később olvastam ám,
1826# hogy az anyósfül olyan igénytelen növény, hogy teljesen gondatlan gazdáknak is ezt ajánlják. Úgyhogy ez az a
1840# növény, amikor egy évre lecsuknak valakit a börtönbe, s hazamegy, és így minden szétrohadt, az anyósfül meg…
1854# Én ezeket is kipusztítottam. Ezért lettem pap.
1860# Nem nagy dolog az önismeret. Na, huszonegy: akkor az istenkapcsolatomban adjak teret a játékosságnak. Ó, hát
1874# a pöttyökkel való mise! Az remek alkalom erre. Te is meg vagy fázva? Szegény. Elmondok egy történetet,
1888# szokásomtól eltérően. A történet egy családról szól, szokásomtól eltérően. Apuka, anyuka, kisfiú. A
1901# történet mondjuk játszódjon az Egyesült Államokban. Azért játszódjon ott, hogy jól tudjunk rajtuk röhögni.
1915# Hát, milyen hülye amerikai család,
1920# bezzeg mi! No. Apuka, anyuka és a gyerek elmennek kajálni, és jön a pincér. Pincér megkérdezi: „Kedves
1931# édes anyuka mit kér?”. Elmondja. „Apuka mit kér?” Elmondja. „Hát te, kisfiam, mit kérsz?” „Big Mac.”
1943# Erre az anyuka közbeszól: „Nem, nem. Hasábburgonyát kér rántott hússal, káposztasalátával, ásványvízzel
1955# (enyhén buborékossal).”. A pincér úgy tesz, mintha semmit nem hallana abból, amit az édesanya mondott.
1967# „Ketchuppal kéred, vagy majonézzel hozzam a Big Mac-et?” A gyereknek fölcsillan a szeme. „Mind a kettővel!”
1980# A szülők köpni-nyelni nem tudnak, ugyanis a pincér ezzel az információval elviharzik. Ezért aztán a gyerek
1995# jut szóhoz, s a következőt mondja: „Láttátok? Ez a pincér azt hiszi, hogy én tényleg vagyok!”. Hm.
2009# Huszonkettő: amikor rábízom magam Istenre, az nem jelenti azt, hogy az akaratom, vágyaim, a személy-voltomat
2024# föladom. Odaadhatom szabadon, de nem adom föl. Az akaratomat nem béklyóba kötöm, hanem addig dolgozom magamon,
2040# míg meg nem tanulok egyet akarni Istennel. Ez nehéz! Gyomros. Ha van alkalmam papokat, apácákat,
2058# szerzeteseket, szőrzeteseket lelkigondozni, és miután van egy-két vakmerő ember, aki el mer hozzám jönni, még a
2080# papfajtából is, meg a szőrzetesből, igen-igen tanulságos az, hogy milyen sokuknál alapmotívum az,
2100# hogy azt gondolják, hogy akkor lesznek jó szerzetesek, jó papok, illetve, hogy az az alapmotívuma sok esetben
2110# az ő döntésüknek, hogy lemondanak magukról. Az összes szükségletükről. Ennek a hátterében rengeteg minden
2119# lehet. És komoly munkába kerül az, hogy egyáltalán ő aztán fölismerje a saját szükségleteit. Ha valaki
2129# fölismeri a saját szükségleteit, ha a testét az istenkapcsolat részévé emeli, ez azt fogja jelenteni, hogy az
2139# istenkapcsolatnak az a háboríthatatlan nyugalma megszűnik. Az többé nyugodt kapcsolat nem lesz. Ahol én mindig
2149# automatikusan belátom Isten akaratának a felsőbbrendűségét, vagy, hogy hát ő természetesen jót akar nekem.
2158# Hát persze,
2160# ezt beláthatom itt a fejemben, és a gyomrom meg tiltakozik ellene. Nem akarnád máshogy azt a jót? Úgyhogy ne
2171# adjátok fel az akaratotokat! Hát akkor mi lesz veletek? Ilyen Mikrobi vagy mi? Huszonhárom: istenkapcsolatban teret
2184# adok annak, amihez kedvem van, amire vágyom. Ami igazodik a szükségleteimhez, amiben tudok önfeledt vagy
2195# szenvedélyes lenni, vagy amiben átélem, hogy természetes vagyok. Tehát szenvedélyes, önfeledt, természetes,
2207# kedvem van hozzá. Ezeket nem szoktuk az istenkapcsolat alapelemeinek tartani, pedig kellene. Igen gyakran, amikor
2219# valaki
2220# eljut oda, hogy már semmi kedve nincs imádkozni, vagyis mindnyájan többé-kevésbé… Ugye, ahogyan a
2230# Bizottság együttes megénekelte: bestia, bestia, látlak, hogy zsezsegsz. Ó, az istenkapcsolat, imaélet! Ugyan,
2241# ugyan. Unjátok. Tisztelet a kivételnek. Na, most, amikor valaki eljut oda, ami szerintem természetes, hogy megunod
2253# azt a meghittséget egyáltalán nem tartalmazó fölszínes istenkapcsolatot, ami eddig volt, hát akkor milyen kedved
2265# volna imádkozni? Miért, becsöngetsz a házmesterhez minden reggel meg este? „Megjöttem a munkából!” „Hülye
2276# vagy, vagy mi?” Szerintem mindnyájan
2280# el tudunk menni úgy dolgozni reggel, hogy ezt nem közöljük a szomszéddal. Hát ez megy nekünk egyedül is,
2287# ugye? És akkor ez úgy kerül át a paphoz, hogy „elfelejtem a reggeli imádságot, valahogy úgy mindig
2294# elfelejtem”. Hát én se csöngetek be a szomszédhoz, igaz nincs is. Tehát egy meghitt kapcsolat, hát ha én…
2302# Most valami filmet láttam, de csak ilyen pár percet, de jópofa volt az a pár perc. Valami olyasmi volt, hogy a
2310# férfi alszik, a nő meg talán mindig akar neki valamit mondani, és akkor így nézi. És amikor reggel fölébred,
2318# akkor látszik egy ilyen szép... Úgy van a kameraállás, hogy csak a nőt látod, és tudod, hogy a férfi mellette
2326# van, és azt látod, a nő fölébred, és nagyon jó a színészi játék, mert hogy a nő fölébred, rögtön lehet
2334# tudni, hogy az első gondolata a férfi. Miközben a férfit nem látod a képen.
2340# Hát ha nekem Istennel ilyen kapcsolatom van, akkor mit lehet ezen elfelejteni? Hát amikor fölébredek, eszembe
2351# jut. Alszol még? Mi van veled? Napot fölnyomtad? Szóval, ha már így teljesen beleuntál ebbe a huszonöt éve a
2363# szomszédnak elmondom, hogy hogy vagyok verzióba, meg bemegyek a szomszédhoz, és elmondom, hogy mit éltem át ma,
2375# és mit köszönök neki, hát ezt nem is értem. A szomszédnak mit köszönsz? Na, akkor az első kérdés. Most
2387# hagyjuk ezt az egész imatörténetet. Mihez van kedved? Ezt az egyet kérdezd meg magadtól! Mit csinálnál végre
2399# szívesen?
2400# S onnan lehet akkor elindítani egy imaéletet vagy egy istenkapcsolatot. Az, hogy mit kéne… az összes hajam
2417# égnek áll. Látjátok? Hajat kéne mosnom. Elfogyott a WU2, az a baj. Tényleg, a WU2 megújult. Sokkal jobb, mint
2434# volt. Ajánlom. Szebb dobozban van, meg minden. Azt kenem a hajamra, a dobozt. Szóval… hol jártam? Ja igen, hogy
2452# mitől áll föl a hajam. Na, szóval jön valaki,
2460# s akkor azt mondja: „tudom, atya, hogy többet kellene gyónnom, többet kellene imádkoznom, de ez semmi ahhoz
2471# képest, hogy a Szentírást is többet kellene olvasnom”. Hát ez az a három mondat, amivel semmit se lehet
2482# csinálni. Dobd már ki az ablakon ezt! Mihez van kedved? Vagy van-e számodra az Istenben bármi is, ami csak egy
2493# kicsit is vonz? Hát mert ha nincs, ha nem vonzó… Hát ez olyan, mint hogyha minden nap le kellene gyűrnöm valami
2505# kaját, amit utálok. Én például utálom a kefirt. És mikor gyerek voltam, voltak olyan orvosságok, amiket kefirrel
2517# kellett bevenni, vagy mivel.
2520# Ú, én sose gyógyultam meg! Nincs az a pénz! Szóval, hát hogy vonzó-e egy kicsit? Mikor egy vasárnapi
2531# szentmisén, az egy tipikus helyzete a kölcsönösségnek. Adok-kapok. Mi az, amit adok? Ha én dumálok, te meg
2543# hallgatsz. Nagyon kényelmes helyzet. Mi az, amit te visszaadsz? Hát az arcodat. A papnak a drámája, hogy én látlak
2556# titeket. Mert az hagyján lenne csak, dumálok, de ott ültök velem szemben. Tehát ez elég durva visszajelzés. Most
2569# ezt miért mondom? A szenvedély miatt. Hát azért, tudjátok, lehet ám látni, hogy aki mondjuk
2580# vasárnap reggel, mondjuk a Terézvárosban voltam káplány, hogy akkor mondjuk a reggel rákoskeresztúri hét
2588# órai mise… Ugye arról ne is beszéljünk? Azért, tudjátok, eléggé ordít, hogy mondjuk egy reggel hétkor
2597# mindjárt jön a roráte. Hoppá, hoppá. Azért’ egy durvább. Mondjuk egy reggel fél hetes, hatos roráte mise!
2606# Azért ott lehet látni, hogy kinek az istenkapcsolatában van csak egy kicsi szenvedély is. Most komolyan, én
2615# egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy milyen lehet az, hogy az istenkapcsolatomban a szenvedélynek egy szikrája
2625# nincs, de ott vagyok minden vasárnap a misén. Ezt én egyszerűen nem bírom elképzelni. Hogy az milyen lehet. Hát
2634# ezeknek az embereknek valami vallási Nobel-díjat kéne alapítani.
2640# A mazochizmusnak egy… Tényleg, tehát valami, egy ilyen pszeudo szentté avatást kéne nekik. Huszonnégy:
2654# elköteleződöm. A huszonnégyes pontot azért szeretem, mert most el tudok mondani valami szerintem fontos dolgot. Az
2670# elkötelezettség a személyesség föltétele. Ez alatt azt értem, hogy többé-kevésbé mindnyájan – erről
2684# tavaly sokat beszéltünk – sérültek vagyunk. Többé-kevésbé sebzettek vagyunk. Ez mit jelent? Hogy nem nagyon
2700# tudjuk egymást személynek tartani. Nem tudjuk. Egy sérült ember kötve van a hiányaihoz, a szükségleteinek
2710# a görcsös beteljesítéséhez, ahhoz, hogy mindenképpen találjon valakit, aki ővele jót tesz, és őt szereti,
2721# mert a nélkül ő most nem tud létezni. Mindnyájan többé-kevésbé sérültek vagyunk, a hiányaink motiválnak.
2731# Ennek a következménye az, hogy hiába van itt mondjuk a Terike, én nem tudom őt személynek látni. Annak
2742# arányában látok valakit személynek, aminek arányában én szabad vagyok itt bent. Különben Terike egy eszköz.
2753# Eszköz ahhoz, hogy hozzon nekem almás pitét. Szokott. Hogy ő valami
2760# szükségletemet, kielégítse, ami nekem tök jó. Minél sérültebb vagyok, annál inkább te mindig csak
2768# eszköz vagy ahhoz, hogy én valahogy életben maradjak, meg ne gyógyuljak, ne változtassak magamon, hanem csak
2778# valahogy ezt a sebzett életet valahogy továbbvigyem. Ezért aztán szerintem nagyon nagy bátorság kell annak a
2788# fölismeréséhez, hogy miközben azért többé-kevésbé rendes emberek vagyunk, egymást állandóan kisebb-nagyobb
2797# mértékben használjuk és fölhasználjuk a saját igényeinkre, szükségleteinkre. Állandóan hajlamosak vagyunk
2806# birtokolni, manipulálni, befolyásolni, ezer dolgot tenni, ahol te eszköz vagy. Végül is az elkötelezettség az
2816# igazi remény arra, hogy végre valaki
2820# ne eszköz legyen, hanem személy. Ugyanis amíg a középpontban én vagyok, és az én szükségleteim és
2828# hiányaim, tulajdonképpen mindegy, hogy ki vagy te. Akkor nem olyan izgalmas egy életen keresztül házastársi
2838# kapcsolatban lenni. Minek? Hát ha én a hiányaimból élek, és azt akarom, hogy valaki beteljesítse, akkor nekem
2848# olyan valakire van mindig szükségem, aki ezt megteszi, nem pedig egy társra. Nagyon sok ember tehát, aki nem
2858# köteleződik el, valójában azért sem köteleződik el, mert közben indirekt módon azt mutatja, hogy neki a
2867# hiányai betöltésére eszköz-szerű lényekre van szüksége. Ezért ő mindent ennek fog alárendelni. Válogat, és
2877# lecseréli az öregecskedő férjét.
2880# Az is tud öregecskedni, vagy mit csinálni… A férfiak is bármire képesek. Ez az, amikor én
2888# elköteleződöm. Akkor tulajdonképpen annak a föltételét teremtem meg, hogy legyen egyvalaki, akire próbálok
2897# személyként tekinteni. Valaki, akit megpróbálok azon a határon túl is szeretni, vagy rá igent mondani, amikor
2907# már az én aktuális szükségletemet nem tudja kielégíteni. És ez minden házastársi kapcsolatban megtörténik.
2917# Meg az istenkapcsolatban is megtörténik. Hogy én kérek valamit, és Isten azt mondja, hogy tididididididiii… Akkor
2927# válik el, hogy én az ajándékot szeretem, vagy az ajándékozót. Hát milyen istenkapcsolat az?! Akkor jóban vagyok
2937# vele, ha kapok valami. Ezért
2940# állítva állítom, hogy az elkötelezettség a személyességnek kerete, föltétele. Ezzel akkor most
2949# befejeztem az istenkapcsolaton való ötletelésemet, hogy hogyan lehetne az egy meghitt kapcsolat. Ezért egy illúzió
2961# nem elköteleződni Isten mellett, de közben várni, hogy ő majd minden szükségletemet betölti. Ezek abszurdumok.
2973# Az Isten nem azzal bizonyítja, hogy isten, hogy őt eszközként használhatom. Ez az én illúzióm róla. Hű, de sok
2985# idő van. Bírjátok még? De jó lenne kifújni az orrom! Látjátok, a szükségleteimről lemondok értetek! Holnap
2996# meg lesz egy homloküreg-gyulladásom.
3000# Na, most mit is csináljak? Fújjam ki az orrom? Ez jó ötlet, tényleg. Colát is igyak?
3060# Úgy beszéltünk az intimitásról, mint aminek az ellentéte a függés. Csak hogy a helyzet annyiban bonyolult,
3069# hogy ezt a fejünkben könnyen belátjuk, vagy megértjük, de mindenki, akinek van hajlama függő helyzetekben lenni,
3078# a kapcsolatokban függeni, ilyen, vagy olyan oldalról, az ezt a helyzetet intimitásként fogja átélni, vagy azt
3087# fogja gondolni, hogy ez intimitás. Nagyon egyszerű lenne, hogyha pontosan érzékelné magát, hogy „ó, hát ez nem
3097# intimitás! Dehogy is, hát függök, kiszolgáltattam magam, stb.”. Csakhogy önmagunkra nem könnyű reflektálni,
3106# és aztán belátni, hogy ez nem is így van velünk. Ezért szeretnék elmondani körülbelül olyan huszonöt pontot,
3115# de ezt gyorsan fogom tenni, hogy mindenki tesztelhesse
3120# magát. Fogok tenni huszonöt kijelentést, ez egy teszt. Megnézheted, hogy ezek a kijelentések mennyire illenek
3133# rád. S annak arányában eldöntheted, hogy tárádidádárádáá… Ezért aztán a pontok után nem fogok sokat
3145# sztorizgatni. Írjátok! Számoljátok! Azt mondja, ezek a kijelentések általában magatartásmódra vagy tévhitekre
3158# vonatkoznak. Hogy mit gondolok én. Egy: én képes vagyok gyorsan meghitt kapcsolatot és helyzeteket teremteni. Ez
3172# nekem könnyen megy, van rá érzékem. Ez úgy illúzió, ahogy van.
3180# Hiszen láttuk, hogy a meghittségnek milyen sok föltétele van. Rakhatsz te nyugodtan a fürdőszobába 123
3191# illatos gyertyát, és leolthatod az összes villanyt, attól az még csak egy gyertyafényben úszó fürdőszoba. Ha
3203# beülsz a kádba, akkor gyertyafényben és Kis Roziban úszó fürdőszoba. Ha beszáll oda a barátod is, akkor már
3215# három úszó valami van: a fürdőszoba, a Rozi meg a Pisti. De hogy ez még önmagában nem… Én a meghittség
3226# zsenije vagyok! És természetesen, mert te egy meghittség-teremtő zseni vagy, van magnó is a fürdőszobában. És
3238# onnan szól…
3240# Ezek hangulatok, ezek tök jó dolgok. Baromi jók, nem gyullad föl a fürdőszoba. Vagy nem fagysz meg a
3251# kádban, vagy… tehát ilyen nincs! Valami fontos dolog: bizonyára vagytok néhányan olyanok, akik ültetek már
3263# csoportban. Pszichodráma csoport, Bibliadráma csoport, önismereti csoport, önsegítő csoport, csoport csoport. Ezer
3276# csoport. Ugye már van ilyen élményünk? Ma már, hát… Így jelent meg egy nagyszerű könyv: Csoportok és
3288# csoportozók. Ez ma már egy ige: csoportozni. Ma már nem csak személyeskedhetünk, hanem csoportozhatunk.
3300# Láthattátok azt a filmet, ami két csoportfüggőről szól, akik aztán egymástól függenek. Mi annak a
3313# filmnek a címe? Hogy? Harcosok klubja? Bizti. Csak ne járjak vele úgy, mint az ópiummal, vagy mivel. Hogy az
3328# tágítja a szemet. A Harcosok klubja. Egy férfi, aki csoportfüggő, meg egy nő, aki csoportfüggő. És ebben a…
3343# Nem az, nem, nem! Megúsztuk, még nem ment mélyre. Huh. Akkor mi? Kifújom az orrom még egyszer, ha ezt csináljátok
3359# velem.
3360# Tényleg az? Az az. Ú, de meggyőző volt. Nem „az a film”, „az az a film”. Szóval van benne egy
3369# jelenet, zseniális. Rájön az a két ember, egy férfi meg egy nő, hogy tulajdonképpen mind a ketten csoportról
3379# csoportra élnek. És akkor elkezdik egymás között a csoportokat elosztani. Tehát az valami zseniális. Azt mondja:
3390# „én adok egy anonim alkoholista csoportért egy szexfüggő meg egy romantikafüggő csoportot”. Azt mondja: „azt
3401# nem, az anonim alkoholista csoport az nem csak kettőt ér, az hármat”. „Jó, akkor odaadom neked még a
3411# jogosítványukat elvett gyorshajtók csoportját.” „Na jó, az kettő és félnek számít akkor.”
3420# Üzleteltek a csoporttal. Mi is ez? Az, hogy amikor beülünk egy csoportba, akkor egy – mondhatjuk így – egy
3429# mintha-térben, egy mintha-időben, egy mintha-kapcsolatban vagyunk egymással. Ez azt jelenti, hogy ami ott történik,
3438# az természetesen valóságos, reális az ottani beszélgetésünk, az ottani élményeink, egy önismereti csoportban
3448# természetesen reális az, amit megosztunk egymással, amit hallunk. Odahozhatjuk az életünket, de reggel kezdtünk
3457# kilenckor, este hatkor befejeztük – én ma pont ezt csináltam egy csoportban – és amikor hat óra van, akkor
3466# fölállunk, és hazamegyünk. Lehet, hogy az életem legmélyebb traumáját megosztottam ebben a csoportban, de utána
3475# ez a kapcsolat nem folytatódik. Ez azt jelenti,
3480# hogy ezek a csoportok zseniális lehetőséget adnak arra, hogy mondjuk egy napon, vagy egy délelőttön, vagy
3488# két órán keresztül úgy működjünk, ahogy érdemes. Hogy egy napig a legsérültebb ember is tud valamennyire
3496# olyan szabályok szerint élni, ahogy élni érdemes lenne. Tehát például, hogy bizalommal ajándékoznak meg
3504# titeket, hogy nem pletykálok rólad, hogy nem minősítelek téged, hogy meghallgatjuk egymást, nem vágunk egymás
3513# szavába, hogy amikor te beszélsz, akkor nekem te fontos vagy. A legsebzettebb emberek is valamennyire képesek
3522# néhány órára így élni. Ez nem azt jelenti, hogy ő erre képessé vált egy életre, hanem ott, ebben a csoportban
3531# megalkottuk annak a közegét, hogy ez lehetséges legyen. Ezért történhetnek ezekben a csoportokban nagyon komoly
3540# változások, gyógyulások, fölismerések, hogy „te jó ég, néhány napig tudtam így lenni!”. Nagyon
3549# sokan azt gondolják – itt van a függés –, hogy ilyen csoportban mély intimitás van. Én azt mondanám inkább,
3560# a bizalomnak egy nagyon mélységes légköre alakult ki, amiben egy mintha-intimitást éltünk át. Ez nem pejoratív
3572# vagy degradáló arra, amit ott át tudunk élni. Kicsit se. Tehát tudjuk, hogy az intimitás az egy folyamat,
3583# elkötelezett, egy csomó minden kell hozzá. Itt pedig ez még nincsen, és nem is lesz. Én óriási dolognak tartom,
3594# hogy lehetek csoporttag, vezethetek csoportokat.
3600# Azt gondolom, vagyunk annyira sérültek, hogy ez mindenkinek jót tesz. Hogy egy kicsit fejlessze magát. De egy
3609# kicsit sem gondolom azt, hogy mikor egy csoport befejeződik, akkor nekem el kéne vennem feleségül egy csoporttagot,
3618# mert olyan mély izéket éltünk át. Nagyon mély izéket éltünk át, de most este hat óra van, és én hazamegyek.
3627# Ott egy nagyon mély bizalmi légkör alakul ki. És ez nagyon hasonlít nekem ahhoz, mint amikor mondjuk két ember
3636# szerelmes lesz. És kimondva/kimondatlanul úgy élnek néhány hétig vagy hónapig, mintha. Mintha ők már egymáshoz
3646# tartoznának. Mintha ők már kipróbáltan szeretnék egymást. Mintha már elkötelezték volna magukat egymás
3654# mellett, mintha valóban az igazit találták volna meg, akivel egy
3660# életen keresztül stb. A szerelemben, a vonzalomban egy ilyen mintha-intimitást át tudunk élni kétség
3670# kívül. Egy jól fölvezetett jó pillanatban, jó helyen, jó emberrel egy szexuális együttlét is tud egy ilyen
3681# mintha-intimitás élményt adni. A nehézség azonban az, hogy amíg egy csoportban pontosan tudjuk, hogy reggel
3692# kilenctől este hatig szerződtünk, ezt pontosan tudjuk, amikor odaadom magamat neked, ez a fejemben nincs benne. Hanem
3704# azt gondolom, hogy tényleg te vagy az igazi, hogy te tididididiii... És mi lesz ebből? Úgy megsérülünk, mint a
3715# fene. Megsérülünk. Egy valódi intimitásban –
3720# óvatosan mondom ezt – érhetnek nagy sebek, meg minden, de az be is gyógyul. Mert ott olyan a közeg. Azzal
3729# lehet valamit ott kezdeni. Ezért hogyha sokan azt mondják, „én nem merek bízni, nem merek nyitni, nem merek ezt
3740# vagy azt, vagy amazt, mert sérültem, mert csalódtam, mert én már megütöttem a bokámat, mert már megégettem a
3750# kezem”, akkor én majdnem biztos vagyok, hogy olyan kapcsolatokba ment az illető bele, amiben a mintha-intimitást
3760# intimitásnak gondolta. És azt gondolta, hogy azért, mert tudott venni százhúsz gyertyát, és van meleg víz a
3770# kádban, hogy ez őt majd megvédi a sérüléstől. Nem védi meg. Ezt én nagyon-nagyon jelentősnek tartom.
3780# Nagyon. Mert te nem az intimitásból ábrándultál ki, arra még mindig vágysz. Azt mondtam, hogy rövid
3795# leszek, hát ez nagyon szép, jó. Sikerült egy negyed órácskát… Belehúzok! Kettő: akkor is kitartóan hallgatom
3812# a másikat, ha az nem érdekel. Ilyen egyszerű mondatokat mondok. Kitartóan, kipeckelt szemmel. Oxigénpalackkal.
3830# Azért tudjátok, én ifjúkoromban nagy bulizós voltam. Jaj, hát
3840# én a Moszkva téri generáció vagyok. Na, szóval minden hétvége buli. Egy nap nem egy buli. Hát a
3850# kispolgárok buliznak egy helyen… Három-négy buli. És az az izgalmas, ha nem vagy meghívva. Akkor kiderül, hogy
3862# elég vagány csávó vagy-e. Éveken keresztül azzal szórakoztunk a barátaimmal, hogy hogyan tudjuk beenni magunkat
3875# egy bulira, ahova nem hívtak meg. Hát jó, hát voltam tizenöt éves. Tizenhat, hét, nyolc. A többit nem árulom
3887# el. Na, szóval, én két helyről, a bulikból meg a kocsmázásból nagyon sok tapasztalatot merítettem. És a
3899# rengeteg
3900# 4-24-es… Az nem csak egy mozdony, hanem egy vendéglátói iparegységnek a száma. Tehát amikor eljutsz oda,
3910# ahogy számról ismered a helyeket… Ez nem azt jelenti, hogy részegségről részegségre éltem, hanem a kocsma,
3920# miután ott isznak az emberek, remek terület arra, hogy az emberismeretünket bővítsük. Nagyszerű. De a buli is.
3931# És nem egyszer láttam azt… Ugye bulin pörgünk. Mondjuk este nyolckor kezdődik a buli, mi tízre érünk oda. Nem
3941# szabad rögtön menni, mert akkor még mindenki éber. Még számon tartják, ki van ott. Na, és akkor látok egy fiút
3952# meg egy lányt. A fiú ül a sarokban egy állólámpa fényénél, mellette egy lány,
3960# és a férfi magyaráz. Eltelik egy órácska, odapillantok, az állólámpa fényénél a férfi magyaráz. Két
3972# óra, megjártam egy másik bulit, visszajöttem, mert ez jobb volt. A férfi magyaráz. Hát érted, szólj már
3986# közbe, vagy mondjál már valamit! Hogy „igaz, hogy ez az első találkozásunk, de ezt most már fejezd be, mert
3999# most már mindent tudok a BKV működéséről, most már…”. Szóval szabad azt mondani még az első randin is,
4013# hogy „te, mondjuk ezt most itt hagyjuk abba, és akkor
4020# esetleg térjünk át egy…”. Ugye? De mit szoktunk mondani? Nem akartam szólni, nehogy megbántsam. Hát én
4032# ezt a mondatot igazából nem is értem. Hát azért ül három órán keresztül, mert hallgatod. Már fél óra
4044# után… nő vagy, levettél róla mindent! Hát tudod már, de még két és fél órán keresztül hallgatod, hogy
4057# „ne bántsam meg”. Hát két másik pasit elszalasztasz közben. Három: várom a párom. Azt szokták mondani a
4069# háromra, nem? A kapcsolat érdekében a saját szükségleteimet figyelmen kívül hagyom.
4080# Két klasszikus van. Az egyik: a nő, aki hosszú távon fektet be. Tehát most nem bankos szakemberként mondom
4100# ezt, tehát figyeli a férfit. Hallgat. Aranyos. Kipuhatolja, kineszeli, kiszagolja, kifigyeli, kifüleli, kitapintja.
4122# Ja de azt a férfi csinálja. Kitapintja a férfinek az igényeit, rácuppan a szükségleteire.
4140# Tudjátok, miért vagyok ilyen vagány? Mert a teológián megtanultam, hogy a papszenteléssel a lelkemben egy
4158# eltörölhetetlen karakter jelenik meg. Tehát akármilyen hülye vagyok, maradok pap. Na, azért hogy finomítsam, a
4178# realitás felé vigyem ezt, nem biztos, hogy kapok munkát. Tehát két-három évet a nő kibír, de nem rossz
4196# szándékból. Hanem mert
4200# erre szocializálódtál. Hogy aranyosnak kell lenni, rendesnek, megtanulsz érte főzni, minden. És aztán
4212# megtörtént a házasságkötés, szép lassan kezdesz leadni ebből. S akkor eltelik húsz év, legyen nyolc – ez
4224# nagy lépés a realitás felé –, és elkezded mondani: „én mindent odaadtam, én akkor, amikor te
4235# másoddiplomáztál, az emlőmön tartottam a gyermekeidet, tüdüdüdüdüdüdüü…”. És akkor kapunk egy olyan
4247# ötven éves nőt, aki az áldozat megtestesült szobra. Hát akárhova lépsz, az ő áldozatainak a nyomába…
4260# Amikor eszel, az áldozatait eszed. Amikor a leporszívózott kanapéra ülsz, ott is az ő áldozatát találod.
4271# Illyés Gyulának Egy mondat a zsarnokságról című verse kismiska ahhoz képest. Mindenhol az ő áldozata van.
4282# Intimitás meg nulla. Ennek az esetnek, helyzetnek szokott az is része lenni, de lehet, hogy az egy másik eset, hogy
4295# valaki a következőt mondta nekem: „XY megházasodott, egy hölgyről beszélt, XY megházasodott, és hát
4306# nagyon-nagyon remélem, hogy ő nem lép be azon nők társaságába, akik a házasságkötés után hülyék
4316# lesznek”. És nem a férjük miatt.
4320# Ez sok nőben egy ilyen zsigeri program. Nem szidlak titeket, nem ezért, csak akkor történik az, mint a kedves
4329# kliensemmel, aki jött hozzám a feleségével együtt – jó fejek voltak, együtt jöttek –, s akkor azt mondja a
4339# férfi, mikor egy órát beszélgettünk, és úgy eljutott valahova, a mélyére a saját fájdalmának, azt mondja:
4348# „és tudod, eddig sosem mertem kimondani azt, hogy azt gondolom, te becsaptál. Hogy amíg mi jártunk, az alatt a
4358# két és fél év alatt te engem átvágtál. Hogy az egész lényeddel, a magatartásoddal, ahogy velem voltál azt
4368# üzented, hogy…, és aztán azt kaptam, hogy…”. Mire a feleség azt mondta: „ezt én is így gondolom, hogy te
4377# is becsaptál engem”.
4380# Mi is tudunk így működni. Eltelt az idő. Következő alkalommal laza huszonhárom pont. Folytatódik a teszt.
4393# Hirdetnem kell valamit. Amíg valaki még akar hirdetni, addig én szólok. Tovább folytatódik az úgynevezett ateista
4408# klub. Ez azt jelenti, hogy várjuk azokat, akik nem járnak templomba, akiknek nincsen a formális egyházzal túl sok
4423# kapcsolatuk, de érdekli őket a hit-téma, az istenkapcsolat csoportos formában. Akiknek ehhez kedvük van, jövő
4438# csütörtökön
4440# (tehát kilenc nap múlva) a Háló-klubban. Hány órakor? Hét órakor. Háló-klub, Ferenciek tere, Kárpátia
4450# udvar. Hét órakor. Ha valaki pontosan is szeretné tudni a címet, az megkereshet itt. Akar-e valaki még hirdetni?

Lejegyezte: Kassai Virág