A pálferi wikiből
0000# Isten hozott benneteket, szervusztok! Ma nem volt könnyű idejutni. Ilyen messze még sosem parkíroztam, mint most.
0013# Elnézéseteket kérem.
0015# A meghittség pontjairól beszélünk. Most már elég sokat elmondtunk – néhány van még hátra. Nem ismétlem már
0028# végig őket, csak azokat mondom el, ami a múltkori alkalommal volt.
0036# Volt egy olyan, hogy „a testi kapcsolat a meghittséggel együtt fejlődik”.
0045# És akkor itt nem önmagában a szexuális kapcsolatot keverik nagyon sokan össze az intimitással vagy a meghitt
0054# kapcsolattal (ami önmagában is abszurdum és kulturális tévedés – mégpedig egy óriási; mondjuk, ha csak arra
0064# gondolnánk, hogy amikor megerőszakolnak valakit (mondjuk egy férfit – miért?), akkor ebben a súlyos esetben a
0074# meghittség éppen nulla, szexuális kapcsolat meg van). Tehát mindnyájunk számára ismerős az a helyzet, amikor
0084# egyáltalán nincs meghittség, de van benne nagyon sok szexuális kapcsolat. Hogy mennyi benne a szexualitás... Na
0095# jó.
0095# Ez tehát azt jelenti, hogy a szexuális kapcsolatnak a „nyomatásával” éppenséggel a meghittség nem fog
0104# fejlődni. Ezt szerintem nem is akarom már tovább ragozni.
0110# Valahol az mondja, hogy: „Elfogadom a fájdalmakat és a szenvedést – de azokat önként – ami a kapcsolatban
0119# van. Tudatosítom a magam és mások határait, és tiszteletben tartom azokat. Képes vagyok a
0128# megkülönböztetésre.” Például, hogy milyen nagy különbség van az intimitás és a függés között! Óriási!
0137# „A kapcsolatban átélhetővé válik az elevenség és kreativitás. Időt és energiát szánok a beszélgetésre.
0146# Merek és tudok természetes lenni. Kölcsönösség jellemzi. Teret adok a játékosságnak.” (A zenének!) S akkor
0156# emlékeztek itt azt a Moltmann nevű teológust emlegettem. Nem nagyon ragoztam az ő gondolatait, csak annyit
0166# néztünk, hogy ő azt mondja, hogy „Az ókori (keresztény) vallásosságban a játékosság milyen alapvető és
0175# elemi”. Ehhez hadd fűzzek még néhány mondatot, mert azt mondja, hogy „Ki az, aki képes a játékosságra?”
0185# – Erről szóltunk: aki tud önfeledten létezni. A játékosság ezért éppen, hogy ellentéte bizonyos szempontból
0195# az eredmény-hajhászásnak. Azt ő nem nevezi játékosságnak, amikor leülünk „Ne nevess korán”-t játszani,
0204# és megőrülök, hogyha kiütsz engem, és ha a start mezőre kell visszamennem, és ha te előbb jutsz be a házba
0214# mint én, akkor utána nem állok veled szóba... Hát ez nem játékosság, hanem a harcnak egy formája. Táblajáték
0224# alakjában. Hát a játékosságnak épp az a lényege, hogy miközben önfeledten belemegyek, szinte magamról is
0234# megfeledkezem – odaadom teljesen magam ennek a játéknak. Közben nem harcolunk, nem küzdünk. Nem akarlak
0243# „legyőzni” és a többi – hanem játszunk. Á, hogy ez milyen más dolog! Tehát ő azt mondja, hogy a
0252# játékosság az az önfeledt létezés formája. Amikor nem akarunk teljesíteni, nincs benne semmi kényszer,
0261# nincsenek benne elvárások és egyebek. Az az ember, aki nagyon mélyen átélte azt, hogy az ő létezése jó; hogy
0271# az Isten igent mond rá... Ezt persze ő így mondta: „...azzal az istennel van kapcsolatban ebben a
0280# vallásgyakorlatban, amely Isten őt fölszabadítja és megszabadítja a bűneitől. Tehát hogy egy olyan valakivel
0290# vagyok együtt, aki éppen szabadságot ad nekem, és megengedi nekem, hogy önfeledten létezzek. Ezért mondta ezt
0300# Moltmann, hogy az ókori vallásosságot egy nagyfokú játékosság jellemzi. Ahol embereknek élményszerű
0310# tapasztalata van arról, hogy Isten előtt igaz vagyok! Hogy bátran odaállhatok az Istenem elé! Nem azért, mert
0320# „tuti” vagyok – hanem mert ő egy olyan isten, aki engem megszabadít! És amikor ezt átélem, akkor ott a
0329# játékosság tere nyílik meg. Roppant szép! Jó dolog a teológia, ugye? Máris öten kedvet kaptatok, hogy
0338# elvégezzétek!! Nagyszerű.
0341# Na. És akkor (ezt most már nem mondom tovább). Van valakinek, akinek megvan a 23. előtte? Csak a kényszeresek
0351# írják le az összeset. Inkább csak lazán, egyet-egyet hagyjatok ki. És akkor utána olyan izgalmas, hogy melyik
0361# volt az?
0362# 24. Az intimitásban, a másokkal való kapcsolatom az önazonosság részévé válik.
0369# Tehát az intimitásban a „te”-vel való kapcsolat az önazonosság, az identitás részévé válik. Tudom mondani
0379# egyszerűbben is. A „te” az „én” részévé válik – most lélektani szempontból mondtam ezt a kijelentést.
0388# Az, ahogyan önmagamat definiálom, ahogy magamat megélem; akiről azt mondom, hogy „én”, ennek a tudatos
0397# személyiség-résznek a „te” részévé válik. Ez az intimitásban megtörténik. A függés és az intimitás
0406# között az a különbség, hogy aki függ, az elviselhetetlennek tartja, hogyha ettől az „én”-től eltávolodik a
0416# „te”. Ettől kipurcan. Amikor valaki intimitásban van, akkor ezt el tudja viselni, sőt: szüksége is van rá. Na,
0426# majd erről szeretnék egy picit...
0430# És akkor ehhez négy érdekes szociálpszichológiai kijelentés tartozik. Na most, nem ússzátok meg!
0439# Azt mondja:
0441# A) Általában a kapcsolataimban a magam gondolatát és érzéseit ismerem, a másikét pedig nem.
0450# Egy igazán meghitt kapcsolatban van olyan élményünk, hogy tudom, hogy mit gondolsz! Hogy leülök melléd, és jön
0461# nekem a te érzésed, és tudom, hogy mit érzel. Persze aztán bakot is lehet lőni. Ismeritek azt a klasszikusat
0472# biztos.
0473# Meghittségben hever az ágyon a férfi és a nő. (Biztos ismeritek. Ne haragudjatok, hogy ilyen uncsit mondok.) Azt
0485# mondja a nő: Drágám, te is arra gondolsz, amire én? Igen! Akkor hozz egy sört!
0493# A másik (ezt még egyszer egy esküvőn is elmondtam, az egyik kedvencem) – nászéjszaka után fekszik a férfi és
0504# a nő az ágyban. Mind a ketten fönn vannak. A férfi nézi a plafont. A nő elkezd gondolkodni. Vajon mi most a baj?
0515# Ez csak annyit jelenthet, hogy valami nagy baj van. Kiderült, hogy nagyobb a fenekem, mint ahogy az a nadrágban
0527# látszott. Kiderült, hogy a térdeim összeérnek. Meg ezer dolog kiderült ezen az éjszakán – gondolja a nő.
0538# Úúú. Most hol kezdje a magyarázkodást, vagy hogy fognak folytatódni a napjaik még 70-80 évig?! S megkérdezi a
0549# férfitől: Te, mi a baj?
0551# S a férfi azt mondja: Baj? Semmi. A plafonon van egy légy, és nem értem, hogy hogy nem esik le?!?
0561# Szóval az intimitásban ténylegesen meg tud szűnni ez a kettősség-érzésünk, s egy egység-élményünk támad.
0572# Elmondok egy másik történetet.
0575# Hétvégén megyek a benzinkúthoz. Tudjátok, az életszükségletemet alapvetően befolyásolja, hogy a
0585# vásárlásokat a benzinkútnál szoktam eszközölni. Iszonyú jó helyen vagyok: négy benzinkút van száz méteres
0596# körzetben. Tök jó helyen lakom! Egy ipari park hozzám képest egy szabadidőközpont. Megyek az egyik kedvenc
0607# benzinkutamhoz – tehát nem árulom el, hogy melyik az. Na, és akkor veszek kólát (a többit el se merem mondani).
0618# Tehát tök jó dolgokat vásárolok. A benzinkutas hölgy már régóta ismer, mert hetente négyszer
0628# (ötször-hatszor) ott szoktam vásárolni. A többi esetben a másik benzinkúthoz megyek. Pl. karácsonykor, mert ott
0639# nagyobb a választék. Na és, ugye mi már fél szavakból megértjük egymást. Rám néz – közben ütögeti a
0649# klaviatúrát. S azt mondja: Hétvége? Mondom: Ja! Jó egy kicsit lazítani! – mondja ő. Jó, jó... Erre ő
0660# folytatja: látja, hogy mi egyet gondolunk, egyet érzünk, már-már az intimitás mélységére jutottunk. Azt mondja:
0671# Fúúú, szóval azért a hétvége az mégiscsak kell az embernek. Mondom én: Az kell, a hétvége. Az kell. És akkor
0682# végül berak mindent a szatyorba, és azt mondja: Na akkor jó csajozást.
0690# Ez történt velem. Mit szóltok? Teljesen egymásra voltunk hangolódva.
0696# Hát... Többet kéne oda járnom. Most ez kiderült.
0700# B) A kapcsolataimban magamat érzékelem, a másikat azonban kevésbé van alkalmam megfigyelni, észlelni és
0710# érzékelni. A meghitt kapcsolatban azonban ez módosul, és a társamat is (az intimitás miatt) nagyon is módomban
0721# áll érzékelni és megfigyelni és észlelni.
0724# (Továbbra is? Mozart G-moll? Ja... Nem lehet hallani a zenét, mert túl sokat dumálok. De jól emlékeztem, Mozart
0735# G-moll volt? Egy hete még az volt.)
0738# C) Magamat más perspektívában látom, mint másokat.
0743# Úgy is lehet mondani, hogy én magamat állandóan „cselekvőnek” látom, és a másik pedig olyan valaki, aki
0753# megfigyel, vagy ideig-óráig részévé válik az én cselekvésemnek. A meghittségben azonban ezek a határok is
0763# ledőlnek. A másik is, én is folyamatosan cselekvőek vagyunk, és folyamatosan egymást megfigyelő helyzetben is
0773# vagyunk. És aztán:
0775# D) Általában magamat tudom kontrollálni és másokat nem. A meghitt kapcsolatban azonban (itt most a kontrollálást
0785# semleges értelemben használom) ez kölcsönössé válik. Magamat is és téged is tudlak folyamatosan kontrollálni.
0796# Ez szép:
0796# 25. Az intimitásban megváltoznak a cserefolyamat hangsúlyai.
0802# Ez alatt azt lehet érteni, hogy az emberek közti cserefolyamat az igazságosságot jelenti; azokkal az emberekkel
0812# tartjuk fönn a kapcsolatunkat, akikkel az az élményünk, hogy egy csere-viszonyban tudtunk lenni. A kapcsolatainkat
0823# meghatározza az a törekvés, hogy nagyjából annyit adjunk vissza, mint amennyit kaptunk (amennyiben két egyenrangú
0834# és egyenjogú fél kapcsolatáról van szó). És ha kissé túljutalmaznak, az zavarba ejt minket; ha pedig alul,
0844# akkor megfontoljuk, hogy ezt a kapcsolatot fönntartsuk-e vagy sem. Egy meghitt kapcsolatban a jutalmazás (amikor
0854# egymásnak adnunk – ugye ez a szociálpszichológia, ez egy katasztrófa...) nem elsősorban azért történik, hogy
0865# visszaállítsuk az igazságosságot, vagy hogy egyensúlyt teremtsünk, vagy hogy visszaadjunk vagy visszafizessünk.
0875# Nem ezért történik, hanem azért, mert a meghitt kapcsolatban önmagamat akarom kifejezni azzal, hogy adok. Mert
0886# hiszen ebben a kapcsolatban énnekem éppen jólesik, hogy neked adhatok. Nem azért adok, hogy te aztán adj... Hanem
0896# azért adok, mert ez éppen hitelesen kifejezi a köztünk lévő viszonyt! Ezért adok.
0904# Aztán úgy is mondhatnám, hogy ez az adás nekem örömet okoz. Azt nagyon szeretném aláhúzni, hogy ebben az
0914# adásban én nagyon benne vagyok! Ugyanis a „te” az „én”-nek a részévé vált, ezért amikor én neked adok,
0923# valamiképpen magamnak is adok. Amikor neked adok, akkor nekem okoz az örömet, hogy neked adok, és hogy te boldognak
0934# tűnsz. (Hogy vagy-e, azt nem tudom. De annak tűnsz. Vagy én azt gondolom, hogy te attól az leszel.) Azért ebben a
0945# folyamatban is vaskosan benne vagyunk mi. De mégis, a cserefolyamat dinamikája nem a kölcsönösség és az
0955# igazságosság megteremtése, hanem az önmagam kifejezése, és annak az örömnek az átélése, amit a te
0964# boldogságod jelent. Az, hogy én adhatok, s te kaptál tőlem valamit.
0970# ÉS itt akkor eljutunk egy nagyon szép, finom megkülönböztetéshez. Ez azt jelenti, hogy ha egy meghitt kapcsolatban
0981# azt érzékelem, hogy többet adok, mint te adsz nekem vissza, akkor itt nem az az elsődleges probléma, mint
0991# általában az emberi kapcsolatokban, hogy „az igazságosság megtört”. Hanem az a nehézségem, hogy azt gondolom:
1001# nem vagy elköteleződve az irányomban. És ez nagyon nagy különbség! Magának a kapcsolatnak az alapjai válnak
1011# kérdésessé ilyenkor, nem pedig az igazságosság kérdőjeleződik meg (amit helyreállíthatunk azzal, hogy a
1021# méltányosságot megint helyrehozzuk). Ezért lehetséges az természetesen, hogy ha az egyik fél nagyon sokáig azt
1031# éli meg, hogy a másik nem ad neki annyit vissza, mint ő, akkor könnyen ki fog lépni ebből a kapcsolatból. De nem
1042# azért, mert adott esetben ott nem volt meg az intimitás előtte – hanem azért, mert az intimitás alapja
1052# kérdőjeleződött meg.
1054# 26. Egy meghitt kapcsolatban a tetteknél, az eseményeknél fontosabbak az érzések, a szándékok, a motivációk
1064# egymás iránt.
1065# Ez is nagyon elgondolkodtató. Ennek két oldala van. Nem önmagában a tett fáj vagy okoz örömöt egy meghitt
1075# kapcsolatban (bár nyilván nem mindegy, hogy most fejbe rúgtál-e, vagy nem), hanem az, hogy mit gondolok én arról,
1086# hogy te ezt milyen érzésekkel, milyen motivációval, szándékkal tetted. Ezért lehetséges az, hogy egy meghitt
1096# kapcsolatban egy vállrándítás váláshoz vezethet. Egy hétköznapi kapcsolatban: „No, meghúztad a vállad –
1106# annyi baj legyen.” De egy meghitt kapcsolatban a vállrándításhoz én értelmezéseket fűzök. „Azért
1116# rándítottad meg a válladat, mert neked már nem fontos, hogy nekem mi fontos. Neked már nem számít az, hogy érzem
1126# magam. Mert már nem szeretsz engem.” Ezért ez egy nagyon fontos alapigazság, hogy egy meghitt kapcsolatban nem
1137# önmagában a tett dönti el a kapcsolat folytatását vagy minőségét. Hanem, hogy mit gondolunk arról, hogy a
1147# másik milyen érzésekkel, gondolattal, szándékkal, motivációval cselekedett. Ezért olyan nehéz az, ha valaki
1157# sérült itt benn – annak egy csomó jót lehet adni, ő mégse képes abban a kapcsolatban azt a meghitt örömöt
1168# átélni, amit pedig átélhetNE.
1170# Azért, mert az attribúciói negatívak és tévesek. Ezért lehetséges az, hogy egy nagyon sérült embert
1180# szerethetsz két kapura. Éveken keresztül! És közben nem történik meg a meghittség. Egyszerűen nem jön létre.
1190# Pedig te teljesen bevetetted magad. Ezért nagy kérdés az (sőt, nem is kérdés, ezt nyugodtan mondhatom
1200# kijelentésként), hogy mondjuk a házastársi kapcsolatomat ilyen gyógyító szeánszként fogom-e föl. Hát hogy
1210# „igaz, hogy nagyon sérült, de majd ééén! kiszeretem belőle a sebesültségeit!”. Tudod, mit szeretsz ki te
1220# belőle? Nem. Menjen el terápiára, vagy valami!
1225# Egy meghitt kapcsolatnak nem lehet célja az, hogy „gyógyítlak téged”. Az a következménye! Egy meghitt
1234# kapcsolatnak következménye lehet, hogy gyógyulunk. De az nem lehet a célja.
1241# Létezik ez a kifejezés, hogy attribúciós hiba. Ez azt jelenti (A múltkor elmondtam? Nem!)... Az attribúciós hiba
1251# mindnyájunkra jellemző: azt fejezi ki, hogy... Úgy általában, ha én elkések, akkor én azt gondolom, hogy ez
1261# azért volt, mert nem találtam parkolóhelyet. Hiába indultam el időben; sőt, előbb is, mint szoktam, a
1271# parkolóhely hiánya fatális véletlenné állt össze, és megakadályozott a pontosságban! Ez tehát azt jelenti,
1280# hogy a késésemet a körülményeknek tulajdonítom, nem pedig a személyemnek. Az attribúciós hiba pedig azt
1290# jelenti, hogy a másokkal való kapcsolatomban ezt fordítva szoktuk tenni. Vagyis, ha a munkatársunk késik, akkor ezt
1301# az ő személyiségéhez tartozónak gondoljuk, és nem tulajdonítjuk azt véletleneknek. Ez rengeteg félreértésre
1311# ad okot, mert mindenki magával nem azonosítja a késést, de a másikkal igen. És akkor így eljátszogatunk
1320# egymással.
1321# A meghitt kapcsolatban azonban történik egy szép dolog. Minél meghittebb egy kapcsolat, annál inkább
1330# fölszámolódik ez az attribúciós különbség. Ez azt jelenti, hogy amikor te késel, akkor ezt nálad is egy
1340# véletlennek tulajdonítom, és azt gondolom, hogy: „Te szegény, biztos nagyon szerettél volna velem időben
1350# találkozni; hiszen milyen jó neked énvelem! Ezért biztos neked is nagy fájdalmat okoz, hogy egy órát késtél.”
1360# És hát az esetek többségében így is van!
1364# 27. Társunk szükségletei, kívánságai összefonódnak a sajátjainkkal.
1370# Néha ezt nem is tudjuk elkülöníteni egymástól. Hogy hol van az én szükségletem és hol van az övé. Ami azt
1381# jelenti, hogy örömet okoz nekem az, hogyha téged örülni látlak. Ezért az én szükségletem, hogy téged örülni
1392# lássalak, egybeesik a te szükségleteddel, hogy örüljél. Ugye, milyen egyszerű, Ahol a szükségletek már nem
1403# esnek egybe, ott – tí-rí-rí – távolodik a két ember.
1409# Volt egy nagyon érdekes kísérlet: egy csomó embert arra kértek fel, hogy osszanak el pénzt maguk és idegenek
1420# között. Kapnak ajándékba pénzt, és ezt osszák el maguk és egy vadidegen között. Azt történt természetesen,
1431# amit előre tudtunk prog-nosz-ti-zál-ni; hogy a kísérlet résztvevői maguknak sokkal többet hagytak meg, mint
1442# amennyit az idegennek adtak át. Hát ezt „mindenki így csinálná” – nem tudom, ki a kivétel. Azonban, ha a
1453# kísérletvezető azt kérte, hogy osszák szét ezt a pénzt maguk és a legjobb barátjuk (vagy maguk és a
1463# házastársuk) között. Ez egy Egyesült Államok-beli kísérlet. Megdöbbentő volt, hogy amikor összesítették a
1474# számokat, a barátnak és a házastársnak egy picit többet adtak, mint maguknak. És akkor tettek a kísérletbe egy
1485# csavart. Azt kérték tőlük, hogy amikor a pénznek az általuk eldöntött részét majd átadják a barátnak vagy
1496# házastársnak, akkor az egyik esetben névvel fog menni (tehát tudni lehet, hogy ki adta a pénzt), a másik esetben
1508# pedig név nélkül fog menni. És kiderült, hogy a kettő között szinte nem volt különbség. Tehát nem azért
1518# adunk a barátainknak meg a feleségünknek ugyanannyit, mint magunknak, hogy visszakapjuk; és azért sem, hogy aztán
1530# elismerést kapjunk érte. Hanem csak. Mert ez az intimitásnak az anatómiája!
1538# 28. A jutalmakat egyre inkább a másik személyéhez igazítjuk, ezért azok egyre specifikusabbá válnak.
1548# Jegyesoktatásnál ezt mindig szoktam figyelni. Nem azért, hogy most „figyeljem”, hanem, hogy a jegyespár
1559# számára kiderüljön, hogy ebben a dologban hol tart. Ugyanis mindig van egy olyan gyakorlat, hogy „Írj le három
1570# olyan dolgot, amiről úgy gondolod, hogy a társadnak igénye (tőled)”. És akkor megvannak a különbségek. Van,
1581# aki zseniálisan mondja, hogy „ú, az én társamnak igazából az lenne a tuti, ha én egy ilyen és ilyen helyzetben
1593# ezt és ezt csinálnám”. Hááá! Ez a tuti! Aztán az kevésbé tuti, ha valaki azt mondja: „Én jól tudom, hogy
1603# egy házastársi kapcsolatban a nőknek arra van szüksége, hogy a férfi pénzt hozzon haza, biztonságot adjon és
1615# mit-tudom-én-mit csináljon”. Hát, ez nem túl specifikus. Aztán olyan is van, amikor valaki azt mondja: „Én a
1626# házastársamtól arra vágyom, hogy ő legyen velem őszinte, ne csaljon meg; és hozza ágyba a kávét. És én azt
1637# gondolom, hogy a társam is örülne ezeknek.” Na, ne már! Szóval, sok szintje van annak, hogy eljutok-e oda, hogy
1648# egészen-egészen mélyen tudom érzékelni azokat a különbségeket, amik a vágyainkban vannak. Az meg már
1659# művészet, hogy én akarom is és tudom is neked megadni azt, ami nekem sose kéne. De elfogadom, elhiszem és tudom
1670# azt, hogy neked meg pont az kell. A kapcsolatokra az a jellemző, hogy ha van két ember, az egyik szeretne valamit
1682# csinálni, a másik meg nem, akkor mi történik kettejükkel? Az, amit az illető nem szeretne csinálni. Vagyis ezt
1693# úgy értem, hogy az történik a kapcsolatban, hogy ha valaki nem akarja, hogy moziba menjenek, akkor nem mennek
1704# moziba. Egy meghitt kapcsolatban eljutok oda, hogy bár én nem szeretnék moziba menni, te szeretnél; én erre mégis
1716# úgy vagyok képes, hogy közben nem feszítem magamat keresztre. Háá!
1723# Például – mondjatok egy jó filmet! Mit kéne megnéznem mostanában? Rég voltam moziban. Mit? Ómen? Már félek!
1734# Utolsó előtti pont:
1736# 29. Az intimitást másképp élik meg a férfiak, mint a nők.
1742# Na, ebben sem vagyunk egyformák! Megosztom veletek egy hölgytársam nagy bölcsességét. Több, mint tíz éven
1753# keresztül kristályosította ki ezt a gondolatot. Megkérdeztem tőle, hogy idézhetem-e, és azt mondta, hogy
1764# nyugodtan. Na, ezt hallgassátok meg!
1767# Tudatos női létem eddigi időszakát úgy éltem, hogy kell nekem egy pasi, mert a pasi hozza meg a boldogságot. Most
1779# rájöttem valamire: fordítva van! A boldogság hozza meg a pasit!
1785# Na, mit szóltok? Így van! Áááá! Nőtársaim!! Kalandra föl! Most komolyan, eljátszottam ezzel a gondolattal.
1796# Tehát, hogyha én most úgy sétálgatnék az utcán – mondjuk (amit sose teszek, mert „egy pap ilyet nem
1807# csinál”), és jönne velem szemben egy férfiatlan (nem házas; na, nőies; nők szoktak facérak lenni? férfiak is?
1818# ebben nincs különbség), boldogságtól kicsattanó egyedülálló nő; hát, azért jól megnézném magamnak! Ritka,
1829# ritka! Főleg, hogyha közben még kapcsolatot is akar! Mert könnyű úgy, hogy egyedülálló boldog nő, és esze
1840# ágában sincs megházasodni. Hát akkor mit csináljunk vele? Remélem, nem értettetek félre. Azt mondtam:
1850# elgondolkoznék. Azt sem szabad?! Na.
1854# Lehet, hogy fájni fog: a férfiaknak az intimitásnak az igazi nagy ajándékai a jutalmuk. Azok a jutalmak, amiket egy
1866# meghitt kapcsolat által tud csak megkapni. Ilyenek vagyunk. (Most persze ezek általánosságok, de hát mit tegyünk.)
1878# Azon kívül a férfiak nagyon szeretnek közösen valamit csinálni, és aközben átélni, hogy fú, de jól megy ez
1889# nekünk együtt!
1890# A nőknek meg – ugye, nagy csoda – önmagában az intimitás az igazi poén. Maga a kapcsolat. Hogy egy szoros,
1901# meghitt kapcsolatban vagyok valakivel. Ááh, sose leszünk egyformák! (Szerencsére!)
1910# Tudtátok azt, hogy a nőkkel való kapcsolat jót tesz az egészségnek? Tényleg így van. A nőkkel való
1921# kapcsolat... Miután a nők a férfiakkal és a nőkkel való kapcsolatukban is egyaránt mélyebbre szoktak menni, míg
1934# a férfiak... most képzeljetek el egy helyzetet. A férfi intimitásról egy példa. Mondjuk megyek pisilni, és azt
1946# mondom mondjuk Gábor barátomnak: Te Gábor, nem kísérsz el? Dobunk egy sárgát együtt! És mi lenne, ha közben
1959# egy kicsit megbeszélnénk az utóbbi napokat?
1964# Hát, tudjátok... Most, ha engem meginvitálna egy férfi egy közös... Hát, tudjátok, az épületet is elhagynám
1976# rémületemben. Na, szóval, amikor... Na, mondom a végét, ne sokat szaporítsuk a szót. Ebből a következő
1988# következtetést vonhatjuk le: a házasság a férfiaknak éri meg. Így van! Mert a nők egymással is egész jól
2000# megvannak! Ami alatt azt kell érteni (persze kikaparják egymás szemét), de most az egészség szempontjából
2012# beszélünk! Tehát az egészség szempontjából a nők azzal, hogy együtt, egymással kikaparják egymás szemét...
2024# Most hallom, hogy Bulgáriában agyonpüfölte egymást néhány 15 és 18 év közötti lány! Egy férfiért
2035# megverekedtek a parkban! Ez nem az egészség megőrzésének a legjobb módja. Most hülyéskedek ezen, de
2047# ténylegesen: a házasság az egészség szempontjából a férfiaknak iszonyatosan bejön. Hmm. Érdemes megházasodni!
2060# 30. Az intimitás iránti igényt – és annak megerősödését vagy megvalósulását – segíti az, ha a családon
2072# kívül más szociális rendszerektől nem kapunk támogatást.
2079# Tehát egy olyan társadalomban, ahol a családban létezik szociális támogatás, de egyébként nincsen olyan
2091# intézményrendszer, ahol ez még megkapható volna, az az intimitás erősödésének irányában hat. Ezért egy
2103# sokszorosan jóléti társadalom sajátos módon az intimitás ellenében működik. Hühhűűű!
2113# Aztán az is kultúrafüggő, hogy ki mit tart az intimitás jelének. Mondok egy furcsa dolgot. Egy kutatás.
2126# Megnézték, hogy mit tartanak az intimitás jelének Hollandiában, Magyarországon, az Egyesült Államokban,
2138# Izraelben és Afrika egyes országaiban. Gondoltátok volna-e azt, hogy Hollandiában kifejezetten az intimitás
2151# sérelmének tekintik (más kultúrákkal ellentétben) a másikról való fantáziálást. Hollandiában! Hoppá,
2163# hoppá! Ami elvész a réven, megjön a vámon! A nagy liberális Hollandia! Aztán még a fejemet is cenzúrázná a
2176# feleségem. Jugoszláviában például (mert ez még akkori kísérlet) a flörtölés számít súlyos, intimitás
2188# elleni véteknek. Magyarországon pedig a tánc nem számít súlyos véteknek. Hollandiában Magyarországnál is
2200# kevésbé számít súlyos véteknek. Ezzel most ezt befejeztem.
2207# Harminc pont – de most még egy csomó (szerintem) érdekes dolog vár ránk. A mai alkalommal szeretném 23 pontban
2221# összefoglalni a meghitt istenkapcsolat jellemzőit. Háhááá!
2227# Megörültem ennek, mint majom a farkának. Arra gondolok, hogy olyan következtetéseket vonhatunk le az
2240# istenkapcsolatunkra vonatkozóan mindabból, amit elmondtunk, amely következtetéseket nem szoktunk megfogalmazni.
2253# Ezeket szeretném viszonylag röviden megfogalmazni, csak hogy ezek elhangozzanak.
2263# Aztán pedig az intimitással kapcsolatos tévhitekről és magatartásformákról vár ránk olyan 35 szempont. Kicsit
2274# előre dolgoztam mostanában.
2276# Tehát most elnézést kérek azoktól, akiket az istenkapcsolat egyáltalán nem érdekel. Nagyon...
2286# 1. (Akkor ez azt jelenti, hogy:) Az Istennel való kapcsolatom által tudom magamat megismerni, anélkül a maga
2297# teljességében önmagamat nem tudom megismerni. (Illetve: ) Egy meghitt kapcsolatban tudom az Istent megismerni.
2308# Banális kijelentések, csakhogy! Nem egy olyan teológia professzorom volt az egyetemen, akiknek az Istennel való
2320# meghitt kapcsolatát többszörösen volt alkalmam megkérdőjelezni. Hmm? Attól ők még nagyszerű teológia
2330# professzorok. A kérdésem az: Ha nincs meghitt istenkapcsolat, akkor valóban el tudok-e jutni az Istenről való
2341# kijelentések hitelességéhez? Akkor – amennyire embernek lehetséges – az Istenről szóltam-e? Ugye, egy
2352# társkapcsolatban is a végtelenségig tudom a másikat analizálni! Kedves ismerősömre rátört egy pánikbetegség.
2363# Kedves ismerősöm pszichiáter. Hát miért?! Látjátok, belehúzott ő is. S akkor dumálgatunk egy kicsit. Persze,
2374# belőlem meg kitört, hogy „hú, majd most!” – és akkor mondok neki három ilyen analizáló mondatot. „Te,
2384# ...” Rám néz (joggal), és azt mondja: „Feri! Analízisben én is jó vagyok!”
2392# Tehát attól, hogy egy tizenötéves házasságban napestig tudom ragozni, hogy te milyen ember vagy – kit
2402# érdekel?!? Jobb lett tőle a te életed? Egy kicsit se! A kérdés az az, hogy látod-e a társadat úgy, ahogy csak a
2414# meghittségben lehet látni?! Hogy ismered-e őt úgy, ahogy csak a meghittségben ismerheted meg őt?! Hát ez a
2424# kérdés! Nem az, hogy tudom-e analizálni vagy nem! Kit érdekel?
2431# Ez! A lélektannal pont ugyanúgy szoktunk visszaélni, mint a teológiával meg a morálissal (régebben). Ugyanazt
2442# csináljuk vele!
2444# Akkor ez azt is jelenti, hogy az istenkapcsolatomban – amennyiben ez egy meghitt kapcsolat – el tudok oda jutni, ki
2455# merem azt mondani, hogy téged, Uram, sosem foglak igazán megismerni! Hogy igazából tudok valamicskét, másfelől
2467# pedig gőőőzöm sincs, hogy ki vagy. Azonban ez nem válik a kapcsolat akadályává. Rengeteg embert ismerek, aki
2478# valamit nem ért az Istenből, ezért távolságot tart; és addig nem hajlandó hozzá közelebb menni, ameddig az
2489# Isten meg nem magyarázza, hogy az hogy van. Ennek a variánsait ti is nagyon jól ismeritek, nem? Tehát valaki húsz
2501# évesen elvesztette az édesapját. Ezt az Istennek tulajdonítja. És attól kezdve Istentől távolságot tart,
2511# ameddig az Isten nem bizonyítja be, hogy „mégiscsak rendes”.
2518# Egy emberek közötti kapcsolat sem tud úgy működni, hogy én akkor vagyok hajlandó veled továbbra is fönntartani
2529# a kapcsolatot, ha te megmagyarázod (és én megértettem), hogy mi hogy van! Egy meghitt kapcsolatban benne van az,
2541# hogy a kapcsolatomat fönntartom akkor is, amikor fogalmam sincs, hogy most mi történt; hogy mit miért tettél. És
2552# ez az istenkapcsolatra is érvényes. Nem szüntetem meg az Istennel való kapcsolatomat akkor, ha nem értem, hogy
2563# miért halnak meg gyerekek. Megszüntethetem... De egy kapcsolatban ezt nem teszem meg. Hanem elfogadom, hogy éppen a
2575# meghittség része, hogy néha nem értlek. Főleg, ha a másikat úgy hívják, hogy Isten. Ami persze nem
2585# személynév.
2587# 2. (Akkor egy meghitt istenkapcsolatban, ha még paposabb akarok lenni, azt mondhatnám, hogy:) Az imaéletemben és az
2599# Istennel való kapcsolatomban nincsenek tabuk, nem kell valamiféle „illemhez” igazodnom, és nem kell
2609# szégyenkeznem, bármi is jellemez engem.
2613# A legtöbb templomba járó testvérem „viselkedik” az Isten előtt. Ha én „viselkedem” az Isten előtt, akkor
2624# abból sosem lesz meghitt kapcsolat. Soha. Akkor napestig várhatom, hogy az Isten így szeressen meg úgy szeressen.
2635# Szeretne ő szeretni engem – csakhogy én távolságot tartok tőle a hülye illemtudásommal. Egyszer olvasnál be
2646# neki! Nyugodtan!! Erről már többször beszéltem. Akkor ez azt jelenti, hogy az Istennel való kapcsolatomban
2657# bármiféle érzést megélhetek. Gyűlölhetem őt. Utálhatom. Féltékeny lehetek rá. Akármit megélhetek. És ezt
2668# még el is mondhatom neki. Nyugodtan!
2672# Olyanokat szoktak emberek meggyónni, hogy döbbenetes: „A saját szavaimmal imádkoztam”. Ilyet valaki meggyón.
2683# Megvón. Van, akinek az a lelki életében a problémája, hogy jobban szeret a saját szavaival imádkozni, mint
2694# kötött imákat mondani. És ez neki problémának tűnik. Mivé tettük az istenkapcsolatot?
2703# Akkor ez azt jelenti, hogy az istenkapcsolatban is fokozott érzelmi ambivalenciák jelennek meg. Szeretem és
2714# gyűlölöm. Vágyakozom utána és közben taszít is.
2719# És ez mind rendjén van.
2721# Most az ambivalenciákról szeretnék egy kicsit... Nemcsak érzelmi ambivalenciák vannak, hanem rájövök, hogy az
2732# Istennel való kapcsolatomban az ellentétek nem föltétlenül azok, amikről azt gondolom (hogy azok az ellentétek).
2744# Mondok egy példák:
2746# Emlékeztek, milyen sokat beszéltünk a hitről? És akkor oda jutottunk, hogy a hitnek a kétely nem ellentéte. Azt
2757# gondolnánk, hogy a hitnek a kétely az ellentéte. Azonban aki a hitében nem tud kételkedni – abban a hitben,
2768# amiben most éppen aktuálisan hiszek, és abban, akiről éppen azt gondolom, hogy hiszek benne – annak az
2779# istenkapcsolata sosem fog fejlődni. Kétely nélkül a hit nem erősödik meg és nem mélyül el. Ezért a hívő
2789# ember életének természetes velejárója a kétely. Az Isten személyében, a tulajdonságaiban, a kettőnk
2800# kapcsolatában. A kétely tehát a hitnek nem ellentéte, hanem része.
2807# Most akkor az a kérdésem, hogy a hitnek mi az ellentéte? Mit gondoltok?
2814# A reménytelenség? Á, nem, az kicsit olyan...
2819# A tagadás?
2820# Te emlékszel? Van valaki, aki emlékszik rá! A hitnek az ellentéte a botránkozás.
2829# Amikor azt mondom, hogy: „Ilyet nem szabad! Ilyen nem érzünk! Ilyet nem gondolunk, ilyet nem csinálunk! Rendes
2841# hívő ilyet nem érez, nem gondol! Rendes pap nem tapos rá semmire!”
2848# Mondanék nektek fölismeréseket. Amikről azt gondoljuk, hogy ellentétei egymásnak – talán nem is így van. De
2860# ezeket az ambivalenciákat akkor kellene tudnunk tartani.
2866# A következő gondolataim jutottak eszembe:
2870# Az önátadásnak, ami a meghittség része, mi az ellentéte? Ugye szívesen mondanánk: az önátadás ellentéte
2882# önmagamnak a visszatartása. De hát épp erről beszéltünk: az intimitásnak föltétele, hogy képes vagyok
2893# határokat tartani! Egy meghitt kapcsolatnak lényegi része az, hogy közel kerülök, de el tudok távolodni! A
2904# függő kapcsolatban nem tudok eltávolodni. Egy meghitt kapcsolatban egyszerre tudok „mi”-ben lenni, és egyszerre
2916# tudok „én” „te”-ben lenni. Egy meghitt kapcsolatban képes vagyok önmagamat érvényesíteni. Ezért tudok
2927# veled konfrontálódni. Hahh! S aztán ennek függvényében egyre nő a szabadság és jön az intimitás! Egy függő
2939# kapcsolatban nem teszem meg ezeket. Tehát az, hogy képes vagyok távolságot tartani és tartok is, még a
2950# férjemmel-feleségemmel-gyerekemmel is, megfelelő helyzetekben, pillanatokban: ez az intimitásnak nem ellentéte
2962# (amikor távolodunk), hanem része! Az intimitás pont ott vész el, ha nem tudok távolodni! Akkor az önátadásnak az
2974# ellentéte az önalávetés! Mikor begyalázom magamat a függő kapcsolat érdekében. Az az ellentéte! Most mondok
2986# még ilyeneket! Ma délután ezzel szórakoztam – ezen jártattam az eszem.
2994# Az okosságnak mi az ellentéte? Okoskodás? Ez tetszik!
3000# Mikor tanultunk a teológián az első két évben egy csomó filozófiát, volt egy nagyon jó fej filozófia
3010# professzorunk. Ő mindig azt mondta: „A tudós tudatlanságára kellene eljutniuk.” Ott kezdődik az okosság,
3022# amikor fölismerem, hogy mennyi mindent nem tudok. Hát, ezek közhelyszerű dolgok. Ezért az okosságnak, pláne a
3034# bölcsességnek nem ellentéte az oktalanság; mert hiszen azt az okossággal együtt egyre jobban föl is ismerem.
3046# Nálam az okosság ellentéte az elvakultság.
3050# A szeretnek mi az ellentéte?
3053# Dehogyis a gyűlölet! Gyűlölni/szeretni, az egy jó kapcsolat! A közöny. Amikor már semmit se jelentesz. Az az
3065# ellentéte.
3066# A hitnek a botránkozás.
3069# A meghittségnek a függés.
3071# A reménynek nem a reménytelenség az ellentéte, hiszen a reménytelenség által mélyül el újból a reményünk.
3083# Átéljük, hogy egy olyan helyzetben, amiről eddig azt gondoltuk, hogy reménytelen, mégiscsak megcsillan valamiféle
3095# remény, ami már sokkal mélyebbről fakad. Hát az nem erős remény, amiben még sosem élted meg azt, hogy
3106# elvesztetted. A reménynek nem a reménytelenség az ellentéte, hanem amikor azt gondolom, hogy az életem
3117# értelmetlen. Az értelem nélküliségnek az élménye vagy tapasztalata. Az az ellentéte.
3127# (Ha nekem, akkor majd szólj.)
3130# Na, a kereszténységnek mi az ellentéte? A kereszténységnek nem az iszlám az ellentéte! Jajj... mondhatok még
3141# durvábbat is: a kereszténységnek nem a zsidóság az ellentéte! A katolikusnak nem a protestáns az ellentéte.
3153# Szerintetek mi a kereszténységnek az ellentéte? Úgy van! A kereszténység ellentéte a bigottság, a farizeizmus, a
3165# fundamentalizmus.
3167# A megbocsátásnak mi az ellentéte? Az, hogy „nem bocsátok meg”? Egy nagy csudát! Amikor segítünk valakit a
3179# megbocsátáshoz, akkor nem az a legnagyobb feladat, hogy lássa be, hogy fontos a megbocsátás. A legtöbb ember ezt
3191# belátja. Hanem az, hogy a megbocsátás a haragon keresztül vezet. Emlékeztek, tavaly mennyit beszéltünk erről.
3203# Akkor van hiteles megbocsátás, ha átpasszírozom magamat a gyűlöleten! Ha átélem azt, hogy tulajdonképpen
3214# DÖGÖLJ MEG! Ameddig ezt megpróbálom elkerülni (mert azt gondolom, hogy ez a megbocsátás ellenében hat), addig
3226# nincs hiteles megbocsátás. A legtöbb embert a megbocsátás útján ezen a ponton a legnehezebb továbbvezetni. Hogy
3238# papként mindent megteszek azért, hogy merje már gyűlölni azt a valakit! Hogy merjen haragudni rá és utálni,
3250# legalább egy hétig, ameddig legközelebb jön. Hogy erre kell folyton folyvást engedélyt adni, hogy utáld! Utáld!
3262# És utána az utálat eltűnik, és jön a megbocsátás, és annak lesz tartalma. Különben nem lesz. Ezért a
3273# megbocsátásnak az ellentéte nem az, hogy azt gondolom, hogy „Sose bocsátok meg!”. Akkor szerintetek mi?
3284# A mellőzés? Aha. Közömbösség, közönyösség, valami ilyesmi.
3291# Szerintem az, amikor semmilyen közösséget nem vállalok veled, beleértve a megértést és az együttérzést.
3302# Amikor ezt teljesen kizárom. Az a megbocsátás ellentéte. Amikor azt mondom, hogy „Semmi közünk egymáshoz”.
3314# És mi a hitelesség, önazonosság ellentéte? Nem a hiteltelenség. Milyen súlyos, fájdalmas fölismerések azok,
3325# amikor rájövök, hogy ebben nem vagyok hiteles. S amikor rájövök arra, hogy itt most nem vagyok hiteles, rögtön
3337# hitelessé válok. Milyen szép dolog az! Azt a fájdalmat átélni, hogy „Feri, ez nem hiteles”. Ebben a
3348# pillanatban megint azonos vagyok magammal. A hitelességnek az ellentéte a szégyen.
3357# Ezek a gondolatok foglalkoztattak ma délután.
3362# Ezért az Istennel való kapcsolatomban merem megélni a kettősségeket, egészen a brutalitásig.
3372# Addig, mint hogyha pont az ellenkező irányba haladnék. De közben nem.
3380# 3. Egy meghitt istenkapcsolatnak része, hogy szeretem magam; és meg tudok bocsátani magamnak és Istennek.
3391# Egy filozófiai teoretikus istenkapcsolatban nincs szükség az Istennek megbocsátani. Egy meghitt kapcsolatban meg
3403# kell neki néha bocsátani.
3406# Ezért ez azt jelenti, hogy egy meghitt istenkapcsolat fejleszti a lelkiismeretemet. A legtöbbünkben – főleg
3418# azokban, akik egy II. Vatikáni Zsinat utáni vallásos nevelésben részesültek – egy mély kettősség van. De ez a
3430# kettősség inkább kárunkra van, mint hasznunkra. A kettősség lényege az, hogy a fejemben él a Jóistenről való
3441# elgondolás, a gyomromban pedig félek, hogy majd végül mégiscsak megbüntet.
3450# S ezzel a kettősséggel nem szoktunk szembenézni. Azonosítjuk az istenkapcsolatunkat azzal, amit itt a fejünkben
3462# gondolunk róla, és sosem reflektálunk arra, hogy a zsigereink mást diktálnak. Ebből az is adódik, hogy a legtöbb
3474# ilyen „jó hitoktatásban részesült” keresztény testvérünknek a lelkiismerete az brutálisabb, mint ahogy Isten
3486# gondolja a dolgokat.
3488# Az a mélységes tapasztalatom (ezt mondhatnám még kifacsartabban is), hogy még a templomba járó hívőknek is
3500# inkább hasonlít a lelkiismerete a felettes énükhöz meg a szüleik ilyen-olyan mondataihoz, mint a Jóistenhez.
3512# Legtöbben teljes kiszolgáltatottságban vagyunk a saját lelkiismeretünktől, és ez rengeteg szenvedésnek a
3524# forrása. Egy meghitt istenkapcsolat állandóan segítségemre van a lelkiismeretem kontrollálásában. (Serceg.)
3536# 4. A kapcsolatunk élő és a jelenben is van – nemcsak a történelmi istentapasztalat ragozása és nosztalgiázás.
3548# Ami a templomainkban folyik, az általában a történelmi istentapasztalat ragozása és nosztalgiázás.
3560# El-elmerengünk Ábrahám atyánk hitén. No, oszt' akkor kit érdekel? Engem pl. Ábrahám atyánk hiténél sokkal
3572# jobban érdekel a sajátom. Én már csak egy ilyen önző individuális pasi vagyok.
3581# Nem tudom, hogy ti kerültetek-e már mély megtérési hullámba, mondjuk Mária Jézus-kapcsolata láttán? De ezt
3593# azért még el fogjunk nektek mondani százötvenezerszer, hogy ez a Mária... odaült Jézus lábaihoz, és ő a jobbik
3606# részt választotta. Ugye, milyen szép? Megint hadd sarkítsam ki: Hogy kétezer évvel ezelőtt az a Mária hogy ült
3619# a Jézus lábánál... Hát... indifferens. De hogy én mit gondolok az én Istenem lábáról? Hogy az rugdos-e? Nem
3631# rugdos? Vagy bakancs van-e rajta?!?
3636# 5. Elfogadom Istent és a teremtett világot hibáival együtt.
3642# Jaj, milyen primitív gondolat! Tudjátok, a lélektanban rájöttünk arra, hogy a legkutyábbunknak is szüksége van
3655# arra, hogy őt feltétel nélkül elfogadják. És az Istent pedig nem szoktuk feltétel nélkül elfogadni. Nem jár
3668# neki is annyi, mint a legnyomorultabb embernek? Az Isten is megérdemel annyit, hogy őt feltétel nélkül elfogadjuk.
3681# Erről eszembe jutott egy vicc.
3684# Megy a paphoz egy esztétikai érzékkel megáldott hívő. Azt mondja: „Hát atya, mit keres itt ez az undormányos
3697# Szent Antal szobor?! Hát hogy néz ki ez a Szent Antal szobor?!? Egy rokokó hányinger az egész. Mit keres itt,
3710# alatta meg a Szent Antal persely? Hát hogy néz ez itt ki?!??” Erre az atya azt mondja: „Hát, nálunk olyan heti
3723# ötezret.”
3724# Szóval, amikor éppen iszonyú dühös vagyok Istenre, akkor eszembe szokott jutni, hogy végül is elfogadhatnám őt
3736# olyannak, amilyen. Most tehet róla? Most tényleg, ő hova mehetett volna panaszra? Én még csak mondhatom neki, hogy
3750# „ááááÁÁÁ!!” De ő ki felé rázza az öklét?! Azért legyünk együttérzők vele. Hát... Hülyéskedek, de
3761# véresen komolyan gondolom. Nézzük.
3765# 6. Elfogadom, hogy Isten mondhat nemet is, merthogy ő is szabad, nemcsak én.
3774# Hát ha én mondhatok neki nemet, ő nem mondhat nemet? „Nagyon imádkoztam, iszonyúan imádkoztam, de iszonyúan,
3786# iszonyúan imádkoztam, hogy Isten adjon nekem karácsonyra PlayStation2-t. Nem adott! Uram, Uram? Hát hiábaaaa?”
3799# – Hát nem adott! Én is mondok néha nemet, ő is mond néha nemet.
3807# 7. Az Istennel való kapcsolatomat is folyamatnak tekintem.
3813# Erről múltkor beszéltem. Ugye, ha baj van, akkor „Uram, Uram, most segíts meg; látod, hogy én hogy
3825# szeretlek!”. Ja.
3827# Szóval ez azt jelenti, hogy nemcsak Isten köteleződik el mellettem, hanem én is őfelé.
3838# Ha ez egy olyan folyamat, amiben kölcsönösen köteleződünk el egymás mellett, és ebben a folyamatban mind a
3850# ketten szabadok vagyunk, akkor – most mondok egy meredeket – ez azt jelenti, hogy nekem örömet tud okozni az, ha
3864# Istennek örömet okozok.
3866# Akkor nem azért vagyok jó, hogy egy általam elképzelt mennyországban egy általam elképzelt, nevemet viselő
3879# páncélszekrényben a jótetteimet gyűjtögessem az ítélet napjára.
3887# Háború előtt egy ilyen szentképet lehetett kapni – saját szememmel láttam – elsőáldozó gyerekeknek.
3899# Elsőáldozó lettem! A szentképen egy kisfiú vagy kislány (erre már nem emlékszem, mert hát a kereszténységben
3912# aszexuálisak vagyunk), áll és elsőáldozáshoz járul. A pap tartja a fénylő szent ostyát. És a kép fölső
3924# részében pedig – nem hülyéskedek – egy páncélszekrény, és a páncélszekrényben a szentostyák bestokizva.
3936# Értitek a logikát? Tehát beáldozok egyet vasárnap, s az megy föl nekem a mennyei páncélba. Ez, ez. Ez az
3949# Istennel való kapcsolat egy ilyen jó nagy távolságtartásos kölcsönösség, igazságosság alapon.
3960# Ismeritek azt a viccet, hogy Szent Péter elé vonul az aznap meghaltak társasága? Kedves, jópofa. Azt monda Szent
3973# Péter:
3974# Oszoljatok három csoportra. Oda álljanak azok, akik a tízparancsolat mindegyik elemét megsértették. Ide álljanak
3988# azok, akik egyet se sértettek meg. Oda álljanak azok, akik a tízparancsolatból egyet-kettőt azért megsértettek.
4001# És mi történik? A társaság egyik fele ideáll, a másik fele odaáll, és egy szem valaki áll középen. Hát,
4013# Szent Péter összecsapja a tenyerét (bár azt nem tudom, hogy hogy van...), és a következő gondolatra jut: Ha most
4027# csak ez az egyetlen pacák fog üdvözülni, akkor szegény nagyon fog unatkozni a mennyországban. Ezt nem tehetjük
4040# meg vele! Ezért aztán a következőt mondja: Jézus Urunk fölhatalmazása alapján nektek is, mert nektek is
4052# megbocsátok. Gyertek ti is ide, hogy ez az egy szem igaz mégsem legyen egyedül ott a mennyországban. Erre az az egy
4066# szem igaz fölkiált: „De hát ez igazságtalanság! Ha én ezt előre tudom, nem szúrtam volna el az életem!”
4079# Átment?
4080# Akkor ez azt jelenti... egy szabad kapcsolat, akkor nem függés az Istentől. Hű, ezt milyen nehéz megemészteni!
4092# Hogy függés és nem függés... Na ezzel kapcsolatban egy nagyon egyszerű példa:
4101# Valaki elment egy segítőhöz. Az volt a problémája, hogy függő helyzetben van a társától, és szeretne nagyobb
4113# szabadságot. Az illető a következő gondolatot adta át neki. Nézd, a következő tanácsom van. Ezt a gondolatot
4125# kéne elmélyíteni. Nem a cici táplál, hanem a tej.
4131# Na, mit szóltok? Nagy bölcsesség!
4134# Erkölcsös életvitelre törekszem, aminek az Istennel való kapcsolatomban az az értelme, hogy ezáltal tudok hiteles
4147# lenni. Ez alatt azt értem, hogy az erkölcsösségnek a lényege egy valódi erkölcsi magatartás lényege nem egy
4159# szabálynak való megfelelés, hanem az, hogy valami beíródott a lelkiismeretembe, és az Istennel való
4170# kapcsolatomból valami következik. S amikor ezt megélem, akkor ez egy erkölcsileg értelmezhető valamivé válik.
4183# Hát amikor én egy meghitt kapcsolatban nem csalom meg a férjem/feleségem, akkor ez nem azért van, mert én egy
4195# törvénynek felelek meg. A meghitt kapcsolatból magából fakad, hogy nem csallak meg. Ezért egy erkölcsös
4207# életvitel nélkül nehéz az Istennel meghitt kapcsolatba kerülni. Az erkölcsös életvitelhez tartozik az is hozzá,
4219# hogy felismerem, ha nem tudok erkölcsös életvitelt folytatni. Ebben vagy abban vagy amabban a dologban. És azt is
4232# beviszem az Istennel való kapcsolatomba. Akkor megint hitelessé tudok válni. Nem egy túl jó megoldás emiatt
4244# megszakítani az Istennel való kapcsolatot! Nagyon sajnálom, hogyha van olyan gyónási élményetek, hogy amikor
4256# őszintén, hitelesen meggyóntátok valamelyik gazemberségeteket, akkor a pap ezt nem méltányolta. Sajnos ilyen van.
4269# Mikor egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy őt a pap kizavarta a gyóntatószékből, mert úgy ítélte meg, hogy
4281# ezt a bűnt már sokszor követte el. Hátttt... Én például valószínűleg 93 évesen is néha meggondolatlan
4293# leszek. Egy valami menthet meg ettől. A korai halál.
4298# Na most, miután tudjuk, hogy nagyon fontos, hogy egy derűs befejezéssel zárjunk, most ezt sikerült megtenni. A
4311# következő alkalomnak a felében még mondanék gondolatokat egy meghitt istenkapcsolatra vonatkozóan,
4326# és aztán jöjjenek a tévhiteink!
