2006.03.07.masodpercjelolessel
A pálferi wikiből
0000# Isten hozott benneteket! Köszöntök mindenkit! 0004# Egy kissé meg vagyok nyugodva amiatt, hogy ilyen sokan vagytok, mert múltkor nagyon belehúztunk a lecsóba, s 0014# arra gondoltam, hogy mint valami nem tudom, milyen továbbképzés, olyanná lettünk egy kicsit. De ezek szerint nem 0025# annyira durva, hogy ne jöttetek volna el, vagy hogy elbátortalanodjatok. Azt ígérhetem a mai alkalommal, hogy ez 0036# még durvább lesz. Teljesen. Akinek ilyen rosszullétei vannak a továbbképzés-jellegű előadásoktól, azt mind 0046# átélhetitek. Sűrű lesz, na. Úgyhogy bele is csapok. De egy nagyon fontos hirdetni való, mert most még emlékszem 0057# rá, s 1 óra 10 perc múlva, lehet, hogy már elfelejtem. Ez pedig az, hogy egész rendkívüli módon következő héten 0068# én nem leszek. Ez talán érint benneteket is. Nem leszek, képzeljétek el, ismét elmegyek a Szentföldre. Áhhh, 0078# ugye milyen.... úúú, de gusztustalan, tudom. Ez alatt az egy hét alatt is - hát 9 napig nem leszek - de direkt 0089# keddre megjövök. Tehát hogy csak egy maradjon ki. Direkt, miattatok. De arra szeretném fölhívni a figyelmeteket, 0100# hogy míg én a 28 fokban fogom áztatni magam a Holt-tengerben, addig ti ne felejtkezzetek el a nagyböjti 0110# feladatokról. Én pedig, miután a Holt-tengerben minden erőfeszítés nélkül fönt fogok tudni maradni, emiatt majd 0120# ott imádkozom értetek. Hát ennyit akartam. Szóval 2 hét múlva fogunk tallkozni, úgyhogy most jön egy durva 0131# alkalom. 0131# Amiről beszélünk, szerves következménye azoknak a hónapoknak, ami mögöttünk van, a szakkifejezés vagy cím a 0142# szülősítés, vagy szülőiesítés. Parentifikáció. Komo....(ennek hallatán valaki fölkacag.) Hát ez vicces. De 0152# miért? Na mindegy. (a hölgy magyarázatot ad) Ja, értem. Tehát azt mondod, hogy meghökkentő, hogy valamit ilyen 0163# pontosan elő tudok adni ahhoz képest, ahogy eddig évekig beszéltem. Jó, jó! Tudod mit, te gyere legközelebb is, 0173# jövő héten neked itt lesz egy alkalom. Na. Szóval ez a szülőiesítés. Én csak szülősítésnek hívom, mert úgy 0184# egyszerűbb, és képes az én tank agyam megjegyezni. Ez látszólag már tényleg a csomón a káka keresés, valójában 0194# azonban, majd ahogy majd föltárul, hogy miről is van szó, azt gondolom, hogy azt fogjátok mondani, hogy a 0204# nemjóját, hát tényleg! Ez elevenen érinti, vagy érintheti a mi, vagy a hozzátartozóink, szüleink életét. Ez a 0215# szakkifejezés úgy egyébként, csak azért, hogyha tovább akartok ezzel dolgozni, hát két hét van ugye, és 0225# nagyböjt, akkor ez a kontextuális családterápia egyik szakkifejezése. Ezt a szót azért akartam csak idehozni, 0235# hogy kontextuális, mert nagyon jól mutatja, hogy mi már túl vagyunk azon bőven, hogy ilyen egyszerű ok-okozati 0246# összefüggésben próbáljuk elképzelni az életünket. Ezen túl vagyunk. Tehát bizonyos összefüggések csak akkor 0256# tárulnak föl, ha föladjuk azt a gondolkodásmódunkat, hogy egy családtörténet, a saját élettörténeted az úgy majd 0267# megérthető, hogy okozatok és okok függnek össze egymással, és a végén te kijöttél végeredményként. Hogy ezt 0278# elfelejthetjük. De ha nem ebben a leegyszerűsítésben gondolkodunk, akkor egy összefüggésben, egy kontextusban, 0288# egy rendszerben gondolkodunk, az meg a természete miatt sokkal árnyaltabb és nehezebb, mint egy egyszerű, ilyen 0299# ok-okozat. Tehát emiatt mondom azt, hogy megyünk a durva felé, de ezt nem hagyhatjuk ki. Mert éppen így 0309# ismerhetünk föl olyasmit, amit egyébként, ha túlzottan leegyszerűsítünk valamit, akkor sose jön elő. Arra 0319# gondoltam tehát, hogy először leírom nektek ezt a szülősítés történetet - Gábor, nem ülsz le inkább, jó ott 0330# neked? Gyere, csattogj előre nyugodtan, az neked jobb, nézd meg, van itt hely! Nem bírom látni, hogy velem 0340# szemben ott állsz! Tudom, kemény vagy meg minden, de hát... 0346# 0346# Szóval. Mi a különbség a szülőiesítés és aközött, hogy valaki egyszerűen otthon az anyukájával és az apukájával 0355# tanulja a szülő szerepet. Hát honnan a csudából tanulnánk meg, hogy milyenek lehetnénk apukaként, anyukaként, ha 0365# nem otthonról? Tehát egészen normális és természetes, hogy a családban egész pici kortól kezdve néha szülő 0374# szerepbe kerülünk, és vigyázunk a kistesónkra, és gondoskodunk a beteg apukánkról, és nagy büszkeséggel 4 évesen 0383# viszünk neki meleg teát, mit tudom én, ezer dolog lehet. S ahogy fölnövünk, még pláne ezer dolog lehet, amiben 0393# igenis szülő szerepbe kerülünk. És hát ez... csöng. Már nem. És hát ez teljesen rendjén való. Ha tehát a 0402# családunkban pici kortól kezdve úgynevezett szülő szerepbe kerültünk, az nekünk nagyon jó lehet - akkor, hogyha 0411# a szülő szerepbe kerülésünket a saját szüleink nem használják ki, nem használják ellenünk föl. Ami egyet jelent 0420# azzal, hogy amikor én 4 évesen büszkén a 40 fokos lázzal otthon fekvő apukámnak bevittem a teát és úgy éreztem, 0430# hogy valami döntő lépést tettem az élet felé, akkor ha az én apukám megdicsér és megsimogat, és azt mondja, hogy 0440# "Nahát, ezt nem is gondoltam volna! Te Ferike!" Bár ezt nem mondta, mert hogy Picurnak hívott. Tehát hogy 0449# "Picur,hát te így behozod a teát és nem is lötyögtetted ki? Ja, kilötyögtetted, azért van félig. Nem baj, akkor 0458# is!" - "Hogy anyád ott térdel és mossa föl? Nem baj, hadd térdeljen!" - mert ők meg nem voltak jóba. Tehát 0467# duplán jót tettem vele. Igen, hát 40 fokos lázzal nem tudott genyózni anyukámmal, tehát akkor ez pont jó volt. 0477# 0477# Szóval, tehát ezekben a helyzetekben, amikor én valamilyen módon szülő szerepbe kerülök, hogyha ezt a szüleim 0487# nem használják ki, hanem elismerik, hogy ó, itt valami fontos dolog történt, köszönjük szépen, de jó, nahát, 0497# hogy én valami pluszt tettem bele, valami olyasmit a családi kapcsolatrendszerbe, amit nekem nem kellene 0506# betenni, mert én gyerek vagyok. Tehát ha ezt elismerik, ha ezt méltányolják, megdicsérik, mit tudom én, ha 0516# ezután szabadságot kapok, plusz szabadságokat; ha ezután, miután én szülő szerepben plusz felelősséget 0526# vállaltam, ezért én plusz bizalmat kapok majd a szüleimtől, akkor a helyzet teljesen rendjén van. Allelu... 0536# Látjátok, mennyire résen vagyok? Hát nagyböjt van! Nem mondjuk ki ezt a szót! Hahh! Hallotta valaki, hogy 0546# végigmodtam? Azért! Engem ne vádoljatok! Szóval hurrá! Akkor hurrá! Mert mire 25-30 éves leszek, lesz egy csomó 0556# jó élményem arról, hogy énszerintem nekem ez menni fog. Hát emlékszem, hogy 13 évesen is milyen jól csináltam, 0566# és aztán 17, hát ez tök jó! És van kedvem apukának lenni! Vagy anyukának. Nem tudom, tehát megfelelő rész 0576# aláhúzandó, másik törlendő. Na, tehát nem erről beszélünk. Nehogy összekeverjünk jó folyamatokat meg természetes 0586# dolgokat azzal, s akkor most előveszem a puskámat, mert szeretném leírni, hogy hogyan áll össze egy olyan 0596# rendszer, amely súlyosan megterhelő, mert a szülőiesítést úgy határoztuk meg, hogy foglyul ejtett személyre való 0607# romboló hatású támaszkodás. Hogy akkor ez mi a csudát is jelent. 0613# 0613# Azt mondja: az ilyen gyerek megfosztatik attól, hogy gyerek lehessen. Ha én ilyen szerepben kell, hogy legyek, 0623# akkor nem élhetem meg magam gyerekként, miközben én gyerek vagyok! Ez nagy kiszúrás velem! Tehát elraboltatik 0634# tőlem a gyerekkorom. Vagy a gyerekszerepem, a gyerekhelyzetem, és a gyereknek az önfeledtsége, az öröme, például 0646# az önzése. Jaj, de furcsa azt olvasni a lélektani irodalomban, engem ez mindig megrendített, mikor ilyesmit 0656# olvastam, hogy "a gyerek nárcisztikus vágyai kielégítésére a szüleit használja". Mit csináltam én? Hát kicsit 0667# úgy nem esett jól nekem, hogy... nekem nincsenek nárcisztikus vágyaim! Nem! Ugye felnőttként nem esik jól 0678# ilyesmit hallani, hogy valaha is egy önző kis pukkancs voltál. Gyerekként, ha te 3 évesen, meg 4 évesen egy 0688# önző, akaratos kis pukkancs vagy - "Igenis kérek!!" - de ezt a szót nem ismered - "Akarom!!!!!" Kérek... Mi, hát 0699# 3 évesen? Ne legyél már ennyire jólnevelt! Ez teljesen normális. Teljesen. Mert egy gyerek a maga központjában 0710# lévő világban él, és igenis teljesen önző, nárcisztikus szükségletei vannak, és azt ki akarja elégíteni, s a 0721# szülők ezt valahogy terelgetik. Teljesen oké. Ha egy gyerek pici kortól kezdve kezd belenőni abba a szerepbe, 0732# hogy nemcsak szülő szerepbe kerüljön, hanem hogy ezt a szülő szerepet súlyosan kihasználják és felhasználják a 0743# szülők, nagyszülők vagy akárkik, akkor például kimarad az életéből egy nagyon fontos szakasz. Amikor 0753# nárcisztikusan pukkancskodik otthon. Az a szakasz marad ki. És ugye a hiánymotivált életről beszéltünk, nem 0764# képzelhető-e el az, hogyha ez az valakinek az életéből kimaradt, akkor felnőttként szeretne bepótolni egy picit 0775# ebből. Mert ugye neki az kimaradt. Ugye akkor beszéltünk az egyik klasszikus zsákutca, a hiánymotivált életből, 0786# hogy akkor egy életen keresztül szeretné bepótolni azt, amit nem lehet. Ezért teljesen jó, ha egy gyereket 0796# hagyunk, hogy egy önző kis dög legyen. Mert az a dolga! És persze, hát ezt keretek közé fogjuk, világos! Hát 0807# nevelgetjük. De elismerjük, hogy az lehet ő. Ha nem - hmmhmmhmm. 0814# Aztán, ha romboló, ha megterhelnek bennünket ezzel a szereppel, akkor ennek a következménye az lesz, és akkor 0824# utalok két évvel ezelőtti dolgokra, hogy romboló jogosultságaink támadnak, vagyis valamit elvettek tőlünk 0835# gyerekkorban, és felnőttként magunk sem értjük azt, hogy miért tudunk olyan kifejezetten gátlástalanul, 0845# agresszíven, a kapcsolatainkat, önmagunkat is romboló módon megnyilatkozni helyzetekben. Hogy hát az 0855# tulajdonképpen nekünk sem éri meg. Nem olyan jó buli, hogy lenyomtam a házastársam. És mégis lenyomom. Valami 0866# furcsa, örömmel teli, élvezettel teli egyensúlyérzetem támad, hogyha beszólok annak, akit szeretek. Ismerős ez 0877# valakinek? Ez tuti, hogy ismerős! Csak azért, látom, egy ilyen viaszos arcot fölvett mindenki. Eszméletlen jól 0888# csináltátok. Tehát mindenki... Nehogy engem kiszúrjon a Feri! - Ezt majd otthon átgondolom. Jól van, jól van, 0899# értem én! 0900# Szóval, amikor az az érzésed, hogy azzal, hogy belerúgsz a másikba - Gyere, gyere! Igen, továbbítom! Hát Ági, 0911# Lili! Hát ne... milyen jelzőt használjunk? Ne senyvedjetek ottan kinn, hanem itt van hely. Häly, häly. Van häly. 0922# Miki is ott segít. Ott vannak hälyek. 0926# 0926# Szóval, akkor felnőttként a mi igazságosság egyensúlyunk minuszban lesz, ezért állandó kisértéseket fogunk 0935# átélni, hogy valakin törlesszük a gyerekkori hiányokból fakadó adósságainkat, és azt éljük át, hogy akkor most 0945# vagyunk rendben. 0947# Aztán ez a helyzet gyakran visszafordíthatatlan következményekkel jár, és ezek a következmények, és ettől tud 0957# még olyan fájdalmasabb lenni, 10 év, 15, 20 év múlva jön elő. Hogy te ilyen helyzetbe és szerepbe kerültél 0966# gyerekkorban, ez serdülőkorban, ifjúkorban, fiatal felnőttkorban lehet, hogy téged egyáltalán nem is zavar. És 0976# amikor egyszer csak megházasodsz, és kialakul egy egészen másfajta helyzet és rendszer, ott feltörhet az összes 0986# negatív következményével együtt. Az, hogyha a szüleink a saját hiányaik miatt, általában indirekt módon, és nem 0996# rosszindulatból, de bennünket túlzottan is szülő helyzetbe helyeztek és vittek, hogy ezt a szerepet nagyon 1006# fölajánlották nekünk, majd ezt nem ellensúlyozták elismeréssel, plusz szabadsággal, plusz bizalommal és a 1016# többivel, akkor ez azt fogja jelenteni, hogy teljesen túlterhelődünk. Egy ilyen gyerek túlterhelt, és 1025# túlterhelődik. Ez is növeli az ő romboló jogosultságait, de ami még nehezebb, hogy felnőttként az lesz számára a 1035# normális, hogy magát folyamatosan túlterhelje. Hiszen azt szokta meg otthon, hogy egy olyan helyzetben kell 1045# élnie és egyensúlyoznia, amely számára tulajdonképpen megoldhatatlan. Egy gyerek nem képes tartósan és 1054# folyamatosan szülőként létezni egy családban. Ha ezt megteszi, akkor olyan felelősséget vesz magára, amely 1064# felelősséget nem bír elviselni. Ez azt jelenti, hogy túl fog terhelődni. Az ilyen szerepbe vitt felnőttek később 1074# folyamatosan túlterhelik magukat a munkahelyen, otthon, akárhol. Mindig akkor ébrednek föl, amikor már teljesen 1084# ki vannak purcanva. Ugyanis számukra az a normális, hogy olyan helyzetet vállalok és veszek magamra, amit nem 1094# tudok megoldani. ugyanis ez a helyzet a gyerek számára nem oldható meg, és nem is oldható föl, ezért ilyen 1103# helyzeteket fog keresni. Emlékeztek múltkor, nem csak hogy a hiányaimat megpróbálom pótolni, pótoltatni más 1113# felnőttekkel, hanem hogy újból és újból magamat olyan helyzetekbe hozom, amelyek emlékeztetnek az eredeti 1123# helyzetre, és így senyvesztem és - ez már kicsit sok nekem - így szenvedetetem magam felnőttként. 1132# Aztán. A gyerek fejlődése ebben az esetben meg fog törni, és bizonyos pontokon el fog akadni. Annál rombolóbb ez 1142# a helyzet a gyerek számára, minél inkább, ha nem volt hajlandó fölvenni ezt a túlzott felelősséggel és 1151# elviselhetetlen teherrel járó szerepet, annál rombolóbb, minél inkább a szülei ezt nem ismerték el. Hanem - és 1161# itt válik az egész ettől olyan rombolóvá - hogy még bűntudatot is keltenek benne, szégyenérzetet keltenek benne 1171# akkor amikor ezt a szerepet nem vállalja el. Emlékeztek a múltkori példámra. Tehát amikor a gyereknek azt mondja 1181# az anyukája: "Hát nem veszed észre, hogy megint migrénem van és fáj a fejem? Most jössz ezzel a rohadt 1191# leckével?" - mert a gyerek nem tudja megoldani a leckét, és szeretné vinni az anyukájához, hogy az ő anyukája 1201# segítsen megírni neki a matekot. Ha a gyerek így jár el, ez természetes és normális. S az anyukától nem azt 1210# kapja, hogy nagyon-nagyon sajnálom, hogy nem tudok neked segíteni. Nagyon sajnálom! Tudod mit? Esetleg beírom az 1220# ellenőrzőbe a matektanárnak címezve, hogy te szeretted volna megírni a házi feladatot, de én nem tudtam neked 1230# segíteni, és kérlek, óra elején ezt vidd oda és mutasd meg neki. De nem ez történik, hanem az ellenkezője, az 1240# anya csak - persze mert hát fáj a feje - rámordul a gyerekre, és azt mondja: "nem látod, hogy mennyire rosszul 1250# vagyok? Hát nincs benned semmi együttérzés? Hát hányszor mondtam, mikor fáj a fejem, akkor nem tudok neked 1260# segíteni, hát nem tudod ezt megérteni?!" Akkor egyszerre ezekkel a mondataival beviszi őt szülő szerepbe, 1269# meghívja őt egy szülő szerepbe, akkor most neked kell gondoskodnod rólam, és nem ismeri el azt, hogy ő gyerek. 1279# Érthetően tudom ezt elmondani? És hogyha még ilyenkor jön megszégyenítés, és megalázása a gyereknek, ami nagyon 1290# finom formában tud megtörténni, nem kell, soha nem kell, hogy az a két szülő kezet emeljen a gyerekére. Nem 1299# történnek csúnya dolgok, durva dolgok, csak mindig ilyen finom mondatok. Csak finom elutasítás ott, ahol pont 1309# szeretgetni kéne. Ez bőven elég ahhoz, hogy valaki felnőttként ez alatt nyögjön. 1317# 1317# Ha az én anyukám vagy az apukám segítséget kér tőlem, és az anyukám azt mondja: "Jaj, Rozikám. Tudod, nagyon fáj 1327# a fejem. Nemhogy nem tudok neked segíteni a matekben, de tudod, még egy nagyon nagy szívességre is megkérnélek, 1338# hogy ma este te mosogassál el." Tudom, elsőáldozási fölkészítés, mondom a gyerekeknek, hogy lehet, hogy fogok 1348# nektek olyan penitenciát adni, hogy mosogassatok el otthon. Kilencből 5 gyerek jelentkezik: nálunk mosogatógép 1359# van. Új példát kell találnom. Ez szörnyű, megint gondolkodnom kell. Kilenc éve ezt mondom! Vagy Miatyánk, vagy 1369# mosogatás. De nem szúrnak ki velem a kis pöttyök, túljártam az eszükön! Azt mondtam: akkor elégtétel - be kell 1380# tenni a mosogatógépbe a cuccot, és ki kell venni. Na, jó kis elégtétel? 1387# Szóval, ha az én anyukám azt mondja nekem, hogy "annyira, annyira jólesne nekem, hogyha elmosogatnál, nincs is 1397# túl sok, mert reggel elmostam a tegnapit, de nem akarom, hogy ott maradjon, mert holnap mit tudom én... 1407# megtennéd? "S akkor erre a gyerek kimegy, és elmosogat, s és sugárzó arccal jön vissza, és azt mondja, hogy 1417# "anya, megvan!" Akkor, hogyha kap két nagy puszit, de nem cuppanósat, mert fáj az anyukának a feje, csak... Nem 1428# tudom, hogy kell nem cuppanós puszit adni, szóval kap két puszit, akkor a dolog a lehető legjobb mederbe került. 1438# Tehát nem arról van szó, hogy a gyerek egy élősködő legyen 25 éves koráig, és utána meg egy házastársat 1448# keressen, akin majd tovább élősködik. Hogy ismerjék el,amit ő most betett ebbe a családi rendszerbe, s akkor 1459# teljesen oké. 1460# Mondom ennek egy cifrább változatát. Ha az anya - keresztény anya, keresztény anyuka - a nyílt agressziót nem 1470# szereti, hanem inkább érzelmileg zsarol, akkor mondjuk hazajön a lánya az iskolából, s az anyukája, már nem fáj 1481# a feje, de valahogy nem áll vele szóba. Volt valakinek ilyen anyukája? Az anyuka, aki azt szokta mondani, tudod, 1491# van egy rossz tulajdonságom, olyan sértődékeny vagyok. nahát akkor, a gyerek tesz-vesz, minden: "Anya, fáj a 1502# fejed?" - "Nem." A gyerek elkezd gyanakodni, hogy az anyuval valami baj van, tegnap fájt a feje, most meg... És 1512# akkor persze elkezd... - Ott! Akarom mondani, ott! De jó, hogy ezt is tudtam! Pont egy nagyon izgalmas résznél 1523# kapcsolódsz be! Tök jókor jöttél! 1526# A gyerek ebben a pillanatban tudja, mi a dolga. Ő kezd el gondoskodni az anyukájáról. Jaj, anyukám védtelen. 1536# Megsértődött. Biztos nagy oka volt, hogy megsértődött, biztos én vagyok a hibás, és megyek, és jaj, jaj, mi van 1547# az én anyukámmal, majd én gondoskodok róla, szegény anyukám megsértődött. S akkor megy, kanosszajárás, s akkor 1557# télvíz idején... És akkor az anyukája így..."Én ezt nem értem!" És a gyerek még mindig nem érti, értitek, így 1568# bontakozik ki a helyzet. Az anya pontosan tud mindent, de ilyen adagolja, úgy, hogy minden fájdalom teljesen 1578# leérjen. Hmmm? Én ezt nem értem. És akkor a gyerek tudja, hogy úúú, valamit nagyon kellen értenem, jaj, de állat 1589# vagyok, hogy valamit nem értek. Az anyám érti, én meg nem! De azt mondja, hogy nem értem. De én tényleg nem 1599# értem, ezt most nem értem. Az anyám érti, de azt mondja, hogy nem értem, nekem meg értenem kéne... 1609# 1609# "Hogy neked soha nem jut" - soha, értitek! Amikor jönnek ezek a jelzők. - "hogy neked soha nem jut eszedbe, hogy 1620# amikor anyádnak fáj a feje, hogy akkor elmosogass. Hogy ennyire nem lehet rád számítani! Mikor láttad, hogy fáj 1631# a fejem! Láttad vagy nem?" És hát a gyerek - hát látta. Hát, basszuskulcs, látta. És ott áll, most már tudja, mi 1642# a baj. Látta, nem mosogatott el, az anyjának tegnap fájt a feje, ma meg van sértődve, holnap megint fáj a feje - 1653# jól ki van ez találva. És a gyerek... ugye, milyen finom? Az anya? Még csak nem is dühös. Le se szidja a 1664# gyerekét. Oké, megvan ez? 1666# Aszongya. A kihasznált gyerek hibáztatása mély igazságtalanságot jelent. 1673# Na most. Ha a szülő nem ismeri el a plusz felelősségvállalást, a plusz tehervállalást, a plusz családi 1683# rendszerbe történő betételt a gyerek részéről, akkor sajátos módon a gyereket elkezdi függő helyzetbe hozni 1694# magától. És ha ezt nagyon sokáig és tartósan teszi, akkor nem... - a jó úton az történne, hogy a gyerek egyre 1705# szabadabbá válik, mert felelősségeket vállal, pluszokat is, ezért plusz szabadságot és plusz bizalmat és plusz 1716# elismerést kap, és ettől egyre erősebbé válik, és szabadon majd képes házasságot kötni. Ez a szabadság irányába 1727# megy. Amiről eddig beszéltünk, ez pont az ellenkező irányba hat, mert a gyereknek állandóan résen kell lennie, s 1738# ahogy múltkor erről beszéltünk, meg múltkor, meg múltkor, a szülei szükségleteire kell figyelni. És szép lassan 1749# a szüleinek a szüleivé válik. És azt, hogy ő ezzé vált, ezt pedig nem ismerik el. Ez a helyzet. 1759# Van még egy nagyon csúnya helyzet itt, amikor a szülők mondjuk olyan helyzetbe hozzák a gyerekeiket, hogy 1769# azoknak döntőbíróvá kell lenni a kettejük konfliktusaiban. Ez klasszikus, azért mondom. Dehogy kell egy 1780# szülőpárnak elválnia egymástól! Nem kell! Elég, ha köztük a bizalom megrendül, és a gyereket megpróbálják 1790# kijátszani, kihasználni a saját javukra, ami miért történik? Mert ugyanis a házastársam volna az, akivel egy 1801# bensőséges, meghitt kapcsolatban vagyok, ahol történik az érzelmeknek a mély átélése, kölcsönös felelősség, 1812# bizalom, tididi... jó dolgok. De ha én nem vagyok jóba a házastársammal, akkor óriási hiányaim lesznek. Ezeket 1823# az óriási hiányokat szívesen töltöm be a kéznél lévő még nagyon mély érzelmi kapcsolatokkal, s ezek a gyerekek. 1834# Tehát rosszban vagyok apáddal, és rögtön, ösztönösen kellesz nekem, mert nekem egy hiányom van. És nem azon 1845# dolgozok, hogy a férjemmel valahogy rendezzem a helyzetet, hanem azon, mert éhes vagyok és szomjas, hogy a 1855# gyerekemtől kapjam meg azt a szeretetet, elismerést, gyöngédséget, törődést, figyelmet és mindent, amit nem 1866# kapok meg a házastársamtól, ezért őt magamhoz vonzom és édesgetem, és hogy ezt a helyzetet fönt tudjam tartani, 1877# mert ez sokkal könnyebb, mint rendezni a kapcsolatomat a házastársammal, ezért nagyon finoman és óvatosan 1887# próbálom ezt a helyzetet kijátszani a magam javára. Nagyon-nagyon-nagyon finom mondatok is elegendők, hogy ez a 1899# helyzet létrejöjjön. Elég nagyon finom beszólás, olyan, amibe bele se lehet kötni. Mikor a férj csak annyit 1909# mond, hogy "Anyád megint rosszkedvű." Jön haza a gyerek ilyen vidáman, helló, helósztok, hogy vagytok? Tök jó 1920# napom volt! - "Anyád megint rosszkedvű". Igaz is! De ez bőven elég ahhoz, - ugye nagyon izgalmas lenne, ha most 1931# azt játszanánk, hogy ebben a helyzetben, mikor azt mondja a férj: anyád megint rosszkedvű - hogy akkor írjuk oda 1942# a lap hátuljára, hogy tulajdonképpen mit mondott. Ez egy jó játék lenne. Hogy mit mondott. Emlékeztek, itt a 1953# trikófölirat. Itt van: "Anyád megint rosszkedvű." S megfordulok, akkor az van odaírva: "Csak rám számíthatsz." 1964# Ugye? A legtöbb szülő hord ilyen trikókat. Így bizony, előre szép dolgok vannak írva: "Apád szeret téged". Hátul 1975# meg az van: "És anyád?" Nem mondott ő semmit, csak föltett egy kérdést. 1983# 1983# Ha a gyerek ebbe a helyzetbe kerül, az is nagyon sajátosan szülő szerep, nem? Ott van két egymással perlekedő 1993# gyerek, és én vagyok a bíró. És ahova én állok, az győz. Hát ne mondjátok, hogy ez nem egy kemény szerep! S a 2004# gyerek ezt tudja is. Hogy ő lesz most a mérleg nyelve. Rajta dőlnek el a dolgok. Két gyerek civakodik, és most 2015# ő. Azonban ez a szerep nem a gyereknek való, mert - és itt egy nagyon súlyos dolog következik - azért, mert a 2026# gyerek nem dönthet arról, hogy kik a szülei. A szülők dönthetnek arról, hogy kik a házastársai. Igen. Nem kívánt 2037# rész törlendő. Tehát ők dönthetnek, de én nem. És amikor egy ilyen konfliktusban nekem a sajátos szülő, bíró, 2048# akármilyen helyzetbe kell kerülnöm, akkor hogyan őrizhetem meg mondjuk az apukámmal való lojalitásomat? Azon az 2059# áron, hogy elárulom az anyámat. Ha az apukám és az anyukám finoman meghív engem arra, hogy gyere, legyél a 2070# szövetségesem! Adj nekem igazat! - akkor ebben a pillanatban nekem csak árulás révén van esélyem arra, hogy 2080# fönntartsam a kapcsolatot azzal, aki meghívott erre a helyzetre és szerepre. Mi történik ebben az esetben? El 2091# kell árulnom az egyik szülőmet, hogy ezt a kapcsolatot fönntartsam. A gyerekek éveken keresztül hihetetlen 2102# lavírozásban tudnak lenni. Anyukánál anyukának adnak igazat. Apukánál apukának adnak igazat. Esetleg 2112# megpróbálnak anyukánál nagyon finoman, legalább hallgatni, vagy azt mondani, hogy "De hát az apu..." 2122# Próbálkoznak. Hát vagy sikerrel, vagy nem. 2126# Amikor az egyik szülő a saját szeretetét a másik szülő árulása, elárulása árán adja csak meg, ez hihetetlen 2137# súlyos bizalmi válsághoz vezet, ugyanis a gyerek a következőt fogja megtanulni: azt, hogy egy olyan helyzetben 2148# kell leélni az életet, ami olyan felelősséget ruház rám, amely felelősséget nem vagyok képes viselni. A szüleim 2159# bizalmi válságából azt a következtetést vonom le, hogy igazából egyik szülőmben sem bízhatok teljesen. Hiszen el 2170# akarják árulni a másikat, s nekem ez nem jó. Ha a szülők a saját bizalmi válságukba sodorják a gyereket, a 2180# következménye, a gyerek mind a két szülővel kapcsolatban bizalmi válságba kerül. Ez az egyik. Eltávolodik mind a 2191# két szülőjétől. A másik lehetőség: dönt. Megszakítom a kapcsolatot apámmal, és anyámmal függő helyzetbe kerülök. 2203# Megszakítom a kapcsolatot anyámmal, odaköltözök apámhoz és együtt szidjuk anyámat. És mind a kettő 2212# katasztrofálisan rossz az elkövetkezendő évtizedek szempontjából. Ha a szülők elválnak, elvált szülő legyen a 2223# talpán, aki ezt jól csinálja. Most még kisarkítom. Elvált nő legyen a talpán, vagy a körömcipőjén, - mert hát 2234# hogy férjet keres - aki ezt bírja, aki ezt jól csinálja. Hiszen most képzeljük el, éppen padlót fogott az 2245# anyuka. Naná, hogy padlót fogott, hát egy válás kikészít minden embert, tök mindegy, hogy ki a hibás, meg mi, ki 2256# van purcanva a nő. Ott vannak a gyerekek. Sokkal több a teher és kevesebb a pénz. Többet kell dolgozni és 2266# kevesebb a szabadidő. Hát aki ezt anyaként bírja, hát az... Naná, hogy az elvált anyák nem bírják. Az a 2277# normális, ha nem bírják. Mert az kétemberes munka. Az a normális tehát, ha nem bírják. Ezért, ha egy elvált 2287# szülő gyereke kapott az anyukájától némi ilyen rúgást, akkor bizony ezen nincs csodálkozni való. De azért, mert 2298# mi ezt a helyzetet megértjük, és érdemes is megérteni, nem jelenti azt, hogy ez nem okozott nagy sebeket 2309# minekünk. 2310# 2310# Ennek az lehet a következménye, hogy később, felnőttként nemcsak agyonterhelem magam, hanem előszeretettel 2320# vállalok olyan helyzeteket és olyan partnert, aki nem hozzám való. Hiszen megtanultam azt, hogy nekem olyan 2330# helyzetben, olyan szereplőkkel kell lennem, amely helyzet nem nekem való. Ezért ezt nagyon szívesen megismétlem 2340# újból és újból. 2342# Nézem az órát. Most eljutottam ennek a helyzetnek a leírására. Talán most, most viszonylag árnyaltan ezt el 2352# tudtam mondani. Hogy itt nem ez az egyszerű szülő szerep, ahogy Berne mondja, az emberben él egy szülő, egy 2362# felnőtt meg egy gyerek; nem erről az egyszerű mintáról beszélünk már, hanem egy nagyon árnyalt rendszerről. Arra 2373# gondoltam, hogy szívesen elmondom nektek azt, hogy az én szülőiesítésem hogy történt meg. Szívesen elmondom 2383# nektek, akkor láttok egy esetet. S akkor látjátok... mit tudom én, mit, láttok engem. Hmmm? 2391# Most kiveszem az összes cuccot a zsebemből, és akkor sztorizok nektek egy kicsit. Viszonylag árnyalt helyzet 2402# lesz, 3 generációról fogok beszélni. De hát ezt tudjuk - Böszörményi Nagy Iván szerint minimum 3 generáció kell 2412# ahhoz, hogy valaki megértse a saját sorsát. Kettő nem elég. Na. 2418# Képzeljétek azt el, hogy van egy anyukám, aki a saját anyukájával hihetetlen rossz viszonyban van azért, mert az 2429# én nagymamám folyton-folyvást elhanyagolta a saját lányát. Az én édesanyám '35-ben született, és például az én 2439# nagymamám előszeretettel küldte el a saját lányát vidékre azzal a fölszólítással és fölkiáltással, hogy vidéken 2450# jobb a koszt. És akkor ilyen sokadik rokonoknál tengődött az én édesanyám, amikor volt 5 éves, meg 10 éves, meg 2460# a háború előtt, a háború alatt, meg a háború után. Máskor nem. Tehát értitek, hogy milyen lehet egy sokadik 2470# unokatestvérnél megpróbálni gyereknek lenni. És nemcsak azt átélni, hogy nem kapom meg azt a törődést, ami járna 2481# nekem, hanem hogy - mert ha még meg is kapnám mástól azt a törődést, ami járna nekem, akkor sem feledteti el ez 2492# azt énvelem, hogy az anyámtól nem kapom meg azt, amit az anyámtól szeretnék megkapni. Tehát az én édesanyám 2502# kapott egy jó nagy gellert, annyi biztos. Egész életén keresztül az én nagymamámmal való kapcsolatát nem tudta 2512# rendezni. Nem tudta. Erre képtelen volt. Rengeteg veszekedésre emlékszem, ahogy az anyukám és a nagymamám 2522# egymással perlekednek. Ez... 2525# (Egészségedre! Jaj, nem látlak! Zsuzsanna, trüsszentettél! - A nagymamád?) 2532# Szóval, ezért az én édesanyám 17 évesen igazgatói engedéllyel megházasodik. 'Mindegy, hogy hova, csak el innen' 2542# alapon. Tudom, hogy erről egyszer már említést tettem. S akkor 10 év házasság egy olyan valakivel, aki 2552# tökéletesen nem illik hozzá, egyébként egy apafigura, nála tizenvalahány évvel idősebb. Hmm. Mert az én szegény 2563# anyukámnak nemcsak anyahiánya van, hanem miután vidéken nő föl az ikszedik rokonoknál, ezért apukahiánya is van. 2573# Az én édesanyám ezt a helyzetet a következőképp látja vagy oldja meg: úgy, hogy nem szereti a saját anyukáját, 2584# és idealizálja a saját apukáját. Miért idealizálja az apukáját? Azért, mert két szülő elvesztése mégiscsak egy 2594# kicsit sok egy gyereknek. Hmm? Tehát lélektanilag megéri. Hogyha legalább akkor van egy idealizálható apám, 2604# akiről kigondolom azt, hogy 'jaj'. És erre azért is jó az én nagypapám, merthogy nincsen otthon. Merthogy 2614# köztisztviselő, és vagy a bányában dolgozik, vagy az erdőben vadászik. Hmmm. Ez tehát az anyukám helyzete. Ezért 2625# kibékítetlen és kibékülés nélküli kapcsolat az anyukájával, idealizált kapcsolat az apukájával. És akkor 2635# beletántorgás egy tökéletesen nem megfelelő társsal való kapcsolatba, 10 év nyűglődés ott, majd a házastársa 2645# meghal. Hiszen jóval idősebb nála. 2648# Na most. Az anyukám és az apukám között, már amikor minket vár az én anyukám - merthogy ikertesó, tudjátok! - 2659# már akkor megromlik a kapcsolat. Hiszen az én anyukám másodjára is egy olyan férfit választ, aki nem jó neki. Na 2669# ezt most nem árnyalom vagy ragozom. Ennyi elég, hogy kifejezetten rossz kapcsolat. Nem emlékszem a szüleim 2679# életéből olyan pillanatra, hogy bensőséges, szeretetteljes megnyilatkozásuk lett volna egymás felé. Nem 2689# emlékszem ilyen helyzetre. Arra emlékszem, hogy az apukám és az anyukám külön ágyban alszanak. Erre emlékszem. 2700# 2700# Na most. Mit gondoltok, egy ilyen helyzetben tulajdonképpen - ja és akkor egy fontos momentum: a nagypapám, 2710# tehát anyukám apukája akkor hal meg, amikor én négy éves vagyok. Az anyukám, amikor haldoklott, emlékiratot írt. 2720# Nagyon, hallatlanul jó érzéke volt ezer dologhoz. Nagyon jó emlékiratot írt, és olyan egy évvel ezelőtt 2730# csodálkozva olvasok egy mondatot, ami eddig sosem tűnt föl nekem. Leírja azt, hogy mit élt át akkor, amikor az 2740# apukája meghalt. Ott van a nagyszüleim lakásában, és várja az orvost, hogy megállapítsa, hogy beállt a halál. És 2751# akkor az orvos megállapítja, hogy beállt a halál, és mindenki elmegy, és ő van ott, és várja, hogy eljöjjenek a 2761# halottszállítók és elvigyék az apukáját. S akkor a következő mondatot írja: "s amikor lekísértem a koporsót és 2772# elvitték az apámat, akkor azt éltem át, mintha valamit kiszakítottak volna a szívemből, egy nagy üresség maradt 2782# a helyén, és ez az üresség azóta is tart." Hmm. 2786# Amikor tehát én négy éves vagyok, akkor anyukámnak a szívében egy bepótolatlan hiány, egy óriási üresség van, 2797# ami az apukájára vonatkozik, és a családban nincsen mellette férfi. De van neki fiúgyereke. Ez bőségesen elég 2807# ahhoz, hogy meghívást kapjon valamelyikünk az apaszerepre. Hogy figyelj rám, hogy gondoskodj... - ez pedig én 2817# lettem, azért, mert a tesóm a szónak most kifejezetten semleges értelmében egy ilyen ösztönösebb, belevalóbb, 2827# nem hezitáló, cselekvő, energikusabb valaki volt. Őrá nem illett ez a szerep. Én viszont tövig rágtam a körmöm. 2838# Én pont megfeleltem. Én szorongós gyerek voltam, tövig rágott körömmel, állandó frászban és figyelemben, hogy mi 2848# történik otthon... Naná, miután 1 kiló 80-nal születtem, és az első hónapokat egy inkubátorban töltöttem! 2858# Szóval, pont jó volt nekem ez a szerep. És én, ez azt jelenti, hogy 4-5 éves kortól kezdve szépen belementem 2868# ebbe a szerepbe. Majd pedig, most mondom, hogyan tud elmélyülni egy helyzet, az én apám például sosem ütött meg 2879# engem. Ettől még kaphatok olyan örökséget, hogy belekoldulok. 2885# (Ez nem értelmes magyar szó. Csak hogy...) 2889# Na most. Anyukám a klasszikus baklövést követi el kétszeresen. Az egyik, hogy az a mániája, hogy azt nézi, hogy 2899# vajon melyik gyerek kire ütött. Ezt onnan tudom - én ezt teljesen elfelejtettem, de néhány hónappal ezelőtt 2909# elmentem ahhoz a pszichológus hölgyhöz, akihez nekem gyerekkorban kellett járnom. mert a szüleimet arra 2919# kötelezték, hogy gyereküket, aki én voltam, gyermekpszichológushoz vigyék. S a gyermekpszichológus még él, és ez 2929# tök jó. Megkérdeztem, hogy na, ő hogyan látta anyukámat.És azt mondta, hogy hát anyukádnak volt egy fixaideája, 2940# hogy el kell dönteni, hogy melyik gyerek kihez tartozik. Na hát, az én anyukám eldöntötte, hogy én az apámra 2950# ütöttem, akivel neki kibékíthetetlenül rossz kapcsolata volt. Nem sok esélyem maradt. Majd pedig ezek után a 2960# második klasszikus baklövés, ugye, Feri, te olyan komoly vagy. A tesód egy hebrencs. Nagyon szórakoztató, tök jó 2971# fej, de hát végül is mégiscsak te vagy az, akire számítani lehet - hallom én ezt kisfiú koromban. Hmm? Hmm? 2981# Tehát akkor én még komolyabb leszek. Még több könyvet olvasok, még gyagyább leszek. Pillanatnyi látlelet erről: 2991# például 13 éves koromban az Aranyketrec című könyv volt a kedvenc művem, amit Benedek István egy 3000# elmegyógyintézetről írt. Az, hogy én ezt a könyvet egyáltalán el tudtam olvasni 13 évesen, és a skizofrén ember 3011# lelkivilága kifejezetten lekötött, mint valami hozzám nem túl messze eső jelenség, azért ez sokat árul el abból, 3021# hogy körülbelül milyen önfeledt gyermeki létezésben is leledzkedtem. Na most. Ahogy növök föl, teljesen 3031# megromlik a szüleim között a kapcsolat, és az anyukám egyre inkább azt követelte tőlem, hogy miután végül is én 3041# vagyok a komoly, meg minden, hogy én végre valahára egyértelműen álljak mellé. Klasszikus katasztrofális 3051# baklövés egy szülő részéről. Majd pedig, amikor pappá szenteltek, édesanyám a következő mondatot mondja: hát 3061# most, hogy pap vagy, igazán, végképp nem értem, hogy miért vagy még mindig jóba az apáddal. Mert ha pap vagy, az 3072# a kutya kötelességed, hogy egy minimális morális érzék szoruljon beléd, és hát a vak is látja, hogy apád a 3082# rossz, és én vagyok a jó. Amiben egyébként sok igazság volt. Hogy morálisan anyukám apukám fölött állt, ez 3092# evidens. Tehát éppen anyukám hivatkozhatott erre. 3097# 3097# Na, most. Mondom, hogy hogy színeződik ez a helyzet. Itt jön most a nagymama. Mert már ez is elég gáz, de jön a 3107# nagyi, és az egészet még kétszeresen megkavarja, ugyanis, miután a nagymamám kibékíthetetlen viszonyban van az 3118# anyukámmal, ezért a nagymamám engem választ kedvenc unokájának. És miután az anyukám eldöntötte, hogy én nem 3128# igazán vagyok az ő gyereke, hanem inkább a testvérem, és én inkább az apámnak vagyok a fia, ezért naná, hogy 3139# gyerekként nekem azért jó volt, hogy legalább van egy nagyim. Ezért például én 17 éves koromban a nagymamámhoz 3150# költöztem. Tehát vagy a barátnőimnél laktam, vagy a nagymamámnál. Komolyan! 3157# (Egyszerre sosem volt több barátnőm. Mindig csak egy. Látszik, hogy milyen fantáziátlan vagyok. Na most.) 3167# Ezért én kétszeresen is hülye helyzetbe kerültem. Egyszer csak a nagymamámnak én lettem a kedvenc unokája, aki 3178# azonban egy lakásban lakott a nagyival. Az milyen szerep? Hát az mondjuk férj. Mondjuk. Ez azt jelenti, hogy 3188# kétszeresen sikerült az anyukámnak az apukájává válni, mert nemcsak az anyukám hívott meg erre a szerepre, hanem 3199# a nagymamám is meghívott erre a szerepre. Én meg egy kis nyomorult gyerek vagyok, értitek, tehát azért valami 3210# gondoskodás mégiscsak kell, nem? Tehát azért a nagymamámat csak mégiscsak... 3217# Na most. Mondom a cifrát. Mert hát ez még csak egy ilyen kis...izé. Nagymamám úgy dönt, haldoklik. Tényleg, hát 3228# miért, jobb azt tudatosan, nem? Én úgy szeretném, hogy egyszer eldöntöm, hogy na, most akkor gyerünk. (Most 3238# annyira lefogytam ebben az előadásban.) Eszembe jutott nagymamámnak a Stefániája. Tényleg, a nagymamám annyira 3249# aranyos volt, mindig vett nekem - két dologgal fejezte ki a szeretetét: kis hűtőszekrénye volt, mert hát hogy 3259# csak ketten éltünk ott, édes kettesben: Traubi szóda, rendes, üveges, 3,3-as és két darab stefi, ahogy a 3269# nagymamám hívta, amit a sarokról hozott egy nagyon jó mászek cukrászdából, szintén ahogy a nagymamám kifejezte 3280# magát. Tehát ebből a stefiből most egyet benyomnék. Tényleg nagyon finom, sűrűn megszórva kakaóporral. 3290# Édesanyámmal úgy döntöttünk, hogy ketten ápoljuk nagymamámat. Most képzeljétek el, vagyok 21 éves, és a napomnak 3301# felét azzal töltöm, reggel nyolctól délután 3-ig, hogy a haldokló nagymamámat ápolom nyolc hónapon keresztül. 3311# Na, ezt ki csinálta volna meg? Most vagyok 21 éves. És utána 3 órakor elmegyek edzeni, mert hogy abból élek, 3322# hogy élsportoló vagyok, ezért megtehetem, hogy egy fél napot vagyok a haldokló nagymamámmal nyolc hónapon 3332# keresztül, és akkor jön az édesanyám, ott alszik, én reggel nyolcra megyek, és ezt csináljuk 8 hónapon 3342# keresztül. Merthogy a nagymamámmal ott kell lenni, mert csont és bőr, és a többi, és ki kell vinni az ágytálat, 3353# meg ezek. És nekem teljesen természetes, hogy én gondozom a nagymamámat. 3360# Na most. A nagymamám pedig úgy dönt, hogy úgy távozik el ebből a világból, hogy haragban marad a lányával. Ezért 3371# aztán, amikor már nem tud írni sem igazán jól, akkor azt mondja: gyere, Ferikém, most megírjuk a 3380# végrendeletemet. S akkor odaültem az ágyához, és akkor megírtuk a végrendeletet, ami a következőből állt. Most 3391# zanzásítom. Minden az unokámé. Tehát ez szerepelt egy kicsit hosszabban. Tehát hogy minden. És akkor drámai 3401# pillanat, nagymamám 38 kiló, és akkor alá kellene írni a végrendeletet. Én nem tudom, itt jogi karon vagyunk, 3412# hogy mikortól kezdve érvényes egy végrendelet. Ha aláírják, akkor már érvényes? És ha nem írják alá? - Akkor 3422# nem. - És ha félig írják alá? - Akkor se. Nagyon köszönöm. 3428# Ezt azért mondom, mert mindjárt fogjátok tudni, hogy miért. Az én nagymamám azonban már annyira előrehaladott, 3438# hogy elkezdi aláírni, és két betű után így.. lemegy a keze. Új lap, újból leírom a végrendeletet, odarakom elé, 3449# hogy írja alá, mert mondja, hogy alá akarja írni, Két betű... Ezt megcsináljuk mondjuk négyszer. A nagymamám 3460# annyira beteg, hogy nem tudatosul benne, hogy nem írta alá a végrendeletet. S akkor negyedszer kérdezi, hogy na 3470# most már jó? Akkor azt mondom, hogy most már jó. És akkor két dolgot gondolok át, és vagyok 21 éves: a nagymamám 3481# az utolsó gesztusával mintegy - mondom a pólót: 'Az unokámé minden.', hátul meg: 'Te nem kapsz semmit.' Igaz? 3492# Tehát az utolsó gesztusával kitagadja a saját lányát. Ez az egyik, amit átgondolok. A másik: bár akkor még 3502# dunsztom sincs, hogy ez hogy van, de azt gondolom, hogy ez a végrendelet érvénytelen. Nem azért, mert nem a 3512# saját lányára hagyott mindent, aki aztán majd azt csinál vele, amit akar, hanem mert hogy nincs aláírva. Na és 3523# mit kezdek? Fogtam azt a 3 vagy 4 papírt, összegyűrtem és kidobtam a vécébe. Mert én az anyámmal nem teszem meg, 3534# hogy a nagymamám őt kitagadja az örökségből. Én, na ez az, amit nem veszek a lelkemre. Vagyis nemcsak az anyukám 3545# és az apukám kívánja velem eldöntetni, hogy kinek van igaza, hanem a nagymamám és az anyám is el kívánja 3555# döntetni velem, hogy kinek van igaza. Kétszeres csavar. Dupla szülősítés. És akkor lehúzom a vécét. Le a 3565# deszkát, meg a másikat is, - látjátok, milyen kulturált férfi vagyok? - majd délután háromkor elmegyek edzeni. 3576# És akkor elérkezik a másnap reggel. S anyukámat kisírt szemmel találom a nagymamámnál. És akkor mindegy, nem 3586# tudom én, hogy, képzeljétek, mi történt. Ugyanis, ha csak egy végrendelet lett volna, az talán lement volna a 3597# vécén, de a négy az sok volt. Ezért a négy végrendelet megakadt a csőben. Anyukám pedig végzi a dolgát, és az 3607# meg nem megy tova. Se té, se tova. Megakadt. Erre az anyukám, nem tudja, hogy mi van, előveszi a gumikesztyűt, 3618# ezt azért mondom, mert elmondta, és akkor duguláselhárít. És elkotorja azt, ami ott izé, és akkor elérkezik a 3629# duguláshoz. És akkor hát ugye négy papír így jól egymásra volt rakva, és hát mit ád ég, belül van egy papír, 3639# amit még el lehet olvasni. És az én anyukám látja, hogy a nagymamám kitagadta őt az örökségből. De ami miatt ezt 3650# az egész történetet elmondom, az az, hogy mi az anyukám reakciója felém. Rám megsértődött, rám, és heteken 3660# keresztül nem szólt szinte hozzám. Ez egy jó példa nektek arra, hogy mit jelent, hogy valakinek a plusz 3670# jogosultságait nemhogy nem veszik számításba, hanem még bealázzák érte? Ott vagyok egy lojalitáskonfliktusban, 3681# amit nem lehet megoldani, próbálom erőmön felül megoldani, és utána kapok még egyet. Haa? 3690# 3690# El akartam ezt nektek mondani. Valaki egy olyan szépet mondott. Azt mondta: azokat a történeteket tudjuk 3702# elmondani másoknak, amelyeket már elmondtunk magunknak. Én ezt a történetet már elmondtam többször magamnak, 3715# ezért átadható nektek. És talán most ezzel minden szülőt, akikről eddig csak úgy beszéltünk, hogy apák és anyák, 3728# és a nagyszülők, valamiképpen visszaemeltük a soha el nem vitatott emberi méltóságukba. Tehát amikor én arról 3741# beszélek, hogy így egy anya, úgy egy apa, meg minden, akkor megjelennek előttem a saját szüleim és nagyszüleim, 3754# akiket szeretek. Tehát, amikor én csak úgy példálózok, és úgy tűnik, mintha ezek az alkalmak már hónapok óta 3767# arról szólnának, hogy a nem tudom, milyen lélektani szakirodalom alapján gyalázzuk a szülőket, akkor ez tévedés. 3780# Mert nem így beszélek erről. De talán most ez az egész valahogy egyensúlyba tudott kerülni. 3791# Most mondom, hogy ez még..., hát talán még elgondolkodtatóbb lesz. Egy ilyen helyzetben milyen pálya néz ki egy 3804# ilyen fiúnak? Az, hogy én a papságot választom, az lélektani szempontból egyenes következménye az 3815# élettörténetemnek. Hogy atya leszek. Azért, mert ezt ösmerem, de nagyon. Nagyon finoman próbáltam fogalmazni, 3828# lélektani szempontból ez tökéletesen érthetővé teszi, hogy ez a szerep miért passzol rám. Ez most még nem 3840# mondott semmit arról, hogy Isten ezt akarta vagy nem, vagy hogy ez számomra konstruktív megoldása az életemnek 3853# vagy nem, mert vagy ez, vagy az. De hogy lélektanilag érthető, hogy miért... Tudjátok, néhány hónappal ezelőtt 3866# azt tettem, fogtam egy lapot, és ráírtam a férfiszerepeket. Az összes férfi szerepet, amiről azt gondolom, hogy 3879# férfi szerepek: a bohóctól a diktátoron keresztül a gyógyítón át, a bölcsön keresztül a kékszakállú herceg 3892# váráig, szóval mindent. És odaírtam százalékos arányban, hogy mennyi van ezekből belőlem. És kijött az, hogy 3905# olyan 70-75 %-ban az életemet apaszerepben töltöm. 70-75. A férfi szerep nálam apaszerep. 70-75%, miközben nincs 3918# is gyerekem. Hmmm. 3920# Kíváncsi lennék, most mit gondoltok. Tessék? Nyájam? Jaj, ne! Ne, az még rémisztőbben hangzik nekem. Oké. Most 3933# eléggé bevonódtam a saját élettörténetembe. Most van 6 perc, hogy ezt hogy folytassuk. Tessék? Üdvössééég? Ja, 3946# ja, hogy 5 percen belül valahogy úgy alakítsam, hogy végül aztán üdvözülni fogunk. Kedves nyáj.... ez egyre 3959# rosszabb! Na, látjátok, hogy meghívtok erre a szerepre? Nyáj, meg üdvözülés, meg mi... Ne csináljátok ezt velem! 3972# Nem tudom... Nézem, hogy merre vihetnénk ezt el. Hát vannak itt nagy témák... most 5 perc, egyszerűen nem tudom, 3985# hát hagyjuk abba! Játsszunk! Mit? Nem tudod. Jó, de ez is már egy nagy lépés! 3994# Oké. Szerintem akkor ezt most hagyjuk. Hagyjuk. Kifulladtam. Elmegyek a Szentföldre és lebegni fogok a 4006# Holt-tengerben. Na ugye megértitek, hogy nekem ezt szabad? 4013# Jó. Van-e valakinek hirdetni valója?
Lejegyezte: Hartmann Erika
