2005.09.27.

A pálferi wikiből

A három szint: tapasztalat, értelem és hit egységének lehetséges elakadása és annak a következménye

1. Súlyosan negatív élmények érnek engem, amelyekhez nem kapok segítséget, hogy ezeket értelmezzem. A tapasztalatainkat nem tudjuk összekötni Isten személyével. Ha a gyermek nem kap segítséget ahhoz, hogy őt segítő módon értelmezni tudja azokat a tapasztalatait, amelyet átélt, bennragad a sérelmeiben, akkor lakik benne egy kisgyerek, akit elutasítottak, még ha rég felnőtt is. És később, felnőtt korában, egy apróság miatt mély elutasítottságot, fájdalmat érez. Az érzések megmaradnak, az emlékezés eltűnik.
2. Ha kimarad a megtapasztalás szintje: nem vesszük figyelembe a gyermek tapasztalatait Ha nem csak az itt és most tapasztalatait, hanem a múlt tapasztalatait vesszük figyelembe. Ha a mások tapasztalataiból indulunk ki, nem a miénkből
3. Ha a hit dimenzióját kikapcsoljuk, segítünk az értelemadásban, de mit jelent a hit szempontjából, arra nem térünk ki. A szavak jelentése, a szimbólumok megrendültek, akkor hogyan válik megtapasztalhatóvá a hitélményük, mit adnak át a gyerekeiknek? A mi klasszikus keresztény dolgaink sok esetben nem segítenek a valós tapasztalatok értelmezésében.
4. Isten és ember korrelációban vannak egymással. Isten és ember olyan kölcsönös viszonyban vannak egymással, hogy Isten megismerése és az önmagam megismerése egymást kölcsönösen átjáró, átható és föltételező folyamatok. A hit dimenziója adott esetben olyan hatást gyakorol az első kettőre, hogy az egész folyamatot átalakítja. olyakor nem elég nekünk hogy megtaláljuk az értelmet abban, ami velünk történik, hanem magasabbra, vagy mélyebbre kell, hogy menjünk, hogy ahol igazi kérdés van, ott kapjunk választ.
5. Nemcsak az a kérdés, ki vagyok én és ki vagy te, hanem fel kell tennem aztán azt a kérdést, ki vagy te énnekem, ki vagyok én neked?