2005.04.05.
A pálferi wikiből
Isten hozott benneteket! Köszöntök mindenkit! Utolsó előtti hónap. Tavasz van! Remélem jól vagytok!
Most eszem ágában sincs elismételni azt a csomó pontot Jung apótól amit eddig elismételgettem, mert annál már többet mondtunk, hogy ez egyáltalán érdekes legyen már. Az utolsót ismétlem csak el, ez pedig az volt, a 18.: "A sebzett ember az, aki túllépett az árnyékán, ahelyett hogy valamit kezdett volna vele, vagy átment volna rajta." És néhány nappal ezelőtt itt mászkáltam a környéken, és kaptam egy olyan szép ellentmondást, egy olyan jó paradoxont, elhoztam hozzátok, mert ahogy mentem, egyszer csak valaki megszólított: "Feri atya!" Ez én vagyok. Legalábbis az egyik - az ember ne legyen nagyon gőgős. És... De ez éppen nekem szólt. Na és akkor, azt mondja nekem ez a valaki, aki nagyon kedves volt hozzám, hogy: "Tudod Feri atya, én néhány hónappal ez előtt kezdtem el ide jönni és én nem vagyok vallásos. Azért kezdtem el ide járni, mert úgy hallottam, hogy itt valami pap dumál. És énnekem az volt a tervem, hogy idejövök és belédkötök. Ezzel a szándékkal jöttem. És képzeld, hát ide jöttem és meghallgattam az első alkalmat... hát és kiderült, hogy te nem vagy tökéletes. És mikor kiderült, hogy nem vagy tökéletes, nem bírtam beléd kötni." És ez nekem hallatlanul szöget ütött a fejembe: milyen érdekes ez. Azt mondta képzeljétek el, /.../ azt mondta, hogy: "Te Feri, te emberi vagy." Hát ilyet mondott. De az az ellentét ragadott meg nagyon, hogy azért nem bír belém kötni, mert nem vagyok tökéletes. Ez jól hangzik. akkor ezt ki fogom írni magamra, "Nem vagyok tökéletes." és teljes védelmet fogok érezni majd. Na! Az árnyékról van szó. És tudjátok az árnyékunk lehet nem csak sötét, hanem világos is. El-eltöprengtem azon, hogy milyen csodás dolgok vannak árnyékban mindannyiunknak az életében. Hogy milyen jó lenne, ha a jó dolgaink is tudnának tudatosulni. Az értékeink meg a kincseink. És néha, ez sokkal nagyobb föladat egyeseknek, hogy merje tudatosítani a saját kincseit, vagy kincseiket, mint hogy a rossz dolgokat tudatosítani.
Na. És az árnyék kapcsán belefogtam egy, egy ilyen jó hosszú leírásba, amit nem fogok hosszan mondani, csak valahogy megörültem neki. Hogyha szeretnék szembenézni az árnyékkal és ezt egyedül is megtehetem egy imádságban is megtehetem Istennel beszélgetve, megtehetem egy baráti beszélgetésben, megtehetem úgy, hogy egy pappal beszélgetek, vagy pszichológussal, vagy akárkivel. Szóval le szeretném írni nagyon röviden ezt a folyamatot. Azért mert amikor elkezdünk valami nagy zagyvaságból, amiről csak azt tudjuk, hogy nem vagyunk jól, föltárni valamit az árnyákunkból - tudatalattiból, na mondjuk - hogy akkor végülis elkezdünk dolgokat megnevezni és szétválasztani. Muszáj, hogy először ellentétekre, ellentmondásokra, megnevezett párokra jussunk el. Egyszerűen azért, mert különben nem leszünk tudatosak. Azzal a valamivel tudunk mit kezdeni, amit már megneveztünk és tudatosítottunk. De amikor elkezdünk dolgokat megnevezni és tudatosítani, akkor jönnek a feszültségek, az ellentétek és az ellentmondások.
