2003.10.28-masodpercjelolessel

A pálferi wikiből

0000# Isten hozott benneteket. Köszöntök mindenkit!
0004# Én jól hallak, téged János, és te hallasz engem? (nevetés) Erre utalok, hogy én hallak téged, de te nem engem.
0015# Szóval én nagyon jól hallak titeket... és ti engem? ... most jó, köszönöm, András!
0023# Carl Rogers gondolatai mentén haladunk, akitől elleshetünk egy-két szempontot azzal kapcsolatosan, hogy hogyan
0034# tegyük az életünket személyesebbé. Mindezt azért hozzuk elő, merthogy ha a saját életünket személyesebben tudjuk
0045# élni, akkor ennek következménye lesz a hitünkre is. Akkor a hitünk is személyesebbé válik és akkor elképzelhető,
0055# hogy a sok-sok alkalommal ezelőtt hangoztatott történet szerint hajlandók vagyunk személyesen beülni abba a
0066# talicskába, nem csak a képviselőinket oda küldeni, hogy azok üljenek be. Tehát a személyességről beszélünk, és a
0077# személyesség kapcsán jutottunk el oda, hogy akkor érdemes volna átgondolni Rogers nyomán azt, hogy vajon mit
0088# várhatunk attól, hogy egy tanulási vagy egy tanítási folyamatban egy másik ember hogyan taníthat bennünket. Vagy
0099# mi hogyan vagyunk képesek másokat tanítani. Egyáltalán, hogy ez a kapcsolat, meg a fejünkben lévő gondolatok
0109# arról, hogy természetesen a másik ember bennünket meg tud tanítani arra, hogy hogyan éljünk, hogy talán itt
0120# vannak azért nehézségek, átgondolni valók, hogy ez mennyire van így vagy mennyire nem. És így egy pár gondolatot
0131# már mondtam Rogerstől.
0133# 1. Az első az az volt, hogy nem tudom a másik embert megtanítani arra, hogyan tanítson.
0141# Ez volt az első gondolat és az ismétlés kedvéért mondom, és hozzáfűzök majd egy-egy történetet, amelyek talán
0152# sokkal joban kifejezik a kijelentés tartalmát, minthogy ha okoskodnék felette. Kapuja nincs, átjáró, kínai chan
0163# buddhista példázatok, őket hívtam segítségül. Tehát a mondat így hangzik, hogy "nem tudom a másik embert
0173# megtanítani arra, hogyan tanítson". S erre így szól a példázat:
0179# "Egy szerzetes így szólt Mához, a nagymesterhez:
0184# * Függetlenül a négy alaptételtől és a száz tagadástól, mondd meg nekem egyszerűen, hogy mi az értelme annak,
0195# hogy bodhidarma nyugatról jött ide!
0198# * Ma nagyon fáradt vagyok, nem tudom megmondani neked. Kérdezd meg, Che Zhangtól - felelte Ma Zhou
0208# A szerzetes megkérdezte hát Che Zhangtól, aki így felelt:
0213# * Hát miért nem kérdezed meg a mestertől?
0217# * Éppen ő küldött hozzád - felelte a szerzetes.
0222# * Tudod, ma nagyon fáj a fejem. Nemtudom neked megmondani, Kérdezd meg inkább Hai, rangidős testvértől -
0232# mondta Che Zhang
0234# A szerzetes föltette a kérdést Hai testvérnek, aki azt mondta neki:
0240# * Ha idáig eljutottunk, én már nem értek semmit.
0245# Ez volt az első gondolat.
0247# 2. A második. Amit mégis lehetséges megtanítani, annak fontossága megkérdőjelezhető, szinte következmények
0258# nélküli. Nincs igazán hatása a másik magatartásásra, életére.
0264# Újabb történet. Azt mondja az Úr, ezt olvassuk a szent iratokban:
0270# Volt egyszer egy lúd, amelyik minden nap tojt egy arany tojást. A gazdagság, amelyet a tojások hozta a farmer
0281# feleségének, akié a liba volt, roppant boldoggá tette az asszonyt. Csakhogy az asszony nagyon kapzsi volt és nem
0292# tudott napról napra türelmesen várni az aznapi tojásra. Elhatározta, hogy levágja a ludat, és akkor egyszerre
0302# megkaparintja az össze tojást. Úgy is tett. Megölte a libát, de ezzel csak egy félig kialakult tojást és egy
0313# döglött ludat szerzett magának.
0316# Eddig tartott az Isten igéje. Meghallotta ezt egy ateista és gúnyolódni kezdett.
0324# * Ezt nevezitek ti Isten igéjének? Egy liba, amelyik arany tojást tojik? Ez is csak azt mutatja, hogy mennyi
0335# mindent elhisztek ti erről az úgynevezett Istenről.
0340# Amikor a teológus olvasta ezt a szöveget, így szólt:
0345# * Az Úr egyértelműen megmondja, hogy volt egy liba, amelyik arany tojásokat tojik. Ha az Úr mondja, akkor ez
0355# igaz. Függetlenül attól, hogy a mi korlátolt értelmünk képtelenségnek tartja ezt. Pedig a helyzet az, hogy
0366# az archeológiai tanulmányokban találunk olyan utalásokat, amelyek bizonyos értelemben azt mondják, hogy a
0376# régi időkben létezhetett egy rejtélyes lúd, amely valóban arany tojásokat tojt. Na, most megkérdezhetnénk,
0386# hogy hogyan lehet egy tojás aranyból, anélkül, hogy megszűnne továbbra is tojás lenni. Természetesen erre
0397# nem lehet kielégítő választ adni. A különféle vallási iskolák különféle magyarázatokat adnka. De ami
0406# lényeges itt, hogy ezt az emberi értelmet zavarba ejtő misztériumot hittel elfogadjuk.
0415# 3. Harmadik az volt. Az a tanulás érdekel csak, amely jelentősen befolyásolja az ember viselkedését. ... .
0425# Tudtam, hogy a másik... A következő párbeszéd egy frissen megtért keresztény és hitetlen barátja között zajlott
0436# le:
0436# * Szóval, keresztény, Krisztus követője lettél!
0441# * Igen.
0442# * Akkor biztosan sokat tudsz Krisztusról. Meg tudnád mondai nekem, hogy melyik országban született?
0451# * Sajnos nem tudom.
0453# * Akkor hány éves volt, amikor meghalt?
0457# * Hmm... nem emlékszem.
0459# * Hány prédikációt tartott életében?
0463# * Sajnos ezt sem tudom.
0465# * Hát ahhoz képest, hogy keresztény lettél, meglehetősen keveset tudsz Krisztusról.
0473# * Teljesen igazad van és szégyellem is magam emiatt. Annyit tudok csak, hogy három évvel ezelőtt egy részeges
0484# alak voltam és volt sok adósságom. A családom széteső félben volt, a feleségem, a gyerekeim féltek, amikor
0494# esténként hazaértem. Most abba hagytam az ivást és nincs semmi adósságunk. Boldognak érzem magam és a
0504# gyerekeim várják, hogy munka után hazaérjek. Ezt tudom Jézusról.
0511# 4. A Negyedik. Kizárólag az a tanulás befolyásolja jelentősen a magatartásom, amely fölfedezésen alapul és amely
0522# belső igényt elégít ki. Ehhez nincs történet.
0526# 5. Ötös. A fölfedezésen alapuló tanítást, azt az igazságot, amelyet így szereztünk nem tudjuk közvetlenül
0536# kommunikálni mások felé. Most jön talán a legszebb történet. Még egyszer? Még egyszer.. Még jó, hogy tudom
0547# fejből. (nevetés)
0548# A fölfedezésen alapuló tanulást, azt az igazságot, amelyet így szereztünk nem tudjuk közvetlenül kommunikálni
0559# mások felé. Oké? Majd az lesz, mindig oda adom neked a lapot, amit elmondtam. Azt mondja, "A magasztos
0569# elfoglalja helyét" - a példázat címe:
0573# Egy napon a magasztos elfoglalta helyét az emelvényen. Manjuri az asztalra koppantott fakalapácsával és így
0583# szólt:
0584# * Hogy világosan megértsétek a törvény tanának az urát, íme, a törvény tanának az ura ilyen.
0593# A magasztos ekkor leszállott az emelvényről és haza ment.
0598# 6. Akkor most jön a hatodik. Ami új. Egyre tudatosabb a fölismerés, nem akarok tanár lenni.
0607# Most akkor ehhez mondok néhány saját szót is. Ugyebár, eszembe jutottak azok a valakik, akik számunkra fájdalmas
0618# módon elpusztították a saját műveiket. Tudunk olyan jelentős valakikről, akik hatalmas művet hagytak maguk után,
0629# azóta is rájuk hivatkozunk és azt mondjuk, hogy "Istenem, bárcsak megértenénk őket!" és az élettörténetükben ott
0640# van elrejtve az a kincs, hogy valamikor fogták valami kész művüket, általában a halálukhoz közeledvén s az
0651# egészet elégették úgy ahogy van. Mondjuk Martin Heidegger. Megírta a "Lét és az Idő" folytatását. S utána az
0661# egészet elégette. Vagy Aquinói Szent Tamás., aki ugyanígy cselekedett. Vagy David Lang(?), aki tudjátok a
0671# pszichiátriának volt egy kimagasló képviselője. Ő nem a műveit égette el, hanem jelentkezett az angol
0681# pszichiátriai vagy orvosi társaságnál és kérte, hogy még a nevét is húzzák ki a tagok sorából, mintha sose
0692# tanult és tanított volna ilyesmit. Vagy mondjuk Szent János Apostol és Evangelista, akiről azt mondják, hogy
0702# Az élete végén bármi kérdésre, bármi óhajra, tanításra, egyszerűen csak annyit volt már hajlandó mondani, hogy
0713# "Isten a szeretet". Nem volt hajlandó többet beszélni. Valahogy pont a számunkra legfényesebb emberek egy idő
0724# után abbahagyták a tanítást. Nem akartak már beszélni. Sőt, azokat a műveket, amikre mi úgy vágyakoznánk, el is
0735# égették.
0736# . Hamvas Béla ezt a fonákjáról úgy fejezi ki, hogy rettentő az a fölismerés, ahogy azt látom,
0744# hogy emberek, akik valamikor jelentettek számomra sokat, elkezdenek az életrajzukban élni. Ez annyira frappáns.
0754# Mikor elkezdünk a saját életrajzunkban élni.
0758# 7. Hetes pont. A tanításom eredménye - magam is meglepődöm ezen - mégis csak több a semminél. Az eredmény
0767# azonban inkább káros, mint sem hasznos. A tanított személy elkezd nem bízni a saját élményeiben és elnyomja az
0777# igazán fontos tanulást.
0779# Lin Chi kolostorában egy reggel föllármázta az apátot az ifjú szerzete:
0786# * Apát, Apát, megvilágosodtam. Ma hajnalban Buddhává váltam.
0791# * Mit beszélsz, szerzetes? - d Buddha örzsölte a szemét Lin Chi.
0797# * Buddha vagyok, Apát, Buddha!
0800# * Na, ne mondd! Honnan veszed?
0802# * Átlátom a valóság titkát. Ismerem az okokat, a törvényt. Megszabadultam a vágyak indulatától, a létezés
0812# indulatától, a tudatlanságtól. Legyőztem a születést és a halált. Többé nem kell a világra születnem. Buddha
0822# vagyok tehát - mondta komolyan a szerzetes, majd megkérdezte az apátot - Mondd, mit kell most tennem?
0831# Ha itt fejeznénk be, akkor is jó lenne (nevetés),.. De az, hogy megy tovább is. Azt mondja, hogy ... Most
0840# eszembe jut a szentmise, mikor van a prefációnak egy része, az mindig úgy hangzik, mint hogyha már befejeztem
0850# volna, és akkor mindig egy csomóan rávágják, hogy Ámen. És a.. De még ott nincsen Ámen. És akkor magma sem
0859# tudom, hogy folytassam vagy ne. De hát a mélységes törvénytiszteletem a folytatásra buzdít. Tehát:
0868# * Reggeliztél már? - emelte rá álmosan a tekintetét Lin Chi.
0874# * Nem reggeliztem.
0875# * A konyhára vagy beosztva mára vagy rizsgyomlálásra?
0880# * A konyhára.
0881# * Nos, a konyhára ma szállítják be a magtárból a gabonát. Az egész évre való rizst most hozzá. Szedj össze
0891# vékákat és zsákokat, mindegyikből tizennyolcat! A rizst válogasd szét ügyesen, úgy mint a korai rizs, késői
0901# rizs, télen hántolt rizs, fehér rizs, lótusz-rózsaszín rizs, sárga kalászú rizs, száraz rizs, közönséges
0910# barna rizs, közönséges sárga rizs, kásás rizs, rövid szárú rizs, halvány rózsaszín rizs, cirmos kalászú
0919# barna rizs, hántolatlan barna rizs, hántolt csíkos rizs, kövér szemű rizs, (lapozások közötti rizs), sárga
0929# rizs, hosszú szemű sárga rizs, valamint hosszú szemű hántolt sárga rizs. Ha ez megvan, töltsd meg velük a
0938# zsákokat és kosarakat. A zsákokat vidd a kamrába, a kosarakat a konyhába. Ez lesz a dolgod mára, Szerzetes,
0948# semmi más. Kis időre hagyd a filozófiát, megfekszi az ember gyomrát. Most menj, és reggeliz egy kis
0957# zabkását. Nehogy éhesen kezd a munkát! - szólt Lin Chi apát, aztán visszafeküdt aludni az ágyába.
0966# Még itt sincs vége. Korainak látszott még az a buddhaság. Amikor látszólag tanítok, akkor mondjuk a gimiben egy
0976# csomó olyan élményem van - és ettől szenvedek - majd összejövök a pap társaimmal, és erről beszélünk, és akkor
0985# együtt szenvedünk, majd nem csinálunk semmi jobbat,. Tudjátok, így szokott telni az élet. Tehát, hogy egyedül
0995# nem megy, akkor másokkal összeülsz, akkor megbeszélitek, hogy miért nem megy, a többiek is azt mondják, hogy
1005# nekik se megy, és még lehangoltabban távoztok, és semmit nem csináltok másképpen. Ezt nevezik.. Hogy is hívják?
1015# ... jaj, mindjárt mondom, ... Önsegítő csoportnak! Szóval, mikor úgy leülünk a barátainkkal és önsegítő
1024# csoportként egy ilyen papi konferenciát tartunk arról, hogy miért nem vagyunk elég hatékonyak az
1033# evangelizációban a középiskolások körében, akkor meg szoktuk azt állapítani, hogy talán ennek az egyik oka az,
1043# hogy olyasmiről beszélünk, ami őket nem érdekli. Ez igen, nem egy papnak szöget ütött már a fejében, komolyan
1053# elgondolkoztunk rajta, imádságainkban a mindenható Úrhoz fordultunk. Nem segítene-e minket szorult
1062# helyzetünkben. De nem válaszol semmit. Így aztán tovább tanítjuk azt, ami a gimnazistákat egyáltalán nem
1071# érdekli. Ezek után természetesen, hogy szorult helyzetünkből kikerüljünk, dühösek vagyunk a gimnazistákra,
1080# szidjuk őket. Így enyhítünk a saját szorongásainkon. Piszok gimnazisták!
1087# Próbáltam esetleg, hogy mi lenne, ha fölhagynék minden olyan embernek a tanításával, akiknek olyasmit kell
1097# tanítani, ami őket nem érdekli. Igen, csak akkor nem tudom, hogy kit tanítanék. Ezért aztán inkább azt az utat
1106# választottam, hogy mi lenne, hogy ha olyasmiről beszélnék, ami titeket érdekel. Erre viszont rájöttem, hogy ez
1116# meg nem megy. Úgyhogy kilukadtam ott, hogy olyasmiről beszélek, ami engem érdekel. Ez se rossz kezdetnek.
1126# A másik, épp a kedd.. Kedd...kedd dél, delut.. Na mi, mit, na... Feri! Nyugodtan, nem, nem sürget senki.
1135# Tulajdonképpen magad vagy. Szóval, a kedd délutánokról rájöttem arra néhány évvel ezelőtt - harmincöt évet
1145# kellett ehhez élnem, hogy érdemes úgy beszélni valamiről, hogy előtte gondolkozom rajta. Képzeljétek el. Ez
1154# harmincöt évi vívódásomba került, illetve nem, azt hiszem, hogy erre rájöttem olyan harmincegy-két évesen. És
1164# akkor még újabb három évembe került, míg képes voltam változtatni az életemen és akkor most úgy csinálom, hogy
1174# egy héten egy fél délutánt azzal töltök, hogy gondolkozom, arról, amiről beszélni szoktam. Hatalmas eredménynek
1184# tartom, ahhoz képest, hogy eddig úgy csináltam, hogy nem nagyon gondolkoztam arról, amiről beszéltem. Ehhez
1194# képest ez egy csoda. Igen sok kritikát kapok ezért. Mert egy papnak nem az a a dolga, hogy fél napra elvonuljon
1204# és töprengjen, hanem hát tegyen jót, ugye? A papnak az a dolga, tegyen jót és organizálja az egyházközség
1213# életét. Az sokkal fontosabb, minthogy gondolkodjon egy fél napot. Ez egy óriási tehertétel, hogy ilyen menedzser
1223# papként kellene léteznünk, akkor, akkor vagytok velünk megelégedve, ha zajlik az élet a plébánián. Az olyan
1233# nagyszerű, tudjátok, mikor beteljesítjük azt az álmot, hogy belépve a plébánián gyermekek nyüzsgése fogad
1242# bennünket, és az élet virágai bimbóznak. Istenem de szép ez! És akkor mi történik? Kihalt plébánia, a pap ül a
1252# szobájában, és gondolkozik. Istenem! Hova jutottunk, ez szörnyű. Nem, nem, nem, tulajdonképpen nem tudom, mi
1262# történik most velem. De úgy látszik, ezek nagyon komolyan érintenek engem. Na. Mondok akkor már most egy rendes,
1272# rendes valamit.
1274# Jött hozzám egyszer valaki és azt mondja, hogy meghalt az ő apukája. Fiatal, fiatal volt aki jött, huszonpár
1283# éves, és akkor ül és azt mondja, hogy "Te, igazából, mikor, mikor ez kiderült, akkor hát először is azt se
1293# tudtam, hogy mi van, mit csináljak, és akkor leültem, tudod, és elkezdtem kutatni a fejemben, hogy. Hogy mit is
1303# tanultam én erről az egyetemen. Hogy, hogy is van a halállal, hogy milyen fázisai vannak így a... hogy van ez?"
1313# - Ez számomra egyszerűen szíven ütő, megdöbbentő, hogy valaki ahelyett, hogy átélné azt, ami vele történik,
1323# aztán utána okoskodhat rajta, amennyit akar. És akkor azt mondja nekem, "és tudod, egyetlen kézzel fogható
1332# jutott eszembe, hogy az egyetemen egyszer volt egy előadás a halálról, így filozófusok, de nem nagyon figyeltem
1342# és akkor, akkor arra emlékszem, hogy ott azt mondta a tanárunk, hogy tulajdonképpen amikor így gyászolunk, akkor
1352# magunkat siratjuk, nem is azt aki meghalt."
1356# Igen, ez egy nagyon érdekes gondolat. Csak semmit nem segített rajta. Hogy, hogy nem nem, nem élünk, nem éljük
1366# át azt, ami éppen történik velünk. Hanem "Jaj, van-e valakinek erről a helyzetről, amit most még át sem merek
1376# élni, valami okos gondolata." ..... Olvastam egy nagyszerű könyvet, van benne néhány ötlet arról, hogy milyen
1386# mondatokat nem szoktak mondani azok, kik éppen haldokolnak és távozni készülnek az életből. Ez egy nagyon jó
1395# játék volna, hogy mondjuk azonosítsuk magunkban azt, hogy mi is amit gondolunk mi meg érzünk, meg mi az ami
1405# nekünk fontos.
1406# Például, egy haldokló sosem mond ilyesmit, hogy:
1411# * "Istenem, most hogy halni készülök, szívemből bánom, hogy nem vállaltam még egy két túlórát."
1419# Vagy, most egy jámbor asszony haldoklik. Azt mondja:
1424# * "Atya, de örülök, hogy eljött, gyónnom kell! Először is szívemből bánom azt, hogy tavaly húsvétkor, ami már
1434# az utolsó húsvét, nem pucoltam meg a spejzablakot."
1438# Elkezdtem gyártani ilyen "utolsó" mondatokat, hogy rájöjjek, hogy ezt valóban én érzem-e, vagy ez valami
1448# marhaság. Hogy ez most az én gondolatom, az én, én tapasztalatom valamiről, vagy ezt, ezt valakitől átvettem,
1458# hogy nincs húsvét tiszta spejzablak nélkül, vagy egyéb, és tárasi. Játszatok ezzel, gyártsatok, hogy úgy el
1467# tudod-e képzelni magadat halálos ágyadon utolsó mondataid, mondjuk hogy
1474# * "Istenem! Szívemből bánom, hogy kihagytam két előadást, az egyetemen. Pedig kellene"
1481# Ezt el tudjátok képzelni? Én nem... Na jó.
1485# Egy olyan történt, ami aztán egy igazi rendes kóan, amit nem fogok megmagyarázni., mer tén se értem, de, de
1495# nagyon tetszett. Ezt legalább tudom:
1498# Szüan Sha így szólt a gyülekezethez:
1501# * A földkerekség minden tanítója arról beszél, hogy megmenti a világot és fölszabadítja az embert. Ha három
1511# fogyatékos jön hozzátok, miképpen fogtok boldogulni velük? A vak nem fogja meglátni, ha fölemelitek a
1520# légycsapót. A süket nem fogja meghallani szavaitokat.
1525# A néma meg akkor sem tud szólalni, ha szóra bírnátok. Hogyan fogtok bánni velük? Ha nem tudtok bánni velük, a
1535# Tan nem fejtheti ki áldásos hatását.
1538# Egy szerzetes később, Jün Men-t megkérdezte erről a példázatról. Jün Men így szólt:
1545# * Borulj le! - a szerzetes engedelmeskedett. Jün Men ekkor úgy tett, mintha meg akarná ütni a botjával. Mire a
1555# szerzetes hátra húzódott. Jün Men megszólalt:
1559# * Te nem vagy vak. Gyere csak ide hozzám! - amikor a szerzetes odalépett, Jün Men így szólt.
1568# * Te nem vagy süket. - És megkérdezte - Érted már?
1572# * Nem, nem értem - felelte a szerzetes.
1576# * Hát te nem vagy néma! - mondta Jün Men.
1579# * A szerzetes megértette a példázatot.
1583# Egy újabb gondolat még, hogy nem bírjam befejezni ezt, hogy próbáltam összehasonlítgatni azt, hogy mennyi időt
1593# töltök egy héten más emberek gondolatainak az olvasásával. És mennyi időt töltök azzal, hogy a saját
1602# gondolataimban vagyok. De a gondolkozás alatt, tudjátok nem azt értem, hogy "jaj, eszembe jut néha valami",
1611# hanem gondolkozom. Az egy folyamat az úgy, úgy... És folyamatosan sokkal többet foglalkozom mások gondolataival,
1621# mint a sajátommal. Vagyis, sokkal jobban tudom, hogy okos emberek valamilyen témáról mit mondtak, mint hogy
1631# nekem mi arról a benyomásom. Vagy, hogy hogyan érint engem az. Ezért egy idő után kifejezetten tartózkodtam
1641# minden értelmiségi társaságoktól. Tudjátok az értelmiségi társaságok olyanok, hogy összeülnek emberek, és arról
1651# beszélnek, hogy okos emberek mit mondjak bizonyos dolgokról. Ez engem hihetetlenül fáraszt. Úgyhogy nem, nem
1660# járok ilyen értelmiségi társaságokba. Kizárólag olyan emberek közé, akik azt mondják, hogy ők mit gondolnak. És
1671# akkor így tudunk beszélgetni. De hogyha valaki azt mondja, hogy "Te! Jungnak volt erről egy nagyszerű gondolata.
1681# Jung, Jung, az nagyon, az olyan gondolatokat mondott. És tudod.." - Jó, de most Jung nincs itt, ezt nem tudom
1690# megbeszélni. Tehát nem lehetne, hogy Jungot hazaküldjük? És akkor ő egy nagyszerű ember, vannak remek gondolatai
1701# és mi meg beszélgetünk egymással.
1704# A Rogers ezért kitalált egy olyan módszert, ami aztán
1709# (... na most magam sem tudom mit csináljak. De ne verjem le a kólát.. Igyál te egy kicsit. De nem muszáj,
1721# csak...nem kérsz. Azt a mindenit, ezt a zavart, amit most átéltem... Hát ez nem igaz. Na, most akkor mondjam,
1733# vagy ne? Hát ne csináljátok ezt. Egész délután azzal foglalkoztam, hogy mit gondolt Rogers valamiről. A
1745# nemjóját! Ne mondjátok már, hogy arra vagytok kíváncsiak, hogy én mit gondolok. Hát ennyire nem lehettek
1756# laposak. Hát...na...Szóval. Komolyan nem bírom folytatni. Hagyjuk ezt most akkor.
1765# 8. Nyolcadik pont. (Mondja Rogers...Márti, tovább ment simán a folyamat? Nem akadtál meg? Jó, akkor én akadtam
1778# csak meg.) A saját múltbeli tanításaim eredménye vagy jelentéktelen, vagy káros.
1787# Ezt nehéz elviselni. Ezt mondom én. Léléktani ismeretek hihetetlen módon képesek bennünket gúzsba kötni. Nem
1799# csak a hittani ismeretek, hanem a lélektaniak is. Most már szinte minden magára valamit is adó értelmiségi tud
1811# egy csomó, ilyen konyhabölcsességet a lélektan háza tájáról. És akkor ezzel elemezgetjük egymást, mert egymást
1823# sokkal sokkal, sokkal klasszabb. És akkor ránézek az Eszterre, és akkor azt mondom, mondjuk: "Te Eszter! Nincs
1836# neked mondjuk ..." - úúh, de nem, nem, hát ezt így nem lehet, ugye? Ne mondjak semmit. Mondhatok, De ez csak egy
1848# példa, tehát, mondjuk... á nem nem nem. Szóval, azt mondom valakinek, hogy "Te, úgy látom, hogy mindaz, amit
1860# mondasz, az egy tipikus anyakomplexus. Te, én azt hiszem, neked egy nagyon tipikus pozitív anyakomplexusod van!
1873# Mert van pozitív és van negatíve, és neked egy pozitív van. Egy nagyon tündibündi kis anyakomplexusod van." És
1885# ettől a pillanattól kezdve én már nem a az akárkivel beszélgetek, hanem egy tündibündi anyakomplexussal
1896# társalgok. Ugye, mert hát rájöttem, hogy kiről is van szó. Egy anyakomplexusról, egy pozitívról, így
1908# beszélgetünk. Ennél egy rosszabb dolog van, hogy ha elhiszem magamról, hogy nekem van egy tündibündi kis pozitív
1920# anyakomplexusom és elkezdek magamról így gondolkodni. Hogy én ki vagyok, azt nem tudom, de hogy van egy jó kis
1932# anyakomplexusom, az már biztos. És képzeljétek el, amikor így elkezdünk beszélgetni, én beszélgetek egy
1944# anyakomplexussal, az anyakomplexus meg beszélget egy valakivel, aki tudja, hogy ő egy anyakomplexus. És akkor
1956# így. Hát itt aztán félreértés nem is történhet. Szem és fültanúja voltam annak, hogy előttem, egy jegyespár
1968# elkezdték egymást elemezni. Mert én annyit kérdeztem csak tőlük, hogy "Figyeljetek, hogy mi játszódik le veletek
1980# akkor, amikor elkezdtek így konfrontálódni egy helyzetben?" ÉS akkor a férfi at mondja, hogy "Az történik
1992# ilyenkor, hogy hát a feleségem függő helyzetben van az apukájától. És hát persze egy ilyen apakomplexusos
2004# feleség, hát, persze mindig mondom neki, hogy hát figyelj, térjél már észhez, hát légy már önmagad! " És akkor
2016# erre azt mondja a feleség: "Te figyelj már, hát tudod, itt én vagyok, huhú, én vagyok! Az Eszter, Eszter vagyok,
2029# huhú!" Hogy fölébredjen már a férfi. A férfi már régen nem látta az Esztert. Fogalmam sem volt, hogy az kicsoda.
2041# Hihetetlen nagy károkat tudunk okozni magunkon meg másokon ezekkel a lélektani ilyen izékkel. Rengeteget, ezeket
2054# tanuljuk meg és aztán felejtsük el az egészet. Ez semmi. Bezár bennünket, talán jobban, mint a nem tudom én mi.
2066# Mint amiről azt gondoljuk, nahát az az. Ugye, nem érdekes, ugyanazt a folyamatot játsszuk le, hogy ma például
2078# egy magára valamit is adó személyiség azt mondja, hogy "Én nem vagyok dogmatikus! Hát engem ne zárjanak be ilyen
2091# hitigazságokba... Wö wö" És ugyanezt megcsinálja a lélektani ismereteivel. Pont ugyanaz történik. De azt most
2103# még nem kéri ki magának, azt majd húsz év múlva kezdjük el magunkon kikérni. Ezeket érdemes volna teljesen
2115# elfelejteni. Egyszer egy színházi előadás után ott maradtak a színészek, meg mi a nézők, és elkezdtünk
2126# beszélgetni. És ott tanultam meg valamit, amikor az egyik valaki a nézőtérről mondott valamit. És erre a színész
2139# válaszolt, és tudjátok, hogy múlt alkalommal mondtam, el is szállt. Mondta, mondta, mondta, mondta. ÉS erre
2151# fölemelte a kezét ez a valaki, aki kérdezett, és azt mondta, hogy "Művész Úr! Itt vagyok, Művész Úr!" Ez volt a
2163# legjobb tanítás, ami ott elhangzott. Most a tanítás... néhány ezelőtt mondtam azt, hogy hát milyen fontos, hogy
2176# kifejezzük az érzéseinket és az érzelmeinket. És aztán néhány hét múlva találkozok valakivel és azt mondja, hogy
2188# "Te, Feri, kipróbáltam. És akkor persze, jött az én hipotézisem, hogy ÁHHÁ, mekkora fejlődésnek volt akkor ő
2200# tanúja!" És mondom, "Na, és mi történt?" - "Összevesztem a házastársammal". És kérdeztem, hogy "Hogy
2211# csináltad?". És akkor elmondta. Hát azért úgy nem kellett volna. De miután én erről mondtam három mondatot,
2223# abból simán lehetett azt a következtetést levonni, hogy a érzéseink kifejezése azt jelenti, hogy lebarmolom a
2235# másikat. Tehát nem azt jelenti, csak hát, hogy ha rászánnánk a kellő időt, hogy mindenről kielégítő módon
2247# beszéljünk, akkor sose jutnénk ötről hatra. Ez pedig inkább azt fejezi ki, hogy vajon egyáltalán egy ilyen
2259# viszony alkalmas-e arra, hogy ha bárki erről a helyről mond valamit, azt bárki más elkezdje követni. Vagy úgy
2271# csinálni. Ez szerintem hatalmas kérdéseket vet föl. A jótanácsaink pedig, tudjátok, amiről múltkor beszéltem,
2283# azok majdnem mindig saját magunkról szólnak. Dehogy a másikról, azt nem is tudom, hogy ő mit élt át, milyen
2295# helyzetben van. Ezért őrizkedhetnénk az összes jó tanácsunktól. Bár ugye ez önmagában megint csak egy jó kis
2307# ellentmondás, mikor azt tanácsolom nektek, hogy ne adjatok jó tanácsokat. A szentírásban azt olvasom, hogy Jézus
2320# sokat beszélt példabeszédekben. És utána egy érdekes mondat, "És a tanítványainak néha el is magyarázta."
2332# Istenem. Aztán egy másik helyen, azt hiszem Lukácsnál ez olvasható, "Példabeszédek nélkül pedig nem beszélt". A
2344# jelenlegi szentírás, ahogy a kezünkben van, azt mondják a biblikusok az evangéliumokat illetően, Jézus
2355# tanításának több, mint hatvan százaléka példabeszéd, nem klasszikus tanítás. És ha most azt látjuk, hogy adott
2368# esetben órákon keresztül egyetlen olyan mondatot sem mondott ki, ami egy direkt tanítás jellegét ölti, hanem
2380# "csak sztorizott". A meséknek például ebből a szempontból hatalmas jelentősége van. Mert a mesék megengedik azt,
2392# ugyanúgy, mint a példabeszédek, hogy bennük legyünk és ott átéljünk valamit, és aztán elhagyjuk a mesét.
2404# Pressing Lajosnak volt egy nagyon érdekes gondolata, ugye buddhista tanító, azt mondja, hogy amikor egy Magyar
2416# népmese azzal kezdődik, hogy "Hol volt, hol nem volt", akkor ebben az van benne, hogy neked szabad belépni ebbe
2428# a mesébe, akkor a mese volt. Ha nem akarsz belépni a mesébe, akkor a mese nem volt. És ezt te szabadon
2440# eldöntheted, hogy hallgatod a mesét, ez neked hol volt, hol nem volt, vagy volt, vagy nem volt. És ebben Te
2452# szabad vagy. Sehol egy jó tanács.
2456# Utolsó:
2456# Lin Chi kolostorában egy reggel tanácsért fordultak a Mesterhez a szerzetesek.
2465# * Mester! Áruld el, mit tehetünk gyöngébb fölfogású társainkért? Akik nem ostobák, csak nehezen értik a
2477# tanítást. - tette föl zavartan a kérdést az egyik szerzetes.
2483# * Semmit. - vágta rá azonnal Lin Chi. Amikor láttam, hogy a válasz mennyire meglepte a híveket, példabeszédet
2495# mondott. - Testvérek, egy régi meséből tudom, mit tett a szerelmes Rókatündér a jámbor, együgyű ifjúval, Li
2507# Po-val. A jó képű de balga fiúból tiszteletre méltó férfiút akart varázsolni. Először szemet adott neki a
2519# látásra, hogy jól lássa a világot. Azután fület a halásra, hogy jól értse a bölcseket. Végül értelmet, hogy
2531# törenghessen a látottakon és hallottakon. Li Po előzör igen csak örült a Rókatündér ajándékainak, élvezte
2543# éles látását, hallását, elméjének csodás fölfedezéseit. A Rókatündér is gyakran és hosszan gyönyörködött
2554# alkotásában, ám egyszer ézrevette, hogy az addig boldog ember kedvetlenné vált.
2563# * Mi lelt, Li Po? - kérdezte tőle aggódva.
2568# * Nem tudom. Legszívesebben elbújnék gy sötét barlang mélyére - vallotta meg rossz kedvét a rókának az ifjú,
2580# és csak nézett maga elé.
2583# A szerelmes Rókatündér minden varázserejét latba vetette Li Po-ért. De az egyre boldogtalanabb lett. Ekkor a
2595# tündér még többé, tökéletesebbé formálta őt, hogy ezzel tegye boldoggá. Li Po-t már szinte istenként tisztelték
2607# az emberek, boldogsága határtalan lehetett volna, amikor eltűnt. A róka hiába várta, hiába kereste, alkotása, a
2619# tökéletes Li Po örökre elbujdosott. Összetört a tökéletessége alatt.
2627# Ezzel fejezte be a régi mesét Lin Chi apát, majd hozzátette.
2634# * Lám a tündéri varázs nem segít az emberen. Hogyan tudnánk hát mi, szerzetesek egymást megalkotni? Semmit sem
2646# ér az igyekezetünk. Törékeny, gyönge edények vagyunk, érintenünk sem szabadna egymást. - Így kommentálta a
2658# példázatát Lin Chi mester és remélte, hogy szerzetesei többé nem kutatják a megváltás titkát a kolostorban.
2670# 9. Kilenc . Emiatt szinte kizárólag a tanulás érdekel.
2676# Olyan dolgokat szeretnék tanulni, amelyek igazán fontosak és amelyek valóban alakítják az életem. Emiatt szinte
2688# kizárólag a tanulás érdekel. Olyan dolgokat szeretnék tanulni, amelyek igazán fontosak és amelyek valóban
2700# alakítják az életem. Egy történet. Egyszer valamiről kialakult egy nagyon komoly meggyőződésem. Ez (hogyha
2712# kategorizálni kellene) egy szociológiai megállapítás volt, és elmentünk nyaralni, és a barátomnak az apukája egy
2724# nagyon szívélyes vendéglátó ült ott az asztalnál és miközben megetetett bennünket, én föltártam előtte mélységes
2737# bölcsességem. Hát ő meghallgatta, "Igen, igen, ez nagyon érdekes. Nagyon. Tudod, Feri, olvastam egy én egy
2749# dologról még, ami a te következtetésednek ellentmond. Ez is egy érdekes dolog. ".. Én mondom "Ó, igen, igen, ez
2761# is érdekes, köszönöm szépen" S aztán mikor mentünk el, megkérdtem, hogy "Te, mi a foglalkozása a barátunk
2773# papájának?" "Ő a szociológiai tudományok doktora, az Egyesült Államokban tanított öt évecskét" Ez a dolog sok
2785# mindenre megnevelt engem, egyrészt arra, hogy, Istenem, bárcsak ilyen emberek lennének, mint ez a vendéglátó.
2797# Egy szóval nem oktatott ki, nem hülyézett le, nem mondott semmi ilyet, még csak föl se háborodott, nem let
2809# dühös, semmi. Csak úgy elmondta, hogy, te, talán nem pont ez a következtetés lehetséges csak.
2819# Töprengtem azon, hogy ah az életemet le kéne írnom ebből a szempontból, akkor hogy mondanám. És akkor a
2831# következőre találtam, hogy mondjuk, gimis koromban az volt minden vágyam, hogy találjak egy mestert, akitől
2843# tanulhatnék. Akkor ahogy már olyan huszonéves letem, akkor azt volt a vágyam, hogy bárcsak én lennék a mester.
2855# És tőlem tanulnának. Aztán ahogy tovább mentem, akkor arra jöttem rá, mondjuk olyan harminc éves koromban, hogy
2868# tulajdonképpen szeretnék mindössze csak a saját magam mestere lenni. És most meg azt gondolom, hogy leghelyesebb
2880# az volna, ha saját magma tanítványa lennék. Valahogy most tartok itt, hogy elég volna bőségesen csak
2891# tanítványnak lenni. Olvastam egyszer egy cikket, egy tanulmányt arról, hogy mennyire fontos lenne a
2902# pedagógusoknak a gyerekek azon képességeit fejleszteni, amelyek alkalmassá tennék a tanulásra. Miközben egy
2914# pedagógus rengeteget tanul arról, hogy hogyan tanítson, alig alig képezi magát abban, hogy hogyan segítse a
2926# diákot abban, hogy ő tudjon tanulni. És ez a, ez a cikk, egy komoly fölmérésnek az eredményét közli, amiben az
2938# derül ki, hogy minden tanulási, tanítási folyamatnak az első pontja az lenne, hogy egyrészt oldjuk a diákok
2950# szorongását. Mer taz a helyzet, hogy én tanulok, az azzal a szorongással együtt járhat, hogy valamit nem tudok.
2963# Hogy valamit most be kell fogadnom, hogy a valami megérinthet engem, hogy rájöhetek, hogy eddig valamit rosszul
2975# csináltam, vagy nem tudtam.
2978# Vagy tévedtem valamiben. Egy tanulási folyamatnak tehát szinte a kezdete az, hogy van bennünk valamennyi félelem
2991# és szorongás. ÉS hogyha nem tudjuk feloldani ezt a félelmet és szorongást magunkban, vagy a tanár a diákban,
3003# akkor utána már csinálhat akármit. A másik pedig, hogy ami megint csak nagyon erőteljesen előjött, ami
3014# mindenféle tanulási folyamatot eleve ellehetetlenít, az pedig az, hogy ha a diákoknak kicsi az önértékelése. ÉS
3027# ez a kettő ha összekapaszkodik, a szorongás és a félelem, ettől a folyamattól, hoogy én nekem tanulnom kell, és
3039# közben a téves önértékelésem, hogy bizony ez annyit jelent, hogy én egy senki vagyok, ez önmagában elég lehet
3051# ahhoz, hogy féljünk, bezárkózzunk, falakat emeljünk. Hogy ellehetetlenítsük magunkat, hogy egyáltalán képssé
3063# váljunk valamit megtanulni vagy befogadni.
3068# 10. A következő, tizes. Úgy érzem, hogy az egyik legjobb, talán legnehezebb módja a tanulásnak, ha leteszem
3080# védekező álláspontomat, és megpróbálom megérteni, hogy egy élmény mit jelent és milyen érzéseket hoz létre a
3092# másikban.
3093# Tehát úgy érzem, hogy az egyik legjobb, de talán legnehezebb módja a tanulásnak, ha leteszem a védekező
3104# álláspontom, és megpróbálom megérteni, hogy az élmény mit jelent nekem és milyen érzéseket hoz létre a másikban.
3117# Különböző csoportmunkában szoktunk olyat csinálni, ezek a bevezető gyakorlatok, hogy mondjuk azt mondja a
3129# csoportvezető "Szabad interakció". Ez egy nagyon jópofa dolog, annyira komolyan hangzik. "Akkor most egy húsz
3141# perc szabad interakció" - ez tudjátok mit jelent? Azt csináltok, amit akartok. Ezt nevezik szabad interakciónak,
3153# és akkor utána egylátalán nem azt kérdezi meg a csoportvezető, hogy "Na és akkor milyen tanulságokkal szolgált
3166# ez és hova jutottatok és..., hanem csak annyit, hogy próbálj meg visszaemlékezni arra, hogy a húsz perc alatt
3178# milyen érzéseid voltak. Ennyi. És akkor képes vagyok-e egyáltalán erre, hogy milyen érzések voltak bennem. A
3190# következő gyakorlat, mondjuk beszélgetsz valakivel húsz percen keresztül, és akokr azt kéri tőled a csoport
3202# vezető, "Most akkor arra kérnélek, hogy próbáld meg megnevezni azt, hogy miközben beszélgettetek, a társadnak
3214# milyen érzései voltak egymás után, amiket észrevettél. Ezek végtelenül egyszerű gyakorlatok, és mégis ki tudja
3226# ezeket jól megoldani? Nem nagyon tudjuk. Lehet gyakorolni. Erre valaki azt mondta, mondtam egy helyzteben
3238# ilyesmit, hogy "Tudod, ilyen egyszerű dolgokat kell csinálni és akkor ezzel lehet magunkat fejleszteni." Azt
3250# mondja "Jaj, ez olyan, olyan izé, olyan kockás, olyan, olyan.." Hát most mit csináljak? Hát különben meg ne
3262# csináljuk másképpen.
3264# 11. Tizenegy. A másik fontos módja a tanulásnak, ha kifejezhetem a saját bizonytalanságaim. Tisztázhatom a
3276# zavaraimat. Így közelebb kerülhetek ahhoz, amit az élmény valóban jelent számomra.
3285# Egy folyamatban a zavar, amikor valamit nem értek, ez mikor mikor elkezdtem másokkal beszélgetni, már nem csak
3298# ilyen passzióból, hanem hogy az esetleg javára lehet a másiknak, akkor például gyakran kerültem olyan helyzetbe,
3310# hogy a másik mondott valamit és én azt nem értettem. Valami miatt nem értetem, hogy mit mond. És ezt sosem
3322# hoztam szóba, mert szégyelltem. Az gondoltam, hogy ha én egy jó pap vagyok, akkor hát legalább a beszélgetés
3334# végére csak megértem már, hogy mit akart mondani. Ha meg nem, akkor elintéztem a dolgot úgy, hogy, hát az ő
3346# baja, hogy ha nem tudja magát normálisan kifejezni. Hát akkor minek jön ide. Ez egy tökéletesen rossz technika.
3358# Sok évbe került, míg eljutottam oda, hogy egy ilyen helyzetben megállok és azt mondom, hogy "Te, várjunk csak!
3371# Nem értem, hogy mit mondasz. Egyszerűen, valamit kapizsgálok, de nem értem. Tudnád még ezt mondani?" És akkor a
3383# legnagyobb fölfedezés az az lett, hogy igen gyakran történik az, hogy amikor valamit én nem értek abból, amit ő
3395# mondott, azt ő se érti. De ő se szokott megállni a saját dolgánál. Ezért neki pont arra van szüksége, hogy én
3408# megálljak. Mert ő maga is szégyelli azt, hogy azt a dolgot nem érti. Sőt egy ilyen helyzetben szégyelli azt,
3420# hogy most egyszer csak úgy elkezdte mondani, ami benne van és maga se érti, hogy mit mond. Ezt ö szégyelli,
3432# ezért gyorsan túl akar lenni rajta, pedig ott van valami fontos dolog. Tehát hogy hajlandó vagyok megállni
3443# mindig, amikor nem értem. És megkérdezni, hogy "Hogy érted?" Vagy elmondani azt, hogy "Te én ebből, amit most
3456# mondtál ennyit fogtam föl. Van-e, van még ezentúl más is?" A zavarok azok nagyon fontos jelzői annak, hogy ott
3468# találkozhatnánk igazán egymással. Meg ott találkozhatnánk igazán magunkkal. Mert a zavar azt jelenti, hogy, "Na,
3480# itt van velem valami. Vagy van veled valami" Valami, ami nem a jól fésült, előre kitalált dolog. S ezért a
3492# zavaroknál érdemes volna megállni. S rákérdezni magamnak is, magma felé is, meg a társam felé is. Ugye ülünk egy
3505# olyan körben, ahol egy picit feszélyezve érezzük magunkat, mert nagyon komoly emberek ülnek még. És
3516# eszméletlenül meleg van. És hogy képesek vagyunk harminc, negyven ötven évesen, komoly emberek órákon keresztül
3528# megdögleni a melegtől. Anélkül, hogy bármelyikünk venné a bátorságot ahhoz, hogy fölálljon és azt mondja, hogy
3541# "Ne haragudjatok, én ettől a melegtől nem tudok gondolkozni. Nem nyithatnánk ki az ablakot?". Ez engem
3552# hihetetlenül meg tud döbbenteni, hogy például az, hogy bent vagyunk egy folyamatban és mindenki eszméletlenül
3564# fáradt. De olyan fáradtak vagyunk, hogy folyik le mindenkinek az arca, így padlón csúszik, és senki nem mondja
3576# azt, hogy "Kedves csoportvezető elvtárs, most lehet hogy kilencig kéne lennünk, de hát látja a pofánkat, így ezt
3589# a képződményt, ami ott fekszik ilyen szétfacsartan?" És akkor "De nem! Kilencig tart! Kilencig tart!"
3600# 12. Tizenkettő. Így tanulva egy olyan folyamat részese leszek, amely egyszerre lenyűgöző, és kissé ijesztő. Úgy
3613# érzem hogy hagynom kell, hogy ezek az élmények magukkal ragadjanak. Mert ilynekor előre haladok egy cél felé,
3625# amelyet azonban magam sem tudok pontosan kifejezni.
3630# Erről, azt hiszem, én nem is tudok beszélni. Erről csak azokat az élményeimet tudom mondani, amikor tökéletesen
3643# felesleges beszélni. Hanem, ha te előhívod magadból azt az élményt, amikor, amikor nem tudtad, hogy mi less egy
3655# beszélgetésnek a következő pillanata. Fogalmad sem volt, de megengedted, hogy valamit ott mondjon a másik, hogy
3668# valami megjelenjen. És a saját magadét is elmondtad. És kifejeztél valamit, és utána nem tudtad, hogy "Na, most
3680# ezután mi lesz.." Biztos, hogy éltetek meg már ilyet, hogy az volt benned, hogy ezt nem szabad kimondanom, nem
3692# nem nem, ezt nem szabad. De ezt a racionális ördög mondta, közben már régen kellett volna mondani. Csak egyszer
3705# kijött belőled, és akkor azt gondoltad, hogy ha most megnyílik alattunk a föld, akkor nyíljon meg, de most már
3717# elmondtam. És ilyenkor megnyílik a föld, de sose annyira, hogy te eltűnj. Ez szokott történni. Mondok egy nagyon
3729# szép szuffi költeményt. Az iszlám hagyományból, mert azt hiszem, hogy ilyesmit már csak így lehet kifejezni.
3742# Kabir írta (akiről nem tudom ki)
3745# A szeretet útja nem könnyed vita tárgya. Az ösvény a pusztuláson át vezet. Madarak gyönyörű köröket írnak le az
3758# égen, a szabadság gyermekei. Hogyan tanulják? Zuhannak és zuhanásközben szárnyakat kapnak.
3768# Most jön az utolsó pont.
3770# Tulajdonképpen nagyon szeretek tanulni. Nagyon szeretek tanulni terápiás kapcsolatban, vagy egyedül önmagamban.
3783# .. Mondja Rogers. Ez az utolsó gondolata. Most ezt hosszabban szeretném kifejteni. Még pedig egy Kohn nevű
3794# úriember nyomán, aki zseniális gondolatokat mondott arról, hogy az úgynevezett témacentrikus interakció közben
3807# milyen szabályokat érdemes figyelembe venni. Ez rémisztően hangzik ugye, máris elment az összes kedvetek a
3819# tanulástól. Ilyen megfélemlítő dolgot mondtam. Azért, mer tulajdonképpen már hetek óta azon fölismerésemet is
3831# próbálom ide hozni, hogy a különböző ilyen gyógyító vagy terápiás folyamatokból kikristályosodott egy sereg
3843# tapasztalat. Megfogható és megfogalmazhatóvá váltak bizonyos tapasztalatok. És szerintem ezeket érdemes a
3854# leghétköznapibb viszonyainkban is használni. Mert ezek a tapasztalatok nem az íróasztalnál születtek, hanem úgy,
3867# hogy mondjuk száz éven keresztül emberek összejöttek egymással és próbáltak egymással beszélgetni, vagy
3878# találkozni. Ezen tanulási folyamatok aztán bizonyos végkövetkeztetésig jutottak. De ezek a következtetések nem
3891# jönnek ki ebből a zárt körből És arra gondoltam, hogy miért ne hozhatnánk ki ezeket és miért ne használhatnánk a
3903# legegyszerűbb kapcsolatainkban. Ezért fogok erről beszélni. Volt alkalmam ilyen témacentrikus interakció
3915# csoportban eltölteni többször egy hetet. Nagyon jó dolog, érdemes, minden bokorban nő egy ilyen témacentrikus
3927# interakció csoport. Úgyhogy bárki részt vehet benne. Kohn kilenc pontban fogalmazta meg egy csomó, csomó élménye
3940# nyomán, milyen szabályok alapján tud egy jó munka folyni az emberek között. A témacentrikus az azt jelenti, hogy
3952# nem csak úgy beszélgetünk, hanem mindig van valami témánk, amivel kapcsolatban előre szeretnénk jutni. Ilyen
3964# egyszerű. Ez általában pontosan megfelel annak, hogy van valami témánk, a házastársaknak egymással, egy
3976# nehézségük, problémájuk, megbeszélnivaló vagy bármi, amivel kapcsolatban szeretnénk előre jutni. De hogy ezt
3988# hogyan tegyük meg, erről szólnak ezek a pontok. Azt hiszem, hogy bizonyos témák kapcsán nem szeretünk tanulni,
4000# mert nem állnak rendelkezésünkre tapasztalatból azok a jó szempontok amelyeket ha érvényesítenénk, akkor jó
4012# lenne egy téma kapcsán beszélgetni. Különben meg elviselhetetlen és pusztító.
4021# 1. Az első: (azt mondja Kohn) Légy önmagad főnöke.
4026# Ez az első szabály. Leülsz valakivel beszélgetni. Légy önmagad főnöke. Hozzáteszi azt, "Azért mondom ezt, mert
4038# ez úgyis így van" Tulajdonképpen nem mondok semmi rendkívülit ezzel, hanem egyszerűen csak kijelentem azt, ami
4051# egyébként is van. A különbség az az, hogy ezt nem szoktuk kijelenteni. Tehát nyilvánvalóan lehetsz önmagad
4063# főnöke. Akkor viszont ebbe a folyamatban legyél így. Hogy magadnak te vagy a főnöke. Ez ugye azt jelenti, hogy
4075# vállalj magadért felelősséget. Ne azt tedd és mond, amit elvárnak tőled. Hanem azt, amit gondolsz, és érzel. Ha
4087# megengeded magadnak, mint a főnök a beosztottjának, hogy tessék, most ebben a beszélgetésben mondhatod azt, amit
4100# éppen érzel vagy gondolsz. Akkor a magad főnöke lettél. Ha azt mondod, hogy most ebben a beszélgetésben nagyon
4112# vigyázok a szavaimra, nehogy a férjem megbántódjon. Ebben az esetben nm vagy a magad főnöke. Valaki más a főnök.
4125# Nem föltétlen a férjed. Hanem valaki más. És ez tönkre teszi a beszélgetést. Mert mindig pont azt nem fogod
4137# elmondani, amit ép el kellene mondani. Például azt, hogy tudod, eleve félek leülni veled beszélgetni, mert félek
4149# attól, ah olyasmit mondok, amit érzek, de neked az nm esik jól, akkor meg fogsz bántódni. És ennek az lesz a
4161# következménye, hogy nem tudunk tovább beszélgetni. Ez például, hogy ha egy ilyen mondatot kimondok, ez azt
4173# jelenti, hogy a magam főnöke vagyok és felelősséget vállalok ebben a helyzetben.
4182# Na, ezeket a pontokat igazából azért mondom, mer tezek nagyon kézzelfoghatóak, nagyon gyakorlatiasak.
4193# Tudatosítsd magaddal azt, hogy mit miért mondasz vagy miért nem mondasz. Legalább te magad tudd, hogy ezt most
4205# azért mondom, mert. Vagy azért hallgatok, mert. Egyszer egy ilyen családterápiás csoportban azt mondja a
4217# csoportvezető a legelején: "Egyik alapszabályunk az less, hogy mindenki védje magát." Nehogy te itt olyanokat
4229# mondjál, amit később megbánsz! Egyetlen olyan mondatot sem kell mondanod, amit később megbánsz. Csak annyit
4241# mondjál, amire később úgy tudsz visszagondolni, hogy ezt én akartam mondani. Nem csak úgy kicsúszott a számon.
4253# Ezt akartam mondani! Ne azt mondd, amit várnak tőled, ami szerepedhez illik. És utána az mondja, hogy vállalj
4266# rizikót ha kell és védd magad, ha kell. Hogy is van?
4271# Diogenész találkozik a császár kedvelt filozófusával. És Diogenész éppen lencsefőzeléket nyalogat. Mert hát arra
4284# futja neki. És akkor azt mondja a császár filozófusa, természetesen dúsgazdag ember:
4293# * Ehh, Diogenész! Diogenész! Hát ha te megtanultál volna a császár kedvében járni, heh, nem ezt az ócska
4305# lencsét kéne nyalogatnod.
4308# Mire Diogenész azt mondja:
4311# * Kedves barátom, ha te megtanultad volna a lencsét nyalogatni, nem kellene a császár fenekét nyalogatnod.
4322# Ez volt az első ponty.
4325# 2. Második. Beszélj lehetőleg első személyben
4330# Fogalmazz személyesen. Én azt gondolom, hogy. Én azt érzem, hogy. Az van bennem, hogy. Arról sincs fogalmam,
4342# hogy. Valamit, csak hogy ...ugye ezzel szemben az összes olyan kijelentésem, hogy "Az ember úgy gondolja, hogy"
4354# " Úgy vagyunk ezzel, hogy" "Általában azt mondhatjuk arról, amiről most beszélünk, hogy" És az összes ilyen
4366# távolságokat teremt. Nem is én nyilatkozok meg. Ugye. Mikor egy csoportban vagyunk vagy egy kis köziben, akkor
4379# az marha izgalmas. Valaki mond egy dolgot, és utána eltelik fél óra és valaki a követezőképp nyilatkozik meg:
4391# "Vannak köztünk olyanok, akik ebben a témában azt gondolják, hogy". Hmm. Ahelyett, hogy azt mondanám, hogy
4403# "Laci, te az előbb azt mondtad, hogy. De én ezzel nem értek egyet." Vagy "Laci, te azt mondtad, hogy. Engem ez
4415# nagyon szíven ütött" - vagy valami ilyesmit. Ennél már csak egy roszabb van, hogy ha az összes személyes
4427# kijelentésünk helyett a másikat akarjuk tanítani. Ez szörnyű. Mikor valaki mond valamit és erre mondok egy
4438# bölcsességet, mondjuk Carl Gustav Jungtól. Vagy elmondok neki egy történetet Lin Chi apát kolostorából. Ezek
4450# borzasztó....
4452# 3. Három. Tudatosítsd magadban, hogy mit akarsz mondani és mit nem. Mondd azt, amit akarsz, ahelyett, amit
4464# elvárnak.
4465# Ez majdnem ugyanaz, mint az előző, de ehhez azt mondja Kohn, hogy például nagyon gyakran mondjuk azt, hogy
4477# "Erről én most nem tudok beszélni". Ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy "Erről nem akarok beszélni". Ahhoz lehet,
4489# hogy kell több évtized, hogy valaki egy bensőséges beszélgetésben azt mondja: "Ez a téma nekem most sok. Nem
4501# akarok róla beszélni." Vagy "Ennél mélyebbre nem szeretnék menni. Ez nekem túl sok." Vagy egy ilyet "Azt élem
4513# meg, hogy én még nem bízom benned eléggé ahhoz, hogy ezt el merjem mondani" ... Hát egy ilyet, hát egy ilyet
4526# kimondunk, a másik rögtön padlót fog. Pedig nem kéne neki. Mer lehet, hogy egy hét óta most kapott először egy
4538# normális mondatot, amiben pontosan kifejezték neki azt, hogy mit gondolnak arról, hogy mi van köztük. Egy ilyen
4550# mondat Kincs! Tudjátok, van olyan, mondjuk, hogy keresztény emberek összejönnek imádkozni. Ilyen néha szokott
4562# történni, és akkor mondjuk van egy nagyon szép módszer, hogy körbemegy egy feszület. És akkor körbeadjuk és
4574# akkor mindenki mond egy imát. És ezt lehet nagyon jól csinálni, és lehet iszonyatosan rosszul. Egy ilyen körima
4587# engem, hogyha rosszul csinálják, a legtökéletesebb módon ringat álomba. Akkor szoktam fölébredni, mikor a
4598# kereszttel megböknek. "Pap, Te jössz!" Az ilyen imádságok hangoznak úgy, hogy "Urunk és megváltónk, Te vagy a
4611# világmindenség Királya. Mi mindnyájan tudjuk, hogy Te mentettél meg bennünket. Magasztos a te neved.".. Meg
4623# ilyenek. És ezt valaki mondja, és akkor a végén azt mondja, hogy "Ámen". Ez volt az ő imádsága. És akkor átadja
4635# a keresztet. És akkor jön a másik. "Seregek Ura, Istene! Te már az Ószövetségben is feltártad szentséges arcodat
4647# az akkor élt embereknek. Mi mindnyájan azért jöttünk össze, hogy hálát adjunk neked a Te nagy, nagy jóságodért,
4660# amelyet a világon mindenki, mindenki átélhet. (Én nem annyira, de ezt nem mondom ki az imádságban. Mert ez egy
4672# ilyen körima. Egy ilyen.. Mindenki mondja, amit megtanult. Meg amit elvárnak tőle. Meg pap is van itt.).. És
4684# akkor horkolás, és akkor valaki azt mondja: "Jézusom, de unom ezt az estét! Istenem, itt vagy még?" És akkor két
4697# ilyen mondat, fölébredek, "Jajj, jól van, egy élő ember is van köztünk! Jól van, talán az Úr is megjelent már,
4709# hogy őt is fölköltjük." Tudod, hát hozzá nem szólt egyetlen ima se. Hát akkor minek figyelne. Hát mi az, hogy
4721# "Seregek ura, Istene" hát ez ez, ezt nem tudom, hogy Jézus ezt hallja-e.
4729# Lejárt most az idő, akkor szervusztok.

Lejegyezte: Kosina Róbert