2002.09.17.
A pálferi wikiből
„Rengeteg építőanyag van összehordva, csak nincs idő építkezni?
Ha az előadások tartalma csak elmélet marad, nincs sok értelme… :) „ PálFeri
Tartalomjegyzék |
Címszavak
- A Hit fejlődése az egyénben
- Nem differenciált hit
- Intuitív, projektív hit,
- Mitikus, szószerinti hit,
- Szintetikus, konvencionális, konformista hit
Téma
A hit/vallásosság fejlődése az egyénben James W. Fowler elmélete alapján
Bevezetés
„ A hit az egész személyiség olyan veleszületett képessége, amely a hétköznapi tapasztalatokat létünk végső feltételeivel hozza kapcsolatba és úgy ad nekik célt és értelmet.” James W. Fowler
Fowler 6 szakaszt különböztet meg a hit fejlődésében, melyek elemzésével ráébredhetünk, mi melyik fázisban tartunk, melyek a szakaszok sajátosságai, előnyei, hátrányai és milyen lehetőségek vannak a fejlődésre.
Összefoglaló:
3 alapvető megközelítés volt az előző 2 év kerete és továbbra is ezek fényében vizsgálódunk (az idei évben a hit fejlődési folyamatát):
- Fowler empirikus kutatásainak tapasztalatai /1981/
- E. H. Erikson Identitás-elmélete* (aki az élet fejlődési szakaszait 8 fázisban tárgyalja -> minden fázisban van a konfliktust helyzet/krízis, melyet át kell élni a továbblépéshez)
- Holisztikus rendszerszemlélet
A Hit fejlődése/struktúrája Fowler elmélete alapján:
Mottó: „Nem megmagyarázni, hanem megérteni akarjuk az embereket és önmagunkat.”
0. fázis - Nem differenciált hit ~ ősbizalom
Jellemző életkor 0-9hónapos korig /– a jellemző életkor a különböző fázisokban a kognitív fejlődést veszi alapul, de a hit szempontjából bármelyikünk lehet bármelyik fázisban :)/
Fowler ezt a 0. fokozatnak nevezi, mivel ez még nem nevezhető hitnek vagy vallásosságnak. Viszont ekkor alakul(hat) ki a hit és a bizalom alapja, amely meghatározza a későbbi képességünket, hogy képesek leszünk-e a hitre, a bizalomra vagy az önátadásra.
1. fázis - Intuitív, projektív hit
Jellemző életkor 9hónapos kortól kb. 6-7éves korig (kisiskoláskorig)
Ez a fantázia világa -> saját képzelőerő határozza meg az életet. A fantáziát, a hitet és a valóságot nem lehet elkülöníteni egymástól. A logikai ellentmondások nem számítanak akadálynak. A szakaszra jellemző a spontaneitás, intuitívitás, az érzések és benyomások fontossága.
A szakasz előnye: a képzelőerő és a fantázia kifejlődése
A szakasz hátránya: a fantázia győzedelmeskedik az egyén felett, hiszen nagyobb ereje van, mint a realitásnak. Sok félelem a fantáziából fakad. Pl.: félelem az Istentől vagy az elektromos áramtól…:)
Ez a totális ellentmondások birodalma. Felnőttekre is igaz lehet, hogy logikailag totálisan hibás hitbéli nézeteket őriz. Isten mindenütt ott van, de a tenyeremben nincs…
2. fázis - Mitikus, szószerinti hit
Jellemző életkor kisiskolás (6-7éves) kortól a serdülőkorig
Ebben a fázisban a konkrét gondolkodásba lépve a részletek a legfontosabbak „Kovács néni, gyerünk, gyerünk!”
Mesékben, versekben vagy pl. a szertartásban nem bírják elfogadni a legkisebb változtatást sem.
A Biblia szószerinti értelmezése. Átvitt vagy szimbolikus jelentést nem tud értelmezni ->„evolúció vagy teremtés…?”
Nem csak a logikai, hanem a mitikus és a szószerinti ellentmondások is párhuzamosan létezhetnek reflektálatlanul és kritikátlanul. Ószövetség-Újszövetség szószerinti értelmezése
Jellemző a fázisra, hogy a hitbéli tudást nem tudja alkalmazni az életre. Párhuzamosan, egymástól elkülönülve él a vallási és a hétköznapi élet, és ezek teljesen ellentmondhatnak egymásnak -> „vasárnapi kereszténység – pl. a hazugság elfogadhatatlan a templomban, de a hazugságok szükségesek az életben”
A szakasz előnye: nyitottság, beleérző-képesség és empátia (ki)fejlődése, az Istenkapcsolat személyesebbé válik
A szakasz hátránya: nem tud elvonatkoztatni Például: bele tudja magát élni a bibliai történetekbe, de nem tudja történetként értelmezni, hanem csak valóságként. -> úgy van, úgy volt! Elsőáldozók felkészítése… :)
3. fázis – Szintetikus, konvencionális, konformista hit
Jellemző életkor a serdülőkortól kezdve a fiatal felnőtt korig
Fontossá válnak a családon kívüli csoportok és tekintélyszemélyek (iskola, barátok). Ebben a szakaszban megjelennek a kérdések, és kritika alá kerül minden, amit eddig megtanult. A kritika és a kérdésfelvetések nem személyesek, hanem (új tekintélyszemélyektől) átvett. Annak a kérdéseit, gondolatait, kritikáját és hitét veszi át, aki számára fontos. A kirekesztés félelme miatt a megfelelés döntőfontosságú. A serdülő dilemmája, hogy eléggé önmaga-e, eléggé személyes-e.
A hit ebben a szakaszban személyhez (csoporthoz) kötött.
Összeütközik a tekintéllyel, de függ is tőle -> uniformisság, konformitás (a mindig aktuálisnak az abszolutizálása) jellemzi. Tehát nincs szó egységről, csak uniformisságról, konformitásról.
A felnőttek (akik hitük fejlődésének szempontjából ebben a szakaszában tartanak) hitére is jellemző, hogy amit megszoktak, megtanultak, amiben felnőttek, az az egyetemes a világon mindenhol, és ami ettől eltér, az nem számít ill. nem fontos.
Törvénytisztelő – ami sok esetben a tagadásban, harcban nyilvánul meg, hiszen ha nem lenne fontos, nem is kellene küzdeni ellene.
A hit szempontjából is a merevség és konformitás jellemzi a szakaszt
Paradoxon, de ez a legkonzervatívabb kor -> (a csoporton belül) mindenki ugyanúgy öltözködik, és aki egy kicsit is eltér, azt kirekesztik. Minden energiát arra fordítanak, hogy olyanok legyenek, mint a többiek (akik számítanak).
Némi fantáziátlanság jellemző a szakaszra , de ez ad biztonságot. Sok minden változik, kell egy biztos alap, kapaszkodó -> senkire és semmire sem figyel (se logika, se kérés…stb.) csak a tekintélyszemélyre, akit annak elfogadott.
A szakasz előnye: képes másokra (tekintélyszemélyre) ráhagyatkozni
A szakasz hátránya: függőség, függő helyzet
Aki ebben a szakaszban van, az konvencionális, konformista…stb., de mégsem egyházias, nem hagyománytisztelő. Nem az egyházat követi, hanem a saját (meg)szokásait, saját hagyományait.
Délelőtti mise – szokás – változtatás nehézsége
Kapcsolódó fogalmak
* Erikson Identitás-elmélete: az identitás fejlődés nyolc szakaszát írja le. Minden szakasz egymással ellentmondásos, egy pozitív konstruktív és egy negatív destruktív meghatározottságból tevődik össze.
Identitás elméletének központi kérdése, milyen tényezők játszanak szerepet abban, hogy valaki önmagával azonossá, identikussá váljék és milyen külső, és belső tényezők befolyásolják ezt a folyamatot. Elméletének alapja az epigenetikus elv, mely szerint a fejlődés minden szakaszában új jelenségek és tulajdonságok alakulnak ki. Minden szakaszból való átmenet jellemzője a normatív válság, krízis. A következő szakaszra csak akkor lehet áttérni, ha a fejlődés-krízis már megoldódott.
